2008. augusztus 31., vasárnap

Elől ül a...


Mozgalmas pár nap van mögöttünk, ma végre eljutottunk a Vasúttörténeti parkba. Régóta tervezzük, de mivel kicsit hosszú az út odáig, eddig mindig elhalasztottuk a kirándulást. Most viszont volt jó alkalom, jó társaság, és jó idő is, így aztán reggel jó korán keltünk, gyorsan összepakoltunk, és 10kor már a pénztárnál álltunk sorba.


A gyerekek nagyon élvezték a sok mozdonyt, a játszóteret, és a leginkább a kerti vasutat, amire nekünk anyukáknak is fel kellett ülnünk. Így legalább legálisan élvezhettük azt, ami kimaradt a gyerekkorunkból... :)



Mikolt majdnem végig a zsebben aludt, csak dél körül ébredt, őt ott a parkban etettem, mi pedig egy kiadós ebéddel zártuk a program közös részét. Hanna és Sára egész végig nagyon édesek voltak együtt, aztán amint a lakásba szorultak hulla fáradtan, előkerült a kimivelmikor játszhat konfliktus, de egyre jobban kezelik már maguktól is. Remélem azért hamarosan túljutnak majd ezen a korszakon is, mert amúgy kényszerbarátság ide vagy oda, úgy tűnik, csípik egymást.

2008. augusztus 30., szombat

Hanna a tolmács

Két napja Hanna mindent utánunk mond, és kitartóan gyakorolja a már ismert szavakat. A legújabbak: Más (másik), kus (kutyus), nemis.

Tegnap este Dani mesélt neki, közben Hanna a szivacson bandázott. A mese végeztével persze az egész seregletet, amit elébb lehordatott az ágyából, visszavitetett velünk... (a sereglet: három cumi, két párna, amiből egy a Mama-é, egy nagy kutya, két nyúl, és egy takaró...) Lényeg. Dani ül a fejénél, én meg fekszem mellette. Hanna hasal, és nagy szemekkel figyeli Danit, aki Tódorról mesél.

Hanna, hogy biztos legyen, hogy én is követem a mesét, minden negyedik szó elejét akkurátusan megismételt úgy, hogy az arcával majdnem belefúródott az enyémbe. Szó kimond, fej visszafordít apa felé. És ez így ment, míg el nem nevettem magam. :)

Gombszemű

Tegnap újabb megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy Hanna és Mikolt hasonlítanak. Aztán ma elkészült ez a kép... :)
Most, hogy már sokkal gyakrabban van nyitva ez a két bogárszem, látom, hogy az én gyerekem is Mikolt :) Dani ma fürdetés közben azt találta mondani:
- Szeretem, hogy különböző színűek ezek a nagy szemek. Azt se bánnám, ha így maradna :)
Én sem.

(ha ráklikkel kinagyítod a képet, látszik a színkülönbség :):))

2008. augusztus 29., péntek

Kisvasút, János hegy, Erzsébet kilátó


A vonatrajongás szakadatlan. Így aztán ma délután barátokkal kiegészülve is megejtettük a lassan hetenként aktuális vonatozást. Az utolsó kisvasúttal egészen a János hegyig utaztunk, ez vagy 10 perc normális esetben, vagyis, amikor a vasút megáll a Vadaspark megállónál is, most sztem 7 perc alatt voltunk fenn. Hanna integetett az elhaladó vonatnak, ezúttal sírás nélkül megúsztuk a búcsút.

Mikolt zsebben, Hanna Dani hátán sétált, a felnőttek pedig beszélgettek, jó levegőt szívtak, és gyönyörködtek a természet csodáiban. Libegőztünk volna, ha 5kor nem megy el a utolsó, de így a sötétedésig fennmaradó egy órában felsétáltunk az Erzsébet kilátóba. Út közben találkoztunk ismerősökkel. Először csak a kutyájukkal, akinek Hanna hangosan örült, aztán a gazdákkal is. Kölcsönösen megcsodáltuk egymás gyönyörű gyerekeit, aztán ki-ki ment tovább.


A kilátó nekem mindig nagy élmény, csodaszépen felújították, még gyerekkoromból emlékszem a romos, lehangoló látványra... Hanna is élévezte a sok lépcsőt, és a remek kilátást, az erős szél ellenére. A nagy lukakon keresztül az ő magasságában is pazar volt a látvány, Hanna kommentálta is: Hazs, nagy... :)


Lefelé az erdőn keresztül jöttünk sétával, Hanna is kiszállt a hátiból, és nagyon vagányan rohangált a lejtőn lefelé. Csak mi nem örültünk neki olyan nagyon... bár az elesést megúszta a kis ügyes :) Mikolt egész úton a zsebben aludt, amikor az autónál megálltunk háromnegyed nyolckor, akkor kezdett el mocorogni, teljesen jogosan, cicit keresve.

Eltelt egy hónap


Két gyerek mellett megváltozik az ember időről alkotott elképzelése. Röviden, észre sem veszem, hogy mennyi telt el, azt hogy milyen nap van már nem tartom számon, és mindegy lényegében, hogy nappal van-e vagy éjszaka, a különbség csak a fény mennyiségében van.

Mikolt egy hónapos lett. Minden napot megsiratok kicsit magamban, hogy ilyen picike már sosem lesz, emellett pedig csodálom, ahogyan kibontakozik az egyénisége, formája, szokásai. Mennyire más most, másodjára megélni mindezt. Az elsőnek első varázsa van, a másodiknak pedig más(odik). Ha a boldogság, vagy teljesség hatványozódni képes, akkor ebben az esetben biztosan hatványozódik is. Pedig azt hittem, milyen nehéz lesz kettővel, mennyit leszek kénytelen elvenni mindenkitől, ehelyett most úgy érzem, mindenki többet kap, mint eddig, és bár nehéz, cseppet sem tűnik nehezebbnek, mint eddig. Rutint kell szerezni, ami energiaigényes, de ennél nem több, vagy fárasztóbb. Nem sürgetek semmit, ami számomra új, mert alapvetően nagyon türelmetlen vagyok. Most ami van, az úgy jó, elfogadom, hogy a helyzetekben kell döntést hozni, nem pedig előre.

Ha valamin változtathatnék, akkor az Hanna éjszakái lennének, jó volna látni, ahogy nyugodtan elalszik, és békésen átalussza az egész éjjelt.



No de most Mikoltról van szó...

