Mikolt arca gyönyörű.
Az eredeti állapothoz képest persze nem, de a legdurvább verziót tekintve mindenképpen.
Azt nem mondom, hogy egyszerű volt megemészteni a látványt, meg annak az érzésnek a súlyát, hogy enyém a felelősség, és gőzöm sincs, hogy mitévő legyek... akkor se, ha ezer orvos nézi végig, és ad csodaszereket.
Pláne, hogy legbelül azt éreztem, hogy a hagyományos leáztatjuk, bekenjük mód nem jó.
Hanna pár hónapos korában ezt tettük, ketten kellettünk hozzá, mert le kellett fogni, szegény nem is tudta, hogy mi történik vele, a szívem szakadt meg, hogy bántom, ő meg a helyzetre haragszik, rám nem...
Szóval akkor sikerült egy sokkal nagyobb sebet okoznom, mint kellett volna, pusztán a túlbuzgóságom miatt, és emlékeim szerint elég hosszan meglátszott a nyom. (Ma már nincs, ezt Mikolt óta többször ellenőriztem... csak a bcg helye nagyobb az átlagnál, amit szintén ennek az ótvarnak köszönhet. Meg nekem.)
Mikolt nem kapott antibiotikumot. Belülről legalábbis nem.
Kapott viszont homeos keveréket (azért nem írom, hogy mit, mert ugyanattól egy másik gyerek ugyanerre mást kapott), és mellette a sebét naponta háromszor töröltem át alkoholos gézzel nagyon finoman (nem áztattam egyáltalán), és beszórtam antiszeptikus hintőporral, a legdurvább napokon tetránossal (itt volt egy kis antibiotikumos rásegítés).
Egyáltalán nem érte víz a bőrét a seb környékén sem, és végig le volt takarva úgy, hogy levegőzzön a kötés alatt.
Öt napja kezelem így, az addig iszonyat durva, terjedő cucc egy nap alatt állt le, és kezdett gyógyulni, három nap után leesett az első adag, páncélvastag hegg. Azóta pedig ilyen.
Valahol olvastam, hogy a grapefruitmag kivonat az ótvart okozó baktériumok ellenszere. Ha lett volna itthon, biztos kipróbálom.
Nagyon gondolkodom rajta, hogy feltegyem a múlt szerdai képet, de annyira durva, hogy a gyerekvédelmisek biztosan előkapnak érte...
Na mindegy, még a poszt végéig kitalálom, de most, hogy ilyen csodásan megnyugodtam Mikolt felől, ma reggel Áron három hányással kezdte a napot, majd olyan hasmenéssel folytatta, amilyet utoljára Mimi produkált négy és fél évvel ezelőtt.
12 kisgyatyát mostam ma délig, amikor feladtam és pelust kapott.
Szegénykém, amúgy nagyon hősiesen viselte a dolgot, egyedül akkor szomorodott el, amikor a többiek paradicsomlevest ettek. Neki végül vettünk húsleveset, és ehetett főtt krumplit is, amennyit akart.
Ha sztoikus nyugalommal nem is, de mindenképpen várom hogy végre elkezdődjön az idei vakáció. Áron bő definíciót kért:
Az a naphosszat láblógatós időszak, amikor lényegében csak annyi a dolgunk, hogy kitaláljuk, hogy most mászunk fel a cseresznyefára vagy medencézés után.
Megosztom, aztán legfeljebb nem nézegetjük sokat...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. június 24., kedd
2012. szeptember 24., hétfő
Az immunerősítés egyik módja (avagy szeressük meg az őszt)
Az oldalsávban (tudomtudom, hosszú és unalmas, senki sem görget rajtam kívül...) van egy homeopátia nevű link.
Azon kívül, hogy sok hasznos információ van fent az oldalon, van egy kérdezz-felelek opció is a regisztrált felhasználóknak. Gyorsan válaszolnak, gyakorlatilag bármilyen témában.
Ezen az oldalon ajánlják a következő immunerősítő kúrát is (a legjobb persze ha saját homeopata orvossal konzultálva az alkati szert használjuk, hiszen mindenki számára az a leghatékonyabb):
- egy hétig minden nap 1x5 golyó Echinacea CH5 (ez a boiron-os higítás, mi remediát használunk, jobb az ár-érték aránya, nekünk jobban be is vált és ráadásul nagyon aprók a golyócskák, a legkisebbek is gond nélkül és leginkább gyorsan el tudják szopogatni... remediás készítményeknél a higítás D6)
- az egy hét szedést követően egy hét szünet
Majd ebben a heti ritmusban a tél végéig lehet adni, gyereknek, felnőttnek.
- egy héten egyszer egy tubus oscillococcinum (nos ebből én nem adok egy egészet, harmadolom a három gyerek között, most pedig negyedelni fogom)
A kúra betegség esetén is folytatható.
Szóltam. :)
Azon kívül, hogy sok hasznos információ van fent az oldalon, van egy kérdezz-felelek opció is a regisztrált felhasználóknak. Gyorsan válaszolnak, gyakorlatilag bármilyen témában.
Ezen az oldalon ajánlják a következő immunerősítő kúrát is (a legjobb persze ha saját homeopata orvossal konzultálva az alkati szert használjuk, hiszen mindenki számára az a leghatékonyabb):
- egy hétig minden nap 1x5 golyó Echinacea CH5 (ez a boiron-os higítás, mi remediát használunk, jobb az ár-érték aránya, nekünk jobban be is vált és ráadásul nagyon aprók a golyócskák, a legkisebbek is gond nélkül és leginkább gyorsan el tudják szopogatni... remediás készítményeknél a higítás D6)
- az egy hét szedést követően egy hét szünet
Majd ebben a heti ritmusban a tél végéig lehet adni, gyereknek, felnőttnek.
- egy héten egyszer egy tubus oscillococcinum (nos ebből én nem adok egy egészet, harmadolom a három gyerek között, most pedig negyedelni fogom)
A kúra betegség esetén is folytatható.
Szóltam. :)
2012. február 9., csütörtök
A rúd, ami járhatna másfelé...
Hannának pénteken balettvizsgája lesz.
Elképesztő belegondolni, hogy lesz egy ilyenje, és ha kimondom, mesélem valakinek, mindig mosolyognom kell, olyan komolyan hangzik.
