Egyre inkább befelé...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt pocakban. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt pocakban. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. július 24., csütörtök
2008. július 23., szerda
9 nap
Tegnap a 3. ctg-n voltunk, olyan egyenes vonalat rajzolt a fájásmérő a 20as csíkon, hogy annál vonalzóval sem lehetett volna szebbet. A szívhang rendben, a vizsgálat sem mutatott semmi különöset. Hacsak a felpuhult méhszáj nem jelenti valamelyest a készülődő állapotot.
Én mindeneesetre szedem a homeopátiát továbbra is, és engedek. Úgy tűnik a mi gyerekeink a pontosságukban is hasonlóak, de már egyáltalán nem bánom. Egyszer úgyis kibújik ez a kismanó is, és pont akkor lesz jó. Addig pedig igyekszem felkészülni, Hannával lenni amennyit bírok, pihenni, és nem megőríteni a körülöttem lévőket, hiszen mindenki annyit segít, hogy ennél jobb családot szerintem kívánni sem lehetne. Nagyon hálás vagyok Nekik...
Én mindeneesetre szedem a homeopátiát továbbra is, és engedek. Úgy tűnik a mi gyerekeink a pontosságukban is hasonlóak, de már egyáltalán nem bánom. Egyszer úgyis kibújik ez a kismanó is, és pont akkor lesz jó. Addig pedig igyekszem felkészülni, Hannával lenni amennyit bírok, pihenni, és nem megőríteni a körülöttem lévőket, hiszen mindenki annyit segít, hogy ennél jobb családot szerintem kívánni sem lehetne. Nagyon hálás vagyok Nekik...
2008. július 20., vasárnap
Egyben...
2008. július 17., csütörtök
38. hét
A pocakom kerülete 108cm, a súlyunk pedig nem változott. Kicsit reménykedem, hogy ez az utolsó kép ebben a felállásban, mert Mimó fejét már egyre lejjebb érzem, és minden nappal egyre inkább észrevehető a készülődés odabenn. Így aztán ülni sem az igazi már, és leszámítva a délutánokat az alvás sem túl pihentető.
Megtörténtek az utolsó előtti simítások, a festők tegnap tejeskávé színűre varázsolták a hálószobát, és egy adag ruhácska híjján minden kimosva, kivasalva vár. A kiságy beköltözhető állapotban van, a csomagunk útra készen, kivéve a francia kissapit :):) ami szerintem lassan fogalom lesz nálunk :):), a mózes, amiben úgy gondolom, hogy Mikolt az éjjeleket tölteni fogja mellettem még a pincében, de ez már csak egy mozdulat, hogy a helyére kerüljön. Megérkezett Hanna ajándéka is, amit Mimótól kap majd, és gondoskodtam minden nélkülem töltött napra valami újdonságról. Így kap majd krétát, amivel az udvaron rajzolhat, és egy ugráló labdát, aminek a csiribirin nagy sikere volt.
Minden este igyekszem készítgetni magunkat, hogy lassan itt az idő, részemről a legideálisabb a vasárnap lenne, amikor minden nagyszülő készen áll Hanna fogadására, és Danit sem kell a munkahelyéről ugrasztani. És különben is szép kerek szám. Persze ez már Hannánál sem működött, mármint, hogy jól megbeszéljük az érkezés időpontját, de ezúttal bízom... :)
Nagyjából így állunk, totyogósan, lelassulva, de nagy várakozással, és örömmel.
Ezt írták:
A magzat belei tekintélyes mennyiségű mekóniumot, sötétzöld színű, kenőcsös anyagot, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A súlygyarapodás tovább folytatódik - elérheti a napi 28 grammot -, de az édesanya súlya ekkor már stagnál, vagy csökkenni kezd. A baba fejének és hasának a kerülete nagyjából azonos. A magzatmáz ekkora már eltűnik a bőr felszínéről, esetleg az ízületek környékén maradhat meg foltokban.
2008. július 15., kedd
Testvérek...
Ma megint voltunk orvosnál. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen későn van még egy utolsó uh vizsgálat, pedig állítólag Hannával is volt. Itthon meg is néztem, és tényleg. Milyen jó, hogy írok most, mert az emlékeim úgy tűnik nem teljesek pedig csak 21 hónap telt el...
Volt ctg, a szívhang rendben, a fájásmérő nem nagyon mutatott bíztató mértékű összehúzódásokat. Az ultrahang szerint odabenn minden rendben, a placenta minimális mértékben meszesedik, vagyis tényleg nemsokára itt az idő... De hogy mikor? Megmérték a kicsi lányunkat, már három kiló felett van a súlya, és hosszú combú, mint Hanna, meg én :).
Itthon aztán elővettem az ezelőtt 21 hónappal készült vizsgálat eredményét, és mosolyoghatnékom támadt. Hannával 15 nappal az érkezése előtt voltunk ezen az uhon, akkor 74mm volt a combija hossza, és 92mm a buksija hosszában. Mikolt combocskája a kiírt időpont előtt 17 nappal 74mm, a buksija pedig 93mm. Azt tudtam eddig is, hogy külsőleg hasonlítanak, azt viszont nem tudom, mekkorák a babák ilyenkor, de ez a hasonlóság melegséggel töltött el. :)
Várok, készülődöm. Sokat gondolok a szülésre is, és az az érzés van bennem ilyenkor, amikor a születés után a pocakomra teszik az az édes, csúszós csöpp kis testet, amitől eltűnik minden fájdalom, minden kétség, és hirtelen más ember lesz belőlem. Várom... És remélem, ezúttal a félelmeim, a szorongásaim, és a hibázástól való rettegés elmarad. Sosem gondoltam, hogy lehet egyszerre kettőt ennyire nagyon nagyon szeretni.
Volt ctg, a szívhang rendben, a fájásmérő nem nagyon mutatott bíztató mértékű összehúzódásokat. Az ultrahang szerint odabenn minden rendben, a placenta minimális mértékben meszesedik, vagyis tényleg nemsokára itt az idő... De hogy mikor? Megmérték a kicsi lányunkat, már három kiló felett van a súlya, és hosszú combú, mint Hanna, meg én :).
Itthon aztán elővettem az ezelőtt 21 hónappal készült vizsgálat eredményét, és mosolyoghatnékom támadt. Hannával 15 nappal az érkezése előtt voltunk ezen az uhon, akkor 74mm volt a combija hossza, és 92mm a buksija hosszában. Mikolt combocskája a kiírt időpont előtt 17 nappal 74mm, a buksija pedig 93mm. Azt tudtam eddig is, hogy külsőleg hasonlítanak, azt viszont nem tudom, mekkorák a babák ilyenkor, de ez a hasonlóság melegséggel töltött el. :)
Várok, készülődöm. Sokat gondolok a szülésre is, és az az érzés van bennem ilyenkor, amikor a születés után a pocakomra teszik az az édes, csúszós csöpp kis testet, amitől eltűnik minden fájdalom, minden kétség, és hirtelen más ember lesz belőlem. Várom... És remélem, ezúttal a félelmeim, a szorongásaim, és a hibázástól való rettegés elmarad. Sosem gondoltam, hogy lehet egyszerre kettőt ennyire nagyon nagyon szeretni.