4400 gramm és 55 centi, vagyis több mint egy kilót hízott azóta, hogy hazahoztuk a kórházból. Nagyszerű érzés újra szoptatni, öröm, hogy sok a tejem, és még nagyobb öröm látni, ahogyan Mikolt fejlődik, eszik. Nem számolom, hányszor kér nap közben, de érzésem szerint 4-5x, ehhez jön még az éjszakai, és a hajnali evészet. Még mindig igény szerint szoptatom, ez mostanra nagyjából három óránkénti etetést jelent. Komótosan, több részletben eszik, 5-10 perceket ciczik, aztán pihen. Van, hogy egy órát is :) Fejek, még mindig. Ennek eredménye majdnem 8 liter tejecske lefagyasztva, és egy tejtesó, Lencsi baba személyében. No ez is a nagy örömök közé tartozik, jó érzés, hogyha segítünk nekik ezzel.

A napirendünk nagyjából kialakult, bár ezt sem nagyon tudom követni, hiszen sokszor igazodom Hanna ritmusához. Nagyjából állandók az esték, 8kor vacsorázunk közösen, van, hogy Mikolt már hétkor kap, de van, hogy ő is ekkor eszik. Fél9kor megyünk fürdeni, Mikolt az első, őt Dani fürdeti, közben Hanna a nagykádban játszik, vagy segít, mikor mihez van kedve. Mimi leginkább hason fekve, "békapozícióban", szájában Dani hüvelykujjával szeret mélázni a meleg vízben, sokszor 20 percet is képes csak úgy bambulni.


A szárítkozás nem tartozik a kedvelt tevékenységek közé, általában ilyenkor már annyira fáradt, hogy inkább kihagyná ezt a programpontot. Ezen közben én is tisztulok, aztán szopi, és alvás. Nagyjából 9kor kerül ágyba, attól függően, hogy épp sikerül-e hamar elaludni, vagy sem. Cicit kap, aztán leteszem, hason cumival a legjobb neki. Tulajdnoképpen egymaga elalszik, kivéve, ha ennyira elfáradt, hogy ez nem sikerül. Ilyenkor egy kis ringatás, simogatás elég.

Éjjel 1-2 között, (de volt már, hogy fél4, sőt fél5 volt az első alkalom...) hajnalban pedig 5-6 körül szopizik, és alszik is vissza, nagyjából 9ig.

Délelőtt egy órát van ébren, aztán újra szundi, délben 12-1 között éber, aztán elfárad. Délután 4-5 körül ébred, egy órát megint fenn van, aztán alszik 7-8ig. Innentől pedig az esti lefekvésig ébren marad. Nap közben egyáltalán nem altatom, ha elfáradt szól, leteszem, hasra (háromnapos kora óta hason alszik) kap egy cumit, elnézelődik, aztán elalszik.

Ha ébren van, legszívesebben kézben szeret lenni, főleg az enyémben, kivéve, ha épp elemében van. Nála ez ritka, vagyis egészen más, mint amit Hannától megszoktunk, Mikolt sokkal megfontoltabb, nyugisabb, szemlélődőbb, nála az is előfordulhat, hogy a szőnyegén elbóbiskol. A babakocsizást egyelőre nem nagyon kedveli, inkább zsebben utazik, vagy kendőbe kötve. Ez utóbbi ritkább. A pihenőszékben a kockás mintát kitartóan nézegeti.

Figyel bennünket, sokat mosolyog, és eőzik már néha. Sőt egyszer hallottuk már hangosan kacagni is egyet. :) A buksiját hosszasan tartja, ma már a vállát is megemelte, és tartotta egy darabig.

A bőre egyelőre még nem tisztult ki teljesen, emiatt tegnap óta nem eszem semmilyen tejterméket, hátha. Viszont kezdenek gyűlni a hurkák a combin, és jókora tokát is növesztett már :)

2008. augusztus 27., szerda

Hanna 22 hónapos


Még két hónap, és két éves lesz. Döbbentes a változás, ami a szemünk előtt zajlik. Már régóta nem baba, de hogy a pici gyerekből kisgyerek lett, aztán a kisgyerekből kicsit néha gondterhelt, felelősségteljes nagytesó, ezt még nehezen fogom fel, illetve néha mardos is a lelkiismeret furdalás, hogy lehet, hogy jobb lett volna kicsit várni még a testvérkével. Hogy jó lett volna még csak vele lenni, neki adni, őt szeretni kizárólagosan.

És persze nagyon jó érzés, hogy a tesónál nagyobb dolgot nem adhattam volna neki, még akkor is, ha Mikolt most még nem társaság Hannának, hacsak a cumi visszaadása felett érzett örömöt nem veszem annak.

És hogy milyen is Hanna ilyen nagylányként?
Nehéz... akaratos, hisztis, sírós, mosolygós, bújós, simogatós. Sokarcú, és általában kiszámíthatatlan. Mindenben. Soha nem lehet tudni, mi okoz örömöt neki, mikor alszik, vagy eszik szívesen, és mikor utasít el minden közeledést, próbálkozást, mikor simulékony, szófogadó, vagy épp csak elérhető szavakkal.

Ebben a hónapban a legnagyobb változást Mimi érkezése jelentette, ami nyilván a legtöbb eddigi rutinunk felborulásához vezetett. Hanna erre úgy reagált, hogy 1. nem eszik, 2. nem alszik. :) Konkrétabban az alvás lassan egy új címkét is kiérdemelne, amennyit foglalkozom vele, az evéssel pedig inkább nem is törődöm, amikor éhes lesz, szól. Amúgy pedig éppen nem cérnavékony :) Csakhát ha hiszek annak a cikknek, miszerint a dackorszak egyik jellemző tünete, hogy nem eszik a gyermek, mivel az evés az egyike azon kevés dolognak, amiben kontrollt tud gyakorolni, akkor talán nem is biztos, hogy szól... Úgyhogy küzdünk, ő meg fáradt, és éhes, így aztán csetlik-botlik, meg nyafog...

A beszéd terén is nagyot haladt, mára gyakorlatilag mindent igyekszik utánunk mondani. Rengeteg szó első két hangzóját mondja már, és sokszor olyanokat is, amit aznap biztosan nem hallott még tőlünk. Sokszor előfordul, hogy nem tudom pontosan, mire is gondol. Énekel, és ha Halász Jutkát hallgat, egy egy szót kiragad a dalokból, és énekli hosszasan. A két kedvenc a hinnapa (hinta palinta), és a zsippupp.

