A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt első szülinapja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mikolt első szülinapja. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 3., hétfő

Születésnap nagycsaláddal

Szombat délutánra hívtuk meg a nagyobb családot Mikoltünneplésre. Kerti sütögetést terveztünk, amihez a nagymamák salátákat készítettek, a dédi pogácsát sütött, Csilla pedig tortát csinált. Sanyiék hozták az elektromos grillezőt, miután a bográcsozást eszközök hiányában lemondtuk.

Hagyomány lassan, hogy a lányok neves napjaira nálunk gyűlünk össze, jó látni egészben azokat, akiknek a mieink fontosak. (Csak apám és a másik dédi hiányzott, de erről majd egy másik bejegyzésben egyszer...hogy egy táviratot sem küldenek, azt már szívemre sem veszem, csak egyszerűen nem értem...) Jó látni, ahogy a lányok mindenkinek szaladva, ujjongva örülnek, hogy csillognak a szemek, és egyszerűen jó együtt.

A nyári gyerekségnek és a kert meglétének köszönhetően természetesen az udvaron köszöntöttünk, bár elég meleg volt mikor a többség érkezett, idővel kellemesebb lett odakinn ücsörögni. A fűben rejtettük el az ajándékokat, ma Hanna is kapott meglepetést, amin kívül Mikolt ajándékaira is ő volt inkább kíváncsi.

Családi összefogással Mimi egy babakocsit kapott, masszív, erős darabot, amibe bele tud kapaszkodni úgy, hogy az nem borul fel. Kapott egy rongybabát, aminek látványosan örült, ez volt az első amivel igazán játszott. Kaptak könyveket, fürdős játékot, és egy zenélő, beszélő sütifalót is, Hanna életéből ezek a típusok kimaradtak minket kímélve, de beláttam, ezek nélkül nem teljes a készlet.Hanna nagylányos hintát kapott, és egy udvari tologatós bevásárlókocsit, de legszívesebben persze Mikolt babájával és az új babakocsival játszott.
A bontogatás közben Dani nekilátott a sütögetésnek, az illatok hamarosan mindenkit az asztal köré csaltak. Nagyon jól sikerült a vacsora, csak a kis ünnepelt türelmetlenkedett az etetőszékében, így amikor végre tortabontásra került a sor, a legtöbben már annyira jóllaktunk, hogy alig bírtunk a három süteménnyel. A mamám gyümölcsrizséből a végén már alig fogyott :)

Volt gyertya, tűzijáték, és Mikolt is egyre ügyesebben fújta már. A lányok segítettek a torta feldarabolásában is, jövőre már ehhez sem kellek:). Aztán volt szomszédolás, a dédi egy régi ismerősét látogatta meg egy házzal felettünk. (kicsi a világ persze...) Besötétedett, mire asztalt bontottunk, a szúnyogok is kergettek egy kicsit bennünket, és majdnem 10 óra volt, mire a lányok a kádba kerültek.

Örülök, hogy itt élünk, hogy ilyen családunk van, és hogy ilyen gyerekeket kaptunk.

2009. július 30., csütörtök

Az első ünneplés

Mikolt névnapja valamikor szeptemberben volt, de akkor elég elfoglaltak voltunk mindannyian ahhoz, hogy igazán megüljük. Így neki ez az első igazi ünnep, az első, ami igazán róla, neki szólt.

Négyesben, vagyis majdnem ötösben ünnepeltünk, a kertben. Most volt először ekkora jelentősége annak, hogy kertes házban élünk, arról nem is beszélve, milyen jó nyári babát köszönteni odakinn. Már előző este elkészítettem a tortát, egyszerű hideg túrótortát csináltam, tej, cukor és tojásmenteset, ami a hűtőben várta a sorát. Hanna persze már reggel a gyertyát emlegette, és valahányszor kinyitottam a hűtő ajtaját, hangosan lelkendezett:
- Ott a Mikolt születésnapja!

Megvártuk, míg Dani hazaért a munkából, és némi hangoskodás, (Hanna az elmúlt időkben elég gyakran ad hangot az elégedetlenségénak, bár ő maga sem tudja pontosan mi az ok, üvölt, mintha nyúznák, és semmivel nem lehet megnyugtatni...) rendezkedés, intézkedés után végre a legkisebbről szólt a délután.

Volt szép ruha, csattal, csinos csomagok, lufik, kis csokor pillangóval, napsütés...

Volt ajándék a fűben, Hanna természetesen mindet segített kibontani, Mikoltot inkább a fű zavarta, igyekezett elmászni simább felületet keresve a tappancsainak, így az utolsó csomagot már az asztalnál bontogatták.

Volt torta is, gyertyával, tüzijátékkal, Mikolt fenntartással kezelte mindkettőt, majd némi barátkozás után már mosolygott is. Óvatosan megfogdosta a tortáját, aztán alig lehetett elvenni előle, pancsolt benne, előbb kézzel, aztán kanállal. Még időben megmentettem egy pár szeletet, de a nagyja játék lett. :)

Volt pokrócos, egymás mellett játszós, nyugis naplemente...
Szombaton pedig jön a nagycsalád, lesz újabb ünneplés.

Több kép itt.

2009. július 29., szerda

Születésnapodra

Édes pici Mikolt!

Egy hete egyfolytában arra gondolok, milyen voltál a pocakomban, milyen volt amikor megszülettél, milyen hihetetlen fél évünk volt, míg a papa velünk volt éjjel-nappal, és hogy mennyire gyorsan megy az idő.
Már a pocakomban éreztem hogy kislány vagy, tudtam, hogy teljesen más, mint a testvéred, mégsem tudtam elképzelni, milyen az, ami más. Tudtam, hogy nyugodt vagy, finom, igazi kislány, de igazán ismerni, megismerni csak akkor kezdtelek, amikor már a kezemben voltál végre.
Szépen születtél, és bár féltem eleinte, milyen lesz, amikor eljött az idő már csak a figyelem maradt, és nagyon de nagyon örültem neked, annyira, amit azelőtt elképzelni sem tudtam. Hannával megküzdöttük az újszülöttkor minden percét, neked jutott a könnyedebb mama belőlem. Néztelek, csodáltalak, és alig hittem, hogy ekkora boldogság két kislány édesanyjának lenni.
Baba vagy, még mindig, törékeny, édes, mosolygós, végtelen akarattal. Tudod mire van szükséged, és jelzed is. Bújós vagy, rettenetesen, én pedig örülök, hogy foghatlak, simogathatlak, babusgathatlak egész nap. A kezedet nem adod, ha azt fognám meg, elhúzod.
Hanna a legfontosabb gyerek az életedben, ha nincs velünk nyűgös leszel, keresed, reggel is neki örülsz a legjobban. Igyekszel mindenben utánozni, tőle tanultad, hogyan kell babát fésülni, gyurmázni, furulyázni.

Köszönöm, hogy minket választottál, hogy nagyobb család lettünk veled, hogy megmutattad, lehet lazábban, több mosollyal, mint szorongással is babázni, hogy segítesz nekem még jobban szeretni, elfogadni, megnyugodni, bízni.

Isten éltessen sokáig.
Nagyon szeretlek.