2011. augusztus 5., péntek
Párbeszédek
Legalábbis egy ideje, mióta ismét nyúlvarrásra adtam a fejem, és pláne mióta Áront leköti a külső dolgok szemlélése, és nem üvölti végig a bármilyen hosszú utat.
A lányok hátul megtárgyalják az élet nagy dolgait, csicsergi cérnahangon képesek nagyon komoly témákról diskurálni, minden mondatuk végén hümmögve azon, milyen igazat szóltak. Zseniális.
Legutóbb a nyulakhoz mentünkben (nem ereszt ez a állat az idén...) vigyorogtuk végig Danival némán a következő eszmefuttatásukat.
M: - Mama, a nyuszik nem harapnak?
K: - A kezedet nem fogják megharapni, amikor eteted őket...
H: - Mikolt a nyuszik nem ragadozó állatok. A ragadozó állatok harapnak.
M: - Ühüm, a tigris is ragadozó állat.
H: - Igen, és a farkas is, aki a sötét erdőben lakik és megeszi azt, aki odamegy.
M: - Ühüm... de a nyuszi nem eszi meg... mert nem ragadozó állat.
Kis szünet.
M: - De a gyík... az szerintem ragadozó állat.
Hanna bőszen hümmög, bólogat. Ebben maradnak. :)
És egy mai... Délután még csak Hanna van ébren, eszi az uzsonnáját, közben beszélgetünk.
Hanna suttogva magyarázza, hogy fája keze...
- Mert Mama tudod, délelőtt szerintem megrúgtam véletlenül a lábammal... És miközben aludtunk, odamentem a függönyhöz, hogy megnézzem, mennyire sérült meg.... (látva a rosszalló tekintetetmet, folytatja...) a Mikolt is odajött velem.
- Hannuska, alvás alatt legközelebb inkább ne mászkáljatok...
- De Mama, nagyon csendben másztunk, nehogy az Áron felébredjen.
Nem ébredt... :)
És még két monológ Mikolttól, bizonyítandó, hogy ő is jár oviba, ahol vele is angolul beszélnek.
Tegnap aszongyahogy:
- Áron, don't touch anything!
Leesett az állam, ilyen hosszú mondatot még Hannától nem hallottam. Kérdezem tőle, mit jelent amit mondott... Rámpillog, és magyarázni kezdi... hogy amikor a Jasian valamit megfog, akkor az óvónénik mondják neki, hogy nem szabad. Jasian egy hurrikán... amúgy.
Ma meg énekel:
- Hinta, palinta, hinta, hinta, everybody hinta.
:)
Update... Hanna mellettem babázik, közben beszél...
- Do you want something? Yes? Which one? This is mine. Watch, see it in the mirror...
Közben halandzsázik is, de a hangok már egyértelműen angol nyelvre hajaznak, és vannak néha értelmes angol szavak is a láncon.
2011. május 4., szerda
Mondják...
- Ott a Hanna.
Majdnem elfelejtettem megállni az ovinál...
Hanna ma a játszón véletlenül rálépett egy kisfiú kezére, majd azonnal reagált: Sorry... kicsit később pedig a csúszdán felfelé haladva szembe találta magát egy kislánnyal, és felkiálltott: Wait, waiiiit.
Ezeket most hallottam tőle először, és amellett, hogy jó, az volt benne a nagyszerű, ahogyan magától értetődően, és azonnal használta ezt a két szót.
Krumplipürét készítettem ma, amit a lányok általában csípőből utasítanak vissza. Azért nem értem, mert meg sem kóstolták eddig. Eddig. Mert ma kétszer kértek, sőt, este a vacsora bekebelezése után Hanna felvetette Daninak, hogy esetleg kérne még desszert gyanánt.
Mikolt pedig csatlakozott... (kivételesen felírtam, mert bár többször is így hangzott, nekem esélyem sincs ezt ebben a formában megjegyezni, pedig gyöngyszem...)
- Papa, én is kéjek kompapijőt.
2011. április 7., csütörtök
Hanna hajói meg az angol
A történet a múlt héten kezdődött azzal, hogy Ági küldött egy levelet Áron névnapjára.
A lányok régóta emlegetik Sárát és Kolost is, épp úgy, ahogy a két Flórát, Bazsit, Emmát, Domit... Eddig nem volt merszem skypeolni semelyikükkel sem, látva a nagyszülőkkel folytatott első pár beszélgetés okozta érzelmi hullámzásukat, jobbnak láttam egy időre elnapolni a kapcsolat felvételének ezen módját. Persze sokat beszélgetünk róluk, nem múlik el nap, hogy ne említődjön valami kapcsán valamelyikük.