Természetesen az is, én pedig rettenetesen kíváncsi vagyok, mit tanult ez alatt a fél év (jóó foghíjjas volt ugyan, de mondjuk netto 7 alkalom belefért október óta) alatt. Minden alkalommal ragyogva meséli, miket csináltak, Lili néni, vagy ha helyettesíti Flóra néni úgy hiszem az egyik legjobb választás volt, vagyis ha korrekt akarok lenni, akkor öröm, hogy beléjük boltlottunk épp. (Ha arra gondolok, hogy Hanna Malajziában balettozik... nos akkor még jobban örülök annak, hogy itt vagyunk)
Lili néni módszere olyan, mint a vattacukor. :) Édes is, meg ragadós is, minden bizonnyal a sok habcsók között van némi szirup is, de ennek már csak így kell lennie. Imádom, mikor Hanna idehaza tanítgatja a kicsiknek, hogy "lép-lép-hattyú". :)
Várjuk a napot, és drukkolunk, hogy el is jussunk mind.
Mert ez az a rúd, és reménykedem, hogy tényleg elfordul más irányba, mondjuk meg se álljon az északi sarkig (elnézést kérnék a jegesmedvéktől...).
Sorravéve a gyereksereget.
Hanna kedden lázasan ébredt, egész nap aludt, telefújt egy jóadag textílzsepit (óvjuk a földünket... bár a zöldülőbe mostanában el sem jutok :(), de szerdára sokkal jobban volt már. Amikoris Áron ébredt lázzal, ő is aludt egy napot, és estére ismét lázas lett... Még aznap éjjel Mimi sikítva kelt, hogy fáj a pisilés, meg viszket a mindene, így aztán szerdán Peti és Pali jöttek segíteni, Peti fuvarozta a beutalót, és a gyűjteményt is a Jánosba (igen büszke vagyok Mikoltra, aki képes volt középsugaras reggeli elsőt pisilni, kifertőtlenített üvegbe!!!), majd Mari elhozta délután a leletet, ami negatív.
Ennek nem tudom, hogy örüljek-e, mert ha így, akkor csak a meggyötört lelkére tudok gyanakodni, amivel legalább annyi tennivalóm van, mintha a teste volna elgyötört... Így hát igyekszem türelmesebb, megértőbb, még szeretettelibb lenni, nem mondom, hogy könnyű a dolgom...
Lelle pedig, mióta szilárdat is eszik, olyan popsisebet produkál, mint aki mezítelenül csúszott volna végig egy érdes felületen. Elkeserítően nem gyógyul, ellenben hólyagos és nedvedzik. Szabadon kellene lennie, de ebben a kevés fokban ez nem ideális. Hogy neki is folydogál az orra, már fel sem tűnik. Az viszont nagyon is, hogy a megváltozott evészet megváltozott emésztéssel is jár, vagyis ő a második számú sikító, aki éjjel is felriad, és fájdalmasan nyom (van valakinek használható megoldása erre?), miközben hangosan zokog. Hullaként is megszakad a szívem a kínjait látva...
A balett program pedig igencsak vonzó, és ha egyébként nem tennék meg mindent a gyors gyógyulás reményében, akkor ez biztosan erős incentív volna, így aztán hatványozottan igyekszem, aminek a vége persze a kipukkadásom...
A mindennek megfeleni vágyás mostanra remegő lábakat, enyhe zsongást és égő szemeket eredményezett. A héten elkezdtem iskolába járni, hetente kétszer, vagy háromszor megyek, főképpen este (ezért minden hálám Daninak (és az esetenként segítőknek), aki vacsoráztat, fürdet, előtte meg játszik, és énekel, és diát vetít), és hiába érek haza a fektetésre, a fejem még máshol jár. Nagyon jó, hogy végre használom az agyamat is, iszonyú régóta vágyom erre, de belátom, a fizikai és szellemi kimerülés egyben igencsak vicces tüneteket produkál.
Például annak a mérlegelésnek a hiányát, ami arra vezetett, hogy ma reggel előbb Marival meg a néggyel elzarándokoljunk az ortopéd orvoshoz, akihez Kornél küldött (hiába gondoltam én azt, hogy ez nem fog menni ilyen állapotukban... Gizella igencsak erős érdekérvényesítő képessége hatásosnak bizonyult, és a józan eszemmel ellentétben (csak mert másfél hónapot kellene várni egy újabb időpontra, ami Lelle és Áron esteében lehet hogy kritikus... (Hanna gerince enyhén ferdült, Áron lába picit korrigálni való, Lelle csipeje tökéletes, ahogy Mikolt mindene is az (Mimi is mezítelenre vetkőzött, milyen már, hogy ő kimarad...)))), majd miután ki és bepakoltuk, le és felöltöztettük mindet (ez már önmagában kimerítő ugye...), elszáguldottunk a Heim Pálba, hogy Lelle popsiját szakavatott és ingyenes szemek vizsgálják (szemben a sokezres doktornéninkkel), fittyet hányva a majdnem másfél órás várakozási, vizsgálódási, majd receptkiváltási időre, ami úgy ketyegett, hogy nálam nem volt enni és innivaló, itthon pedig nem volt ebéd.
Megoldottuk, haza és szétestünk.
És akkor most minden erőmmel (ami még van, mert mára nekem is eléggé megroggyant az amúgy is ingadozó egészségi állapotom) arra fókuszálok, hogy mindenki a lehető legjobb formájában pompázzon holnap. Upsz... még kellene egy nájlonharsinya és egy vastag, fehér zokni. És én még tütüt akartam csinálni...
Elképesztő belegondolni, hogy lesz egy ilyenje, és ha kimondom, mesélem valakinek, mindig mosolyognom kell, olyan komolyan hangzik.
Természetesen az is, én pedig rettenetesen kíváncsi vagyok, mit tanult ez alatt a fél év (jóó foghíjjas volt ugyan, de mondjuk netto 7 alkalom belefért október óta) alatt. Minden alkalommal ragyogva meséli, miket csináltak, Lili néni, vagy ha helyettesíti Flóra néni úgy hiszem az egyik legjobb választás volt, vagyis ha korrekt akarok lenni, akkor öröm, hogy beléjük boltlottunk épp. (Ha arra gondolok, hogy Hanna Malajziában balettozik... nos akkor még jobban örülök annak, hogy itt vagyunk)
Lili néni módszere olyan, mint a vattacukor. :) Édes is, meg ragadós is, minden bizonnyal a sok habcsók között van némi szirup is, de ennek már csak így kell lennie. Imádom, mikor Hanna idehaza tanítgatja a kicsiknek, hogy "lép-lép-hattyú". :)
Várjuk a napot, és drukkolunk, hogy el is jussunk mind.
