A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Áron méretek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Áron méretek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 15., péntek

A kétésfél éves Áronról

Ha idővel a hónapos bejegyzések el is maradnak, ez az egy mindig, mindegyiküknél megíródik. Nem tudom miért érzek késztetést éppen ezt az állapotot bővebben dokumentálni, talán mert annyira édesek és egyben hirtelen nagy gyerekek is, hogy muszáj.

Áron különösen. Cuki. Ezt a szót nem kedvelem, de tény, hogy az. Nagyon nagyon... És biztos az anyai szívem, meg az ő mássága is ok, de ha Áronról beszélgetünk, két dolog biztosan előkerül, az egyik, hogy Áron egy napocska, a másik, hogy milyen ártatlanul jó szívű. Még a rombolásában is. Pali ezzel sokszor nem ért egyet, szerintem pedig de. :)

Például... jön megy, játszik, gondolkodik, és a semmiből egyszercsak odajön, és azt mondja:
- Mama, nagyon szejetjek.
És akkor maradjon egyben az ember...
Ma például délben sikerült nekem is lefeküdnöm aludni, mellettem a kiságyban Áron:
- Mama, picikét kijöhetek az ágyamból hozzád?
Naná... és akkor befúrta magát az oldalamba, és a szokásos bőrözéssel elaludt. Olyan közel, mintha a pocakomba akarna visszabújni. Gyanítom, hogy a terve ez volt, végül meglógtam.
Annáéknál hallották, azóta (én sosem kértem, csak annyit szoktam mondani, hogy étellel a szánkban nem mászkálunk el az asztaltól, ha nem kérnek többet, az utolsó falatot még ülve egyék meg...) Hanna minden evés után ezzel fejezi be:
- Köszönöm szépen, nem kérek többet, elmehetek az asztaltól?
Annyira drága, tényleg sosem kértem, hogy legyen ennyire udvarias, neki meg valamiért fontos, így aztán végigjátszuk a jelenetet, és ez mindenkinek jó. Szóval Áron rátanult a mondatra, és azóta ő is így fejezi be az evést.
Ma délben, már majdnem lefordult a kis feje, annyira álmos volt, de kitartóan végigmondta:
- Köszönöm szépen, nem kéjek többet, ejmehetek ajudni? :):)

Kétésfél évesen még mindig szőke, és kerekfejű, kékszemű és piszeorrú, elképesztően puha a füle, és még elképesztőbben illatos a feje teteje alvás után. Fogalmam sincs, mitől, de mintha a legfinomabb parfümöt használná... Két és fél fog híjján kint az összes tej, a cumit elfogadja, de nem igényli, csak ritkán, mi gonosz szülők adjuk a kezébe alváshoz, mert egyébként végtelenségig dumál, cumival viszont három perc alatt elalszik.

Mostanra a miágyunktól nulla centi távolságra lévő 70x140esben alszik, ébredés nélkül. Ha ébred is, annak biztosan oka van, de teljesen nem tér magához, inkább nyekereg, vagy sír, de hamar megnyugtatható.

Mindenevő, az étvágyára sem lehet semmi panaszunk. A legédesszájúbb mind közül, a kedvenc diskurzusaim a témában csokorba szedve:
Reggeli:
- Áron mit kérsz enni?
- Nutejjás kenyejet, kakajót habossaj. Sokkaj.
Vesszük a széldzsekit (a kitudjamilyenhónapot írunk időjárás miatt el se tettem...):
- Mama. ebben a kabátban szoktam csokit enni, ügye?
És valóban, a tavasszal volt egy periódus, amikor negyed óra kintlét után jött, hogy adjak csokit. Hisztizve. Adtam... Megtanulta.
Ülünk a buszon, a végállomáson, épp kifújom magam a három gyerek, egy babakocsi, egy motor és egy futóbringa feldobálása után. A motor felbőg, az ajtó csukódik, éles kanyar ki a főútra, Mikolt az ablaknál kifelé néz, Áron középen mellettem, rámvillantja a kékszemét:
- Mama, ez a busz nagyon hangos.
- Ühüm.
- Mama, mit főztéj?
Sorolom...
Figyel:
- Azt nagyon szejetem.
És mondhatok bármit, mert ez minden nap, mindig ugyanúgy elhangzik. :)