2008. július 14., hétfő
Eső, oltás, hal
Mára kb. 10 fokot esett a hőmérséklet, és a nagy vihar sem maradt el. Hanna elég nyugtalanul aludt, kétszer sírt fel, amjd nem egészen kettőkor vándorolt is át hozzánk. Lefekvés előtt az interneten kutattam homeopátiás segítség után, hátha valamivel konfortosabbá tudom tenni az éjszakákat mindenki számára. Találtam is valamit... Arsenicum albumot javasol egy orvos olyan gyerekeknek, aki éjjel 12 és 3 között jelennek meg a szülőknél, és erősíti a szer javallatát, ha kicsi kor ellenére rendet tesznek a játékaik, ruháik között. Nos Hanna nem kényszeres, de a rendet szereti... Úgyhogy azt hiszem kipróbáljuk... Csodában rég nem bízom...
A -10 fok a javamra van, vagyis Mikoltnak dolgozik, mert ebben a "hidegben" én is kicsit életképesebb vagyok. Hannánál az ősz maradt el, most a nyár. Legalábbis jut a 42 fokon kívül néhány felfrissülős nap is, amiért igencsak hálás vagyok. No meg azért is, hogy a frontok masírozása ellenére Mikolt bent maradt. A tömeget egyikünk sem szereti.
Reggel felhívtam a doktornénit, és sikerült ma megkapni az oltást is. Hanna arra, hogy megyünk a doktor nénihez, és kap egy szurit, azt válaszolta: Jó. És tényleg, nem sírt, csak megilletődött, aztán a vattát, amit a lábára szorítottunk, a pingvinnek is odaadta, hátha szüksége van rá. Mivel az eső esik, úgysem tudunk kimenni, remélem holnapra eláll, és marad a 20 fok, mert így akár a játszóra is lemerészkedek vele. A doktornéni szerint a pocakom eléggé lent van, úgyhogy az augusztus 1 szerinte sem annyira messzi már...
Hanna 11.3 kiló és 88cm. Én még mindig 76 az itthoni mérleg szerint, de Hanna tegnap tönkretette, úgyhogy ez már így marad...
Tegnap délután Danival a spektrumot nézték, aminek nem nagyon örülök, mármint a tv programnak... De mivel épp aludtam, nem volt szavam a döntésben. Halakat láttak, Hanna nagy kacagással figyelte a fejleményeket. Dani megtanította neki a hal szó, amit nagyon édesen a nyelvét kidugva utánzott. Ma reggel mutogatta nekem a tv-t, és mondogatta, Hal hal, de nem értettem, mire megfogta a távirányítót, és határozottan a kezembe nyomta: Mama, hal, ott... Nos így keletkeznek a háromszavas mondatok?
A beszélőkéjének tesztelésére az őszi böngészőt vettük elő délelőtt, a nénit, a kukásautót már régóta mondogatja. Gondoltam kipróbálom, van-e még valami, amit ismer. Kérdeztem tőle, hogy ez meg ez micsoda, és leesett az állam. A mókusra mutatva ugyanis azt felelte: Mó, a békára pedig Bé. Ezeket ma biztosan nem mondtam még neki, úgyhogy valahonnan előszedte. Mitagadás, elkápráztatott... :)
2008. július 13., vasárnap
19 nap
Utánanéztem, és tényleg melegfront volt ma délelőtt.. Mindenesetre azt hittem, ma lesz a vége. Alig bírtam megmozdulni, ha mindez hétköznap történik, amikor egyedül vagyunk Hannával... hát nem tudom mi lett volna velünk.
Minden kiesik a fejemből, pl. Hanna 18 hós oltása is, amire ma döbbentem rá, hogy még mindig nem kapta meg, én pedig igyekszem a naptárban olyan napot találni, amikor alkalmas lehet még... Holnap kilőve, mert az oltóanyagra várni kell gondolom, a legjobb lenne a kedd, mert szerdán fewsteni jönnek, és mi elmenekülünk itthonról. Csütörtökön úszni szeretnék menni, ha még egyben vagyunk, péntek... hát nem tudom, merjek-e még addig tervezni. Így is kicsit rázós, hogy valószínűleg egyedül megyünk.
Ma becsomagoltam a kórházba menős táskát, de ehhez is segítségre volt szükségem, Dani mindent bepakolt, nekem csak ülnöm kellett, meg pipálgatnom ami megvan. Néhány apróság kivételével készen is vagyunk.
Hanna új szavai, amíg még győzöm leírni:)
- Volvo... Milyen autója van a maminak? kérdésre :)
- Busz... Kukából végre ez is megszületett, és ha a nagypapáéknál vagyunk, és csak hallja, hogy elmegy egy az utcán, mondja is.
Ja, és nem tudom, hova lett a kis notesz, amiben Hanna zsenge kori feljegyzései, és a szavai voltak. :(
És ráadásnak... Hanna földi paradicsoma a nagyszülőknél. Szombat délelőtt itt pancsolt. A homokozó nem is látszik, pedig az legalább olyan fontos szereplő Hanna életében, mint a kismedence.
Minden kiesik a fejemből, pl. Hanna 18 hós oltása is, amire ma döbbentem rá, hogy még mindig nem kapta meg, én pedig igyekszem a naptárban olyan napot találni, amikor alkalmas lehet még... Holnap kilőve, mert az oltóanyagra várni kell gondolom, a legjobb lenne a kedd, mert szerdán fewsteni jönnek, és mi elmenekülünk itthonról. Csütörtökön úszni szeretnék menni, ha még egyben vagyunk, péntek... hát nem tudom, merjek-e még addig tervezni. Így is kicsit rázós, hogy valószínűleg egyedül megyünk.
Ma becsomagoltam a kórházba menős táskát, de ehhez is segítségre volt szükségem, Dani mindent bepakolt, nekem csak ülnöm kellett, meg pipálgatnom ami megvan. Néhány apróság kivételével készen is vagyunk.
Hanna új szavai, amíg még győzöm leírni:)
- Volvo... Milyen autója van a maminak? kérdésre :)
- Busz... Kukából végre ez is megszületett, és ha a nagypapáéknál vagyunk, és csak hallja, hogy elmegy egy az utcán, mondja is.
Ja, és nem tudom, hova lett a kis notesz, amiben Hanna zsenge kori feljegyzései, és a szavai voltak. :(
És ráadásnak... Hanna földi paradicsoma a nagyszülőknél. Szombat délelőtt itt pancsolt. A homokozó nem is látszik, pedig az legalább olyan fontos szereplő Hanna életében, mint a kismedence.