Mert ez az a rúd, és reménykedem, hogy tényleg elfordul más irányba, mondjuk meg se álljon az északi sarkig (elnézést kérnék a jegesmedvéktől...).
Sorravéve a gyereksereget.
Hanna kedden lázasan ébredt, egész nap aludt, telefújt egy jóadag textílzsepit (óvjuk a földünket... bár a zöldülőbe mostanában el sem jutok :(), de szerdára sokkal jobban volt már. Amikoris Áron ébredt lázzal, ő is aludt egy napot, és estére ismét lázas lett... Még aznap éjjel Mimi sikítva kelt, hogy fáj a pisilés, meg viszket a mindene, így aztán szerdán Peti és Pali jöttek segíteni, Peti fuvarozta a beutalót, és a gyűjteményt is a Jánosba (igen büszke vagyok Mikoltra, aki képes volt középsugaras reggeli elsőt pisilni, kifertőtlenített üvegbe!!!), majd Mari elhozta délután a leletet, ami negatív.
Ennek nem tudom, hogy örüljek-e, mert ha így, akkor csak a meggyötört lelkére tudok gyanakodni, amivel legalább annyi tennivalóm van, mintha a teste volna elgyötört... Így hát igyekszem türelmesebb, megértőbb, még szeretettelibb lenni, nem mondom, hogy könnyű a dolgom...
Lelle pedig, mióta szilárdat is eszik, olyan popsisebet produkál, mint aki mezítelenül csúszott volna végig egy érdes felületen. Elkeserítően nem gyógyul, ellenben hólyagos és nedvedzik. Szabadon kellene lennie, de ebben a kevés fokban ez nem ideális. Hogy neki is folydogál az orra, már fel sem tűnik. Az viszont nagyon is, hogy a megváltozott evészet megváltozott emésztéssel is jár, vagyis ő a második számú sikító, aki éjjel is felriad, és fájdalmasan nyom (van valakinek használható megoldása erre?), miközben hangosan zokog. Hullaként is megszakad a szívem a kínjait látva...
A balett program pedig igencsak vonzó, és ha egyébként nem tennék meg mindent a gyors gyógyulás reményében, akkor ez biztosan erős incentív volna, így aztán hatványozottan igyekszem, aminek a vége persze a kipukkadásom...
A mindennek megfeleni vágyás mostanra remegő lábakat, enyhe zsongást és égő szemeket eredményezett. A héten elkezdtem iskolába járni, hetente kétszer, vagy háromszor megyek, főképpen este (ezért minden hálám Daninak (és az esetenként segítőknek), aki vacsoráztat, fürdet, előtte meg játszik, és énekel, és diát vetít), és hiába érek haza a fektetésre, a fejem még máshol jár. Nagyon jó, hogy végre használom az agyamat is, iszonyú régóta vágyom erre, de belátom, a fizikai és szellemi kimerülés egyben igencsak vicces tüneteket produkál.
Például annak a mérlegelésnek a hiányát, ami arra vezetett, hogy ma reggel előbb Marival meg a néggyel elzarándokoljunk az ortopéd orvoshoz, akihez Kornél küldött (hiába gondoltam én azt, hogy ez nem fog menni ilyen állapotukban... Gizella igencsak erős érdekérvényesítő képessége hatásosnak bizonyult, és a józan eszemmel ellentétben (csak mert másfél hónapot kellene várni egy újabb időpontra, ami Lelle és Áron esteében lehet hogy kritikus... (Hanna gerince enyhén ferdült, Áron lába picit korrigálni való, Lelle csipeje tökéletes, ahogy Mikolt mindene is az (Mimi is mezítelenre vetkőzött, milyen már, hogy ő kimarad...)))), majd miután ki és bepakoltuk, le és felöltöztettük mindet (ez már önmagában kimerítő ugye...), elszáguldottunk a Heim Pálba, hogy Lelle popsiját szakavatott és ingyenes szemek vizsgálják (szemben a sokezres doktornéninkkel), fittyet hányva a majdnem másfél órás várakozási, vizsgálódási, majd receptkiváltási időre, ami úgy ketyegett, hogy nálam nem volt enni és innivaló, itthon pedig nem volt ebéd.
Megoldottuk, haza és szétestünk.
És akkor most minden erőmmel (ami még van, mert mára nekem is eléggé megroggyant az amúgy is ingadozó egészségi állapotom) arra fókuszálok, hogy mindenki a lehető legjobb formájában pompázzon holnap. Upsz... még kellene egy nájlonharsinya és egy vastag, fehér zokni. És én még tütüt akartam csinálni...
Kép innen

Címkék:
Áron,
Áron beteg,
Betegség,
Egészség,
Hanna,
Hanna balett,
Hanna beteg,
Kinga,
Lelle,
Lelle beteg,
Mikolt,
Mikolt beteg
2012. január 13., péntek
Egészségügy update
Dani jól van.
Tulajdonképpen szavam sem lehet, hacsak az nem lenne az elvárásom, hogy sose legyenek betegek... ami járna, de nem jut, hogy egy ismerősömet idézzem. Mert mitagadás nem esne nehezemre örülni a folyamatos egészségnek. Egy apró nátha persze belefér, de a betegség...
Érdekes, hogy míg Malajziában havi rendszerességgel kaptak el mindenfélét, és azt hittem, hogy majd hazaérve folytatódik a széria, eddig gyakorlatilag kitartott a D vitamin, meg a főnix hatása, vagy mindkettő, leszámítva Lellét, aki három hónapja vagy picit köhög, vagy picit orrot folyat, de nem vészesen, csak épp annyira, hogy még az oltáson el se gondolkozzak.
Másfél hete kezdődött, Hanna hozott haza valamit az oviból, kis hasmenés, aztán folydogáló orrok, majd végül elég csúnya köhögés volt a tünetegyüttes. És ahogy az lenni szokott, mind beállt a sorba, és bár nem romlott a dolog, javulni sem javult. Hanna éjjel egy körül mindig iszonyú csúnyán köhög, már rutin, hogy egész éjjel megy a párásító, és ahogy rázendít, kapja a kakukkfüves cukrot, ami majdnem mindig használ.
Mikoltnak az orra folyik elég csúnyán, és ő is köhög, de ő kevésbé, és talán Áron van a legjobban, de neki is van mindenből egy kicsi.
