A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lelle hétről hétre. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lelle hétről hétre. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 26., hétfő

11 hetes

Kis hercegnő... mondta Dani. Kifejezetten jó dolga van mostanában :), mindig van valaki, akinek van szabad keze ringatni. Ő pedig élvezi a kilátást, a sétálgatást, a kényeztetést. Jó is, hogy most ennyien vagyunk körülötte, egyelőre nem is merek belegondolni, mi lesz, ha ez elmúlik...

Nagyon nőtt (a nemtúlpontos mérleg szerint is hat kiló körül jár már) és sokat változott ez alatt a két hét alatt, mióta nem írtam részletesen róla. Nyílik, egyre többet van ébren, és rengeteget nézelődik. Erősödik a hangja is, sikongat és kiabál, ha valami nem jó (egyre ritkábban), és gügyög, ha jó a kedve. Mosolyog, bárkire, és bármikor, reggel a legédesebb, amint meglát azonnal kivirul a kis arc.

Mióta hátunkon a házunk jelleggel élünk, és egykupacban alszunk, esténként is én altatom, ami gyakorlatilag abból áll, hogy melléfekszem, az egyik kezemmek a pocakját fogom, a másikkal a kis kezét (a túloldalon Áron tapad rám, és keresi a karomat :)), pillanatok alatt elszenderül, és pár perc alatt elalszik.

A szopihelyzet változatlanul hullámzó, leginkább fekve szeret enni. Megoldjuk. :) Éjjel kétszer eszik, néha egyszer, de ezekre nem ébredünk fel teljesen. A második leginkább működőképes mód, a sétálgatva evés... van amit már most eltanult a többiektől... :)

Összességében nagyon jó kisbaba, a négyesüket pedig nagyon nagyon szeretem. :) Még mindig sokszor versengenek, kinek az ölében legyen, ki ringassa, ki énekeljen neki. És ha énekelnek, ő is csatlakozik. :)

2011. szeptember 5., hétfő

Nyolchetes kis virágszál

Egyszerűen csak szerelmes vagyok... a nagy kék szemeibe, a két kis gribedlijébe, az összecsípkedett lábacskáiba, a selymes kis kobakjába, a mosolyába, a csepp kis szájába, a szuszogásába, a kiabálásába, mind az 5100 grammjába...

2011. augusztus 29., hétfő

Hét hetes

Olyan jó hetekben számolni az időt. Minden nap történik valami új, minden nap egyre több arcát mutatja a legkisebb. Szeretem nézni ahogy alszik, ahogy figyel ha ébren van, kitalálni miért sír, ha sír (egyre kevesebbet, bár a tegnapi nap kivétel volt sajnos...), számolgatni a hurkákat, elmerengeni a szeme színén, ami még mindig nem teljesen kék.

És persze ennél az állóképnél sokkal de sokkal pörgősebbek a napjaink, így aztán minden pillanatnak örülök, ami csak az övé. :) És persze minden alkalommal, amikor sikerül belefelejtkeznem mondjuk egy egy szoptatásba jövök rá, mennyire kevés időt töltünk csak vele, csak rá figyelve... A többeik már tudják, hogyan kérjenek maguknak eleget belőlünk... vagy legalábbis hatékonyabban próbálkoznak... :)

Lelle igyekszik utólérni a többieket, ha nem is hangosságban (egyelőre... szerencsére...), egyre többet mosolyog, gyakorlatilag válogatás nélkül bárkire, és egyre többször hőőőzik, meg formálja a kis száját, a nagyok pedig sokszor telepednek le mellé, várják, hátha. :)

A rutinjaink mit sem változtak, nem úgy a méretei. 5 kiló és 62 centi. Pénteken voltunk a gyerekorvosnál, aki a méretgörbére nézve nagyot nevetett, mert minden érték a felső határt súrolja, a hossza messze felette van.
És hamár a testiekről van szó, a bcg oltás helye nagyon bedurrant, elég csúnya is... (ez is teljesen Hannaszerű... remélem Lelléé nem fog elfertőződni)

