A következő címkéjű bejegyzések mutatása: India. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: India. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 12., kedd

Egy kis India

Vasárnap a Május1 moziban voltunk.
Mindig a galériára vettünk jegyet, emlékszem, hogy huppanós székek voltak, olyanos, amiken kicsiként is lehetett úgy ülni, hogy jól lássak.
Szerettem a nagy előcsarnokot,a vaskorlátot a pénztáraknál, ahol lógtunk, míg a felnőttek megvették a jegyeket, a széles hosszú lépcsőt, a korlátot odafönt, a függönyt a vászon előtt.
Mindent.

Aztán bezárt, és azóta hogy újra be lehet menni egy kávéra, még sosem voltam.
Vasárnap az Indiai Nagykövetség által szervezett fesztivál gyerekprogramjára voltunk hivatalosak. Anna barátnőm hívott bennünket, ha ő nem szól, sosem tudtuk volna, hogy van.
Anna és Neelu végül nem jöttek, mi ellenben odacsődítettük az összes barátunkat, természetesen a nagycsaládosokat elsősorban. :)
Mert valami megmagyarázhatatlan vonzódás él bennünk az indiai kultúra, és minden indiai dolog iránt.
Már Malajzia előtt is volt, azóta pedig fokozottabb... a múltkor elővettem a szárimat, és újratanultam a tekerés technikáját.
Mint kiderült szárit kötni legalább ezerféleképpen lehet, de akárhogy is, ismét meg kellett állapítanom, mennyivel nőiesebb ez az öt méteres selyemdarab, mint bármi európai holmi. Ha pedig jól tekerem, kényelmes is.

Mindenesetre a délelőttünk a Május1ben sokféle élmény volt, keveredett a retro meg a modern, az ismerős meg az ismeretlen, a magyar meg az indiai.
A szervezés amolyan ázsiai volt, kis magyar beütéssel. Pici hely, túlzsúfolva, és mégis mindenkinek jutott minden, és ha el is tűnt néha a legkisebb, meglett, miközben a nagyok alkottak.
Lehetett fűszerek és ragasztó segítségével képet csinálni, hennával mintát festetni, színezni és vágni, gyöngyöt fűzni barátság jeléül (no ezt a magyar gyerekek nem tudták befogadni, ugyanis Indiában az a szokás, hogy egy olyan karkötőt adnak egymásnak a barátok, amin néhány gyöngy van csak, a lényeg, hogy valami piros legyen benne. a mieink addig fűzték a gyöngyöt, míg a madzag engedte, az indiai gyerekek pedig három-négy darabból megoldották...), illetve volt egy társasjáték is, amit főleg a nagyobb fiúk élveztek, a kisebbek meg tátott szájjal figyelték.





Meglehetősen éhesen és fáradtan, de sok sok élménnyel telve jöttünk el.
No meg megállapítottuk ismét, hogy ahová két gyerekkel simán elmentünk, oda most néggyel azért meggondoljuk párszor, hogy nekiinduljunk-e. :) Cseppet sem bánom, hogy ezt a délelőttöt nem hagytuk ki. Hazafelé a kezünket szagolgattuk, amin még délután is érezni lehetett az indiai fűszerek illatát.


Ma az az indiai étel volt az ebéd, amit Devi diktált le az utolsó napon, és aminek az íze sosem lesz olyan, mint amit ő főzött, de nagyon egyszerű, lehet tökéletesen csípősmentessé is tenni, és elég finom.
Devi szerint az étel neve Black pepper chicken :), de tartok tőle, hogy ez az ő névadásának eredménye, amire én késztettem... :) A miből mennyit kérdésemre is sokszor gondolkodott el, emiatt gyanítom, ezen is ízlés szerint lehet változtatni. Fahájból többet nem érdemes tenni bele szerintem, mert keserű lehet tőle.

Hozzávalók:
- egy nagy csirkemell (vagy lazac... :))
- egy nagy fej vöröshagyma
- 3-4 fokhagyma
- 1-2 egész fahéj
- 1 nagy evőkanál frissen reszelt gyömbér
- curry levelek (a kicsi zöld friss, amit én itthon még sosem láttam, de rákeresve sok helyen kapható)
- 3 evőkanál osztriga szósz
- 3 evőkanál paradicsompüré
- frissen őrölt feketebors

A csirkét felkockázzuk, besózzuk, olajban kisütjük.
A húst az olajból kivesszük, félretesszük, majd ebben az olajban pároljuk meg a hagymát, a fokhagymával (a fokhagymát ázsiában csak egy nagy késsel héjával együtt gerezdenként laposra csapkodják, én is így szoktam...), a fahéjjal, a curry levelekkel és a gyömbérrel.
Ha az ízük összeért, visszatesszük a húst, ráöntjük az osztrigaszószt és a paradicsompürét, és egy kicsit hagyjuk rotyogni. Végül kap az egész egy fél deci vizet és frissen őrölt feketeborsot, aminek mértékétől függ a csípősség is.

Az egész nagyjából negyed óra.
(Basmati) Rizzsel tálaljuk.