Eddig még viselhető is a helyzet, leszámítva, hogy az oviban ráadásul bárányhimlő járvány is van, emiatt aztán nem engedtem Hannát már egy hete, mert most az hiányozna legkevésbé Lellének... meg nekem. És még ez is rendben volna, ha én nem dőlök ki tegnap előtt... Hogy ez ugyanaz-e, mint a gyerekeknél, csak remélem, mert kutatnom kellett az emlékeimben, hogy visszaidézzem, mikor voltam utoljára ennyire rosszul. Az influenza klasszikus jelei, de sosem érzett erősségben. Annyira fájt mindenem az utóbbi két nap, hogy Lellét tegnap este már nem bírtam el, és végül megkértem Danit, hogy ha tud, ma maradjon itthon, mert nem fogom tudni levezényelni a napot a néggyel egymagam.
Mára már sokkal jobb, már csak a tüdőm fáj, és a fejem, de legalább nyitva tudom tartani a szemem (és lám, már írni is tudok... mert elkezdtem Lelle féléves beszámolóját, a képek készen is vannak, de befejezni már nem volt erőm aznap), és már csak Lelléért aggódom.
Lellike van a legramatyabbul a négy közül. Hogy tőlem kapta-e meg az influenzát, vagy a többiektől a köhögős valamit, nem tudom, de tegnap előtt hajnalban két órát volt fent vele Dani (miközben én az életemért imádkoztam), és semmi é sehogy se volt jó, látványosan fájt valamije... aztán tegnapra köhögni kezdett, mélyről, hörögve.
Magam miatt is megijedve elzarándokoltunk végül a nagyon kedves háziorvosunkhoz, aki megállapította, hogy mindnek orrcseppre van szüksége, és írt még fenistilt (ami nem sokat szokott segíteni), meg javasolta, hogy fújjuk továbbra is rendesen az orrukat (amit én úgy értelmeztem, hogy porszívózzuk, mert jobb az mindenkinek, hiába is fújják mind nagyon ügyesen), a kicsivel kapcsolatban meg aggódott, amitől aztán én is aggódtam, és antibiotikumot írt, nem mintha már ideje volna (láza nincs, és csak egy kicsi eltérést talált a tüdejét hallgatva), inkább azért, mert még nem kapott oltást, ezért mielőbb szeretné, ha megkapná, amihez ez a szerinte legeffektívebb út.
Természetesen megijedtem. Sokmindentől. Újra előkerült a hagyományos vs. alternatív gyógyítás dilemmája, főként a hatékonyságot, meg a bizalmat, hitet, és nem utolsó sorban következményeket illetően. Bennem általában ez utóbbi felé billen a mérleg, és annyira, de annyira emlékszem minden hasonló helyzetre, amikor a gyógyszertár előtt álltam, és tipródtam azon, kiváltsam-e az antibiotikumot, vagy adjak még két napot az épp aktuálisnak, azzal, hogy másnap reggel (a homeósunkat csak reggel lehet elérni) futok egy kört a roppant drága, mégis számomra nagyon nagyon megnyugtató alternatívámmal.
Végül nem lett antibiotikum, és estére elfogyott a reményem magammal kapcsolatban, annyira rosszul voltam. De mert Dani megnyugtatott, hogy itt marad velünk egész nap ma, sikerült Lellére figyelnem egész éjjel. Nem volt túl nyugodt éjszakánk, de mindig sikerült megtalálni azt, amitől jobb volt neki, és végül mellettem aludt (ahogy nem szokott), evett, ringattam, és aludt. Valamikor az éjszaka közepén felkeltem Danihoz, mire visszamentem, Áron feküdt Lelle mellett szorosan, a fejük összeért, Áron keze Lelle arcán volt... Ezek a pillanatok annyi erőt adnak...
Reggel Dani telefonált a homeós doktornéninek, aki ellátott szerekkel tanácsokkal, és megnyugtatott... Most kivárunk, gyógyítunk, és hétfőre sokkal jobban leszünk mind.
Tulajdonképpen szavam sem lehet, hacsak az nem lenne az elvárásom, hogy sose legyenek betegek... ami járna, de nem jut, hogy egy ismerősömet idézzem. Mert mitagadás nem esne nehezemre örülni a folyamatos egészségnek. Egy apró nátha persze belefér, de a betegség...
Érdekes, hogy míg Malajziában havi rendszerességgel kaptak el mindenfélét, és azt hittem, hogy majd hazaérve folytatódik a széria, eddig gyakorlatilag kitartott a D vitamin, meg a főnix hatása, vagy mindkettő, leszámítva Lellét, aki három hónapja vagy picit köhög, vagy picit orrot folyat, de nem vészesen, csak épp annyira, hogy még az oltáson el se gondolkozzak.
Másfél hete kezdődött, Hanna hozott haza valamit az oviból, kis hasmenés, aztán folydogáló orrok, majd végül elég csúnya köhögés volt a tünetegyüttes. És ahogy az lenni szokott, mind beállt a sorba, és bár nem romlott a dolog, javulni sem javult. Hanna éjjel egy körül mindig iszonyú csúnyán köhög, már rutin, hogy egész éjjel megy a párásító, és ahogy rázendít, kapja a kakukkfüves cukrot, ami majdnem mindig használ.
Mikoltnak az orra folyik elég csúnyán, és ő is köhög, de ő kevésbé, és talán Áron van a legjobban, de neki is van mindenből egy kicsi.
Eddig még viselhető is a helyzet, leszámítva, hogy az oviban ráadásul bárányhimlő járvány is van, emiatt aztán nem engedtem Hannát már egy hete, mert most az hiányozna legkevésbé Lellének... meg nekem. És még ez is rendben volna, ha én nem dőlök ki tegnap előtt... Hogy ez ugyanaz-e, mint a gyerekeknél, csak remélem, mert kutatnom kellett az emlékeimben, hogy visszaidézzem, mikor voltam utoljára ennyire rosszul. Az influenza klasszikus jelei, de sosem érzett erősségben. Annyira fájt mindenem az utóbbi két nap, hogy Lellét tegnap este már nem bírtam el, és végül megkértem Danit, hogy ha tud, ma maradjon itthon, mert nem fogom tudni levezényelni a napot a néggyel egymagam.
Mára már sokkal jobb, már csak a tüdőm fáj, és a fejem, de legalább nyitva tudom tartani a szemem (és lám, már írni is tudok... mert elkezdtem Lelle féléves beszámolóját, a képek készen is vannak, de befejezni már nem volt erőm aznap), és már csak Lelléért aggódom.
Lellike van a legramatyabbul a négy közül. Hogy tőlem kapta-e meg az influenzát, vagy a többiektől a köhögős valamit, nem tudom, de tegnap előtt hajnalban két órát volt fent vele Dani (miközben én az életemért imádkoztam), és semmi é sehogy se volt jó, látványosan fájt valamije... aztán tegnapra köhögni kezdett, mélyről, hörögve.