2008. július 10., csütörtök
Még három hét
Jelen pillanatban semmi nem utal arra, hogy előbb megérkezzen Mikolt. Ez persze nem ok arra, hogy reménykedjem, bár a mostani fizikai állapotomban inkább aludnék még két hetet a szülés előtt...
Kedden voltam orvosnál, a méhszáj zárt, Mimóci fejvégű, a vérnyomásom pompás, a pulzusom, mint egy sportolóé, 60as. :) Miket produkálok? :) A képet csak a vérszegénységem rontja valamelyest, de erre kaptam valamit. Ctg is volt, Mikolt készségesen végigaludta az egészet, esze ágában sem volt mocorogni, még Andi kézzelfogható kérésének sem engedett. Ha alszik, alszik. legalább egy egyik gyerekem ilyen... Szívhang rendben, fájások a gép szerint 20as érték közelében, vagyis semmi jel. Nekem viszont fáj a derekam, a keresztcsontom, alig tudok már lépegetni, és gyakrabban vannak jóslófájásaim is, no meg a türelmem is fogyóban a külvilággal szemben, ami nekem beszédes.
Jövő héten kedden még egy uh, "ha addig nem szül..." mondta a dokim. Megvárjuk, mert a kis csomag Franciaországból éppen útra kelt, és míg ideér, az legalább három nap. :)
Ja és a pihenésről... A beázás nyomát valószínűleg a jövő héten egy kedves festő eltűnteti, de ez egy egész szobára kiterjedő fazonírozással is együttjár, tehát pakolhatjuk ki a szobát... Épp időben. Közben elromlott a zuhanyzóban a csap, nem lehet elzárni a vizet, így este a főcsapot zárjuk, és ma szerelni kell. Hanna minden éjjel legalább egy-másfél órát ébren tölt, természetesen a társaságomban, kicsit aggódom, hogy mi lehet az oka... Emellett a napi hat óra éjszakai alvás kicsit kevés nekem... Szóval egészen fitt, és energikus vagyok. :( Szerintem látszik...

Ezt írják:
Ha a baba ezen a héten jönne a világra, már nem számítana koraszülöttnek. Súlya még gyarapszik, ám nem szabad elfelejteni, hogy a születési hosszt és súlyt tekintve igen nagy egyéni változatosságok mutatkoznak. A koordinációs készség a 37. hétre olyan fejlett, hogy a magzat bármit meg tud ragadni az ujjaival. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkora már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól.
Kedden voltam orvosnál, a méhszáj zárt, Mimóci fejvégű, a vérnyomásom pompás, a pulzusom, mint egy sportolóé, 60as. :) Miket produkálok? :) A képet csak a vérszegénységem rontja valamelyest, de erre kaptam valamit. Ctg is volt, Mikolt készségesen végigaludta az egészet, esze ágában sem volt mocorogni, még Andi kézzelfogható kérésének sem engedett. Ha alszik, alszik. legalább egy egyik gyerekem ilyen... Szívhang rendben, fájások a gép szerint 20as érték közelében, vagyis semmi jel. Nekem viszont fáj a derekam, a keresztcsontom, alig tudok már lépegetni, és gyakrabban vannak jóslófájásaim is, no meg a türelmem is fogyóban a külvilággal szemben, ami nekem beszédes.
Jövő héten kedden még egy uh, "ha addig nem szül..." mondta a dokim. Megvárjuk, mert a kis csomag Franciaországból éppen útra kelt, és míg ideér, az legalább három nap. :)
Ja és a pihenésről... A beázás nyomát valószínűleg a jövő héten egy kedves festő eltűnteti, de ez egy egész szobára kiterjedő fazonírozással is együttjár, tehát pakolhatjuk ki a szobát... Épp időben. Közben elromlott a zuhanyzóban a csap, nem lehet elzárni a vizet, így este a főcsapot zárjuk, és ma szerelni kell. Hanna minden éjjel legalább egy-másfél órát ébren tölt, természetesen a társaságomban, kicsit aggódom, hogy mi lehet az oka... Emellett a napi hat óra éjszakai alvás kicsit kevés nekem... Szóval egészen fitt, és energikus vagyok. :( Szerintem látszik...
Ezt írják:
Ha a baba ezen a héten jönne a világra, már nem számítana koraszülöttnek. Súlya még gyarapszik, ám nem szabad elfelejteni, hogy a születési hosszt és súlyt tekintve igen nagy egyéni változatosságok mutatkoznak. A koordinációs készség a 37. hétre olyan fejlett, hogy a magzat bármit meg tud ragadni az ujjaival. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkora már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól.
2008. július 3., csütörtök
36. hét
Tudom, hogy egyelőre a legjobb helyen a pocakomban van ez a csöpp kis lány, de egyre jobban érzem, hogy terhesség lett a várandósságból.
Éjjel max. 4 órát tudok aludni, ez Hannánál nem volt jellemző, és délután is csak egy fél órácska pihenés megy csukott szemmel. Fájdogál a derekam, és pár napja látom, hogy egyre lejjebb megy a pocak is. Jóslófájások... szerintem vannak...
A héten voltam vérvételen, remélem utoljára, az utóbbi időben elég sokszor kellett a karomat tartanom ezügyben, Dani szerint folyton szurkálnak, és tényleg... Hol ezért, hol azért. A vérkép rendben, kivéve, hogy kevés a vas, de ez nem újdonság, és egy kicsit alacsonyabb a vércukor szintem, ami nem tudom mit jelent.
Ma a védőnőt is meglátogattuk, elvittem neki a leleteket, vérnyomást, súlyt, szívhangot mért, szerinte 78, szerintem 76 kiló vagyok, a vérnyomás rendben, és Mimó szívecskéje is rendesen kalapál. A pocakomra ő is azt mondta, úgy látja eléggé lement már, és ebben a nagy melegben lehet, hogy nem lesz ez még négy hét. Azért még egy hetet jó volna kibírni, hogy 3 kiló fölött legyen a baba. Magához képest amúgy teljesen rendes volt ezalkalommal...
Mikolt a jobb oldalon maradt, teljesen jól érezhető a kis háta, és persze a térde, amikor keresi a helyet magának. Mostanra a mocorgása elég rendszeressé vált, este Hanna elalvása előtt kicsivel van fenn utoljára, aztán csak reggel. Jó lenne, ha ez a szokása majd idekinn is hamar visszajönne. A természetéről csak annyit, hogy bárki kontaktál vele, odamegy hozzá, a szívhang vizsgálatakor is hagyta magát, mondta is a védőnő, milyen készséges kisbaba. Nem tudom, hogy ez a második gyerekek sajátossága-e, de Mimót valóban simulékony kis lénynek érzem már most.
