Csillus blogjáról szoktam a kreatívkodáshoz inspirációt gyűjteni.
A megvalósításuk gyakrabban fullad kudarcba mint szeretném, ennek én vagyok az oka, mert a gyerekek szerintem mindenben partnerek volnának. Az is lehet, hogy nálunk gyorsabban szaladnak el a délelőttök... és hogy őszinte legyek, a nálunk divatos szerepjátékokból nincs is szívem kiszakítani őket. Van, hogy még délben is nyomják, én öltöztetem át őket, amit észre sem vesznek, nekem pedig jó látni, hallgatni a műsorukat. (ha épp nem sietünk valahova, mert akkor morgok...)
Szóval a minap belebotlottam egy golyós játékba odaát, és mivel a lego az egyik fő kedvencük (és én is szeretek játszani velük :)), ráadásul a konyhapulton hetek óta keresem a helyét egy fémgolyónak, egészen hamar nekiláttam megalkotni az első pályát.
Mire végeztem vele, már mind a négyen körülöttem álldogáltak, Áron azonnal lecsapott az első készre, és le sem tette szerintem egy órán keresztül. Közben elkészült még két változat, és kellett a kis golyónak házikó is, és Hanna végül belefelejtkezett az építésbe, de a golyópálya a mai nap sikerakciója volt, kétség kívül.
Várható volt, hogy elmolyolnak majd vele, de hogy ennyire lekötni őket, főleg Áront, azt nem gondoltam. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Áron játszik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Áron játszik. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. július 10., szerda
2012. szeptember 18., kedd
Kicsik
Lelle úgy reklamál (mondanám, hogy hisztizik, de az olyan erősnek hat, pedig igen... vagy inkább meglehetősen intenzív az érzelemkifejezése azokban a helyzetekben, amikor az itt és mostban nem történik az, aminek szerinte történnie kellene), hogy földhöz vágja magát. Hátra. Úgy, hogy lehetőleg a feje is koppanjon.
És még csak 14 hónapos...
Áron.
Volt már olyan délután, amikor egyedül aludt el. Egyébként még mindig simogatja a karomat. Meg udvarol, persze csak én olvadok el tőle, neki ez simán önös érdek. De mikor azt mondja, hogy:
- Mama, ne menj el, veled akarok még aludni egy picikét.
Elég jó úton haladunk afelé, hogy megértsem, mitől engedik el olyan nehezen az anyák a fiaikat...
Ülünk az autóban (:):)), Mikolt és Áron beszélgetnek.
A szerepjátékok és a fantáziavilág keveredése a beszélgetésük, mostanában nagyon intenzíven a mesevilágukban élve kommunikálnak, deszeretem ezt a korszakot amikor teljesen magától értetődően váltanak a valóság meg a saját világaik között.
Ráadásul mindig mind a kettő azonnal benne is van a játékban, veszik a lapot, és hömpölyögnek közösen. Csodás.
Szóval ülünk az autóban, ezek ketten meg nyomják:
- Ájon, most menjél fel a lépcsőn.
- De nem mejek, mejt sötét van fönt.
- Jójó, akkor kapcsolok neked lámpát.
- Jó.
- Tessék, menjél be, ott bent van a boszojkány. De jó boszojkány, feküdj le mellé, és majd jövök hozzád.
- De nem fog bántani?
- Nem, menjél, feküdjél le mellé.
- És simogathatom a kezét?
És még csak 14 hónapos...
Áron.
Volt már olyan délután, amikor egyedül aludt el. Egyébként még mindig simogatja a karomat. Meg udvarol, persze csak én olvadok el tőle, neki ez simán önös érdek. De mikor azt mondja, hogy:
- Mama, ne menj el, veled akarok még aludni egy picikét.
Elég jó úton haladunk afelé, hogy megértsem, mitől engedik el olyan nehezen az anyák a fiaikat...
Ülünk az autóban (:):)), Mikolt és Áron beszélgetnek.
A szerepjátékok és a fantáziavilág keveredése a beszélgetésük, mostanában nagyon intenzíven a mesevilágukban élve kommunikálnak, deszeretem ezt a korszakot amikor teljesen magától értetődően váltanak a valóság meg a saját világaik között.
Ráadásul mindig mind a kettő azonnal benne is van a játékban, veszik a lapot, és hömpölyögnek közösen. Csodás.
Szóval ülünk az autóban, ezek ketten meg nyomják:
- Ájon, most menjél fel a lépcsőn.
- De nem mejek, mejt sötét van fönt.
