A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt rajzol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt rajzol. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 28., csütörtök

Művészek és művésznők

Hanna alkotásairól már sokat írtam.
Folyamatosan csodálom az aprólékosságát, színességét, szűnni nem akaró lelkesedését. Azt hiszem már régen lekörözött minket Danival együtt, annál nagyobb az öröm, amikor hazahozza a legújabbakat.
A mostani témái egyfelől a farsang :) (ezt a képet az évfordulónkra rajzolta, Danival közösen kaptuk), no meg a tündérek, a tavasz, meg aranyhaj. Vagy Aranyhaj.



Ez pedig az én születésnapom.
Bal oldalon alul Dani fotóz :), felette Virág és Gergő, akik nálunk vannak vendégségben. Az asztalon fánk és spenótos tészta van,  Virág épp egy dobozos szőlőléből tölt magának. Az asztal alatt Mikolt, mellette Lelle és Áron veszekszenek a motor miatt. Hanna a csomagok előtt térdel, a jobb szélen én vagyok, hosszú hajjal, ami gondosan be is van fonva.


Mikolt fejlődése bámulatos.
Ellentétben Hannával, rá a nagyvonalúság jellemző, viszont két három vonással gyakorlatilag bármit képes megalkotni. Az sem zavarja, ha valaki mér egyszer elkezdte, majd félredobta a papírt. Az alsó rajzon a karácsonyfakezdemény egész biztosan nem az ő műve, és láthatóan megfordította a lapot, majd folytatta a fát. :)
Míg Hanna fél órát is elszöszöl egy egy műremekkel, addig Mimi leül és három perc alatt egy komplett kompozíció születik a keze nyomán, elmaradhatatlan szívárványokkal, és egyre izgalmasabb formákkal.
A képeken a családunk szerepel, nálunk mindenki király meg királykisasszony, meg királyfi.
Az első képen a babakocsi érdemel egy külön mondatot, a maga szívárvényszínű kerekeivel. :)
A harmadikon pedig a jele is szerepel, egyre felismerhetőbb a szivecske. 





Az oviból hazahoztuk a téli képeket is, valamikor decemberben készültek, ezeket is nagyon kedvelem.
Ez Hannáé:


Ez pedig Mikoltté. A táncoló Mimi külön csodás szerintem. :)


Áron is beállt a művészek sorába, az ő emberábrázolása az ufóúrtól mostanra eljutott a cérnalábú ufóúrig. Biztosan elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszik.
Az első rajz valamikor a tél elején készült, a második tegnap. Utóbbin Pan Peter látható, kalapban, valamint gubanc Michael. :)



A művészek, illetve művésznők alkotás közben :)


2012. október 2., kedd

Rajzolnak

Ha most leírnám újra, hogyan és mennyire gondolom az óvodát pozitív személyiségformáló közegnek, bizonyára sokan nagyon bólogatnának, és jó sokan meg csóválnák a fejüket.
Mert én abba a táborba tartozom, ahol az a meggyőződés, hogy nem az oviban tanulja meg a gyerök szépen fogni a kanalat, sőt szépen énekelni sem. Meg úgy általában nem gondolom, hogy bármit is ott kellene megtanulnia...
De hogy az ovi egy olyan hely, ahol megkaphatják a gyerekeim azt a lehetőséget, hogy ugyanazokkal a gyerekekkel napmintnap körülvéve közösséget alkothassanak, érezhessék, hogy a családon kívül is tartoznak valahová, és a sok lükeség mellett még húzzák is egymást jóirányba, abban is van hitem. Ezért nem dilemma, hogy ha nemis három, de négyévesen mindenki intézményben töltse a napjának egy részét.

A legigazibb változást azon a területen tapasztalom, amiben anyaként a leggyengébben muzsikálok :)... természetesen. Ez pedig a rajz.
Hanna már most úgy alkot, ahogy én sosem fogok, varázslatos dolgok kerülnek ki a keze alól, imádom nézni, ahogy formálódik az ötlet, amilyen egyértelmű, hogy hova milyen vonal, forma, majd satír kerül.
Bezzeg hogy aggódtam emiatt Malajziában. Már majdnem öt éves volt, mikor még mindig nem tudott normális embert rajzolni. Ma meg... Mikolt felrótta neki, hogy az embereknek nem rajzol ujjakat. Hanna erre vállat vont (jelezve, hogy pontosan tudja, hova és  mennyi vonallal kellene ha), és azt mondta:
- Nekem így tetszik.
Nekem meg ez az alkotó szabadsága. Még akkor is, ha pszichológusként meg nem is érne ez annyi pontot. De most elsősorban műkedvelő, nagyon elfogult anyuka vagyok.


A tárgyra térve, Mikolt következik.
A maga esszenciális esetlegességével, ami az ábrázolásában eddig a színek kavalkádjának életre hívásából állt.
Annyira szerettem a mindent kitöltő foltszívárványait, hogy fel se merült bennem, hogy valamit már mégiscsak illene tematikusan is megrajzolni. Mondjuk egy fejet...
Mígnem pénteken Csilla egy emberrajzzal állt elém. Volt rajta hosszú, gyönyörű ruha, fej, karok, szemek, haj, és egy korona. Csilla valami mással kezdte, közben a kezembe adta a rajzot, amivel hirtelen nem is tudtam mit kezdjek, mert nem volt ismerős a vonalvezetés. Aztán kiderült, Mimi alkotása az, amit a kezemben tartok.
Meghatódtam.
Leginkább attól, hogy most először éreztem, hogy Mikolt a konformista utat szeretné választani, hasonlítani a többiekhez, akikkel sorsközösséget vállal kilenctől fél egyig.
Láttam a rajzán az igyekezetet, a munkát, az eredmény mégis olyan szívetmelengetően nagyvonalúan Mikoltos volt.

Ma a müllerben jártam, hogy főzeléket vegyek Lellének.
Hanna egy hete kapott egy mappát, amibe az idei év csodáit fogjuk gyűjteni, de akkor fel sem merült bennem, hogy Miminek is kellene egy ilyen gyűjtő.
De ma, kétségek nélkül levettem egy rózsaszínt, és hazavittem Mikoltnak.
Aki délelőtt ezt a három remeket művelte:
Az első teljesen saját alkotás :), a másodikon a baloldali királyfi Mimi rajza, a királylány Hannáé, a harmadik pedig egy hármas koprodukció, a fej Mikolt alkotása, a póló Hannáé, a cipő pedig Pankáé.




Hogy azért legyen benne amolyan igazi kisMimi is, rögtön egy szóalkotással kezdte a gyűjtést, a mappát ugyanis magpárnának hívja... :))))))
- Hol van a magpájnám?
És természetesen meggyőzhetetlen holmi egyszerűsítésről. :)