A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jutka Nagymama Malajziában. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jutka Nagymama Malajziában. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 30., szombat

Ma volt a napja

A mamám hazament...
Felfoghatatlan, hogy hogyan szállt el ez a hat hét, hogy mennyi minden történt ez alatt a hat hét alatt, hogy mennyi mindent kaptam.
Ma van a névnapja, amiről azt hittem, holnap lesz. Igy nem is kapott még egy szál virágot sem... bánom. Négy gyerek mellett, pláne, ha az egyik beteg, sokminden elmarad, kimarad. Pedig olyan jó lett volna adni.

Aztán ránézek erre a képre, és megnyugszom...

Azzal együtt, hogy tudom, lehetett volna több élményt adni, lehetett volna sokkal többet megmutatni, mi pedig csak egyszer voltunk fenn a hegyen (ahol mellesleg a "lajoskán" (Mikolt után...) hányingere lett... jó kis lajoska pedig, igaz mama? :)), hogy a nyulas helyet kihagyta, hogy igazából nem nyaralni jött, hogy húsz doboznyi meleg étel vár ránk a mélyhűtőben, ami azt jelenti, hogy az elmúlt héten gyakorlatilag minden nap főzött és főzött, meg teregetett és mosott ránk...
Sokszor mondtam, most már üljön le, pihenjen... Legyintett.

Az elmúlt hat hétben, amikor életemben a legkiszolgáltatottabb voltam, a legelesettebb, a leggyengébb, akkor itt volt, vigyázott ránk, a gyerekekre, a jóllétünkre... és csak adott és adott. És egyszer sem veszekedtünk, és remélem egyszer sem bántottam meg...

Sírtunk mind a ketten, amikor elköszönt... Én most is...
Drága Mamikám, Isten éltessen sokáig, köszönök mindent...

... és most holnapig izgulhatok, hogy minden kaput időben megtalálj... :)

2011. július 23., szombat

Egy fotelnyi kislány

Szép lassan formálódunk. Hatunk családdá, hármunk nagytestvérré, ketten négygyerekesekké. Én pedig ismét egy újszülött édesanyjává. Mind izgalmas, mind kihívás, mind szép.
Gyakoroljuk, hogy a táskában legyen kicsi és nagy pelus is, plusz popsitörlő, három kulacs, két cumi, de inkább három, csereruha, textilpelus... hogy hogyan fér el mindenki az autóban, hogyan kell a babakocsit összehajtogatni, és úgy elhelyezni, hogy a legtöbb hely maradjon az egyebeknek... hogy minek hol van a legjobb helye a lakásban, hogy csak a praktikus részeket soroljam. :)

Ennél persze sokkal izgalmasabb, ahogy Lelle alakul, változik. A kezdeti fogalmamsincs állapot (már ami a ritmusokat illeti) elmúlóban van, bár még messze sincsenek rutinjaink, kivéve az esti fürdést. Szeretem az estéket, mégha sok is a sírás, és legtöbbször egyszerre két helyen kellene lennem ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen. Áron és Mikolt fürdeni nem szeretnek, Lelle a fürdés utáni időt.
Dani Lellét fürdeti, én a többieket, aztán Lelle a nagymamával lazít, míg a többieknek mesélünk (paralell legalább kétfélét), majd Áron álomba szopizza magát.
Aztán Lelle következik, ő a nehezebb dió, általában ilyenkor kezdődik az a háromnegyed órától háromig terjedő intervallum, míg eszik, sír, aztán elalszik.
Egyre könnyebbek ezek az elalvások is, úgy tűnik, hogy összeszoktunk, már vannak eszközeim, és Lelle is egyre inkább reagál ezekre. Például a legtöbbször beválik, hogy a bal oldalára fektetem, és szorosan magamhoz ölelem, közben fogom a kezét, és simogatom a hátát, pocakját. Csend és sötét kell az elalváshoz... de csak éjjel.
Ha végül elaludt, akkor egyszer ébred az éjszaka során, akkor is csak nyögdécsel, eszik, és alszik is tovább. A reggeli után 11ig, van, hogy délig nem is hallunk felőle.

Nap közben sokat alszik, tulajdonképpen majdnem egész nap... Két napja, hogy többet van köztünk, nyitott szemmel nézelődik. Délután sokszor kér enni, bepótolva a délelőttöt, és leginkább belealszik. Ahogy simán elalszik a babakocsiban és a hordozóban is.

A sírása kismacska, a szeme talán mégis kék lesz, a haja még mindig sok és sötét, leesett a köldökcsonkja, és egyre halványabb a könyökén a piros folt... és rengeteg kakis palusa van, zömmel nyakig... A nagymama tegnap este ruhát is cserélt :), magán.
Árad a babaillat, ömlik a tej. Jó nekünk? :)

2011. június 26., vasárnap

Jutka Nagymama 55 éves

A mama ma ünnepelte a 28. születésnapját.
8 éves voltam, amikor ennyi lett. Akkor kapott a nagypapámtól 28 szál színes szekfűt. A csokor felkerült egy magas állvány tetejére, én meg csak néztem, és olyan nagyon soknak tűnt... hogy azt találtam mondani, hogy mostantól mindig ennyi idős lesz nekem...
Azóta minden évben július 26-án ezt a számot üljük.