A könyvek... ezzel még tartozom, erről külön bejegyzést szeretnék majd írni. Még mindig szereti őket, szerencsére. Kedvencek még a baba :) hát persze, a duplo, és ezeken felül ha ki lehet menni. Motorozik, homokozik, fantasztikusan ügyes a keze, tökéletes formákat tud csinálni, hintázik, és mindenre felmászik.

Táncol, és szereti a csajos holmikat, ha harisnyát lát valakin, biztosan megfogdossa, de ugyanígy a műkörmöt, vagy a szemfestéket is. A mozgása is egyre lányosabb, vannak olyan pózok, amiket nem látott sehol, belülről jön :) Rajzol, szépen fogja a ceruzát, ugyanilyen szépen a kanalat, villát is.

Hirtelen ennyi, holnap a méreteit is mellékelem :)

2008. augusztus 26., kedd

Így utazunk mi


Most, hogy már lassan rutinos testvérbabakocsi tologató lettem, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű ez, mint gondoltam. Nem az utak minősége okozza a legnagyobb fejtörést :) Pedig erről is lehetne mit írni.

Inkább az a helyzet, hogy Hannával ellentétben, aki pöttöm korában simán elaludt, ahogy kivittem a levegőre, és ha három órát toligáltam, akkor addig rezzenéstelenül feküdt a hátán!, Mikolt nem annyira lelkes a babakocsizástól. A hasán nem az igazi, (pedig ő inkább hasonfekvős) a hátán pedig semmiképpen sem lehet tartani pár percnél tovább. Elnézelődik, de aztán jelzi, hogy valamin változtassunk. Ha el is alszik, nyugtalan, sokszor megemeli a fejét, amitől a cumi persze kiesik, erre felébred, és kínlódik egy sort. Remélem ez változni fog idővel, és megszereti a sétákat... Mondjuk az is igaz, hogy Hanna már a hűvösben kezdte a tologatós pályafutását, és abban a pillanatban, ahogy hideg érte, becsukta szemét, száját.

Hanna pedig ugyan szeret ücsörögni, de jó sok érdekes mindenféle van út közben, amihez inkább két lábon, mint négy keréken érdemes közelíteni, úgyhogy gyakran kiszáll, nézelődik, kutat, felfedez, aztán ha elfárad, visszaül. Előtte az elmaradhatatlan csattmatatás, amihez meg is kell állnom, erre Mimó többnyire magához tér...

Szóval egy szimlpa 10 perces út legalább 30 percesre duzzad mostanában. Viszont a kocsival maximálisan boldog vagyok. :) A többi csak ráadás.

Mikolt csillagocska 4 hetes


Nem is szeretnék most ennél sokkal többet írni, mert pénteken már egy hónapos lesz... Így rohan az idő. Vagyis nem lett lassabb a múlása. Szóval majd pénteken bővebben...

Áron


Hanna szerelmes...

Van egy kisfiú, épp egy évvel idősebb Hannánál, kedves, okos, szép, édes, Áronnak hívják, itt lakik nem messze, és a játszón gyakran találkoznak. A múltkor haza is kísért bennünket az anyukájával, út közben fogta Hanna kezét, kavicsoztak, rohangáltak, aztán egy kutyától jól megijedtek.

Azóta Hanna azon az útszakaszon bármikor képes ezerszer elmesélni, hogy mi történt Áronnal és vele.

Ma megint találkoztunk velük, és bár eleinte Áron nem igen vette észre Hanna közeledését, Hanna kitartóan mutatta őt a hintából, pedig nem volt közel... Aztán hazakísértük őket, (most mi, hogy Áron mamájának, aki ikreket vár ne kelljen a nagy pocakjával rohangálni a kisfia után) megint kézen fogva mentek, átvágtak a nagy nagy térig érő füves-gazos réten és Hanna természetesen be is szeretett volna menni Áronnal hozzájuk. Valahogyan sikerült lebeszélnem róla, de itthon is egyfolytában emlegette, és sírt utána...

Dani csak ennyit tett hozzá a jelenethez, amit Hanna ebéd közben sírva adott elő:
- Azt hittem, majd a kamaszkorára elég lesz felkészülnöm...
Hááát...

2008. augusztus 25., hétfő

Gyógyulgatósan

A Hanna szájában randalírozó afták száma határozottan csökkent, már csak a nyelve hegyén lévő igazán csúnya... Az ecsetelés még mindig nem megy egyszerűen, bár tartja a fejét, de én is kiabálnék, ha úgy csípne, mint neki... Nurophent kap, ennek nem vagyok híve, de megijedtem... Néha van még 37 feletti mérés a hőjét illetőleg, de nem vészes, így megyünk vele játszóra, meg nagymamázni, mert itthon nem lehet tartani.

A játékokról akartam még írni. Egy ideje nem kapott újakat, és egy kicsit úgy éreztem, le vagyunk maradva készségfejlesztés terén. Mondjuk lehet hogy nem véletlen, hogy nem most jut eszembe a legkreatívabb játékok tömege...
Tegnapra már annyira megnőtt bennem az igény, hogy legyen végre valami korának megfelelő, hogy végül egy favonatot kapott sínekkel, amit Danival összeszereltek, és azt hiszem mind a ketten szívesen játszottak is vele. Még némi kiegészítő azért elkelne hozzá, de így is remek, főleg, hogy a vagonok másnessel kapcsolódnak egymáshoz. :)

Reggel...


Délután :)


Mikolt egyelőre a pihenőszéke kockás huzatának hosszas felfedezésével is beéri :) Olyan édes, ahogy kitartóan vizsgálja az éles kontrasztokat... :)


Ma először visszamosolygott rám!!! :) Szociális egyelőre, de akkor is... :):) Én elolvadtam.

2008. augusztus 24., vasárnap

Hogy lehet?

Nem tudom megfogadni, hogy erről a témáról nem írok többet :) Mert olyan változatos :):) Az alvás mááár megint...

Történt ma este, hogy kicsit később értünk haza, mint szoktunk. Mikolt szopizott, aztán a kezemben ücsörgött, és bár az este nem tartozik a kedvelt napszakai közé, most nem volt hosszas sírdogálás, inkább csak néha kiabált egyet egyet. Letettem 10kor, és el is aludt.

