A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szülinap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szülinap. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 2., szerda

A nap, amikor 34 éves lettem

Ma van a születésnapom...
... :):) és nem tudok ennél többet írni... azt hiszem lámpalázam van, elszoktam a szerepléstől. :):)

Nem is az én dolgom talán megemlékezni a saját szülinapomról, de mert a maga nemében páratlan és speciális volt, mégiscsak megteszem.
Az első nagycsalád nélkül...
Talán az első, amit úgy éltem meg, hogy két teljesen különböző lelkiállapotban léteztem egész nap.
Miközben volt némi számvetés, meg emlékek felidézése, belső mozi, folyamatosan történtek az események körülöttünk (ilyen sűrűséggel nemigen szoktak egyébkor), idegenekkel beszéltem élőben, telefonon, de egy pillanatra sem állt meg belül a kis körutazás.
Itt senki sem tudta, hogy ez a nap az, amikor 34 éves lettem. Mindenki, aki tudhatta volna, aludt. :) Vagy dolgozott és az estét várta...
Aztán elindult a nap sokezer kilóméterre tőlünk is, és szép lassan jöttek az üzenetek, a facebookon többen írtak, és jött telefon (az egyik legkedvesebb az volt, amikor anyukám az oviból telefonált, a háttérben a huszonpár gyerek ma nekem harsogta a jöttem paripán című nótát... :):) csudadrágák voltak :):) kis csomag gyerekcsilingelés :):)) is és email is, és mert leginkább nem számítottam rá, meghatott, meglepett :):). Nálunk már majdnem dél volt, épp megérkeztem a magam számára.

Dani és Peti estefelé értek haza, Dani valamivel elrontotta a hasát, egészen rosszul volt szegény, időt kért és lefeküdt, közben Hannával volt egy kis csörténk, majd Dani hányt egyet, így végül vacsoraidő lett, mire összerázódott a születésnapi hangulat és mindenki megkönnyebbülve ráhangolódott a tortára...
És kaptam ajándékot.
Azóta is próbálom felfogni, hogy valóban kaptam egy ilyet...

Remélem lesz időm, hogy felnőjek hozzá. :)
Most olyan, mint gyerekként karácsonykor, amikor nem tudtam abbahagyni a lego összerakását, aztán meg nem tudtam elaludni örömömben. :)
Ime pár kép, vaku nélkül, egy ismeretlen, de máris nagy szerelem géppel...

Lehet, hogy ma ezzel is alszom. :)

2010. március 2., kedd

Mint a fonóban

33 éves lettem...

Reggel nem volt áram. Pedig a miházunkban minden árammal működik.
A gyerekek még aludtak, amikor elhatároztam, befűtök. Hadakoztam egy ideig a kemencével. Sokára, de én nyertem. És rettenetesen jó érzés volt, hogy meggyulladt, ropog és melegszik. Először csináltam ezt én, és megértettem, mi a jó benne. :)

Aztán szép sorjában mind felkeltek, megreggeliztek, és mert más dolgommal áram híján nem jutottam előrébb, leültem közéjük és varrtam. Kézzel. És olyan nyugalom és csend volt, amit mostanában ritkán tapasztalok, és úgy tűnt, hogy az aprónép is élvezte.

Zajtalan, természetes fényű, információmentes napunk volt.
Nemsietős, elmerengős.
Nem terveztem semmit, nem vártam semmit, és így kaptam a legtöbbet.
Sokan felköszöntöttek, olyanok is, akikkel nagyon rég beszéltem legutóbb. Ezektől az üzenetektől lett egyre különlegesebb a nap, egy csomó régi hely, kép, történet jutott eszembe, mintha filmet vetítettek volna odabent. (Áronnal ma ketten erősítettük a jógivonalat)

Beszélgetések, találkozások... ezek váltogatták egymást, aztán csendben elérkezett a fél egy, amikor születtem. A mamám minden évben felhív a percében, most is, de ma Hannával voltam elfoglalva és észrevétlen maradt a hívás. A mamám minden évben kap tőlem egy csokor virágot. Mert igazából neki jár... Idén elfelejtettem... Úgy bánt.

Más már ez az ünnep, az enyém, de sokkal bensőségesebb, mint az eddigiek voltak. És mégis, a mai a maga szervezetlenségével lett tökéletes. Volt torta, gyertyákkal, tesós, édesanyás, gyerekes, kiscsaládos, Csillás, virágos, vacsorázós, este kicsit vitatkozós.

Nameg ilyen is. :)