Ma először sikerült Devit is lefényképezni vele, pedig rengeteget babusgatja ő is :)

Ez meg itt egy igazi babaillatú alvóskép... jajj de szeretem :):)

2011. augusztus 22., hétfő

Hathetes Lellemanócska

Búcsút intettünk az újszülöttkornak. Mától hivatalosan csecsemő Lellikénk, és valóban napok óta csak figyelem, micsoda nagy dolgok történnek a fejlődésében.
A folyton alvó, pirospöttyös kis csomag egyre fehérebb, egyre kerekebb, és mintha lenne valami rendszer abban, ahogy van.
Reggel például majdnem mindig fél tíz, tíz körül ébred, aztán délelőtt egy rövidebbet alszik, majd ebéd után egy hosszabbat, ami egybeesik a többiek alvásidejével. Majdnem mindig fél hatkor kel, ha valami miatt mégis előbb, akkor még egyszer elszunyókál az esti menet előtt. Egyébként is, vagyis nap közben háromszor alszik, este pedig valamennyi sírást követően tíz és tizenegy (és persze ez változó, mert vannak nagyon hosszú, keserves estéi is) között a nappaliban a pihenőszékben, Danival az oldalán kezdi az éjszakát... amit két szopival abszolvál, de van úgy, hogy csak reggel eszik.

A tejem kevesebb már mint az elején volt, ennek pozitív vonatkozása, hogy tudok (néha :)) már hason is aludni, viszont Lelle jobb szeretné, ha csak úgy ömlene a torkába a tejecske, és ha kicsit is dolgozni kell, akkor bizony sokszor feladja, és sír... (pedig elindulna ez, és azt is tudom, hogy ezzel jó kis körbe kerülhetünk, de remélem Lelle is belátja, hogy van amiért érdemes egy kicsit küzdeni)

A legnagyobb változás a figyelem, ahogy néz. Minket, a tárgyakat, a kezecskéit és a kockákat :) Mosolyog is, egyre többet, és egyre többször személyre szabottan. Imádom a gödröcskéit. :) Emellett pedig mozgás is fejlődésnek indult, álmában mellémhernyózza magát, ébren pedig hátáról az oldalára fordul, gyönyörű szép, ahogy csinálja, keresztbe teszi a lábacskáit, és csípőből fordul, a feje és a kezei követik. Olyan nagy öröm nekem ezt látni, főképpen a két kisebbik "nagy" mozgása körüli aggódásaim után.

Fogdosós, változatlanul úgy alszik el a legkönnyebben, ha adok valamit, amire legalább ráteheti a kezét, de sokszor meg is markolja. A légjobb a kezünk, aztán a kendő, de egy puha bármi is megteszi. Mondjuk egy nyúl :)
4900 gramm, a hosszát most nem mértem, de látványosan nyúlik. Pelusméretet és ruhaméretet is váltottunk, előbbiből Mest, utóbbiból 60ast hord.
Emésztgetem, hogy már ekkora, no meg hogy el kell raknom a legkisebb ruhácskákat...

2011. augusztus 15., hétfő

Lelle 5 hetes

Tegnap Dani azt mondta, hogy teljesen kék a szeme. Még változhat, nekem nagyon zöldnek tűnt az első napokban, de valóban, tagadhatatlanul gyönyörű kék lett belőle. Sosem gondoltam volna, hogy négyből háromnak lesz kék szeme... :)