Magam miatt is megijedve elzarándokoltunk végül a nagyon kedves háziorvosunkhoz, aki megállapította, hogy mindnek orrcseppre van szüksége, és írt még fenistilt (ami nem sokat szokott segíteni), meg javasolta, hogy fújjuk továbbra is rendesen az orrukat (amit én úgy értelmeztem, hogy porszívózzuk, mert jobb az mindenkinek, hiába is fújják mind nagyon ügyesen), a kicsivel kapcsolatban meg aggódott, amitől aztán én is aggódtam, és antibiotikumot írt, nem mintha már ideje volna (láza nincs, és csak egy kicsi eltérést talált a tüdejét hallgatva), inkább azért, mert még nem kapott oltást, ezért mielőbb szeretné, ha megkapná, amihez ez a szerinte legeffektívebb út.
Természetesen megijedtem. Sokmindentől. Újra előkerült a hagyományos vs. alternatív gyógyítás dilemmája, főként a hatékonyságot, meg a bizalmat, hitet, és nem utolsó sorban következményeket illetően. Bennem általában ez utóbbi felé billen a mérleg, és annyira, de annyira emlékszem minden hasonló helyzetre, amikor a gyógyszertár előtt álltam, és tipródtam azon, kiváltsam-e az antibiotikumot, vagy adjak még két napot az épp aktuálisnak, azzal, hogy másnap reggel (a homeósunkat csak reggel lehet elérni) futok egy kört a roppant drága, mégis számomra nagyon nagyon megnyugtató alternatívámmal.
Végül nem lett antibiotikum, és estére elfogyott a reményem magammal kapcsolatban, annyira rosszul voltam. De mert Dani megnyugtatott, hogy itt marad velünk egész nap ma, sikerült Lellére figyelnem egész éjjel. Nem volt túl nyugodt éjszakánk, de mindig sikerült megtalálni azt, amitől jobb volt neki, és végül mellettem aludt (ahogy nem szokott), evett, ringattam, és aludt. Valamikor az éjszaka közepén felkeltem Danihoz, mire visszamentem, Áron feküdt Lelle mellett szorosan, a fejük összeért, Áron keze Lelle arcán volt... Ezek a pillanatok annyi erőt adnak...
Reggel Dani telefonált a homeós doktornéninek, aki ellátott szerekkel tanácsokkal, és megnyugtatott... Most kivárunk, gyógyítunk, és hétfőre sokkal jobban leszünk mind.
Címkék:
Áron,
Áron beteg,
Betegség,
Egészség,
Hanna,
Hanna beteg,
Lelle beteg,
Lelle elsők,
Mikolt,
Mikolt beteg
2011. július 15., péntek
Orvosnál
Tegnap éjjel, miután még mindig semmi jele nem mutatkozott a javulásnak, úgy gondoltuk, jobb lesz, ha ma meglátogatjuk dr. Veelanet, a helyi rendelőben.
Hogy miért nem indultunk azonnal, és miért nem egy kórházba... Mert Lelle nem akart aludni, és mert úgy éreztem, talán életben maradok... várjuk meg a reggelt.
Három tippem volt a fájdalom okára. Vese, vakbél, sérv.
Danit nem hagyta nyugodni a sérv lehetősége, ő még éjjel utánaolvasott... mire visszaért, elaludtunk.
Délben voltunk végül Veelannél, Lelle szerencsére az eglszet itthon aludta át, Áront is letettem előbb, és a lányokat is. Azt hiszem, Veelan is beírta magát a hiányozni fognak innen listára. Olyan ember és orvos ő, aki érti, mit jelent az orvos-beteg kapcsolat, mit jelent jól kommunikálni, mit jelent együttműködően dolgozni, úgy, hogy közben ő tartja a professziót én pedig vállalom a felelősség azon részét, amit kell. A feleségével együtt nagyon hálás vagyok nekik...
Végigkérdezett minden előzményt, és még az azelőtti lehetségeseket is, és amikor mutattam neki, hogy hol van a góc, illetve, hogy sugárzik, ő vesére gyanakodott. Sajnos tudom, milyen egy vesegyulladás, így éreztem, hogy az nagyjából kizárható, bár vesekövem pl. még sosem volt.
Megultrahangozott, nincs eltérés a két vesém mérete között. Megnézte a néhai Lellelakot is, a korának megfelelően húzódik vissza, és nincs benne semmi oda nem való.
A következő lépes lázmérés, vérnyomás, és pulzus mérés volt, minden rendben, kicsit alacsony a vérnyomásom, és magas a pulzusom, de ennyi. Csinált gyorsan egy vizeletvizsgálatot is... (a mosdóban szembesültem önmagammal, eddig nem sokat találkoztunk a tükörben... és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szám, ami amúgy igazán piros szokott lenni, most halovény rózsaszín, majdnem fehér...), aminek az eredménye negatív, így a vesét kiszórtuk a körből. Rákérdezett az emésztésemre is, ami eddig fel sem tűnt, hogy gyakorlatilag nincs. Miután a gyerekek születnek, eltelik egy kis idő, mire rendeződik ez a részem, és mert a mozgás élményét eddig Lelle és nem a beleim adták, nem vettem észre, hogy semmi jele semminek ezügyben. Mondjuk ettől meg sosem fájt annyira a jobb oldalam bordaalja, hogy ne tudjak megmaradni a bal oldalamon fekve, mint most...
Kaptam valami szirupot, meg a reményt, hogy amint lesz eredmény, megoldódik a fájdalom rész is.
A másik fő volna a fehérségem volt, talán ez őt is, Danit is jobban aggasztotta, de mert én egyelőre ezzel az előzővel vagyok elfoglalva, az, hogy nem bírok megállni a lábamon, már nem is olyan izgalmas... Csinált egy teljes vérképet, amibe belevettük a tsh-t is, holnap lesz eredmény. Hogy mennyi vért vesztettem, még nem tudja, de felmerült egy kis zacskó belémplántálásának a lehetősége is, amire nem annyira vágyom azt hiszem.
Végül megbeszéltük Lelle holnapi bcg oltását, és még néhány dolgot, majd fizettünk és eljöttünk. Azóta pedig már telefonált, hogy megérkezett a vérkép egy része, a hemoglobin szintem jóóó alacsony, szedjem a vasat háromszor egy helyett... és pihenjek nagyon sokat. Szerinte egy ilyen vérvesztős sztoriból teljesen rendbejönni egy két hónap. Én igyekszem.