A kisruhák nagy részét kimostam, várnak a vasalásra, de egyelőre elképzelésem sincs, mikor, és hogyan fogom teljesíteni ezt a feladatot. Az utibatyu összepakolása még hátra van, de legalább megtaláltam a hálós bugyikat, amik Hanna után maradtak. Hálóingem, meg köntösöm nincs, ez utóbbi lehet, hogy felesleges is. :)
A legnehezebb a sétálás, no meg Hanna emelgetése, arról nem is beszélve, hogy Hanna sokkal gyorsabb, mint én, így olyan helyre, ami nincs bekerítve, nem is merek menni vele, mert ha elszalad, akkor végünk. A mamám egyelőre itthon van a héten, de hétfőn újra kinyit az ovi, és munka lesz, bele sem gondolok, mi lesz velünk. Dani próbálja úgy intézni a dolgait, hogy szerdánként délig itthon lehessen velünk, ez lenne a legnagyobb segítség. Apropó, augusztus 1-től már nem dolgozik annál a cégnél, ami az utóbbi három évben a munkát adta, és előreláthatólag októberig velünk lesz javarészt. Az ő megfogalmazásában gyesre jön, én pedig örülök neki. :)
2008. június 26., csütörtök
Mondjuk minden kész...
Mondjuk...
A kisruhák lassan megérkeznek Franciaországból az unokatesóm jóvoltából, már csak az az izgalom benne, hogy jók lesznek-e Mikoltra az 50es méretűek. Hannán anno az 54es kicsit lógott, de nem sokáig...
Kedden voltunk orvosnál családilag, kicsit bennem volt a félsz, mert úgy érzetem egyik éjjel, mintha megfordult volna a kicsi lány, de a doki megnyugtatott, a kis feje van lefelé. Ahogy nézte, fogta, megint elképedtem, hogy mekkora a buksija. Dehát ez amúgy is csodadolog, a fejméret meg nem rajtam múlik. A vérnyomásom rendben, ami mindig meglep, :) és még egy utolsó vérvétel van hátra, kedden azt is megejtjük majd. Három hétig még maradnia kellene Mikoltnak, nem mintha ő annyira vágyakozna kifelé, mint amennyire én szeretnék túl lenni rajta. Három hetet kibírunk.
Mostantól számolnom kell a mocorgást, (nálunk a 10 mozgás reggel 9 és este 9 között a limit) ami tegnap délben már meg is volt. Méghogy nem mozgékony Mimó...
Két hét múlva ctg, teljesen hihetetlen hogy ez is iderohant hozzánk időben, emlékszem, Hannánál milyen lassan múltak a napok, most meg hogy szaladnak a hetek. Dani még dolgozik, de próbál kicsit előbb elszabadulni, hogy este már ne legyünk egyedül, Hanna pedig hozza a formáját, egy percre sem marad nyugodtan. Nehezen alszom, és dagad a lábam, emiatt is nehezen megyek már, szaladni pedig... Pedig lenne ki után...
Azt hiszem,nekiállok az intimtorna mellé a homeopátiás felkészülésnek, és a gátmasszírozásnak is, és előszedem a teát is. Jövő héten mosás, vasalás, és a menetfelszerelés kiegészítése, összepakolása a feladat még. Utána pedig várunk :):)

Okosság:
A magzat erre a hétre elérheti a 2550 grammot, és még csak most kezd hízni igazán! A terhesség utolsó hónapjában a súlygyarapodás elérheti az egynegyed-egyharmad kilogrammot hetente. A zsír egyenletesen oszlik el a testén, de elsősorban a végtagokra és a vállak környékére rakódik le. A növekedéssel arányosan tovább szűkül a baba mozgástere, de az egyes mozgások intenzitása egyre nő. Az édesanya ekkor már jól ismeri a kicsi általános aktivitását, és ha nem is alkalmaz mozgásszámolási módszert - amelyből több fajta is létezik, a legelterjedtebb a 10 rúgás/mocorgás észlelése óránként -, figyelnie kell a változásokra. Fontos, hogy a mama értesítse a védőnőt vagy a kezelőorvost, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában.
A 35. hetet töltöttük ma.
A kisruhák lassan megérkeznek Franciaországból az unokatesóm jóvoltából, már csak az az izgalom benne, hogy jók lesznek-e Mikoltra az 50es méretűek. Hannán anno az 54es kicsit lógott, de nem sokáig...
Kedden voltunk orvosnál családilag, kicsit bennem volt a félsz, mert úgy érzetem egyik éjjel, mintha megfordult volna a kicsi lány, de a doki megnyugtatott, a kis feje van lefelé. Ahogy nézte, fogta, megint elképedtem, hogy mekkora a buksija. Dehát ez amúgy is csodadolog, a fejméret meg nem rajtam múlik. A vérnyomásom rendben, ami mindig meglep, :) és még egy utolsó vérvétel van hátra, kedden azt is megejtjük majd. Három hétig még maradnia kellene Mikoltnak, nem mintha ő annyira vágyakozna kifelé, mint amennyire én szeretnék túl lenni rajta. Három hetet kibírunk.
Mostantól számolnom kell a mocorgást, (nálunk a 10 mozgás reggel 9 és este 9 között a limit) ami tegnap délben már meg is volt. Méghogy nem mozgékony Mimó...
Két hét múlva ctg, teljesen hihetetlen hogy ez is iderohant hozzánk időben, emlékszem, Hannánál milyen lassan múltak a napok, most meg hogy szaladnak a hetek. Dani még dolgozik, de próbál kicsit előbb elszabadulni, hogy este már ne legyünk egyedül, Hanna pedig hozza a formáját, egy percre sem marad nyugodtan. Nehezen alszom, és dagad a lábam, emiatt is nehezen megyek már, szaladni pedig... Pedig lenne ki után...
Azt hiszem,nekiállok az intimtorna mellé a homeopátiás felkészülésnek, és a gátmasszírozásnak is, és előszedem a teát is. Jövő héten mosás, vasalás, és a menetfelszerelés kiegészítése, összepakolása a feladat még. Utána pedig várunk :):)
Okosság:
A magzat erre a hétre elérheti a 2550 grammot, és még csak most kezd hízni igazán! A terhesség utolsó hónapjában a súlygyarapodás elérheti az egynegyed-egyharmad kilogrammot hetente. A zsír egyenletesen oszlik el a testén, de elsősorban a végtagokra és a vállak környékére rakódik le. A növekedéssel arányosan tovább szűkül a baba mozgástere, de az egyes mozgások intenzitása egyre nő. Az édesanya ekkor már jól ismeri a kicsi általános aktivitását, és ha nem is alkalmaz mozgásszámolási módszert - amelyből több fajta is létezik, a legelterjedtebb a 10 rúgás/mocorgás észlelése óránként -, figyelnie kell a változásokra. Fontos, hogy a mama értesítse a védőnőt vagy a kezelőorvost, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában.
A 35. hetet töltöttük ma.