Mikolt új nevekkel illeti mostanában, úgymint Jejjemejje, és Jejjike. A Jejjejóza elmaradt, pedig azt is úgy szerettem. Mi nem becézzük, hacsak az nem számít, hogy néha Áronnak, vagy Miminek, megint mások Hannának szólítom...
Kerekedik, simul, pöttyös állandóan, és napról napra több a szempillája, no meg hullik a babahaja.
Rettenetesen sokat sír esténként, volt egy időszak, amikor úgy tűnt, lecsengőben ez, mostanra ez úgy változott, hogy a fürdés után egy órát szendereg, aztán felsír, és onnantól fél egyig megállás nélkül kiabál. Egy alkalommal sikerült megtalálni a megoldást, bebugyolálva betettük a pihenőszékbe, az oldalára (ezek egytől egyig lényeges apróságok ám), cumival... és miután még mindig sírt, betettem az arca elé az egyik melltartóbetétemet. Dani szkeptikus volt, de Lelle elhallgatott. És aludt egy sorozatrésznyit, hogy aztán előlről kezdjük a ringatást...

Növöget ő is, mit növöget, ő a leggyorsabb mind közül :). Hurkákról azért még mindig nem beszélhetünk, van már két kisebb combtájékon... amúgy pedig balerina alkatú, hosszú, formás. A hurkákat a szimmetriájuk miatt szeretem leginkább, mióta Angéla megmutatta, hogy ez lényeges diagnosztikai szempont, minden ilyesmit árgus szemekkel kutatok. Jelentem rendben, mint ahogy a fejecskéjét is mindkét irányba fordítja, és középen megtartja. Azért ha egyszer hazaérünk mindenképpen megmutatom Kornélnak, remélem ő is így látja majd. :)

Még mindig ő a legjobb modellem, kivéve, hogy rákapott a cumizásra, ha pedig kiveszem, hamarosan sírni kezd... plusz cumi nélkül ezt a csíkszájat produkálja :) pedig esküszöm nagyon szép szája van :).
A mai kedvencem pedig ez...


2011. augusztus 8., hétfő

Négy hetes apróságok

Este megmérem :) Dani szokott néha ráállni vele a mérlegre, olyankor nagyjából tudjuk, hogy mennyit hízhatott.
Hosszú és vékony, bár vannak már kis hurkák a combjain, és elkezdett tokásodni is. Éjszakára már M-es pelust adunk rá, és úgy látom, hogy az 54es kisruhákat is le kellene cserélnünk 60asokra. Igy megy ez, ha nem figyelek, maholnap szaladni fog. A kerekedésről jutott eszembe, hogy miért nem Mikolt vagy Áron vonásait látom az arcában... nekik kerekebb buksijuk volt, Hannának és Lellének viszont épp olyan, mint Danié. Hosszúkás arc, kézbesimuló buksi. Kontyosgyerek, mondta egyszer valaki.
Az eddig eldönthetetlen szemszín határozottan szürkéskék, bár nem olyan, mint a két kékszeműé volt anno, így simán lehet még belőle bármilyen.
Igazi trópusi gyerek, a nagyon meleget szereti, pöttyök ide vagy oda...

Négy hét kellett hozzá, hogy azt mondhassam, vannak már jelzések, amiket felismerek, preferenciák, amikről tudok, apró szokásféleségek, amik megkönnyítik a napjainkat.
Ilyen pl., hogy zömmel az oldalán szeret aludni. Háton fekve egy idő után hangosan kiabél, de amint elfordítom, megbékél. És ha sokáig feküdt az egyik oldalán, kéri, hogy fordítsam át. Pl. reggelente... hét körül elkezd tekeregni, megetetem, megforgatom, és alszik tovább. :)
A hasonalvással kétszer próbálkoztunk eddig, mindkétszer heves ellenállásba ütközött a dolog. Két hete még a mellkasomon sem volt jó hason, mostanra megszerette ezt a formát, hallgatja a szívverésemet, és megnyugszik tőle.

