A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zoo Negara. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zoo Negara. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 3., vasárnap

Zoo Negara

Második alkalommal jártunk a nagy állatkertben. Az elsőről elmaradt a bejegyzés, pedig nagyon jó élmény volt, annak ellenére, hogy bár ez a főváros állatkertje, a színvonala nagyjából a budapesti nyolcvanas évekre emlékeztet, legalábbis nagyon erős gyerekkori emlékeket mozgósított bennem az élmény. :)

Viszont lehetett vízilovakat etetni édesburgonyával, és van kétszer egy nap állatbemutató, leginkább papagájokkal és néhány fókával. A fókás élmény adta azt a játékötletet, amiben Hanna Hafóka, Mimi pedig Mifóka lesz, a szőnyeg a víz, Dani a tanár, és mindenféle mutatványokat csinálnak. A lányok csillogó szemmel játsszák, akár ezerszer. :):)

Az állatkert nagyjából 20 percnyi autóút, ahogy a házból elindulunk pár perc múlva már autópályán lehet haladni, és ha a forgalom is kellemes, akkor ez a távolság épp annyi, hogy nem alszanak el, de nem is türelmetlenkednek út közben.

A mostani látogatásunk kicsit rövidebb programot engedett, elég későn indultunk, és annyira meleg volt a felhős ég ellenére is, hogy részemről padtól padig támolyogva próbáltam valamennyire hasznára válni a családnak. A zsebet itthon felejtettük, ettől Áronnal egy kicsit nehezebb volt, mint áltagosan, viszont a dupla babakocsit elhoztuk... soha többet, mert bár praktikus, ha Áron Dani nyakában ül, akkor nekem kell tolnom, a két lánnyal, és a cuccokkal együtt az olyan 50 kiló...

A kis kirándulásba még így is belefért a fókashow, egy kis futással az elején, hogy odaérjenek időben...

Egy kis édesvízi halnézés (elképesztő méretű és formájú halakat láttunk),

és az ún. gyerekrész, ahol -akárcsak a Vadasparkban- őzikék, nyuszik, kiskecskék, pónik és kis termetű, nagyon puha bundás bocik is voltak. Természetesen az itt honos fajok mellett, mint teknős, és csíkos mókus.

A gyerekek mindent megvizsgáltak, amit lehetett megsimogattak, nagyon élvezték az ismerős állatokat, sőt, amikor Dani kivett egy teknőst, mindhárman lelkesen körégyűltek, hogy kiénekeljék a páncéljából...

Szerintem megyünk még, talán érdemes volna egy bérletet is váltanunk... :)

2011. április 2., szombat

Arcok

A múlt héten végig abban a hitben fogalmaztam magamban a milyen itt élni soron következő posztot, hogy már fél év telt el az indulásunk óta. Sosem voltam túl jó matekból... de meglepődtem, hogy hogyan sikerült öt helyett hat hónapot megszavaznom magunknak... Mindenesetre kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy még nem írok erről. :) majd májusban... :) A gondolatokat majd szép lassan megosztom, vagy tényleg bekerülnek a féléves beszámolóba.

Viszont hála a megüresedett tárhelyeknek, ma, amikor az állatkertben jártunk és a fókákat figyeltük, amint szórakoztatták a közönséget, vettem a bátorságot, és csiáltam egy olyan sorozatot, amit már régóta tervezek, most mégis egy kicsit másképpen sikerült, mint azt eredetileg gondoltam.

A téma a kendős fejek, amiből itt, ahol mi lakunk kevesebbet látni (bár épp auntie Julie hord kendőt), de bárhol máshol nagyon nagy számban van jelen, így része az életünknek is. Viszont sokkal kevesebbszer látok gyerekeket kendővel, ma pedig három osztálynyi egyenruhás kisiskolás kirándult az állatkertbe, róluk készültek a képek.

Folyamatosan kerestem a témát, miközben ment a műsor, húsz perc után pedig amikor először láttam meg a sajátjaimat, szinte meztelennek éreztem őket. Hiszen itt az iskolás egyenruha a helyiek részére kötelezően hosszú nadrág, hosszúujjú a kislányoknak pedig kendő. Csak a kézfejük, és a kis arcuk látszik.

Íme a sorozat a három kis kakukktojásommal kiegészítve.

És végül egy hátizsák... a legszebb ebben a témában, amit valaha láttam... :):)