2008. június 19., csütörtök
Lassan a célegyenesben
... Őszintén szólva nem bánnám... Nagyon nehéz lett a mozgás, leszakad a derekam, nem tudok aludni, vagy ha mégis elalszom, vagy Hanna ébreszt, vagy a gyomorégés. Majd egyszer visszagondolva biztosan minden egyszerűbbnek fog tűnni, mint ahogy most megélem, de (és nem nyavajgok ám... feleslegesen soha, csak néha elszakad a cérna, és nem bírom...) jelenleg úgy érzem magam, mint egy kiszolgáltatott nagyra nőtt idősecske. Csak van egy majdnem 20 hónapos is mellettem :) A sétálás sem megy már, mert nem tudom megtartani a derekam, csak ha a pocakomat kicsit behúzom, ami ettől viszont elkezd keményedni, úgyhogy inkább nem próbálom. A lábam szerencsére nem görcsöl, viszont tegnap sikerült ráejtenem egy nagyobb vasdarabot, ami Hanna hintáját hivatott tartani az ajtófélfánál... Milyen jó lenne, sajá lakásban lakni, ahol oda fúrok kampót, ahova csak akarok... Dani rengeteget segít, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy életben maradjunk, nekem mégis lelkiismeret furdalásom van miatta...
Mikolt sokat csuklik, és sokat mocorog, a jobb oldalamba költözött be, és azt szereti, ha a balon alszunk. Tegnap este megmutattam Daninak az ő hasán, hogy bennem meddig tart a kislányunk, elképedt... :) Aztán odatette a fejét mikolthoz, és beszélt neki, mire Mikolt bevackolta a kis hátát Dani arcához. Ő tényleg bújós. Sőt, a múltkor Hanna feküdt a pocakomra, hozzá is odament, bár Hanna nem értékelte annyira, mint Dani. Pár napja pedig Hannával játszottak, Mikolt rúgott, aztán Hanna nyomkodta, ezzel elvoltak pár körig, de nekem nem volt valami kellemes, úgyhogy lebeszéltem őket róla... :)
Úgy érzem, csupa elmaradás, felfordulás az életünk, de elképzelhetetlen, hogy mossak, vasaljak. Mármint kisruhákat, és hogy összepakoljam a kórházi cókmókunkat. Még a hétvégén elutazunk pár napra, ezt nagyon várom, aztán tényleg befordulunk a célba. Hihetetlen, és kicsit riasztó a gondolat, hogy nemsokára négyen leszünk. A leginkább a hason alvást várom, bár tudom, hogy sem hosszan, sem pedig azonnal nem fogom megkapni ezt az örömöt :) Majd idővel... :)
Ja, ez a 34. hét volt...
Ezt írják:
Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is. Hossza 32 cm, és körülbelül 2250 grammot nyom. Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segíthetnek kivédeni az enyhébb fertőzéseket. A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a lanugo ekkorra teljesen eltűnik. A baba a 34. héten valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha hagyják. Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahangos vizsgálaton "lábtartáson érnek", ma már császármetszéssel segítik világra. Az esetek nagyobb részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl; az édesanya gyakran érezheti, ahogy a fej nyomja a méhszájat.
2008. június 12., csütörtök
33.hét
No meg egy újabb foteles kép :)
Mindenki előtt, aki hasonló cipőben velünk kis korkülönbséggel vállal második babát, segítség nélkül, meghajolnék...
Másodsorban, bár hasonló érzelmi töltéssel, köszönöm mindannyiótoknak, akik velünk aggódtatok a vírusmizéria körül, nagyon jól esett, hogy gondoltatok, üzentetek, hívtatok.... Remélem nem kell hasonlók miatt ideszögezni ezentúl senkit, és minden halad a maga útján békében. A tempón változtatnék csak, ha tehetném, de ez a gyorsaság megállíthatatlan azt hiszem.
A pocakom nem nőtt jelentősen, legalábbis én úgy látom, bár a mozgásban egyre jobban korlátoz, és az idő múlását azon is mérem, hogy egyre kevésbé tudok aludni, (már ha Hanna egyáltalán enged...) és éjjel is be kell vennem a renniet, annyira ég a gyomrom. És jólesne egy lábmasszázs is néha, érzem, hogy estére azért bedagad már. A legjobb vízben lenni, a csütörtököket ki is használom ha tehetem.
A készületekkel elég jól állunk, vasárnap szekrényt is vettünk már, amit Dani Misivel össze is szerelt, én pedig előszedtem a kisruhákat, elrendezgettem már jó részüket, és kezdem írni, mi hiányzik. Pl. cérnasapi... Vajon egy augusztusi kisbabának kell egyáltalán cérnasapka? Mert egyelőre nem találom az igazit, az űrhajós fazontól pedig rendesen berzenkedem... Viszont vettem új fürdőlepedőket, és egyes méretű pelust is, jót mosolyogtam magamban, milyen régen volt, és mégis mennyire otthonos ez a készülődés.
Az időt már visszafelé számoljuk Danival, még 7 hét van a kiírt időpontig, vagyis 50 nap, ami nagyon kevésnek tűnik. Hannánál a szülésre voltam jobban felkészülve, most úgy érzem, arra, ami utána következik majd. Jelentős mennyiségű félelem is van benne, inkább Hanna miatt, mint bármilyen más okból, de már látom, hogy négyesben fogjuk tölteni az éjszakákat a kórházban is. Ebből a szempontból lenne jó itthon szülni, de ennek a lehetőségét egyelőre nem érzem reálisnak. Majd a harmadikkal esetleg.
Mikolt rengeteget mozog, mostanában a frontok is dolgoztatják úgy tűnik, de ha végül sikerül elaludnom, akkor ő is alszik. :) Édes gyerekecske. Már lassacskán két kiló a súlya, és egyre inkább hasonlít az újszülött önmagához. Azért még odabent van a legjobb helyen...
Ezt írják:
A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer többmilliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.
2008. június 5., csütörtök
Mikolt csillag a 32. héten túl
Nem mintha magunkról ne lenne mit írni, de mióta itthon vagyunk, nehezen jutok el idáig. A lakás így is fut, a betegségből kecmergünk, gyerekek közt csak Sáráéknál voltunk, a játszóra nem vittem Hannát a héten. Az eső is esik két napja, nap közben csak nyomott az idő, de a homok nedves...
