A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna 6. születésnapja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna 6. születésnapja. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 1., csütörtök

Hanna születésnapja

Mikolt születésnapja óta, vagyis lassan három hónapja készült Hanna.
Néha előhozakodott az ajándék kérdéssel, néha a programokat vetette fel, de mindenből kitartóan ugyanazt szerette volna júliusban és augusztusban és szeptemberben is.
Egy ovis szülinapozást és egy családit, ajándékok tekintetében pedig görkorcsolyát (amire minden decathlonos látogatásunk alkalmával gyakorolt is lelkesen), és egy balettozó babát.

Úgy alakult, hogy akkora nagy lányom lett egy év alatt, hogy nem maradt más dolgom, minthogy teljesítsem a kívánságait. Az ötletelés idén nem volt feladat.
Egy héttel a nagy nap előtt azért megkérdeztem, milyen tortát szeretne, és meglepő módon teljesen mást válaszolt, mint vártam: gesztenyést.

Egy nappal előbb becsomagoltam mindent, és úgy döntöttem, idén először lassú, hömpölygő születésnapot ajándékozok a családnak, legfőképpen Hannának. Ez azzal járt, hogy először gyermekes életünk során kihagytam a saját készítésű tortát, cserébe velük voltam egész nap. Rohanástól, kapkodástól mentesen. Egészen.

Hanna délelőtt Palival bábszínházba ment, reggel elsőként ébredt, szépen felöltözött, úgy várta a nagypapát. Földalattiztak, sétáltak, néztek, sütit ettek, Hanna pedig kapott egy királylányt.
Délben a nagymama főztjét ettük odaát, délután pedig mindenki aludt egy nagyot.

Mire ötkor megérkeztek a vendégek, Hanna már a szépruhájában várta őket türelmetlenül.
Szeretem, ahogy megtelik a ház a családdal, amikor valamelyikünknek születésnapja van. Kifolyik ilyenkor az idő a kezeim közül, elmarad egy két dolog, cserébe vannak jó beszélgetések, hangos nevetés, közös vacsora, egészséges hömpölygés.
Gesztenyés torta ugyan nem lett, kis lelkiismeret furdalásom volt ezügyben, de végülis nem hiányzott. Volt helyette csokis, meg répa, és rengeteg ennivaló, és minden ajándék, ami Hanna vágya volt.
Szeretem, ahogy ragyog a szeme, és azt is, ahogy félti, de mégis odaadja a játékát a többieknek.
(Ezzel az átengedéssel van még mit kezdenem... de ezt a másik rólaszólóban kifejtem majd.)

Néhány nagy nagy kedvenc :) A többi hamarosan...


 

2012. október 31., szerda

Hanna hatéves


Egy kis nosztalgia, a hosszabb iromány beharagnozásaképp.
Pár dolog azért kikívánkozik, ami a készületek közben eszembe jutott.

Születése pillanatától néz. Tisztán, mélyen, zavarbaejtőn.
Egy csomó apróság akkor jut csak eszembe, ha előkerül egy kép, és nagyon nagyon örülök, hogy leírva megvan minden kis részlet, mert különben semmire nem emlékeznék.
Azt hittem, sosem lesz vége annak az első pár hónapnak. Hat éves... Nem értem.
Az eszemmel tudom, nem tudtam volna többet adni, és mégis úgy szeretnék visszamenni, és mindent újra, százszor jobban, a pillanatban végigélni vele.
Ez a fogadalom, ha egyáltalán tehet ilyet az ember.
Jelen lenni. Vele lenni.
Négyfelé, négyszeresen, kizárólagosan.

Isten éltessen sokáig édes Hanna!

2012. október 27., szombat

Hat évvel ezelőtt

0:35
Lassan elindultunk a kórházba.