Közben Hanna a nagykádban itatta a babáját maga helyett, kértem, ő ne igyon, inkább habot csináltam neki a fürdetőkrémmel, hátha szívesen szót fogad. Biztos, ami biztos, mindemellett kipróbáltam a neogranormon popsitörlőhöz (Mikolttal ezt használom, mert vékonyabb mint a huggies, és jó az illata) ajándékként kapott fürdősót, amiben levendula illóolaj is van. Ha a japánoknak bevált a fenyőillat a dolgozók serkentésére, hátha minket meg ellazít a levendula.

A délutáni majd három órás maratoni alvás miatt nem fűztem nagy reményeket az elalváshoz... Dani a szokásos rutin szerint törölt, szájat ápolt, vizet adott, aztán a szobájába vonult, és Tódort mesélt. Hanna mikor leért a popsija az ágyába, próbálkozott egyet hogy mégis inkább a szivacson óhajt elaludni, mire kértem, tegye le a fejét, mert még új huzatot kell tennem rá, majd kijöttem. Tettem vettem, közben hallgattam, ahogy Dani mesél, és csodálkoztam, hogy Hanna még nem jött utánam. 10 perc múlva mentem be hozzájuk, Hanna feje a párnáján, Dani mellette épp befejezte a mesét. Puszit adtunk a mozdulatlan, de nyitott szemű kisasszonynak, majd kijöttünk. Mindketten...

Fél 11 volt, és azóta is csend és béke van... Ki érti???

Vasárnap képekben

Ilyen napunk volt :)
Simogatós...


Figyelős, kenegetős...


Papável kokettálós...


Trónfoglalós...


Mosolygós...

Vasárnapi szösszenetek

- Olimpiai bajnok a magyar férfi vízilabdacsapat! Fantasztikusak voltak!!!

Hannáról...

- Hanna altatásának sikeressége érdekében új módszert vetettünk be. Eddig ugye mellette feküdtem, amíg el nem aludt. Amíg így is hamar elaludt nem bántam, de napok óta legalább hármnegyed órát is eltart, mire valamennyire ellazul. Én pedig egyre inkább feszült voltam attól, hogy nem marad semmire sem idő már, pedig ezek a fél-háromnegyed órák lennének hivatottak bármiféle felnőttprogramra, mondjuk megbeszélni ezt azt...

Nos az új módi... Egy darabig bent vagyok, aztán megbeszéljük Hannával, hogy a mama megy és teszi a dolgát, és ha elaludt Hanna, bejön, és megnézi, megpuszilgatja, betakargatja. Az eredmény. Tegnap este háromszor jött utánam, viszont miután én kijöttem, ő várt vagy 10 percet. Elaludni így is majdnem éjfélkor sikerült, de átaludta az éjszakát... Dani reggel nyolckor felkeltette, meglátjuk, mi lesz ebből ma este...

- Hanna megismeri a H betűt, mutatja, és mondja, Hanna. Egy füzeten mutattam meg neki, amire Hana volt írva. Azóta a hippes bébiételes üvegen is felismeri, és mutatja. :) Előbb fog olvasni, mint beszélni? :)

- Tartozom Hanna kedvenc könyveinek listájával... az egyik kedvenc a böngésző sorozat, amiből a tavaszi forog most előszeretettel. Az egyik oldalon egy játékbolt is látható, ebben pedig egy ugráló csacsi. Hanna, mióta felfedezte, meséli: Hanna szeretne csiribirire menni, és az ugrálócsacsival játszani. A hozzá tartozó törzsi tánc pedig emígyen néz ki:
1. Könyv levesz, fellapoz.
2. Megfelelő oldalon csacsi megkeres.
3. Mutatóujjal rábök, mondja tatta.
4. Kéz felemel, tenyér kinyit, hosszú neeem.
5. Ajtó felé fájdalmas arckifejezéssel, nyafogva ismételgeti Haaaannnna.
6. Változatlan fájdalommal: Hét (vagyis egy hét múlva tudunk csak csiribirire menni...)


Mikoltról:

- Este kilenc és tíz között leteszem, éjjel egyszer, vagy kétszer eszik, és reggel kilencig alszik... Ugye ez így is marad? Vagyis ha lesznek kevesebb szopival tarkított, de ilyen hosszú éjjeleink, annak csak örülni fogok...

- Tartja a fejét. Nem tudom pontosan, hogy mikor lenne itt az ideje, hogy ilyen hosszan, meg ilyen magasra, de nekem úúúgy tetszik :):)

2008. augusztus 23., szombat

Tripp Trapp

Amikor Dani eljött a munkahelyéről, többeket is búcsúztattak. Az egyik kollégnője kisbabát vár szeptemberre. Dani egyik érve a mehetnék mellett az volt, hogy Mikolt születésével, illetve a nagyszülők munkábaállásával nehezített lesz egy ideig a családi lét, így ő is gyesre jön. Vagy gyedre...

Hogy ezt valóban komolyan vették, a búcsúajándék nem egy parker toll, vagy egy bőrtáska, laptop, vagy más felnőtt holmi volt, hanem egy zseniális etetőszék. :) Stokke. Nemrégen hallottam erről a márkáról először, de így kipróbálva engem is teljesen meggyőzött. Merthogy összeszerelték. Első körben azt gondoltam, hogy majd Mikoltté lesz, de az nagyon messze van még, és mivel ez a szék állítható tetszőleges magasságba, Hanna pedig nyúlik, így lassan itt lett volna az ideje lecserélni az ő székét. Ezzel a megoldással viszont Mikoltté lesz a régebbi, (hacsak nem veszünk egy ilyet neki is...) Hanna pedig megkapja az újat.

Szóval egy kis legózás:
Majd a végeredmény :)

2008. augusztus 22., péntek

Ha nem lenne elég...

Szerintem még nem született olyan fantáziával megáldva senki, aki meg tudná jósolni az éjszakáink színes kálváriáit. Mondhatnám, hogy unalmas volna minden éjjel ugyanaz a standard, de nem igaz. Olyan jól esne, ha huzamosabb ideig lennének átalvós, hosszú, nyugis éjszakák, amikor csak oldalra fordulva, magamhoz nem is igazán térve szoptathatnék, és ennyi volna az összes megterhelés. De nem...

Nekem valamiért más jutott. Egyrészt éjjel is fejek, bár ez az időszak nem erre való, de ha nem tenném, valószínűleg tejben úszva, bedurrant cicikkel, nyögve ébrednék így is úgy is... Másrészt Hannánk. Az örök sláger. Pár napja a költözködést játszottuk több felvonásban és minden lehetséges verzióban a szivacs, ágy, nagyágy variációkra. Aztán ebből annyi maradt, hogy szivacs, viszont mama kell mellé. Akár éjjel többször is, így tegnap eljutotunk odáig, hogy kuporogva, néha átszökve Mikolthoz szoptatni, de Hanna mellett töltöttem az éjjel kb. 90%-át. Nem jó ez így... Senkinek.