Hanna hozza a régi formáját, éjjel felkel, és velünk tölti az éjszaka további részét, van hogy nyugiban, de van, hogy végigforgolódja reggelig az együtt töltött időt. Ez utóbbi elég nehezen viselhető... Reggel bezzeg nem lehet felkelteni, fél 10, 10 mire magához tér. A dédi nagyon sokat segít most, főzött nekünk spenótot, sóskát, tegnap még szilvásgombócot is. Reggel mindig telefonál, hogy épp mivel vár bennünket. Mari nagymama is elkényeztetett minket ma, kaptunk almakochot, és levest is, így a főzés a héten nem volt vészes szerencsére, bár nem tudom, hogy bírtam volna. Délben még pizsiben vagyok, és nem azért, mert nincs kedvem felöltözni... :)
És persze aggódom... vagyis hiába, mert ha baj van, akkor nem tudok semmit tenni, ha nincs, akkor pedig felesleges. Érzem, hogy minden rendben, de a kard lebeg a fejem felett, és nincs erőm foglalkozni vele. Szeretném már a kezemben látni Mikolt mosolygós kis fejecskéjét, és tudni is, minden rendben. Mikolt sokat mocorog, másként, mint Hanna, de lassan nem tudom már azt mondani, kevesebbet. Legszívesebben a bordáimhoz fúrja magát, és a térdével szánkózik a hasamon, látni a kis lábát. :)

A pocakom 106cm-re nőtt, kilóra nem tudom, hogy hol tartunk, bár a képen látom a változást... A lábam nehezedik, azt hiszem, elmegyek és megmasszíroztatom. Igyekszem sokat pihenni, tudatosan kikapcsolódni, bár Hanna mellett ez nem kis lelkiismeret furdalással is jár. (utólag lemázsáltam magunkat, 72 kiló... Fogytam volna?...)
Szépen elkezdett termelődni kolosztrum is, ez Hannánál is így volt. A gyomorégés a régi, és néha fémes íz is kíséri, ami elég vacak. Nem tudom, mit szeretnék jobban, ezt az állapotot tartani még, vagy már túl lenni rajta, néha ezt, néha azt, de bízom benne, hogy Mikolt akkor jön, amikor neki a legjobb. Lélekben készülök rá, és a gondolat nem félelmetes már. Tudom, hogy ő is szépen fog megszületni, és ez nagyon jó érzés.
Ezt írják:
A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.
Hanna hozza a régi formáját, éjjel felkel, és velünk tölti az éjszaka további részét, van hogy nyugiban, de van, hogy végigforgolódja reggelig az együtt töltött időt. Ez utóbbi elég nehezen viselhető... Reggel bezzeg nem lehet felkelteni, fél 10, 10 mire magához tér. A dédi nagyon sokat segít most, főzött nekünk spenótot, sóskát, tegnap még szilvásgombócot is. Reggel mindig telefonál, hogy épp mivel vár bennünket. Mari nagymama is elkényeztetett minket ma, kaptunk almakochot, és levest is, így a főzés a héten nem volt vészes szerencsére, bár nem tudom, hogy bírtam volna. Délben még pizsiben vagyok, és nem azért, mert nincs kedvem felöltözni... :)
És persze aggódom... vagyis hiába, mert ha baj van, akkor nem tudok semmit tenni, ha nincs, akkor pedig felesleges. Érzem, hogy minden rendben, de a kard lebeg a fejem felett, és nincs erőm foglalkozni vele. Szeretném már a kezemben látni Mikolt mosolygós kis fejecskéjét, és tudni is, minden rendben. Mikolt sokat mocorog, másként, mint Hanna, de lassan nem tudom már azt mondani, kevesebbet. Legszívesebben a bordáimhoz fúrja magát, és a térdével szánkózik a hasamon, látni a kis lábát. :)
A pocakom 106cm-re nőtt, kilóra nem tudom, hogy hol tartunk, bár a képen látom a változást... A lábam nehezedik, azt hiszem, elmegyek és megmasszíroztatom. Igyekszem sokat pihenni, tudatosan kikapcsolódni, bár Hanna mellett ez nem kis lelkiismeret furdalással is jár. (utólag lemázsáltam magunkat, 72 kiló... Fogytam volna?...)
Szépen elkezdett termelődni kolosztrum is, ez Hannánál is így volt. A gyomorégés a régi, és néha fémes íz is kíséri, ami elég vacak. Nem tudom, mit szeretnék jobban, ezt az állapotot tartani még, vagy már túl lenni rajta, néha ezt, néha azt, de bízom benne, hogy Mikolt akkor jön, amikor neki a legjobb. Lélekben készülök rá, és a gondolat nem félelmetes már. Tudom, hogy ő is szépen fog megszületni, és ez nagyon jó érzés.
Ezt írják:
A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.
2008. május 29., csütörtök
Mikolt 31 hetes
Nemrégen írtam a 30. hétről. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy nemsokára már a kezemben lesz Mikolt, és ezzel négy fősre bővül a család. :) Addig pedig még egy kis izgalom, bár érzem, minden rendben lesz, de egyelőre míg nincs eredmény, csak riogat az a frányaság... Remélem jó a megérzés, és tényleg minden a legnagyobb rendben van.
Még mindig úgy érzem, Mikolt egy kicsivel nyugisabb, mint Hanna volt, és bújósabb is. A jobb oldalamon van általában, a buksija pedig már lefelé néz, de szerintem még haránt fekszik. A hátát általában a bordáimhoz nyomja, ha leülök, a gerincét érezni lehet a bordám előtt. Tegnap este Dani meg is lepődött, milyen amorfak a csontjaim, aztán amikor mutattam neki, hogy az Mikolt csontja, akkor meg igyekezett kikönyörögni onnan a kislányát. Nem sok sikerrel. :)
Mindent jól bírok, talán a meleget is, csak hajolgatni ne kellene... Ami leesik, az zömmel lent is marad. Hanna sokat segít, általában felveszi, ha kérem a dolgokat. A gyomrom ég persze, erre van gyógymód, és mostanában kezdett keserű íz költözni a számba. Ez elég kellemetlen... A derékfájásom elmúlt szerencsére, nem tudom, minek köszönhető, de az új ágy biztosan bevált. 74 kiló vagyok, a pocak pedig 105 cm... Van már előtejecske is, Hannánál is hamar volt, nagyon érdekes érzés, hogy nemsokára újra szoptatni fogok. Pedig még csak három hónapja, hogy Hanna abbahagyta, de már úgy érzem, nagyon rég volt.
Az okosok ezt mondják...
A rohamos növekedés lassulni kezd, ám az agy fejlődése lényegesen felgyorsul. Ekkorra az egyetlen létfontosságú szerv, amelynek még érésre van szüksége, a tüdő. A kiválasztás már teljes gőzzel működik: a magzat naponta mintegy fél liter vizeletet ürít a magzatvízbe. A fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a lepényi keringésen keresztül kapja meg, de már elkezdte nyeldekelni a magzatvizet, amely természetesen folyamatosan pótlódik és cserélődik. Az ultrahangos vizsgálat alkalmával a kezelőorvos ellenőrzi a magzatvíz mennyiségét. Ha túl sok van belőle - ezt polihidramnionnak hívják -, a magzat nem nyel eleget, vagy valahol elzáródás található a gyomor-bélrendszerében. Ha túl kevés a magzatvíz mennyisége - ez az oligohidramnion -, a kicsi nem ürít megfelelően, ami a vesék és a húgyutak rendellenességét jelentheti.