Végül abban maradtam magammal, lassan elérkezik az idő... erre jött az impulzus, aztán vasárnap délután megtörtént az első, kisgyerekes barátos beszélgetés. :) a mieink is, de Sára is kellőképpen zavarban volt, Kolost sajnos elvitte a nagymamája, ennek Mikolt egyáltalán nem örült, csak azzal tudtuk megnyugtatni, hogy Ági mutatott neki képet Kolosról.
Sára, mióta eljöttünk szép kis gyűjteményt készített Hannának, abban a reményben, hogy amikor majd legközelebb találkoznak, odaadhatja ezeket a kincseket. Most is nekilátott rajzolni, aztán pedig papírból csónakot hajtogatott. Ági már említette, hogy egyszer Sára azzal fogott neki a hajtogatásnak, hogy majd megtanítja Hannát is erre.
Hogy Hannánek ez mennyit jelentett, azt abból látni, hogy a beszélgetés óta gyakorlatilag sorra készülnek a rajzok, pedig előtte is sokat beszéltünk arról, hogy rajzolhatna ennek-annak, de ez úgy tűnik nem volt elég erős késztetés, főleg a mostanihoz képest.
Tegnap gondoltam egyet, megkérdeztem, mit szólna, ha mi is megtanulnánk csónakot hajtogatni, hátha Sára ennek is örülne. Hanna repült a papírért, és nagyon lelkesen követte a mozdulataimat. Először úgy hajtogattunk, hogy egy papírunk volt, én mutattam, ő illesztett, hajtott, simított. Aztán külön papírral dolgoztunk, ketten, a harmadik úgy készült, hogy ő csinálta, én pedig utánoztam, a negyediket már egyedül hajtogatta, de ott ültem és figyeltem, segíteni már nem kellett, végül az utolsó négy darabot teljesen egyedül készítette. Minden ismerősnek, és rokonnak egyet egyet. Nagyon boldog volt, én pedig egészen meghatódtam. Hogy milyen ügyes, meg hogy mennyire számon tart mindenkit...
Annak alapján, amit láttam, felmerült bennem, hogy ha ilyen fogékony, akkor az valószínűleg az ovis létével kapcsolatban is igaz. Este kérdezgettem, ő pedig annyi szót mondott, hogy szemem szám tátva maradt. Épp előző éjjel jutottam el néhány nagyon jó angolt tanító blogra (Hella jóvoltából), és határoztam el, hogy kicsit elkezdünk komolyabban foglalkozni a meséléssel, mondókákkal, énekekkel... Hanna előttem jár. A szókincsét nem tudnám maradéktalanul leírni, de teljesen magától értetődően mondta angolul, hogy kutya, cica, virág, hátizsák, víz, a kedvencem a kulacs, amit ottabatta-nak mond. :)
Ezeken kívül énekli a Twinkle twinklet, az ipsy wipsy spidert, a wheels of the cart... és még néhány dalt. Persze vannak benne szövegértési problémák, de Gryllus nótáiból is van saját költésű, nyilván másként faragja a szöveget magyarul, mint angolul, de rengeteget tisztultak az angol dalok is.
Danival csak nézünk, nekem vannak ugyan fenntartásaim a kiejtés miatt, hiszen az oviban inkább manglisht beszélnek (ez a "beceneve" a maláj angolnak...) mint englisht, (ebből szempontból nagyon jó volna ha a nemzetközi iskolába járhatna, de erre csak sóhajtozom... rettenetesen drága), ugyanakkor nagyon jó látni és hallani, ahogyan fejlődik, ügyesedik.
2011. március 4., péntek
Két kis mozgó
Ezen az a nóta hallható, amit az óvodában szoktak énekelni, amikor nagyon nagy a zaj. Az óvónéni elkezdi, a gyerekek folytatják. Hogy a szöveg valóban így hangzi-e nem tudom, de amit Hanna énekel, az így szól:
Are you ready, are you ready, yes we are, yes we are, we are we are clever, we are we are clever, sss, sss.
Itt pedig ahogy ígértem, Mikoltunk eszmefuttatása arról, hogy miért is fekszenek ekkora kazalban az ujjbábok. Pici segítség, narrálom:
Őőő azét csomótuk be a a anyokát, mert dógom,,, a őföjekének... dógom van. :):)













