Mimi egy órával az elalvása után hangos kiabálós sikítással ébredt, illetve csak kiabált, mert közben csukva volt a szeme. A karomban megnyugodott valamelyest, de végül Daninak ki kellett vinnie Hannát a miágyunkba, hogy mindenki alhasson.
Mikolttal a kuckóba telepedtünk, ahol fel fel sírt, de ha megsimogattam, azonnal megnyugodott.
Végül kisebb helycserékkel megoldottuk azt a logisztikai kihívást is, hogy az egyik szobából hogyan érjek át, ha Áron hív, a másikba, ha közben Mimivel a karomban figyelem, hogy rosszabb-e vagy jobb az állapota.
Egész éjjel lázas volt, sokszor felsírt, keveset aludtunk, szerencsére Áron rendkívül közreműködőnek bizonyult és csak egyszer kért cicit a sok helyett.
Reggel összetörve ébredtünk, mindannyian.
És mert Mikolt lázasan ébredt, úgy döntöttünk, elvisszük orvoshoz. Dani taxival ment dolgozni (harmadszor a héten... kicsit kezdem érezni az autó hiánya okozta poliplényem defektusát), így néhány életmentő étel elkészítése után majdnem délben sikerült is elindulnunk.
A környékről, ahol élünk talán már esett szó, hogy kényelmes élet ez (persze nem három manóval és egy pocakkal gondolom, de még úgy is), mert tíz percnyi gyalogtávolságra gyakorlatilag minden megtalálható, közte a fogorvos, és az általános orvosi rendelő is.
Az, hogy az az orvos, aki épp rendelt maximálisan szimpatikus volt, nagyjából hab a tortán. Nem hittem, hogy azon kívül, hogy diagnosztizál egy vírust, fertőzést, bármit, még szót is értek vele, leginkább a gyógyításról alkotott világnézetemmel kapcsolatban.
Tévedtem. Egy fiatal, roppant szimpatikus indiai orvosba "botlottunk", aki halk szavú, de kellemesen határozott volt, megvizsgálta Mikoltot, akinek be van gyulladva a torka. Gondolhattam volna... (később visszaidézve az egész azzal kezdődött, hogy kiabált az autóban két napja, hogy fáj a torka... és tényleg)
Antibiotikumot adott, mondtam neki, hogy én még sosem adtam a gyerekeknek antibiotikumot, és most sem fogom holnapig, amikor normális esetben hatni szokott a homeopátia. Teljesen emberi módon reagált, megbeszéltük, hogy három nap lázig ő is várna, a torokgyulladás miatt aggódott csak kicsit és mérsékelten. Örültem, hogy nem küld el azonnal, hogy a homeopátiával jövök, sőt, felcsillant a szeme, hogy nálunk is van.
Aztán még végigkérdezte a gyerekek oltásait, megmutattam Mimi könyvét, amit utolsó pillanatban még bedobtam a táskámba, megbeszéltük, hogy Áron itt fogja megkapni a 15 hósat (ami ugyanaz, mint odahaza, csak itt 12 hósan kapják), sőt ők keresnek majd telefonon. Az ajánlott oltásokra is kitértünk (otthon elég nagy ellenállás volt a család részéről, amikor úgy döntöttem, egyelőre nem kapnak semmit), végül megkérdeztem, ő a sajátjának adna-e hepA-t, Perevnart, Neisvacot (részben a család megnyugtatására is írom, itt ugyanazok az oltóanyagok vannak, mint otthon, ráadásul a protokoll is teljesen egyezik), amire azt felelte, Nem! Ebben maradtunk, egyelőre a mieink sem kapnak semmit, csak a kötelezőket.
Az augmentint és a másik lógugást a távozáskor kis zacskóban meg is kaptuk (itt nem kell külön sorba állni a gyógyszertárban) fizettünk 60 ringitet, és eljöttünk. Örülök, hogy elmentünk, örülök, hogy újra megbizonyosodtam arról, jó helyen lakunk, és megnyugtató, hogy ilyen orvost találtam. Mégha nem is homeopata. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Malajzia Homeopátia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Malajzia Homeopátia. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 13., csütörtök
2010. november 8., hétfő
Nincs is meleg
Olyan nagyon... Persze, otthoni viszonylatban novemberhez képest azért ez jó meleg, de itt nem érzem, hogy perzselő nyár van. Az ősszel az esős évszak is kezdetét vette, ilyenkor akár 26 fokig is esik a hőmérséklet.Az egy napos bezártság után tegnap este lementünk a kertbe, hogy Hanna egy kicsit levegőn legyen. Akkor épp hőemelkedése volt, először és utoljára aznap egy fél órát, feküdt a nyugágyon, és mesét hallgatott. Közben a kicsik a homok helyett a medence szélén meregettek a vödörbe, és bár idővel Mikoltról lekerült a ruhája, szívesebben láttam volna rajta pólót.


A betegségről... egészen biztos, hogy torokgyulladás volt, a láza szépen elmúlt, a manduláit még mindig duzzadtabbnak érzem. A homeos orvos dr. Nik Omar, a honlapon a telefonszám is megtalálható. KL-ben szombatonként rendel, de telefonon elérhető. Nagyon jó élmény volt beszélni vele, teljesen megnyugtató, és bár tényleg nem látta Hannát, ennek ellenére azt gondolom, ez a mi utunk hosszútávon.
Címkék:
Betegség,
Gyerekek,
Hanna,
Malajzia,
Malajzia Homeopátia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













