A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balatonlelle. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balatonlelle. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 13., kedd

Rádpuszta

Balatonlellétől pár kilométerre egy csodás lovaspuszta található. A szomszédságában az Ikon borászat, ami messziről olyan, mint egy 21. századi erőd, közelebbről pedig egy nagyon modern és színvonalas családi ház jelleget mutat, mindezt olyan gazdagsággal, mintha valahol távol volna ez a mi világunktól. (tessék nekem külföldi élmények)...
A borászatot ezalkalommal kihagytuk (nem volt nyitva), a lovardát és a hozzá tartozó csárdát no meg a játszóteret viszont körbebarangoltuk. Olyan rend és tisztaság volt mindenütt, hogy az volt az érzésem, sokan dolgoznak itt napi 24 órában, hogy minden csillogjon, és mégsem találkoztunk pár fiatalon és egy idősebb lovászon kívül senkivel. Az öreg azért megjegyezte, hogy szigorú a tulajdonos. ;)

Ahogy befordultunk a parkolóba, egy fiú állt egy csacsin és egy pónin, úgy gyakorolt, a lányok le sem vették róla a szemüket. Csak akkor, amikor meglátták a többi állatot, de még akkor is csak azt mondogatták, hogy lovagoljunk. Megnéztük a juhokat, megsimogattuk a kis pumikat és a cicákat, aztán Hanna pónin ment egy kört. Nagyon komolyan, és nagyon kitartóan. (azóta is ezt a helyet emlegeti)

Sajnos elég későn érkeztünk, már zártak, így egy kis játszóterezés fért még bele az egyéb programba, aztán elbúcsúztunk és miután megígértem, hogy visszajövünk még, elindultunk haza.


Helyzetjelentés

Egészen kegyesek hozzánk az égiek.

Pár hete még csak reménykedtem benne, hogy nem végig gumicsizmában keressük majd a benti programokat, most meg az tűnik hihetetlennek, hogy volt itt égszakadás is valaha.

Így aztán a gyerekeket alig lehet kicsábítani a vízből, legyen az a Balaton, vagy a medencék.


Tegnapra Hanna odáig fejlesztette az úszótudományát, hogy a nagymedencét keresztben karúszó nélkül két fejkiemelésés levegővétellel, szabályos, a feje felett összefogott kézzel és gyorsúszó lábtempóval majdnem átúszta.

Mikolt minden ébredés után azt szajkózza: viszisz, vagyis vízhez, bár az ő viszonya a cseppfolyóssal inkább szelíden barátkozó.

Áron a parton figyeli általában, és csak néha találkoznak Ő meg a víz, a maga módján veszi az megváltozott körülményeket, ha elég langyos pacsál, ha hűvös reklamál.

Este a kádban viszont már egyedül hasal, és játszik, még jó, hogy magunkkal hoztunk egy csúszásgátlót, amin teljes biztonságben halászik, sőt tegnap meg is fordult keresztben, hogy elérje a zuhanyzó csövét.

2010. július 10., szombat

Balatonlelle

Amint a liftben felfelé tartottunk a penthouse apartmanunkba, Dani viccesen megjegyezte:
- Nem panaszkodhatunk a kontrasztra...

Tény. Szarvashoz képest mondjuk egy egycsillagos szálloda is klasszisokkal lenne színvonalasabb, így pedig valóban hatalmas az ugrás. Mármár zavarbaejtően az.
Hozzáteszem, Szarvas bája, hogy annyira lelazul az ember (vannak emlékeim egy egy vizitúra utáni hazatérésről, mikor nem értem, mit kell flancolni a késsel villával ebédnél...), hogy hazafelé Törökbálinton a sültcsirkére és Marira várva szemrebbenés nélkül leterítettem a plédet a cib parkolója melletti füves téren, és megetettem a gyerekeket...

Ehhez képest Lellén igencsak furcsa volt elsőre a fenszi szúnyogháló, a falból áradó 23 fok a tetőtérben, az üveggel határolt terasz, a Balaton hihetetlen gyönyörű látványa és a lemenő nap aranyhídja.
No azért amikor itt is volt egy kis kosz, és kértük, oldják meg, hogy ne legyen, három édesanyám kora beli kedves, ámbár a hely színvonalát messze alulreprezentálóan személyeskedő néni hömpölygött be az ajtón, akkor oldódott a nagyon egyenes tartás bennünk is. :)

Viszont elég hamar hozzá tudtunk szokni a kontraszthoz, és ma már (két nap után) azon sóhajtozunk, hogy dejóvoltszarvason.

Sajnálkozásra semmi ok, ami ott jó volt az itt nincs, és fordítva. Mert itt van Balaton, és homokos part és játszótér és kismedence meg füves sétány, ellenben főzni kell és lekötni az éppen unatkozót. Holnap Mamám jön egy napra, Zsófiék is holnap érkeznek Lellére, várnak bennünket egy faluval odébb és a túloldalon is, és Mariann is leugrik Leával egy napra, sőt Pali és Mari is jönnek majd.
Szép lassan elengedem a tenger hiánya okozta bánatosságot is, mert bár tényleg nagyon jó volna Rondában lenni, oda nehezen jutnának el velünk mások.

Most pedig felébredtek a csöppek, megyek és előveszek három jégkrémet;)