És mert van remény, ma már nem fájt annyira a hasam, bár estére ez mindig kicsit intenzívebb, mint nappal. De már van mibe kapaszkodnom, ettől az egséz sokkal elviselhetőbb.
Holnap folytatás...
Hogy miért nem indultunk azonnal, és miért nem egy kórházba... Mert Lelle nem akart aludni, és mert úgy éreztem, talán életben maradok... várjuk meg a reggelt.
Három tippem volt a fájdalom okára. Vese, vakbél, sérv.
Danit nem hagyta nyugodni a sérv lehetősége, ő még éjjel utánaolvasott... mire visszaért, elaludtunk.
Délben voltunk végül Veelannél, Lelle szerencsére az eglszet itthon aludta át, Áront is letettem előbb, és a lányokat is. Azt hiszem, Veelan is beírta magát a hiányozni fognak innen listára. Olyan ember és orvos ő, aki érti, mit jelent az orvos-beteg kapcsolat, mit jelent jól kommunikálni, mit jelent együttműködően dolgozni, úgy, hogy közben ő tartja a professziót én pedig vállalom a felelősség azon részét, amit kell. A feleségével együtt nagyon hálás vagyok nekik...
Végigkérdezett minden előzményt, és még az azelőtti lehetségeseket is, és amikor mutattam neki, hogy hol van a góc, illetve, hogy sugárzik, ő vesére gyanakodott. Sajnos tudom, milyen egy vesegyulladás, így éreztem, hogy az nagyjából kizárható, bár vesekövem pl. még sosem volt.
Megultrahangozott, nincs eltérés a két vesém mérete között. Megnézte a néhai Lellelakot is, a korának megfelelően húzódik vissza, és nincs benne semmi oda nem való.
A következő lépes lázmérés, vérnyomás, és pulzus mérés volt, minden rendben, kicsit alacsony a vérnyomásom, és magas a pulzusom, de ennyi. Csinált gyorsan egy vizeletvizsgálatot is... (a mosdóban szembesültem önmagammal, eddig nem sokat találkoztunk a tükörben... és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szám, ami amúgy igazán piros szokott lenni, most halovény rózsaszín, majdnem fehér...), aminek az eredménye negatív, így a vesét kiszórtuk a körből. Rákérdezett az emésztésemre is, ami eddig fel sem tűnt, hogy gyakorlatilag nincs. Miután a gyerekek születnek, eltelik egy kis idő, mire rendeződik ez a részem, és mert a mozgás élményét eddig Lelle és nem a beleim adták, nem vettem észre, hogy semmi jele semminek ezügyben. Mondjuk ettől meg sosem fájt annyira a jobb oldalam bordaalja, hogy ne tudjak megmaradni a bal oldalamon fekve, mint most...
Kaptam valami szirupot, meg a reményt, hogy amint lesz eredmény, megoldódik a fájdalom rész is.
A másik fő volna a fehérségem volt, talán ez őt is, Danit is jobban aggasztotta, de mert én egyelőre ezzel az előzővel vagyok elfoglalva, az, hogy nem bírok megállni a lábamon, már nem is olyan izgalmas... Csinált egy teljes vérképet, amibe belevettük a tsh-t is, holnap lesz eredmény. Hogy mennyi vért vesztettem, még nem tudja, de felmerült egy kis zacskó belémplántálásának a lehetősége is, amire nem annyira vágyom azt hiszem.
Végül megbeszéltük Lelle holnapi bcg oltását, és még néhány dolgot, majd fizettünk és eljöttünk. Azóta pedig már telefonált, hogy megérkezett a vérkép egy része, a hemoglobin szintem jóóó alacsony, szedjem a vasat háromszor egy helyett... és pihenjek nagyon sokat. Szerinte egy ilyen vérvesztős sztoriból teljesen rendbejönni egy két hónap. Én igyekszem.
És mert van remény, ma már nem fájt annyira a hasam, bár estére ez mindig kicsit intenzívebb, mint nappal. De már van mibe kapaszkodnom, ettől az egséz sokkal elviselhetőbb.
Holnap folytatás...
2010. június 2., szerda
Homeopátia
Tegnap újból látogatást tettünk Nagyezsda doktornőnél.
Az ok, Mikolt szeme csúnyán begyulladt. Nem is a pirosság, inkább a duzzanat körben, ami ijesztő volt.
És hamár ott jártunk, megemlítettem Hanna kukacait (rendszeres lakótársai Hanna szervezetének, én gyűlölöm, Hanna pedig szenved tőlük...), és Áron múlni nem akaró köhögését.
Szeretem, hogy mindent olyan természetesnek kezel, mintha nem is betegségről beszélnénk, és tényleg kezdek szemléletet váltani (amit amúgy az egyetemi tanulmányaim alatt egészen jó sikerült már, aztán a gyerekek születésével kicsit átrendeződött az ehhez való hozzáállásom), hiszem, hogy nem minden betegség, ami annak látszik, sokkal inkább a szervezet reakciója a külvilágra, a testük gyakorlása a későbbiekre.
Szeretem, hogy holisztikusan gyógyít, hogy rájuk szabja a módot, hogy figyel az apróságokra. Hogy a látogatásaink során sokszor a tünet a legkevésbé érdekes, hogy beszélhetek a gyerekekről, és egy csomó tapasztalattal gazdagabban jövünk el.
Mégha jó sokba is kerül. Ez tény, de úgy érzem, nincs jobb út...
Az elmúlt hónapban sokminden változott, talán a bogyóknak is köszönhetően, megnyugtató tapasztalni, hogy Áron feje kevésbé izzad, ugrásszerűen fejlődik a mozgása, hogy meggyógyult a füle az antibiotikumos fülcsepp nélkül is. Mint ahogy Hanna arcüreggyulladása és hurutos köhögése is a múlté, szintén komolyabb kemikália alkalmazása nélkül is. Most Mikolt szemén a sor, de az is rendbejön.
Mellékhatások nincsenek. :)
Az ok, Mikolt szeme csúnyán begyulladt. Nem is a pirosság, inkább a duzzanat körben, ami ijesztő volt.
És hamár ott jártunk, megemlítettem Hanna kukacait (rendszeres lakótársai Hanna szervezetének, én gyűlölöm, Hanna pedig szenved tőlük...), és Áron múlni nem akaró köhögését.