Annak ellenére, hogy a gyerekek betegek, Áronnak a fél szeme alig látszik, és elég nyűgösek is, a délutáni köszöntés igazi jóhangulatú, meghitt ünnepléssé vált. Anyukám tortát is csinált, a lányok pedig befejezték végszóra a kis ajándékot, amit hetek óta készítünk.

A mamám pedig csodaszép. Épp, mint 28 éves korában. És olyan jó, hogy itt volt ma, annak ellenére, hogy sokszor eszembe jutottak az otthoniak, akik viszont biztosan nagyon hiányolják a közös nagycsaládi ünneplést.

Isten éltessen sokáig Mama!

2011. június 19., vasárnap

Mi lapul a bőröndben?

:)
Megérkezett. :)
Volt nagy öröm, Áron részéről némi fenntartás, aztán kis idő elteltével a Petibe bújást felváltotta egy kissé távolságtartó, de bíztatóan előremutató kéznyújtás is. :) Picike volt még, amikor a nagymama itthagyta, pedig akkoriban nagyon összenőttek.
A lányok ma délután a szobájukba invitálták a szivacsra aludni. Édesek, ahogy mindet el akarnak mesélni, a kezét fogni, beszéltetni.
Anyukám pedig nem kíméli magát, egyfolytában beszél, mesél, pakol, gyerekezik. Nem bánom, ha azért pihen is majd, és nem fogy el az ereje már ma :):)
Azt mondta nagyon sokat nőttek, nyugisak, szépek, és nagyon érzelemteliek... és hogy Áron nagyon emlékezteti rám... amilyen én voltam ekkorának :):) Majd kikérdezem, ez mit is jelent pontosan...

A bőröndből sokminden majd csak szülinapok alkalmával fog előkerülni, de amit ki lehetett venni belőle, az...
Cseresznye!!! Hazai, a telekről, igazi nagyszemű, ropogós. A gyerekek fejenként 5 szemet kaptak, beosztjuk. :) Ránézésre az itteni árakon ez aranyat ér, nagyjából sokezer forintot adnának érte, de mi nem adjuk természetesen semmi pénzért.
Mint ahogy a Dédi pogácsáját sem, ami majdnem elfogyott már.
Jött még gyulai kolbász, amiből holnap végre újra rakott krumpli lesz, darált mák, túró rudi, és márványsajtos vajkrém... nekem.
Aztán szerecsendió, és szódabikarbóna, meg homeopátiás dolgok, és haribo, amiről a csöppek csak igazi közelharc árán álltak le... :)

És egy halom kisruha, főleg Lellének, amik nem fértek be az előző szállítmányba.
Ja és mesekönyv, és Pali nagypapa is küldött néhány kézzel rajzolt szinezni valót (ez valódi kincs...).
Meg Áronnak egy kisautó, amit azonnal meg is talált, és mondogatta boldogan, hogy autttó. :)
És biztosan kimaradt még egy csomó dolog, mert a ház tele lett hirtelen, de a legfőbb, hogy a mamám itt van, velünk van, és bár már most fáj a szívem, mert egy nappal kevesebb, mint tegnap volt, azért ez nagyon nagyon jó dolog.
Nekem a legszebb, hogy itt lesz Lelle érkezésekor... azt hiszem, ez neki is ajándék...

És leszállt a repülő

Tegnap reggel (mit reggel... hajnal) 5kor anyukámat kivitték az otthoniak a repülőtérre, minden csomagját sikerült átvinni a kapunk is. Iszonyú jófej volt a checkines kisasszony, mert a bőröndje közel 5 kilóval volt túl a megengedetten, de nem keménykedett...

Aztán Amszterdamban, ahol elvileg négy órát kellett volna várnia a csatlakozásra, előbb egy jó hosszú sorba keveredett, amiben nem is lett volna dolga... Az öcsémmel konzultáltatott, meg mi is beszéltünk vagy négyszer, de végül 12 előtt tíz perccel megérkezett a kapujához, majd felszállt a maláj légitársaság gépére, mindannyiunk hatalmas megkönnyebbülésére.

Hétkor ért földet a gépe, itteni idő szerint, ami otthon éjjel egy óra. Közel másfél órát ácsorgott az útlevél ellenőrzésnél, majd pillanatok alatt megtalálta a bőröndjét (mindene megvan!!! :):), ami azt is jelenti, hogy egy csomó hazait kapunk megint), és ha minden jól megy, akkor mostanra már az autóban ülnek Danival, és hazafelé tartanak.
Az út idáig nagyjából annyi, mintha Győrből kellene feljutniuk Budapestre, szerintem kicsivel 10 után lesznek itthon.

Biztosan nagyon fáradt, de Dani azzal hívott, hogy minden rendben, mosolyogva érkezett.
A lányok percenként kérdezik, hogy mikor érnek már haza... :)