- Jójó, akkor kapcsolok neked lámpát.
- Jó.
- Tessék, menjél be, ott bent van a boszojkány. De jó boszojkány, feküdj le mellé, és majd jövök hozzád.
- De nem fog bántani?
- Nem, menjél, feküdjél le mellé.
- És simogathatom a kezét?
Címkék:
Áron beszél,
Áron játszik,
Lelle,
Lelle dac,
Mikolt beszél,
Mikolt játszik
2012. január 30., hétfő
Eklektika
A lányok szeretnek itthon szép ruhában pompázni és minden alkalmat megragadnak, hogy előkeressék a szekrényeikből a szebbnél szebbeket. Plána, ha alkalom adódik, vagy vendégeink vannak.
Képesek a fiúkat is beöltöztetni, Áron a leglelkesebb alany ezekben a játékokban.
Szerintem semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egy kétéves, akinek három kislány testvér jutott, szereti utánozni a nővéreit, osztozni a lelkesedésükben, pörögni a förgős ruhákban. Emlékeztek még, milyen érzés földig érő nagy szoknyában forogni, hallgatni az anyag susogását? Én nagyon is. :) Alig vártam, hogy szalagavatóm, esküvőm legyen... :):)
Ha Áron lány lenne, sok fiúval maga körül, most biztos kardozna, vagy kalózost játszana, és kislányként nem is szólná meg senki a fiúsabb érdeklődéséért. Nekem pedig az a véleményem, hogy nem szégyellni való, ha egy ekkora gyerek nem osztozik még abban a szexista álláspontban, hogy fiúnak tilos bizonyos dolgokat felvennie, játszania. Majd öt évesen úgyis változni fog ez. Ha meg nem, hát akkor majd nem.
A héten farsang volt Vikiéknél, amolyan mini és nagyon spontán, a poszt készülőben... és természetesen előkerültek a habosruhák. Mimi volt az első, aki felkapta, majd mikor megunta, Áron vette magára. Miután felkerült rá, a mosogatógép belsejével foglalatoskodott :):).
Az erről készült képeket feltettem az albumba, mire Dani nevetve ugyan, de picit rosszallóan kérdezte, hogy biztos, hogy ezt publikussá kell tennem?
Ma reggel egy motoros pólót választottam Áronnak. Ő, aki jobbára elfut az öltözés elől, most csillogó szemmel, kiabálva az örömtől ragadta ki a kezemből a motorost, futott vele egy kört, majd lelkesen nyomta vissza a kezembe, és szó nélkül vette fel. Természetesen.
Szerintem nincs is mit magyaráznom tovább :):)
Képesek a fiúkat is beöltöztetni, Áron a leglelkesebb alany ezekben a játékokban.
Szerintem semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egy kétéves, akinek három kislány testvér jutott, szereti utánozni a nővéreit, osztozni a lelkesedésükben, pörögni a förgős ruhákban. Emlékeztek még, milyen érzés földig érő nagy szoknyában forogni, hallgatni az anyag susogását? Én nagyon is. :) Alig vártam, hogy szalagavatóm, esküvőm legyen... :):)
Ha Áron lány lenne, sok fiúval maga körül, most biztos kardozna, vagy kalózost játszana, és kislányként nem is szólná meg senki a fiúsabb érdeklődéséért. Nekem pedig az a véleményem, hogy nem szégyellni való, ha egy ekkora gyerek nem osztozik még abban a szexista álláspontban, hogy fiúnak tilos bizonyos dolgokat felvennie, játszania. Majd öt évesen úgyis változni fog ez. Ha meg nem, hát akkor majd nem.
A héten farsang volt Vikiéknél, amolyan mini és nagyon spontán, a poszt készülőben... és természetesen előkerültek a habosruhák. Mimi volt az első, aki felkapta, majd mikor megunta, Áron vette magára. Miután felkerült rá, a mosogatógép belsejével foglalatoskodott :):).
Az erről készült képeket feltettem az albumba, mire Dani nevetve ugyan, de picit rosszallóan kérdezte, hogy biztos, hogy ezt publikussá kell tennem?
Ma reggel egy motoros pólót választottam Áronnak. Ő, aki jobbára elfut az öltözés elől, most csillogó szemmel, kiabálva az örömtől ragadta ki a kezemből a motorost, futott vele egy kört, majd lelkesen nyomta vissza a kezembe, és szó nélkül vette fel. Természetesen.
Szerintem nincs is mit magyaráznom tovább :):)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)