Szeretem, hogy mindent olyan természetesnek kezel, mintha nem is betegségről beszélnénk, és tényleg kezdek szemléletet váltani (amit amúgy az egyetemi tanulmányaim alatt egészen jó sikerült már, aztán a gyerekek születésével kicsit átrendeződött az ehhez való hozzáállásom), hiszem, hogy nem minden betegség, ami annak látszik, sokkal inkább a szervezet reakciója a külvilágra, a testük gyakorlása a későbbiekre.
Szeretem, hogy holisztikusan gyógyít, hogy rájuk szabja a módot, hogy figyel az apróságokra. Hogy a látogatásaink során sokszor a tünet a legkevésbé érdekes, hogy beszélhetek a gyerekekről, és egy csomó tapasztalattal gazdagabban jövünk el.
Mégha jó sokba is kerül. Ez tény, de úgy érzem, nincs jobb út...
Az elmúlt hónapban sokminden változott, talán a bogyóknak is köszönhetően, megnyugtató tapasztalni, hogy Áron feje kevésbé izzad, ugrásszerűen fejlődik a mozgása, hogy meggyógyult a füle az antibiotikumos fülcsepp nélkül is. Mint ahogy Hanna arcüreggyulladása és hurutos köhögése is a múlté, szintén komolyabb kemikália alkalmazása nélkül is. Most Mikolt szemén a sor, de az is rendbejön.
Mellékhatások nincsenek. :)
2010. február 10., szerda
Hogyan bírjam ki (jókedvűen) tél végéig
Néhány napja beszélgetést folytatok magammal és komolyan számba vettem azokat a lehetőségeket, amelyek elérhetők számomra könnyedén és javítanak a tél végi depis hangulatomon. Nem volt hosszú a lista, de egy dolog egészen világossá vált. Mozognom kell, bárhogyan, leginkább ahogy sikerül, mert nálam ez az egyik kulcsa a túlélésnek.
Világ életemben sportoltam. Édesanyám, aki sem úszni nem tud, se hangszeren nem játszik, és nyelvet sem beszél, ezt a három dolgot alapvetően fontosnak tartotta a nevelésemben, és sokkal kitartóbb volt mindebben, mint ahogy én gyerekként szerettem volna. Ma már hálás vagyok a következetességéért, mert végül zenélek, beszélek két nyelvet és a víz alapelemem. Kamaszkoromban a szerelmek mellett a víz volt a legfontosabb, versenyeztem, rengeteget edzettem, és elképesztően szerettem.
Aki pedig úgy nő, hogy minden nap sportol valamit, annak hat év kihagyás az nagyon nagyon sok. Az esküvőnkkel kezdődött, a nászúttal folytatódott, aztán a terhességek, szoptatás, mind mind olyan nehezítő körülménynek tűnt, amiben nem volt helye, ideje a mozgásnak. És lássam be, megtaláltam a megfelelő magyarázatot is. Elég fáradt vagyok, nem strapálom magam még izomlázzal is. Vagy. Szoptatok, a tej fontosabb, mint a lapos has.
Pedig nem igaz. Én tudom a legjobban, hogy bár elkezdeni nehéz, ha már egyszer beáll a rendszer, akkor nemhogy nehezebb sporttal élni, hanem sokkal könnyebb. Beleráz az életembe. Formát, tartást ad.
Nos négy napja a gyerekek ébredése után, délután alma zenére tornázunk. Hanna ma már kifejezetten kérte, hogy csináljuk. Vicces, ahogy igyekszik leutánozni a mozdulatokat, az pedig még viccesebb, amikor kis Mikolt is beáll a csapatba. Nevetünk, ők bohóckodnak, én pedig egyre többet bírok, és egyre jobban is esik. Az egyik kedvenc a szülinapos nóta, amire (néhai) hasizmot erősítünk. Mondanom sem kell, hogy erős a koncentráció, az ő részükről, hogy csinálják, az enyémről pedig hogy bírjam nevetéssel együtt. :) És valóban remek a hangulat.
Világ életemben sportoltam. Édesanyám, aki sem úszni nem tud, se hangszeren nem játszik, és nyelvet sem beszél, ezt a három dolgot alapvetően fontosnak tartotta a nevelésemben, és sokkal kitartóbb volt mindebben, mint ahogy én gyerekként szerettem volna. Ma már hálás vagyok a következetességéért, mert végül zenélek, beszélek két nyelvet és a víz alapelemem. Kamaszkoromban a szerelmek mellett a víz volt a legfontosabb, versenyeztem, rengeteget edzettem, és elképesztően szerettem.
Aki pedig úgy nő, hogy minden nap sportol valamit, annak hat év kihagyás az nagyon nagyon sok. Az esküvőnkkel kezdődött, a nászúttal folytatódott, aztán a terhességek, szoptatás, mind mind olyan nehezítő körülménynek tűnt, amiben nem volt helye, ideje a mozgásnak. És lássam be, megtaláltam a megfelelő magyarázatot is. Elég fáradt vagyok, nem strapálom magam még izomlázzal is. Vagy. Szoptatok, a tej fontosabb, mint a lapos has.
Pedig nem igaz. Én tudom a legjobban, hogy bár elkezdeni nehéz, ha már egyszer beáll a rendszer, akkor nemhogy nehezebb sporttal élni, hanem sokkal könnyebb. Beleráz az életembe. Formát, tartást ad.
Nos négy napja a gyerekek ébredése után, délután alma zenére tornázunk. Hanna ma már kifejezetten kérte, hogy csináljuk. Vicces, ahogy igyekszik leutánozni a mozdulatokat, az pedig még viccesebb, amikor kis Mikolt is beáll a csapatba. Nevetünk, ők bohóckodnak, én pedig egyre többet bírok, és egyre jobban is esik. Az egyik kedvenc a szülinapos nóta, amire (néhai) hasizmot erősítünk. Mondanom sem kell, hogy erős a koncentráció, az ő részükről, hogy csinálják, az enyémről pedig hogy bírjam nevetéssel együtt. :) És valóban remek a hangulat.
2010. február 2., kedd
Ma hét hetes
És nem készült róla kép :):)
Viszont megvolt élete első villamosozása.
Buszoztunk is, de ebben már volt része korábban.
A hat hetes kontrollra mentünk be a városba, autóval indultam, tömegközlekedés lett belőle. Mert késésben voltunk, a Margit hídon amúgy sem tudtam volna átmenni, és mert Dani az orvosnál csatlakozott hozzánk (ő is autóval ment), és szerettem volna hazafelé váltani vele pár értelmes és egész mondatot. Az első busz, amit megelőztem olyan vonzerővel hívott, hogy bár kalandosan, hatalmasat sprintelve, de végül elértük. Az ölemben a hordozóval, a semmittevés mámorában, fél óra alatt beértünk a Nyugati térre.