Mint kiderült reggel, Hannának sem, mert az egész majdnem biztosan a szájában felhalmozódott aftatömeg miatt lehetett. Először csak a nyelvén vettem észre valami gyanúsat, aztán amikor belenéztem a szájába is... hát szegényemnek ez aztán fájhat rendesen... Tele van az egész szájacskája... Enni nem eszik persze, így éhes, fáradt is egyben. Nem is részletezem.

A doktornénink szerint, aki ma nem is rendelt, de fogadott bennünket (aranyba foglalnám a nevét!!!) vírus, ami magas lázzal is járhat. Ecsetelés, nurophen, fájdalomcsillapító érzéstelenítő szuszpenzió, sok C vitamin, fertőtlenítés, és Mikolttal minél kevesebb puszilkodás javallott. Mi mindent megteszünk, Hanna pedig hősiesen tűrte az első ecsetelő hadműveletet. És evett is egy pohár tejfölt... :)


Azért jó hírem is van :) megérkezett a babakocsink, amit Hanna rögtön ki is próbált. A csattok tetszenek ebben is a legjobban neki, minet ki meg be kellett nyitogatni, zárni.

2008. augusztus 21., csütörtök

Ketten, itthon...


Amikor kitaláltuk, hogy Hanna töltsön egy teljes napot a nagyszülőknél, Dani azt kérdezte, nem fogok-e unatkozni. Unatkozni nem szoktam, inkább csak hiányzott Hanna.

Viszont kaptam majdnem egy teljes napot Mikolttal kettesben, és ilyenünk még nem volt. Olyan jól esett csak rá figyelnem, jól esett a csend, hogy nem görcsölök úgy, mint az elsőnél, hogy rendet tudok tenni, és rend is marad több, mint 5 percig :) Hogy lehet csendben szoptatni, figyelni a picikémet, ahogyan néz, figyel, eszik, aztán elfárad, ahogy elalszik, ébred. Észrevenni apróságokat, tudni, mennyi pöttye van az arcán a tegnapi töltött paprika miatt, simogatni a pihehaját, és sóhajtozni azon, hogy milyen gyorsan nő, ő is, meg Hanna is.

Voltunk vásárolni, sokan megcsodálták :) voltunk Jutka nagymaminál, ő is a csodálók táborát növelte, de leginkább itthon voltunk.

És mégegy ok a mosolyra... kettővel kevesebb lett a szám a mérlegen :) Már értem azokat, akik aggodalmaskodnak a súlyuk miatt. Azért szem előtt tartom kedvenc Zsuzsi edzőnk kommentárját, miszerint a hat hetet érdemes kivárni, mielőtt az ember lyánya siránkozik az alakja, súlya, egyebek miatt... Naja... És a plötyiséggel mi lesz? És mikor? :)

Megörökítve, még egy foteles :)... Most itt tartok:

Szétszóródtunk

1. Dani dolgozni ment
2. Hanna a nagypapához, nagymamához, Petihez
3. Mikolt és én itthon maradtunk

Az éjjel immár másodszor 10kor kezdődött, ez már nagyon régen fordult elő utoljára. Jó lenne az elalvás időpontját még egy fél órával előrébb hozni, Mikolt kedvéért is, mert 1 nagyon nehéz lenne külön külön fürdetni őket, 2 mindenkinek jobb volna ha kicsit előbb elaludnának. Így is 8kor kelünk...


Mikolt kényeztet engem, ma először negyed 4kor kért cicit, pedig 9kor evett utoljára. Hanna valamikor 3 körül érkezett, de azzal a lendülettel vittem is vissza a helyére. Nem ellenkezett, sőt, mikor Mimóka jelezte, mostmár enne, megbeszéltem Hannával, mi a helyzet, és átküldtem magam helyett Danit. Aludtak... :)

Reggel Pepe, vagyis Peti jött Hannuért, játszóztak, majd odaát ebédeltek, végül Palival sziesztáztak. Most fordult elő Hanna életében először, hogy máshol mással aludt el délután. Az estét meg sem merem kockáztatni, de ez a délutáni a várakozásoknak megfelelően sikerült. Pali hihetetlen türelmének köszönhetően bár fél kettőkor már lehetett volna aludni, Hanna fél háromkor az angol nyelvű állatos mesénél dőlt ki, és háromnegyed négyig aludt is. Kicsit féltem ettől a próbálkozástól, de jól sikerült. Remélem Palinak is maradt némi energiája... Nekem ez nagyon nagy dolog!!!

Dani már négykor ott volt vele, mi pedig Mikolttal 5re értünk át. Miután Mikolt evett, és elaludt, Hannával kettesben dmezni mentünk. A kis kocsit tolta, és pakolta bele azokat a holmikat, amit mutattam neki. Irtó drága volt, ahogyan nagyon komolyan vette a feladatot, a pénztárnál felpakolta a dolgokat a szalagra, amit épphogy felért. Nagyon jó volt kettesben lenni vele, pláne így, hogy kitaláltuk a módját annak, ahogy ő is szereti a bevásárlást. Ennek ára egy matricás készlet, egy bubifújó, meg egy üveg ájsztí. :)

Este volt csak kis hiszti, de fürdésnél már teljesen rendben ment minden, és a szivacson 10kor újra alvás volt már!

2008. augusztus 20., szerda

Gyerekekkel, meg anélkül

Daninak a héten kétség kívül remek ötletei vannak. Nohiszen, ő inkább van kint a világban, mint én...

Ma pl. azt találta ki,(kis segítséggel ugyan, de ez elhanyagolható) hogy menjünk a Millenárisba, mert gyerekprogramok vannak. Kézműveskedés, van játszó is, és különben is régen voltunk. Összeszedtük magunkat, de sajnos már így is a nagy melegbe értünk ki, de ez egyik gyermeket sem zavarta különösebben. Mikolt a babakocsiban békésen szundikált, Hanna pedig elsőként a tavacskát célozta meg. Új, vagy lehet hogy csak nekünk, hogy a parton van egy kis dobogó, ahova telepítettek egy haleledeladagoló automatát, 50 ftért lehet egy adagot szerezni. Hanna iszonyú lelkesen dobálta befelé az ennivalót, a halak pedig ettől voltak nagyon lelkesek.

