A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt angolul beszél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt angolul beszél. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 5., péntek

Párbeszédek

Autóban ülni szórakoztató.
Legalábbis egy ideje, mióta ismét nyúlvarrásra adtam a fejem, és pláne mióta Áront leköti a külső dolgok szemlélése, és nem üvölti végig a bármilyen hosszú utat.
A lányok hátul megtárgyalják az élet nagy dolgait, csicsergi cérnahangon képesek nagyon komoly témákról diskurálni, minden mondatuk végén hümmögve azon, milyen igazat szóltak. Zseniális.

Legutóbb a nyulakhoz mentünkben (nem ereszt ez a állat az idén...) vigyorogtuk végig Danival némán a következő eszmefuttatásukat.

M: - Mama, a nyuszik nem harapnak?
K: - A kezedet nem fogják megharapni, amikor eteted őket...
H: - Mikolt a nyuszik nem ragadozó állatok. A ragadozó állatok harapnak.
M: - Ühüm, a tigris is ragadozó állat.
H: - Igen, és a farkas is, aki a sötét erdőben lakik és megeszi azt, aki odamegy.
M: - Ühüm... de a nyuszi nem eszi meg... mert nem ragadozó állat.
Kis szünet.
M: - De a gyík... az szerintem ragadozó állat.
Hanna bőszen hümmög, bólogat. Ebben maradnak. :)

És egy mai... Délután még csak Hanna van ébren, eszi az uzsonnáját, közben beszélgetünk.
Hanna suttogva magyarázza, hogy fája keze...
- Mert Mama tudod, délelőtt szerintem megrúgtam véletlenül a lábammal... És miközben aludtunk, odamentem a függönyhöz, hogy megnézzem, mennyire sérült meg.... (látva a rosszalló tekintetetmet, folytatja...) a Mikolt is odajött velem.
- Hannuska, alvás alatt legközelebb inkább ne mászkáljatok...
- De Mama, nagyon csendben másztunk, nehogy az Áron felébredjen.
Nem ébredt... :)

És még két monológ Mikolttól, bizonyítandó, hogy ő is jár oviba, ahol vele is angolul beszélnek.
Tegnap aszongyahogy:
- Áron, don't touch anything!
Leesett az állam, ilyen hosszú mondatot még Hannától nem hallottam. Kérdezem tőle, mit jelent amit mondott... Rámpillog, és magyarázni kezdi... hogy amikor a Jasian valamit megfog, akkor az óvónénik mondják neki, hogy nem szabad. Jasian egy hurrikán... amúgy.
Ma meg énekel:
- Hinta, palinta, hinta, hinta, everybody hinta.
:)

Update... Hanna mellettem babázik, közben beszél...
- Do you want something? Yes? Which one? This is mine. Watch, see it in the mirror...
Közben halandzsázik is, de a hangok már egyértelműen angol nyelvre hajaznak, és vannak néha értelmes angol szavak is a láncon.

2011. március 4., péntek

Két kis mozgó

Ezen az a nóta hallható, amit az óvodában szoktak énekelni, amikor nagyon nagy a zaj. Az óvónéni elkezdi, a gyerekek folytatják. Hogy a szöveg valóban így hangzi-e nem tudom, de amit Hanna énekel, az így szól:

Are you ready, are you ready, yes we are, yes we are, we are we are clever, we are we are clever, sss, sss.

Itt pedig ahogy ígértem, Mikoltunk eszmefuttatása arról, hogy miért is fekszenek ekkora kazalban az ujjbábok. Pici segítség, narrálom:

Őőő azét csomótuk be a a anyokát, mert dógom,,, a őföjekének... dógom van. :):)

2010. november 8., hétfő

Mimi első angol szava

Annyi írnivaló lenne, de a gyerekek ma este fél egykor aludtak el... pedig már átálltak.
Többek között kellene írnom az óvodalátogatásról, meg a Biró Virág képekről, és Hanna szülinapjáról, meg Bangsarról és Dani első munkanapjáról... De elmúlt éjjel egy óra, és én lassan lefordulok innen.

Ezt a kis szösszenetet még leírom...
Voltunk az oviban, ami persze össze sem hasonlítható tisztaságában és felszereltségében a mi drága otthoni óvodánkkal, viszont az emberek zseniálisak. Nincs játékkonyha és babaház, viszont van rengeteg mosoly és nyugalom és kedvesség. Vannak dilemmáim, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.

A lényeg, hogy mivel csak beestünk, a vezető valakikkel épp beszélgetett. A gyerekeim nekiláttak felfedezni a terepet, és hamarosan érkeztek a szülők is a gyerekekért. Lassacskán kiürült az ovi, én pedig leülhettem beszélgetni a vezetővel, közben anyukám játszott Áronnal és igyekezett szemmel tartani a lányokat.
Mielőtt eljöttünk, Mikolt egy kis házban bújócskázott másik három gyerekkel, nagyon élvezték, hogy becsukhatják magukra a kis ház ajtaját.

Nagy sokára mi is eljöttünk (végre gyerekek között voltak az enyémek, látszott is, hogy pótolják a kiesett időt, szívják magukba az élményeket) toltuk a babakocsikat, az egyikben Mimi, aki egyszer csak kinéz, és azt mondja:
Peekaboo!
Visszakérdeztem, és újra mondta. :)
A két gyerekünk immár két angol szót tud, pedig még nincs egy hete, hogy megérkeztünk... Felköthetem a gatyámat :):)