Még pelenkás, de már csak a jóidőt várjuk.
Bátor, kivéve, ha meredek úton gurulunk az autóval:
- Mama, nem féjek...
Jómozgású, a játszón a favonat tetejére bármikor, és a nagymászóra is.
A múlt héten kipróbálta a pedálos kétkerekűt, nagyon kevés kell hozzá, hogy egyedül tekerje.
Előkerült a kard, ami alkalmasint bottal helyettesíthető. Mindenki célpont. Lenne, ha rá nem lehetett volna beszélni, hogy karddal csak sárkányok, esetleg krokodilok (tropikáriumi emlékek...), illetve farkasok ellen küzdünk, a királylányokat (Hanna, Mimi, Lelle, Mama) megvédjük. Sikerült meggyőzni.
Bár ha konfliktusa van Mimivel, simán elveri. Nemszeretem.

Szereti a gumicsizmát, a focit (Nagyfijú vagyok, tudok máj focizni... hogy ezt honnan szedte???), rákérdez az autók márkájára, földhöz vágósan hisztizik (olyankor kicsit enyhül a szerelem közöttünk), és olyan őszinte szemekkel képes csodálkozni, egy elnyújott jaaa kíséretében, hogy nem nagyon állom meg, hogy ne puszilgassam összevissza.

És persze ő az, akit még mindig nem lehet pár másodpercnél tovább egyedül hagyni, és a gyanús csend az ő esetében nagyon nagy veszélyt is jelenthet, és hihetetlen, hogy bármihez nyúl, annak majdnem biztosan baja lesz (a minap a féltve őrzött napszemüvegem üvegét sikerült kipattintania a keretből... ), és minden kiönt és lever és elront, és ha kérdőre vonom, akkor beismer és megbán és bocsánatot kér, ami miatt nehéz rá hosszan neheztelni... kivéve ha a lányokat bántja... 

A beszédéről nem írok külön, élvezem minden mondatát, sokszor megnevettet a humorával, a szójátékaival, ahogy mesél, ahogy formálja a szavakat.
Meg az okosságáról sem, hogy milyen kis penge, és jó meglátásai vannak, milyen színes fantáziával.
Az egyik leg, ahogy a bárgyú beszélő kutyussal beszélget, aki a "számoljunk!" felkiáltással indít, mire Áron:
- Jó! :) egy, kettő, három... :):):):) egyébként tizenkilencig szokott. :)

És még mindig nagyon más, mint a lányok, és már előre örülök, hogy ő lesz a nagy és erős fiútestvér, amire minden oka megvan. Méreteit tekintve is, meg úgy amúgy is.
Egyébként meg cuki... de nagyon.

2011. november 15., kedd

Áron 23 hónaposan

Majdnem két éves.
Egészen megváltozott az arca. Is.
Hannára emlékszem, aki ebben a korban lett kisgyerek babából. Szinte napok alatt kezdett el megnyúlni a kis feje, és formálódott a pufi puhaságból ez a gyönyörű kislány. Áront is így látom, a kétéves szülinapjára ő is igazi kisember lesz, ha ebben a tempóban halad a változásban.

Néha annyira babás, hogy szívem szerint visszautalnám a pocakomba. Ha elsírja magát, előbb legörbül a szája, aztán néhány másodperc hatásszünet után keserves zokogásban tör ki. Ha fáradt, még mindig keresi a szabad felületet rajtam, azzal fejelve meg az olvadozásomat, hogy mondja "bőjdajab" :):).

Máskor egy igazi sármőr. Huncut, és kedves, és van humora is. Mikolttal igazi kis bandát alkotnak, annyira eredeti mind a kettő, hogy sokszor emiatt kerülnek egymással konfliktusba. Máskor meg el el csípek egy pasis-csajos pillanatot, és ezt is olyan jó látni, pláne, hogy Áronnak nem nagyon van más mintája idehaza, csak Dani. És mégis. Végtelenül fiús, és ezt is annyira szeretem benne.