Aztán a nagyszínpadon egy Szalóki Ági koncertet volt szerencsénk végigmulatni, Hanna a tőle nem megszokott formáját hozta, nagyon óvatosan merészkedett le a táncolók közé, pedig nem is ő volt a legkisebb. Azért egy idő után felengedett, de még mindig mosoly nélkül táncolgatott nagyobbacska lányokkal. Onnan gondolom, hogy ennek ellenére nagyon nagy élmény volt ez neki, hogy a délutáni alvás előtt többször elmesélte, hogy táncolt, tapsolt, a néni pedig énelekelt. Ezt írásban nehéz visszaadni, de nagyon édes, valahogy így néz ez ki. Fej ingat jobbra ballra, (ez a táncoltam) közben mondja is, Hanna. Tapsol, közben mondja néni, majd lalázik. :):) Végülis teljesen jól értelmezhető... :)


A nagy tánc és énekmulatság közepette Mimóci így vonódott be a forgatagba. :)


Délután aztán Hannát nagymamának adtuk, aki visszavitte halakat etetni, mi pedig kivettünk egy dvdt, és megnéztük, miközben én szoptattam, fejtem, Dani büfiztetett, szóval jól mulattunk, de tényleg. :) Vacsora időben mentünk Hannáért, aki nagy szemekkel újságolta, ja és széttárt kezekkel, hogy neeeem... Azaz, elfogyott a haleledel, hiába dobtak bele pénzt, azt meg elnyelte :( Megígértük neki mindannyian, hogy nemsokára újra próbálkozunk.

2008. augusztus 19., kedd

Újabb testvéres...


Mert nem bírom ki úgysem, hogy ne nézegessem Hannát ekkorkának.

Vannak pillanatok, amikor nagyon nagy a hasonlóság, és persze máskor igazán különbözőek. Nekem hasonlítanak... még mindig. :)

Apamentes félnapjaink


Azért reggel még velünk van, meg este is, közben pedig dolgozik. Mi meg emlegetjük, hogy majd ette jön.

És mivel Hannának reggel az az első, hogy felmászik a foteljébe, onnan kikukucskál sóvárogva a játszóra, és megállás nélkül mondja, túsz, vagyis csúszda... Hiába a meleg, meg hogy mire összeszedjük magunkat, már nagyjából senki sincs lenn, menni kell. Dani nélkül két kézzel is kevesebb van, így vagy babakocsizunk, vagy zsebezünk. Ez utóbbi a fájós derekam miatt nem a legideálisabb, bár Mimi ezt szereti a legjobban. Ha beteszem, már alszik is. Ma babakocsiztunk próbaképpen (hátha ebben is ugyanolyan jól alszik, mint a zsebben...), és mert elég merésznek éreztem magam, motorral indultunk el.

Hanna egy tündér volt, az úttesten körülnézve ment át, boldogan elhomokozott azokkal is, akik irigyek voltak, (ma jutott ilyenből bőven...) ivott, evett, és amikor indulni készültünk, készségesen és hiánytalanul összepakolta a dolgait. Én meg gyönyörködtam, hol az alvó piciben, hol az ijesztően csajos kicsiben.


Hazafelé Hanna a babakocsi elejére ült fel, kapaszkodott, de leért a lába, és beakadt a kerekekbe, ami kicsit fel is sértette. Remélem hamarosan megérkezik a jókisbabakocsink. Volt sírás, de itthon megvígasztalódott, pláne, hogy a nagypapa is eljött hozzánk, akivel gyurmázni, legózni, enni, és bármit csinálni igazi jó móka. :)

3 hét


Három hete fogtam először a kezemben, de már olyan messzinek tűnik. Azóta Mikolt igazi családtaggá vált, és talán lassacskán kezd kialakulni valami rend is az életünkben. Bár semmit sem erőltetek, és nincsenek okos könyvek a kezemügyében, valahogy mégis minden olyan jól alakul kétgyerekesként.

Leszámítva Hanna nehéz éjszakáit, azt mondhatnám, minden amitől féltem, alaptalannak bizonyult. Ehhez persze az is jócskán hozzájárul, hogy nem vagyunk egyedül. Dani egy héten kétszer elmegy ugyan, de olyankor a déli időszakban mindig van velünk valaki, aki vagy Mimót fogja, vagy Hannát köti le, így aztán könnyű nekem egyszerre csak egyre koncentrálni. Igyekszem legalább fejben megalkoti valamiféle rutint arra az esetre, ha már majd tényleg egymagunkban kell lennünk egész napra.


Mikolt egyre többet figyel, még mindig sokat alszik, de ha fenn van, akkor is szívesen elvan egyedül is egy darabig. Elővettem neki a pihenőszéket, aminek a kockás huzata igazi varázslat. De a szőnyegen is elnézelődik, pláne ha Hanna is mellékucorodik. Tartja, emeli a fejét, elég hosszan, ez a hét újdonsága. Szerintem kerekedik is, bár most nem mértem. A tej még mindig sok, és az aranytartalék is gyűlik, lassan megnyugszom, és akkor lesz egy tejtesónk is. Igazi nyugis baba, az esti durván egy órás fáradtságos sírást leszámítva nem nagyon lehet hallani, kivéve, ha éhes, vagy ha fáradt. Da ha ilyenkor felvesszük, meg is nyugszik, ha pedig kitalál mi az igény, és meg is kapja, ami hiányzik, teljes a béke. Sokat mosolyog, szereti a zsebet, és a mamaközelét. Mi pedig élvezzük mindkét gyerekünket, ezerszer felszabadultabban, mint annakelőtte.

Hanna jó testvér, ha nem fáradt, vagy épp nincs valami extra problémája, zömmel szeretgeti, puszilgatja, simogatja. Ma délután háromszor sikerült a legutolsó tárcsázott számot a telefonban felhívnia, ami a papa száma volt, és az üzenetrögzítő hallatán lázba jött. Odavitte Mikoltnak is a telefont, (miután a féltve őrzött kendőjét már nekiadta) és a füléhez tette, hadd hallja ő is a papát.

Halló, papa?


Adom Mikoltot!

2008. augusztus 18., hétfő

Bürokrácia

Majdnem két éve nincs útlevelünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Eunál messzebbre ezidő alatt nem jutottunk, ide pedig épp elegendő volt a személyigazolvány is.

