A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna 4. szülinapja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna 4. szülinapja. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 10., szerda

Hanna negyedik születésnapja

Csakazértis elkezdem, mert muszáj, hogy meglegyen...

2010. október 27., szerda

Ünneplés az óvodában

Mióta Hanna óvodába jár, a Micimackó lett a kedvenc dala.
Mert a születésnaposok mindig ezt kérik. :)
Megtanultuk mi is, és persze ha kérdeztem Hannát, ő mit fog kívánni a sajátján, azonnal rávágta, hogy a Micimackót.

Mióta tudom, hogy elmegyünk, két kívánságom volt. Az egyik, hogy Hanna az óvodában meg tudja ünnepelni a születésnapját, a másik, hogy Dani itthon legyen ezen a héten.
Az első Hanna miatt, a második a családunk miatt...

Ma reggel Dani egy Micimackóval díszített tortát vitt be az oviba, délben pedig hatalmas sprint után végül beértem én is, a fényképezőgép is, a gyerekek már épp énekelték a Dalt :).
Lerugdostam a cipőmet, és igyekeztem lelassulni hozzájuk... és megörökíteni az utolsó napok egyik legfontosabbikát.
Egészen elérzékenyültem, annyira édesek voltak, egytől egyig.
Volt gyertyafújás, tűzijáték, és még ajándék is, hiszen Hanna mindenkitől kapott egy egy rajzot.
Tegnap mondtam Csillának, hogy hoznék egy emlékkönyvet, hogy rajzoljanak a gyerekek Hannának bele, mire Csilla azzal küldött haza, hogy már majdnem mindenki rajzol... :)
Ilyen családom van...
A kis rajzok bekerülnek egy könyvbe, és szombaton megkapja az ünnepelt.
Mindet láttam... egészen varázslatosak...

Négy éve

Négy évvel ezelőtt már javában a kórházban voltunk.
Vártam, és vártam és vártam és vártam.
Hajnaltól félálomban azt álmodtam, hogy szülök...
Nagyon lassan haladtunk, lépésről lépésre, nyolcpercenként történt valami, és egészen hihetetlen volt, hogy egyszer majd a kezemben tarthatom azt a kis gyűröttarcú, pislogó, nyugodt, bölcs kis csomagot, akitől az egész életem végleg felfordult.

Nehéz első év volt, nagyszerű második követte.
A harmadik nagycsaláddal ajándékozott meg mindannyiunkat.
A negyedik pedig egy gyönyörű, okos, kedves kis csodával.

Hanna mindig az első lesz. A viszonyítási pont, a legélőbb tükör, minden bénázásom és a legapróbb sikereim záloga. Mindig tudtam, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatok, és sosem gondoltam volna, hogy mivel is jár mindez.

Hanna nagylány lett.
Elhagyta a babapocakot, túl van az első hajvágáson, fülbevalót hord, pelenkát pedig már nem.
Megnyúlt, az arca is, a combja is, szereti a rózsaszínt, a királylányokat, a csillogó dolgokat.
Szereti a könyveket, ezernyi dalt ismer, és gyönyörűen beszél.
Ügyes, mint amilyen kiskorában is volt, semmi nem akadály számára. Csodálattal figyelem, ahogy lovagol, ahogy falra mászik, ahogy a vízben mozog.
Rajzol, felismerhetőt, krétázik, gyurmázik.
A legkedvesebb játéka még mindig a babázás, olyan bensőségesen gondozza őket, legyen az Bori, vagy Lili, vagy egyszerűen csak Nagybaba, hogy néha csak ülök, és szívom magamba a melegségét.

Egyszer, még a pocakomban volt, azt álmodtam, hogy két kislány és egy kisfiú van velem, és én megkérdeztem a legnagyobbat, hogy hívják...
Hanna... hát nem tudod?
Pont ilyen lett. Mint álmomban. Mert az álmok tényleg valóra váltak.

Édes Hanna!
Isten éltessen sokáig.