Még mindig sokat sír, aminek két oka van általában, az első, hogy nagyon érzékeny, ha egy picit is megnyomjuk valahol, már jelzi, hogy nem volt jó... a másik pedig a pocak. Pár napja adunk neki este gripe watert, amitől (legalábbis szoros az összefüggés...) a nagyon hosszú esti sétálgatások mintha rövidültek volna.
Tegnap este fürdés után letettem Mikolt paplanjára, bebugyoláltam, és azonnal elaludt. Előtte mondjuk volt pár kör séta és hangoskodás, és egy óra múlva ismét köztünk volt, de ez volt az első alkalom, amikor viszonylag hamar elcsendesedett.
Fogdosós, szereti, ha valami van a kezében, a leginkább pedig a kezünket szereti fogni. Szopi közben is, elalváskor is.
A sírás mellett pedig mosolyog is, és már nemcsak alvás, vagy szopi közben, hanem ránk is. Hannára (aki egyébként naponta többször veszi kézbe, és rengeteget babusgatja), és rám...

Volt már körömvágás (nagyon szép keze van, hosszú ujjai, keskeny kis tenyere...), és hajmosás is, ami után minden alkalommal kicsit ritkábbnak tűnik az, ami volt, és világosabb is. A kis szederfolt teljesen eltűnt a könyökéről, a bcg helye viszont látszik. Elvileg a jövő héten mennénk orvoshoz ismét, de lehet, hogy ez elmarad... ketten négy gyerekkel nem szívesen. :)

Ime a majdnem kész nyúllal (a karjai még hiányoznak) a méretek kedvéért. :). Ez a nagyobbik, megmértem :) 38 cm.

Rólam. Jól vagyok, viszonylag rendeződtek a testi kilengések, egyre több az erőm is, és ezt jó megélni. Pici bizalmatlanság azért maradt még bennem, amitől remélem a hatodik hét elteltével majd ügyesen elbúcsúzhatok. Hogy erősítsem a hitemet, elkezdtem egy nagyon minimálkivitelű tornát (nem is nevezném ezt annak, inkább tudatos mocorgásnak), és roppant mód jólesik, hogy érzem, hogy a kölyökkutya bőr alatt van még izom is... vagy lesz :)
A bőrömet csodálom egyébként, mert ugyan nagy még rám, de ígéretes, főképp azért, mert nem gondoltam volna, hogy négy gyerek után maradhat még ennyire rugalmas...
-11 kilónál járok, egyáltalán nem tudatos ez a tempó, épp csak utamba került a mérleg. (16ot híztam)
Lelkileg pedig... próbálok minden pillanatot magamba szívni, elraktározni, és nem utolsó sorban türelemmel lenni mindegyikük felé, akkor is, amikor Lelle sír, ők pedig szertelenek. Tartalommal megtölteni az időt, amibe bele kell hogy férjen négy gyerek négyféle igénye, és közben folyamatosan emlékeztetni magam arra, hogy nem lesz mindig ilyen idilli meg nehéz sem. Örülni a jelennek, és minél inkább benne lenni.
Nagy kihívás...

2011. augusztus 1., hétfő

Háromhetes a legkisebb

Gondolkoztam, mit is írhatnék, és míg gondolkoztam, rádöbbentem, milyen gyorsan változik Lelle, mennyire hamar múlnak a napok, és a hárommal ezelőttire már nem is emlékszem, így inkább gyorsan mindent dokumentálok, míg tudom...