Magunkat ismerve ez az állapot inkább csak átmeneti, bár a Kuba tervem mindig csukott fülekre talál... nem is értem...

Namármost, hiába mennénk mi csak ide a szomszédba, ha van egy pöttöm a családban, akinek nincsen személyije, ergo, nem transzportábilis. És hamár az anyakönyvi kivonata elkészült, és átvehető, miért is ne csináltassunk neki rögtön útlevelet is, és hamár, akkor egy kalap alatt intézzük el a magunkét is.

Mi sem egyszerűbb, foglaljak időpontot az ügyfélkapun keresztül. De amilyen gyorsan, és flottul megy ez a központi okmányirodába, ami tőlünk igencsak távol van, olyan esélytelen a hozzánk sokkal közelebbi budaörsi, vagy neadj budakeszi okmányirodába. Budaörsön legkorábban szeptember végére tudtak volna időpontot adni. Budakeszin pedig sorszámhúzós a rendszer... Viszont kedvesek voltak telefonban, így felbátorodva Dani a ropogós anyakönyvi kivonattal délután 5 előtt besétált, és húzott is három sorszámot. (hatig dolgoznak hétfőnként...) Aztán hazajött értünk, és negyed hatkor már készen is voltunk. Mikolt útlevele 5 nap múlva már készen is lesz. :)

Ennyit az ügyfélkapuról...

És hogy hova megyünk legközelebb? :) Mondjuk ide :):)

Hanna és a folyóügyek

Már egy pár napja Hanna, ha épp pisil, vagy egyéb dolgát végzi, szól. Lehet, hogy ezt már írtam is valamikor... Nos emiatt vettünk neki egy bilit, hátha kedve támad rácsüccsenni ilyen esetben, betettük a nappali egy kellemes zugába, azóta ott áll használatlanul. Maradt a szólás, és mivel én nem vagyok a biliztetés kényszeresítésének híve, kerülgetem.

Ma este megint szólt a drága, hogy pís, majd az édesapja utánamküldte a fürdőbe, minthogy a ruhája is tiszta pís volt már. Gyorsan levetkőztettem, és ráültettem a wc szűkítőjére, amin amúgy minden este eltölt pár percet, a wc papír kedvéért. Jöttem mentem, egyszer csak csurgást hallok, és lőn. Hanna ücsörgött, majd pisilt is, aztán pedig nagyon örült neki. :) Mi pedig vele...

A folyóügyekről

Nem gondoltam, hogy ha egyszer ideköltözünk, akkor a lányokon kívül másról is írok majd... De mennyivel egyszerűbb innen utánajárni bárminek, amit egyszer már megtaláltam...

Úgyhogy ez most nem a lányokról szól, illetve közvetve. Közvetlenül a hólyaghurutról. Úszó, meg vízimúltam hozományaként időről időre kiújul ez a vacakság, és igencsak kellemetlen napokat okoz. Még kellemetlenebb, hogy az orvos, aki kamaszkorom óta kezel, (az ő megfogalmazásában a mi kapcsolatunk tartós, és hosszútávú...) szabadságon van, a háziorvos szintén, és amúgy pedig az antibiotikumos kezelés, ami ilyenkor esedékes most reménytelen, mert szopizunk... Úgyhogy marad az öngyógyítás, mert a közelben egy jó homeopata sincs sajnos...

Viszont találtam egy jó kis összefoglalót, hátha hasznára válik még másoknak is...

Hólyaghurut kezelése homeopátiával

A hólyaghurut többnyire bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzés következtében kialakuló gyulladásos megbetegedés. Hátterében sokszor hideghatás, elégtelen higiéné, vagy valamilyen hajlamosító tényező (húgyhólyagkő vagy -homok, vizeletpangás, intenzív szexuális élet, a hólyag túltelítettsége) is állhat. A panaszok enyhítésére először érdemesebb szelídebb homeopátiával és néhány egyszerűbb természetes fogással próbálkozni, és csak ezek sikertelensége esetén alkalmazni az erősebb klasszikus kezelési módokat.

Fokozott folyadékbevitellel elősegíthetjük például a húgyutak tisztulását, és csökkenthetjük a kórokozók számát. A tünetek enyhítésére alkalmazhatunk hidroterápiás módszereket: vehetünk emelkedő hőmérsékletű lábfürdőt, vagy meleg zsályateás ülőfürdőt. Jót tesz a kamilla-szénavirág pakolás és a forró, nedves borogatás is a has alsó részére.

Mikor melyik homeopátiás szert válasszuk?

Hirtelen kezdet esetén

Aconit: a tünetek szinte egyik pillanatról a másikra „robbannak be”. Az állandó vizelési inger ellenére igen kevés vizelet ürül, amit elviselhetetlen, égő fájdalom kísér. A beteg annyira fél a fájdalomtól, hogy emiatt inkább visszatartja a vizeletét. A tünetek éjszaka rosszabbodnak, kísérheti láz, izzadás nélkül, erős szomjúság.

Belladonna: azégő hólyagtáji fájdalom érintésre vagy rázkódásra romlik. Jellemző a lázas forróság, izzadás, kipirult arc, és száraz nyálkahártyák ellenére a szomjúság hiánya.

Erős égő, csípő fájdalom

Arsenicum album: az égő fájdalom melegre javul. A beteg sápadt, legyengült, mégis izgatott, szorongó, aggódó. Az intenzív szomjúságérzetet a sűrűn kortyolgatott kis mennyiségű hideg ital csillapítja.

Apis mellifica: az égető, nyomó fájdalom a vizeletürítés elején a legrosszabb. A vizelési inger gyakori, szinte állandó és fájdalmas. A gyerekek sírnak a pisilés előtt. A vizelet lehet véres, zavaros, tejszerű, habos, néha kellemetlen szagú.

Cantharis: a húgycsőben fellépő metsző, égő fájdalom érezhető, a vizelési inger kibírhatatlanul sürgető, gyakori, eredménytelen és csupán néhány csepp sötétebb színű, zavaros, esetleg véres vizelet ürül.

Capsicum: heves, égő-szúró érzés vizeletürítés végén a húgycső elülső részén, valamint improduktív vizelési inger jelentkezik. A vizelet bőséges és átlátszó.

Dulcamara: a kiváltó okok közül jelentős szerepet játszik a nyirkos idő, átnedvesedés, átázás, hideg víz, áthűlés egy forró nappalt követő hideg éjszakán. Az égő fájdalom a húgycső nyílásánál jelentkezik, a tüneteket meleg enyhíti. A vizelet zavaros, nyálkás. Krónikus, visszatérő hólyaghurut esetén is alkalmazható.