Két hónapja, hogy szép fokozatosan, de zökkenőmentesen leállt a szopiról, azóta minden alváshoz kell valami apróság a kezébe. A mostani kedvenc a "pijos autó", ami amúgy kék, és nagyon kicsi, és egy cseppet aggódom is, hogy mi lsze, ha egyszer elvész. Hálózsákban gésáskodva totyog széttárt karokkal, összeréncolt homlokkal, mikor keresi. :) Imádom.

Mellettünk alszik, gyakorlatilag észrevétlenül kezdte el átaludni az éjszakát, azzal együtt is, hogy Lelle gyakran rázendít a közelében. Néha kimászik és bekuckózik Dani mellé, de többnyire csak kora reggel érkezik, akkor is félálomban, szerintem fel sem tűnne neki, ha nem lennénk mellette. Mintha csak pozíciót váltana. Tulajdonképpen át is tehetném a lányokhoz, de annyira szeretjük mindketten a közelségét, hogy egyelőre marad.

Beszél, harmadik féle módja ez a szavak formálásának, és megunhatatlan nekem. Áron addig mondogat egy egy szót, amíg tökéletesre nem sikerül. Igy aztán sokszor csak hallgatom, ahogy nyolcadszorra végül sikerül teljesen tisztán kiejtenie amit akar. Kevés olyan hangzó van, ami nem megy még tökéletesen, ilyen az "L", és az "R", de azt hiszem alig kétévesen ez is fantasztikus.
Amiket használ, azok zömmel a lányoktól hallott dolgok, így van a repertoárban egy jó sor meghökkentő is, mint például a képzeld el :)
Ragoz, mostanában már múlt időt is használ, a tárgyragot már régóta jól illeszti, és tisztában van az én, te fogalmakkal is. Magára jóideje használja "en". :)

Énekel, az egyik kedvenc a zsipp zsupp, de Mikolttal gyakran csipcsip csókáznak is, ezt is lelkesen mondogatja.
A kisautók mellett a konyha a nagy favorit, és a könyvek is bekerültek a látótérbe. Ez utóbbit nagy komolysággal lapozgatja, kommentálja, szívesen hallgatja.... mint ahogy nézni is szereti. Vannak (vagy lehet, hogy csak voltak) elveim a mesenézéssel kapcsolatban, de a négy gyerek különböző igénye a mesélésre esténként már kivitelezhetetlen, így mozgót kapnak, míg Lelle fürdik. Áron lelkesen kiabál, mikor a hálózsák is felkerül rá: mesje. :)

Hol van már az a kis sírósbaba, akit Peti minden nap órák hosszat hurcolászott, aki folyton nyafogott valamiért, aki rosszul aludt, és csak rombolni akart. Nem mondom, hogy nem próbálgatja a türelmem határait minél kijjebb tolni, de nagyszerű partner már nagyon sok mindenben. Olyan édes,a hogy mondja utánam, ha kérek jojo. :) és tényleg jön és segít, pl. kezet mosni, elpakolni (nem szalad el, már csak akkor, ha öltözködni kellene, de ezt is csak ritkán).
Vannak színes falaink, és huncutul rámvigyorog, miközben arról győzköd, hogy ahol akisautót tolja, az a föld és nem a fal.

Egyedül eszik, szól, ha pisilt, négy fog híjján teljes a készlet, 14 kiló és 88 centi, érzékeny bőrű, kékszemű, kis felhőcske.
Formás, izmos kisgomóc.
Szerelem még mindig...

2011. augusztus 15., hétfő

Áron 20 hónapos

Hatalmasat nőtt az elmúlt hónapban a második számú ezerarcú. Bébiből óriásbébi lett. A legtöbb változás Lelle születése okán történt, némileg muszájból, de tudtam én előre, hogy ez így lesz...
Itt van mindjárt a szopikérdés. Augusztus elseje óta csak akkor adok neki cicit, ha éjjel átjön és kér. Amíg annyi tejem volt, hogy fejnem kellett (volna), Áronnak adtam a felesleget. Kettőt szoptatni elég fárasztó. Nincs ellenemre, de sok volt... Mióta nem ömlik már, nem bánom, hogy Áron képes meglenni nélküle.
Az alvása is változott, elalváshoz már nem fekszem mellé, csak a kezemet simogatja, és cumizik, ami viszont új. Éjjel egyszer ébred, másodjára hozzánk jön. Reggel pedig mosolyogva ébred, ami nekem hihetetlen jó érzés... főleg a sokhónapnyi sírós, rángatós karrierünkre visszagondolva.