4200 gramm. Kerekedik, én pedig minden este azzal fekszem, hogy ilyen picike már sosem lesz. Öröm is, hogy gyarapszik szépen, meg egyben fájdogál a szívem is miatta. Egy utolsó kis csomagocska...
Szopizik, hogy hányszor, arról halvány elképzeléseim vannak csak, ha kér, megetetem. Nappal sokszor úgy érzem, hogy csak szomjas, igazán sokat nem eszik minden alkalommal. Éjjel fel sem ébredek rá, bár gyanítom, eszik, de hogy hányszor... Nyekereg, vagy inkább csak morog, én pedig fordulok... és alszunk is tovább. Reggelre a textilpelus a feje alatt csupa tej, a pelenkázólap (praktikusan ez van alatta, különben moshatnám minden nap a lepedőnket) pedig általában csupa pisi... éjjel nem cserélek pelenkát...
Pelus... Még sosem volt olyan gyerekem, aki sugárban kakilt volna (olyan már igen, aki mindig nyakig kakis volt... és most is folyton mosom a sárga foltokat a kisruhákból)... Lelle tud ilyet is. Anyukámé volt az első megtiszteltetés, aztán a szőnyeg is kapott egy szép sárga foltot...
Még mindig több a tejem, mint amennyi Lellének kell, de ez már inkább csak Áron miatt van így, aki random módon kér vagy sem éjjel. Nem bánom, hogy sok van, fejni egyre kevesebbet kell, és bízom benne, hogy marad annyi, amennyi majd Lellének elég lesz.

Cumis, ezúttal nem volt lelkiismeret furdalásom, Hannához hasonlóan nagyon lelkes, én pedig tudom, hogy nem győzném folyton cicin tartani, sőt ő sem igényli a folyamatos cicizést, pláne, mikor rengeteg a tejem, ő pedig csak cumizna... Ilyenkor, ha mellre teszem rázza a fejét, de nem szív, és idővel kiabál is. A cumit viszont elfogadja helyette.
Fájdogál a pocakja, de csak addig, míg ki nem jön aminek ki kell. Sír miatta, és ha szopi közben a fejét forgatja, tudom, hogy büfizni akar.

Apropó sírás... Sokat sír. Legalábbis a két kisebb nagy egykori sírósságához képest (vagy csak én nem emlékszem már :)). Nappal is csak kézben jó, nagyon minimális az az idő, amit nézelődéssel tölt magában. Nem mintha elvárás lenne, de mindenesetre sokszor jelent kihívást a többiek mellett, ha csak egy kezem van... Tegnap aztán megoldás született, vettem egy slinget. Van már egy, sőt van kendőm is, és van egyéb hordozós cuccunk is, de ezek vagy még koraiak, vagy olyan vastagok (a rugalmas kendőm egy télikabáttal vetekszik...), hogy lehetetlenség használni őket itt.
Mindenképpen olyat szerettem volna, amiben fekve lehet Lelle, és egy szál anyag csak, vagyis nem izzadunk bele, sem ő, sem én.
Itt egyébként leginkább a gyűrűs kendőt használják, a piciket fektetve hordozzák, a csípőn ülni tudókat pedig ültetve, az oldalukon.
Nos a miénk egy ilyen:

Az esti sírás változatlanul jelen van, mennyiségre kicsit kevesebb talán, és lassan úgy tűnik, kiszámíthatóan 11 körülig tart. Mióta egyedül maradtunk, és nincs még egy kéz, aki ringassa, míg a többieknek mesélünk, köztünk van. Tegnap előtt Mimi papaljában a szivacson elaludt mellettünk.
Miután végül elalszik, már csak a félálomban szopik vannak reggelig. Az ébredés időpontja is változóban, sokáig majdnem dél volt, mire ő is csatlakozott, mostanában inkább 10, vagy egy picit előbb.

Látni már a szemöldökét, és egyre több a szempillája is. A sárgasága teljesen elmúlt, cserébe viszont a nap nagy részében piros, és melegpöttyös. 54es bodykat hord, és néha kiöltözik, főleg ha valahová megyünk (nem gyakran... ), de annyi szép kisruhája van, hogy sajnálom csak a szekrényben tárolni őket.
Az autóban azonnal elalszik, ahogy a zsebben is.

A nagyok lelkesedése változatlan, Hanna folyton ölbe szeretné venni, Áron pedig általában kedves és gyengéd. Mikolt pedig sokszor csak személi, tologatja a babakocsiban, és néha ő is ölbekéri.
... olyan jó, hogy köztünk van...