2008. május 26., hétfő
Betöltöttük a 30. hetet is

Mikoltról nem is írok már egy ideje.. :)
Ma voltunk ultrahangon vele, készültek róla képek is. :) Kívülről nagyon hasonlít Hannához, ugyanolyan kis keskeny buksija van, és hosszú keze, lába, hosszú ujjai, mint Hannának, de temperamentumban nagyon különbözik tőle.

Belémbújt egészen, így csak félprofilt tudot készíteni róla a doktornő, viszont mosolygott, amit Hannától sosem láttunk. Nagyon megható volt nekem "találkozni" Vele, örülök, hogy nem hagytam magam lebeszélni arról, hogy még egyszer a születése előtt megnézzük.
A becsült súlya 1443gramm, és a mérési adatok alapján 29 hetes, és 6 napos. Szerintem tökéletes. :)
A könyv szerint a harmincadik héten:
A magzat igen nagy iramban nő: ezen a héten elérheti a 27 cm-es hosszúságot és az 1400 grammot. A zsírszövet gyarapodásával egyre kevésbé tűnik ráncosnak, de ennek nemcsak esztétikai szerepe van: a zsírréteg segít megtartani a hőt, miután világra jött. A lanugo ekkora szinte teljesen felszívódott, esetleg egy-egy folt látszik még a vállán és a hátán. Ez a változás szembetűnővé teszi azt, hogy a babának már van haja. Ahhoz, hogy felkészüljön a kinti életre, a kicsi elkezdi utánozni a légzőmozgásokat. Ismételten és ritmusosan mozgatja a rekeszizmát, de a gyakorlat még gyakran fullad csuklásba, ha véletlenül magzatvizet sikerül "lélegeznie".
2008. május 17., szombat
Mikoltunk 29 hetes
Teljesen hihetetlen...
Nos, Mikolt egyre erősebb, és a leginkább a lengőbordámon szeret hintázni, ami sokszor kellemetlen. :) Este van fenn sokat, főleg, mikor Hanna már elaludt, lehet, hogy tudja, akkor jut rá a legtöbb idő.
Én viszonylag jól vagyok, leszámítva, hogy a héten az elevittől elég vacakul volt a gyomrom, ennyit a vitaminokról... A derekam fájdogál, de Hanna igényli, hogy cipeljem, és ha elfáradok, leteszem. A hordozó nagyon jó, sokkal könnyebb vinni őt, mint kézben. :)
A gyomoréges mértéke: 2 rennie/hét. Nem is olyan rossz. A szülés gondolata még mindig nem tölt el várakozással, de erre remélem még rá is érünk. :)

A baba ebben az időben már elég erős ahhoz, hogy az apró, "lebegésszerű" mozgást átvegyék az erőteljes rúgások és ütések. Ez a bokszolás kellően intenzív lehet, akár fájdalmat is okozhat az édesanyának. Már kialakult az alvás-ébrenlét periódus: előfordulhat, hogy a kicsi akkor a legéberebb, amikor a mama nyugovóra tér(ne), de nem kell megijedni, ez nem jelenti azt, hogy a baba éjszakai bagoly marad a születése után is. A mellékvesék megkezdik az androgén és az ösztrogén hormonok elválasztását, amelyek beindítják az anyai szervezetben. A prolaktin elválasztásának eredményeképp megkezdődik a kolosztrum termelése: ez a tejnek az a része, amellyel az anya az első pár napban táplálja az újszülöttet. Az agy már vezérli a kezdetleges légzést és a testhőmérséklet szabályozását. A magzat érzékszervei fogékonyak a fényre, a hangra, az ízre és a szagra.
Nos, Mikolt egyre erősebb, és a leginkább a lengőbordámon szeret hintázni, ami sokszor kellemetlen. :) Este van fenn sokat, főleg, mikor Hanna már elaludt, lehet, hogy tudja, akkor jut rá a legtöbb idő.
Én viszonylag jól vagyok, leszámítva, hogy a héten az elevittől elég vacakul volt a gyomrom, ennyit a vitaminokról... A derekam fájdogál, de Hanna igényli, hogy cipeljem, és ha elfáradok, leteszem. A hordozó nagyon jó, sokkal könnyebb vinni őt, mint kézben. :)
A gyomoréges mértéke: 2 rennie/hét. Nem is olyan rossz. A szülés gondolata még mindig nem tölt el várakozással, de erre remélem még rá is érünk. :)
A baba ebben az időben már elég erős ahhoz, hogy az apró, "lebegésszerű" mozgást átvegyék az erőteljes rúgások és ütések. Ez a bokszolás kellően intenzív lehet, akár fájdalmat is okozhat az édesanyának. Már kialakult az alvás-ébrenlét periódus: előfordulhat, hogy a kicsi akkor a legéberebb, amikor a mama nyugovóra tér(ne), de nem kell megijedni, ez nem jelenti azt, hogy a baba éjszakai bagoly marad a születése után is. A mellékvesék megkezdik az androgén és az ösztrogén hormonok elválasztását, amelyek beindítják az anyai szervezetben. A prolaktin elválasztásának eredményeképp megkezdődik a kolosztrum termelése: ez a tejnek az a része, amellyel az anya az első pár napban táplálja az újszülöttet. Az agy már vezérli a kezdetleges légzést és a testhőmérséklet szabályozását. A magzat érzékszervei fogékonyak a fényre, a hangra, az ízre és a szagra.
2008. május 8., csütörtök
Mikolt 28.
Mikolt jól van, szerintem elég sokat nőtt az elmúlt két hét alatt. Ma voltunk védőnőnél, akinek állandó problémája a súlyunk... Engem nem érdekel, valóban sok... Hannával mondjuk 16 hetesen voltam ennyi. Ennem meg kell, az édességet amúgy sem kívánom, lehet hogy kenyérfélét kellene kevesebbet enni... Nem tudom. Ha abból indulok ki, hogy az előző szülés után három héttel már kevesebb voltam, mint mikor Hanna pocakba költözött... Most akkor aggódjak?
Velem pedig. 73 kiló lettem 56ról, ég a gyomrom, fáj a derekam, és nehezen mozgok már :) Viszont jól alszom, Mikolt is hagy, vagy nem veszem észre. Éjfél körül tornászik egy fél órát, aztán reggelig teljes csend van odabenn. :)

A baba ezen a héten körülbelül 37 cm hosszú és 1100 grammot nyom.
Tüdeje még mindig nem teljesen fejlődött ki, nem jelent meg az a felületi anyag, amely megakadályozza, hogy a levegővételek között a tüdő összeessen. Azonban, ha mégis most születne meg, már képes lenne önállóan lélegezni, bár még erősen meg kellene harcolnia a levegővételért. Orvosi ellátás mellett már nagy esélye van az életben maradásra.
További zsírrétegeket szed magára, most már testének 2-3%-át teszi ki a zsírszövet. Az izmok tónusa is fokozatosan fejlődik. Most már a papa is érezheti a mozgását, sőt egyes akciói szemmel is láthatóak.