Sarsaparilla: súlyos, égő fájdalom lép fel a vizelés végén. A vizelet lehet nyálkás, homoktartalmú, de véres is. A vizelési inger gyakori, szinte állandó.

Görcsös vizelési inger

Equisetum:állandó vizelési inger, a vizeletürítés nem szünteti meg az ingert, és a húgycsőben metsző fájdalmat idézhet elő. A hólyag érzékeny, különösen nyomásra. Akaratlan vizeletcsöpögés fordulhat elő, főként éjszaka. A vizelet nyálkás (különbség a Cantharissal szemben).

Kreosotum:éjjel és nappal egyaránt fennáll a gyakori vizelési inger. Rendszerint nagy mennyiségű, halvány, égő érzést keltő vizelet ürül. A hólyaghurut vizelettartási problémákat okozhat.

Mercurius corrosivus: szünet nélküli,görcsös fájdalom a húgyhólyagban, a vizelési inger hirtelen jelentkezik. A nyálkás-gennyes vizelet cseppenként ürül, a gyulladás sokszor vérzésig fokozódhat. A betegséget láz és éjszakai izzadás kísérheti.

Pulsatilla: gyakran használatos terhesség idején fellépő vizelési zavar esetén. Jellemző a szinte állandó, eredménytelen vizelési inger, ami görcsrohamokkal jár. Az inger annyira sürgető lehet, hogy a vizelet elcseppen. A panaszok háton fekve jelentősen rosszabbodnak. Vizeletürítéskor égő érzés jelentkezik a hólyag alsó részén és a húgycsőben. A vizelet sötét, erős szagú, lehet véres, nyálkás vagy gennyes.

Staphysagria: nagyon gyakran lép fel vizelési inger, az ürítés viszont jelentősen nehezített, csöpögő. Ez a szer kifejezetten alkalmas vesekőműtét vagy szülés utáni vizeletelakadásra, katéterezést, vagy szexuális túlkapást követő hólyaghurut esetén. Különösen javasolható olyanoknak, akiknek a nemi élet kezdete óta vannak panaszaik.

Az itt feltüntetett szereket D6, C6 vagy C9 potenciában szedjük óránként, majd a tünetek enyhülésének megfelelően ritkíthatjuk a bevételt. A tüneteknek néhány órán belül javulniuk kell, de ha 1-2 szer kipróbálását követően sem észlelünk változást, keressünk fel szakorvost!

Emellett találtam még egy természetes módot a kezelésre, megelőzésre. A nagybogyós áfonya, vagy tőzegáfonya áldásos hatásáról...
Nagybogyós Áfonya
Az összezúzott áfonyabogyót hagyományosan sebek, duzzanatok kezelésére, C-vitamin-hiány miatt fellépő ínyvérzésre, skorbutra alkalmazták. Jelenlegi felhasználása elsősorban a húgyúti rendszerben jelentkező baktériumfertőzések megelőzésére és kiegészítő kezelésére összpontosul.

Fogyasztása nyomán hippursav keletkezik a szervezetben, amely savanyítja a vizeletet, erős baktériumellenes hatást fejt ki a húgyúti rendszerben. Emellett megakadályozza a baktériumok letapadását a húgyutakban, kedvezőtlen környezetet teremt a kórokozóknak, így csökkenti a fertőzés veszélyét. Valószínű, hogy ezért a hatásért a proantocianidinek felelnek, amelyek megtalálhatók a nagybogyós áfonya levében, míg hiányoznak több más gyümölcs – például grépfrút, narancs, ananász, mangó – levéből.
Mivel a nőknél tízszer akkora a húgyúti fertőzés (húgyhólyag- vagy/és húgycsőgyulladás) veszélye, mint a férfiaknál, elsősorban nőknek ajánlott húgyúti fertőzések megelőzésére és gyógyítására. Napi fogyasztása csökkenti az ilyen jellegű fertőzések kiújulásának kockázatát, meglévő fertőzés esetén pedig csillapítja a betegséggel együtt járó égető érzést, viszketést, fájdalmat.
Fertőtlenítő hatása abban is megnyilvánul, hogy szagtalanítja a vizeletet, ezért azoknak is hasznos, akik vizelettartási gonddal (inkontinencia) küzdenek.

Kapszula formájában a Cran-C nevű étrendkiegészítő kapható.

2008. augusztus 17., vasárnap

Kisvasút


Hanna szeret utazni. Nem tudom, hogy mi vagyunk-e az okozók, vagy a vérében van, de pici korát leszámítva, amikor kiabálásba torkollt minden autókázásunk, mára már mindegy, hogy hajó, busz, autó, vagy vonat, ha mehet, lázba jön, és szerintem ha tehetné egész nap utazna.


Ma Dani a hivatalos programszervezőn azt találta ki, hogy gyerekvasúttal felmegyünk a János hegyre, majd onnan hazasétálunk. Kicsit ugyan sietősre sikeredett az elindulás, mert a kisvasút sem ját percenként, de épp elértük a 11:54est, ami már dél után 3 perccel meg is érkezett a fent nevezett állomásra. Hanna a nyitott kocsiban rá nem jellemző módon áhítattal nézelődött egyhelyben, és nem nagyon akarózott leszállnia. Talán csak az az egy dolog csábította le, hogy egy igazi gőzmozdony várakozott az állomáson. Hanna azt gondolta, arra szállunk át, majd amikor nélküle elindult a vonat, keservesen sírt, és kiabálta, Hanna Hanna... Daninak (meg persze nekem is) a szívem szakadt, Dani mondta is Hannának, hogy akkor most ő a vonat után szalad, megállítani...

Végül megegyeztek, hogy sétálunk, aztán buszoznak egyet. Hanna a hátiban, Mikolt a zsebben "sétált", mindketten el is aludtak, Mimi azonnal, ahogy bekerült a zsebbe, Hanna pedig egy idő után. Mi meg cipeltünk, és örültünk a jóidőnek, aztán annak, hogy kicsit eltévedtünk... Pedig itt élünk egy ideje, és mégsincs egy turistatérképünk, vagy elegendő hely vagyis erdei út ismeretünk.


Egy kisebb kerülő után végül a sínek mentén sétáltunk a Szépjuhászné irányába, és a Vadaspark megállónál bevártuk a vonatot, Hanna nagy örömére. :)