Mindent ért, a legösszetettebb utasításokat is simán, de csinálni csak ha kedve van. Mindent megértet, elképesztő mimikája van, és bármit elmutogat. Angol szavakat is ért, Devinek köszönhetően. Imádom az arcait, bármit leutánoz, és tudja jól, mennyire szeretem a szemráncolóst :)

Már nem csak rombol (bár még mindig ez a fő tevékenység, a száétszedés, széttépés, kipakolás, ő a legnagyobb kupikészítő még mindig... mentségére legyen mondva, ő segít a legkészségesebben, ha kérem, tegyünk rendet), épít is, a legújabb, hogy a duploból csinál magas tornyot, házat.

A legkedvesebb játéka a vizezés, kint és bent is. A kertben sokszor estig folydogál a slagból a víz, mert délelőtt hosszan eljátszik azzal a minimális csordogálással, amit a popsimosás után engedélyezek neki.
Sokkal nagyobb térre lenne szüksége, és sokkal több mozgásra. Gymboreen elemében van, ez az egyik legjobb alkalom a héten arra, hogy picit elfáradjon. A másik a medence. Teljesen lelazul, ha vízbe visszük, háton is úszkál már, és még mindig egy szemernyi kétsége sincs affelől, hogy a víz éppolyan biztonságos, mint a szárazföld.

Egyre több szót mond utánunk, és egyre többet használ is. A lányokkal ellentétben az ő elsői között előkelő helyen szerepel az autó, a motor, a traktor, a hajó, a busz és a repülő (remélem semmit sem hagytam ki :)).



Egy hatalmas, ártatlan kiselefánt még mindig, angyali arccal képes átgázolni a lányokon, megijed a gyíktól, lázba jön a hangyáktól, és lebeszélhetetlen arról, hogy szétrugdossa kint a leveleket, amit a takarítók gondosan összesöpörtek előttünk.
88 centi, majdnem 13 kiló, és ebben a hónapban sem nőtt foga (11nél tartunk, alul még csak három bújt ki, bár gyanakszom, mert egyfolytában a szájában matat, ahol fehérlik legalább három). Tejfölszőke, egy ideje nem vágattuk a haját, és így is jó simogatni a buksiját :).
Amikor éjjel Lelle után átmegyek, és megfogdosom, olyan nagynak tűnik... és tényleg az. 23as a lába, majdnem akkora, mint Miminek...
Mindenhol csupa izom, húsgolyónak hívjuk, meg kerekgyereknek, meg vasgyúrónak, meg dömpernek, meg kiselefántnak.

És még mindig baba, bújós, nagyon apás, cipeltetős, de már már szerves része a négyből a hármas egységnek.

2011. augusztus 11., csütörtök

Méretek

Az igazságosság jegyében tegnap mind a négyet megmértem.
Még mindig van némi előnye Mikoltnak súlyban Áronnal szemben, de ezt már csak a mérleg mutatja... Viszont némiképp meg is nyugodtam, mert úgy tűnik, Mikolt mégiscsak nőddögél, mégha ezt nem is vettem észre mostanában. :) Áron buksija... nos nem lett kisebb :) viszont imádom.

Hanna 111cm, 17.1kg, 51cm a buksija, és 57cm a mellkasa.
Mikolt 96cm, 13.3kg, 49cm a buksi és 50cm a mellkas.
Áron 88cm, 12.9kg, 50cm a buksi és 51 a mellkas.
Lelle 56cm, 4.8kg, 36cm a buksija és 39cm a mellkasa.

Már nem bírnék el kettőt :):), semmilyen kombinációban :).