Velem pedig. 73 kiló lettem 56ról, ég a gyomrom, fáj a derekam, és nehezen mozgok már :) Viszont jól alszom, Mikolt is hagy, vagy nem veszem észre. Éjfél körül tornászik egy fél órát, aztán reggelig teljes csend van odabenn. :)
A baba ezen a héten körülbelül 37 cm hosszú és 1100 grammot nyom.
Tüdeje még mindig nem teljesen fejlődött ki, nem jelent meg az a felületi anyag, amely megakadályozza, hogy a levegővételek között a tüdő összeessen. Azonban, ha mégis most születne meg, már képes lenne önállóan lélegezni, bár még erősen meg kellene harcolnia a levegővételért. Orvosi ellátás mellett már nagy esélye van az életben maradásra.
További zsírrétegeket szed magára, most már testének 2-3%-át teszi ki a zsírszövet. Az izmok tónusa is fokozatosan fejlődik. Most már a papa is érezheti a mozgását, sőt egyes akciói szemmel is láthatóak.
Bőre vörös és ráncos. Az agy (agytekervények és barázdák) egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik, és egyre összetettebb. Ilyenkor a baba már nemcsak érzékeli a fájdalmat, de reagál is rá. Ízlelése sokkal finomabb, mint az újszülötteknek, mivel sokkal több ízlelőbimbója van még.
2008. április 24., csütörtök
26. hét
Terheléses vércukor vizsgálat... Tulajdonképpen rádöbbentem, hogy a legnagyobb macera az egész várandóságban a kórházba bejutni vérvételre, uh-ra. Nem szeretem, mert korán kell kelni, dugóban araszolgatni, várni, aztán visszafelé ugyanez. Mindemellett reggel gyógyszert kell bevennem, és csak fél óra elteltével ehetek. (szombatonként meg is kapom néha, hogy a hormonzavarom szétzilálja a családi életet, mert nem lehet velem jóízűt reggelizni... :)) A terhelésesre pedig egy zsemle, és két deci tej elfogyasztását követően egy órával kerül sor. Nos akkor tehát ha fél nyolcra be akarok érni a pocakomban a imént említett javakkal, ahhoz fél hétkor ennem kell, előtt pedig ugye hatkor gyógyszer bevenni... Hát nem is mondom... Pláne, hogy a kocsiban semmi benzin, plusz a volvo betegeskedés miatt csak egy autóval rendelkezünk, azaz még választásom sem volt, melyikkel menjek. Na nem panaszkodom, beértem, lecsapotak, és haza is értem, kicsit később, mint szerettem volna...
Mimó jól van, szépen hízunk, én ruhástul 70 kiló vagyok, az elmúlt héten már nem esett jól Hannát felfelé cipelni, ezen a héten már a dombot megmászni sem.. :) A pocak pont 100 cm, és hogy a kerek számoknál maradjunk, tegnap már csak 100 nap volt hátra a kiírt időpontig. Kevéske... A beszerezni valók a nyaralás utánra maradnak, ha minden igaz a kedvenc babaruhaboltomba úgyis ott jutok majd el... :) Mimóka pedig jelez, de olyan kis finoman, igazi Mimóza. :) Már olyan nagyon kíváncsiak vagyunk rá... Apropó, május 26án megnézzük még egyszer a születése előtt utoljára. :)
2008. április 19., szombat
Készülődés
Összeszereltük Mimó kiságyát. :) Hanna persze bent bandázik legszívesebben. 60x120as, de nem tűnik picikének.
A baba súlya ezen a héten már 900 gramm és 32,5 centiméter hosszú. Még nincsenek számottevő zsírtartalékai. Egész testét elborítja már a pihe. Ha megszületne, nagyobb esélye lenne az életbenmaradásra, mert a légzésszabályozása már működne. Az előző héten a tüdőereké volt a főszerep; ezt a 26. héten a tüdő léghólyagocskái kapják meg. A tüdő által termelt szörfaktáns beborítja a léghólyagok belső felületét, hogy kilégzés közben megakadályozza azok összeesését.
Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik.
Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.
Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik.
Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.
2008. április 11., péntek
Mikolt 24 hetes
Tegnap voltunk orvosnál, Mikolt meg én. Dani, mikor Hanna volt pocakban mindig eljött velünk, de most nem dolgozunk együtt, és így nehezebb megoldani, hogy fejben tartsa... Meg ez már más egy kicsit... Sajnos vagy sem, belátom, hogy egy pocaknyokodás, és szívhanghallgatás nem akkora élmény, hogy rohangáljon miatta a dugóban.
Szóval... A pocaklak épp a köldökömig ér már, a doktor bácsi megdícsérte, hogy szép puha. A vérnyomásom kellőképpen alacsony, bár ebéd után voltunk, de a 90/60 így sem rekord még. Mikolt kicsi szíve pedig rendesen dobogott, nagyon szeretem hallgatni, megnyugtat. Legközelebb hat hét múlva megyünk, mert előbb a doki, aztán mi nyaralunk. Április 24-én terheléses cukorvizsgálat, brrr, korán keléssel, más mostanra nincs szerencsére.
A pocakom lassan eléri a 100cm-t, kilóban pedig 69nél tartunk, ami 13+ az eredeti állapothoz képest. Érzem is, a cipelése egyre nehezebb, pedig hol vagyunk még a végétől. A hátam reggelente fájdogál, kellene valamit sportolni, de mindig van kifogásom.
Nos ezt írják az okosok:
Ha a baba ezen a héten születne meg, már lenne esélye az életben maradásra, igaz, csak a koraszülött intenzív osztályon, speciális ellátás mellett. A legnagyobb gond a koraszülött babák esetében a tüdő éretlensége. A magzati tüdő csak ezen a héten kezd szörfaktánst termelni. A tüdő léghólyagocskáit, amelyeket keresztül a gázcsere végbemegy, egy szappanbuborékhoz lehet hasonlítani, és a szörfaktáns - angolul surfactant - az az anyag, amely nem engedi, hogy ezek a buborékok összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben. Ha erős a gyanú arra, hogy a kicsi ekkortájt születik meg, az anya egy szteroid injekciót kap, amely erősíti a tüdő érési folyamatát. A belső fülben található félkörös ívjáratok segítenek szervezetünk egyensúlyozásában. A magzatban ezek az ívjáratok erre a hétre már teljesen kifejlődtek, ezért a kicsi érzékeli, ha fejjel lefelé fordul a méhben. Megkezdődik a fehérvérsejtek termelése, amelyek a fertőzések és betegségek kivédésében, illetve az ellenük vívott harcban játszanak jelentős szerepet. Ha az édesanya eddig nem is érzett apró, rángatózó mozgásokat, most lehet, hogy ezek jelentkeznek: a baba egyre "látványosabban" csuklik.
A névről... úgysem bírom ki. Végső álláspont szerint Gönci Mikolt Léna. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













