A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ősz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ősz. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 1., csütörtök

Mai

Hétfőn reggel Hanna kérésére begyújtottam a kemencébe.
Nem ilyen lazán, mert igényelt a művelet némi előkészítést, például nem volt gyújtós sem, meg a tudásom a hogyanról is hézagosnak bizonyult.
Azért harminc perc kitartó küzdelem árán végül lett tűz is, meleg is.
A dolog pikantériája, hogy gyerekkoromban két cserépkályhánk is volt, de valahogy sosem tanultam meg az igazi jó technikát.

Kedden nem próbáltam újra, de kognitív módon készültem.
Estére meglehetősen hideg lett a földszinten, úgyhogy elhatároztam, betegség ide vagy oda, melegnek lenni kell.
A tervezés eredménye a tiszta kandallóablak a nappaliból nézve, és tűzropogás három perc alatt.
Öten álltunk hosszan belebámulva. 

2012. szeptember 24., hétfő

Ősz


Olyan mintha kirándultunk volna...

Budakeszin lakni azért is jó, mert ma például megnézhettük, hogyan bontják le a jurtákat a Kerekmezőn, pedig nagyon igyekeztünk, hogy odaérjünk a mindenféle programokra, amit az őszi napéjegyenlőség megünneplésére szerveztek. Épp csak egy nappal maradtunk le, pedig tegnap aztán nagyon nem csináltunk semmit sem... miközben a réten lovasíjász bemutató volt, meg máglyarakás fáklyákkal.
Na majd jövőre.
Csak mondom, hogy érdemes néha megnézni milyen programok vannak felénk, mert nekem egészen úgy tűnik, évről évre jobbak.

Meg azért is (és ezt egy kicsit korábban már meg akartam írni, de mindig elmaradt...), mert a Vadasparkba (a fizetős részre) mi budakesziek, a lakcímkártyánk felmutatása ellenében hétköznap húsz százalék kedvezménnyel léphetünk be, a hegyvidék kártyával és a babakassza kártyával pedig állandó tíz százalék a kedvezmény. Csak azért írom, mert sajnos ez a bejáratnál nem derül ki... gondolom nem volt hely, ahová kifüggeszthették vón.

De a legjobb, hogy bármerre induljunk is, egykettőre erdőben találjuk magunkat.
A fenti képek a Makkos felé vezető erdei úton készültek, a sétatáv nagyjából 500 méter volt, a szintidő (jójó, fotózással egybekötve) pedig úgy háromnegyed óra. Közben kinek bogarászás, kinek kardvívás, kinek pedig a szembejövőknek való integetés volt a kikapcsolódás.