A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna névnapja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna névnapja. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 29., szerda

Névnapos

Mielőtt azt gondolnátok, hogy elfogyott a téma, megnyugtatni jöttem magam, hogy nemsokára már lesz is időm megírni mindent.
Most viszont aludnom kell, pedig még messze nem értem a végére annak, amit csinálok, és mert ráadásul titok is, így meg sem mutathatom. Egyelőre. Nagy fa ez kérem, de nem is én lennék.

Mindenesetre volt Hanna nap, akkor, amikor egyébként az Esztereket ünneplik mások, erről is írok majd, de tudom, hogy már egyszer kiveséztem, miért van május 24-én Hanna nap nálunk.
Édes volt, úgy várta, mintha a második születésnapja lett volna legalábbis.
Egyelőre ennyi, a többit nemsokára.
Megmutatni megmutatom, mert szépnek gyönyörű. :)

2012. május 27., vasárnap

Hanna napja

Ma már biztosan kijelenthetem, a névnapokat egyszerűen nem tudom fejben tartani.
Pedig már kis számlálót is tettem a blog oldalába, még színes is, és egészen fent van, hogy minden nap belebotolhassak, arra számítva, hogy egyszercsak megjegyzem majd... és mégsem.

Pedig úgy gondolom, hogy ennyi gyerek mellett egyrészt kis kitolás magunkkal szemben, hogy kétszer ünnepeljük őket egy évben, másrészt viszont (és ez a fontosabb rész) annyian vannak, hogy kinek kinek kell, hogy jusson egy évben legalább kétszer egy csak róla szóló nap.

Hanna neve nem volt benne a naptárban, mikor született. Két évig próbálkoztam kitalálni, mikor ünnepeljük, aminek az lett az eredménye, hogy rendre elfelejtettük... aztán végül sikerült egy tavaszi napot találni, mire megszületett az egyetlen naptárban is hivatalos nevű Áronunk, aki április másodikán ünnepli a szépnevét, így Hannának kerestem egy másikat, csak hogy ismét megkeverjem a dolgot.

Így lett nálunk Hanna napja a május 24.
Amit az idén is elfelejtettem.
Mármint, hogy nem 26., hanem 24.
Szerencsére Ági barátnőm írt egy köszöntő levelet, olyan nagyon kedves, ő mindig minden fejben tud tartani, fantasztikus.
Mi Hannával már három hete készülünk a névnapra, de végig abban a hitben voltam, hogy a szombat a napja... tulajdonképpen mindegy is a lényeget tekintve, de mostantól legalább már biztosan nem fogom eltéveszteni. :)

A készülődés oka az volt, hogy azt találtam, ki, tartunk egy egygyerekes délutánt Hannának, Danival hármasban elmegyünk valahova.
Hanna annyira várta már, hogy minden nap kérdezte, mennyit kell még aludnia.
Azt hiszem, neki van a leginkább szüksége ezekre a csakrólaszóló alkalmakra, mostanában pedig különösen. Persze a többiek is igénylik, hogy néha egykék lehessenek, de Hanna, mint az első, valahogy méginkább. Talán a kicsiknek inkább Hanna a referencia, mint mi...

A névnap pedig amolyan igazi Hannára szabott volt végül, délelőtt a papával és a többiekkel voltak lovagolni (Dani nagyon ritkán tud csak elmenni megnézni Hannát).
Délután pedig háromkor felébresztettük, és egészen a Lurdy házig autóztunk hármasban, moziba készültünk. :)
Hanna élete első igazi moziélménye volt a tegnapi, napok óta ezzel álmodott, azt mesélte, egy nagy házat képzel, amit belül kék és fehér csempék díszítik. :)
Sütit ettünk, mert előbb értünk oda, jegyet vettünk és pattogatott kukoricát, és végre bemehettünk a nagy terembe, és végül elkezdődött a film (a Riot néztük), aminek az első percében azt mondta Hanna, ja, ezt már láttuk a Petivel a repülőn... bamm :), én nem emlékeztem, de sem ő, sem mi nem sajnáltuk, végül jót mulattunk, bár Hannu nagyjából hatvan percnél már nem tudott egyhelyben ülni (mennyire szerettem ezt is :)), azért kitartóan végigficeregte a maradék fél órát.

Hazafelé még fagyiztunk is, ma kivételesen két féladagot kaphatott az egy helyett, aztán itthon folytatódott az élet a régi kerékvágásban. (Hanna mintha semmi sem történt volna, ami nagyszabású, pont három perc itthonlét után készült ki valami apróság miatt és hisztizett éppúgy, mint mostanában bármikor... úgy sajnálom...)

No és a tanulságok:
- Hanna hatalmas lett.
- Egészen pihentető dolog egy gyerekkel, egy ilyen nagy és szép és okos gyerekkel közös programokat csinálni.
- Ha nincsenek velünk a többiek, a zajszint csökken, ugyanakkor kizárólag én vagy a papa tud csak válaszolni, játszani, beszélgetni, és ettől el vagyunk szokva. :)

Annyira jó volt, csak vele, és közben azzal a gondolattal, hogy mennyire látszik rajta, hogy nagycsaládban nő. Elképzeltük, milyen lenne ő, ha csak ő lenne, hogyan lennénk mi vele, ő velünk, és arra jutottunk, hogy passz :), de jó, hogy épp ilyen, és néha jut neki abból, hogy csak ő lehet az egyetlen.

Külön köszönet Palinak, aki három gyerekkel egyedül tartotta a frontot, úgy, hogy mind meguzsonnázva, felöltöztetve játszott az udvaron már, mire megérkeztünk. :)

Kép nem készült, de ma pótlom a maiakkal. :)