A vizsgálat után könnyebbek lettünk egy zsák pénzzel, és a jóhírrel, miszerint lehet még gyerekünk... Nem mintha másra számítottam volna, azért jó tudni, hogy minden rendben odabenn.
Áronunk végig aludt, a rendelőben elgagyarászott, szopizott, hazafelé pedig pihengetett. Változatlan a gömbölyödés üteme, elhagyta az 5 kilót, mosolyog és dumálgat.
Viszont megvolt élete első villamosozása.
Buszoztunk is, de ebben már volt része korábban.
A hat hetes kontrollra mentünk be a városba, autóval indultam, tömegközlekedés lett belőle. Mert késésben voltunk, a Margit hídon amúgy sem tudtam volna átmenni, és mert Dani az orvosnál csatlakozott hozzánk (ő is autóval ment), és szerettem volna hazafelé váltani vele pár értelmes és egész mondatot. Az első busz, amit megelőztem olyan vonzerővel hívott, hogy bár kalandosan, hatalmasat sprintelve, de végül elértük. Az ölemben a hordozóval, a semmittevés mámorában, fél óra alatt beértünk a Nyugati térre.
A vizsgálat után könnyebbek lettünk egy zsák pénzzel, és a jóhírrel, miszerint lehet még gyerekünk... Nem mintha másra számítottam volna, azért jó tudni, hogy minden rendben odabenn.
Áronunk végig aludt, a rendelőben elgagyarászott, szopizott, hazafelé pedig pihengetett. Változatlan a gömbölyödés üteme, elhagyta az 5 kilót, mosolyog és dumálgat.
Címkék:
Áron,
Áron hónapról hónapra,
Egészség,
Kinga
2010. február 1., hétfő
Áron egészség
... mert kimaradnak a délutáni alvások, mert az egyik épp elalszik, mire a másik ébred, van időm gondolkodni, és elég fáradt vagyok ahhoz, hogy minden más teendő helyett írjak...
Áron bőre száradásra hajlamos. Főleg az arcán. Pedig párásítunk. Meg fürdetőkrémmel mossuk. A homlokán annyira, hogy kipikkelyesedett. Aztán lettek rajta piros pöttyök, amit bekentem egy gyógyszertári semmikrémmel, mire sárgássá változott és jó csúnya lett. Úgyhogy elzarándokoltunk a bőrgyógyász doktronénihez, aki egy szintén semmitsem tartalmazó krémmel küldött haza, mondván, ez egy csecsemőkori bőrgyulladás, semmi komoly, minden második gyereknek van ilyenje. Este kell bekenni jól, hagyni picit, majd gézlappal letörölni.
Úgy lett. És a homloka szebb. Sokkal. A bőre száraz változatlanul, de nem vészes.
Szeretjük a doktornénit.
Sárga. Még mindig egy kicsit. A szemén látni a leginkább. És talán azon, hogy sokat alszik. Bár én is sokat aludnék, ha tehetném... Ha két hét múlva is ilyen marad, azt kérte a bőrgyógyász, vigyük vissza, megnézi. Remélem nem lesz rá szükség. Azt is mondta, szopizzon sokat. Ennél többet már nem tud szerintem... :) Látszik is. :)
Mikolt óta várom, hogy az újabb gyermek mivel fog küzdeni mozgásilag. És eddig olyan szépen fejlődik, ahogy kell, a kis kezeit is nyitogatja, amit nagy örömmel figyelünk. A fejecskéjét is tartja ügyesen, és már nem is feszít. Azért ha eljutok odáig, akkor felhívom Kornélt egy időpont egyeztetésre.
Pénteken csípőszűrésre megyünk, 15-én pedig oltást kap. Kettőt.
Áron bőre száradásra hajlamos. Főleg az arcán. Pedig párásítunk. Meg fürdetőkrémmel mossuk. A homlokán annyira, hogy kipikkelyesedett. Aztán lettek rajta piros pöttyök, amit bekentem egy gyógyszertári semmikrémmel, mire sárgássá változott és jó csúnya lett. Úgyhogy elzarándokoltunk a bőrgyógyász doktronénihez, aki egy szintén semmitsem tartalmazó krémmel küldött haza, mondván, ez egy csecsemőkori bőrgyulladás, semmi komoly, minden második gyereknek van ilyenje. Este kell bekenni jól, hagyni picit, majd gézlappal letörölni.
Úgy lett. És a homloka szebb. Sokkal. A bőre száraz változatlanul, de nem vészes.
Szeretjük a doktornénit.
Sárga. Még mindig egy kicsit. A szemén látni a leginkább. És talán azon, hogy sokat alszik. Bár én is sokat aludnék, ha tehetném... Ha két hét múlva is ilyen marad, azt kérte a bőrgyógyász, vigyük vissza, megnézi. Remélem nem lesz rá szükség. Azt is mondta, szopizzon sokat. Ennél többet már nem tud szerintem... :) Látszik is. :)Mikolt óta várom, hogy az újabb gyermek mivel fog küzdeni mozgásilag. És eddig olyan szépen fejlődik, ahogy kell, a kis kezeit is nyitogatja, amit nagy örömmel figyelünk. A fejecskéjét is tartja ügyesen, és már nem is feszít. Azért ha eljutok odáig, akkor felhívom Kornélt egy időpont egyeztetésre.
Pénteken csípőszűrésre megyünk, 15-én pedig oltást kap. Kettőt.
2010. január 26., kedd
Gyors helyzetjelentés
Éjjel Hanna belázasodott... nem hányt, hasmenése sincs. Várok...
Áron reggel szörcsögött, nem érzem melegnek, iszonyúan drukkolok, hogy ő megússza...
Mikolt éjjel többször ébredt sírva, innivalóért könyörögve. Szívszorító. Valamelyik ivás után hányt újra, de reggel a két kiskanálnyi már bent maradt. Lázas ő is, de alszik. Most ivott legutóbb, az bennmaradt. Remélem a nappal jobbulást hoz.
Dani dolgozik.
Peti mesél Hannának.
Én kóválygok.
Köszönjük hogy gondoltok ránk... Eszter, ezt próbálom, hűűű, remélem azóta nálatok teljes egészségesség!
14.02 Mikolt eddig kétszer ébredt, sírós innikérés és minimális folyadékfogyasztás után visszaaludt. Nem érzem melegnek.
Hanna az idő közben hazaérkezett fülhőmérő tanusága szerint 38 fokos hőemelkedéssel játszik. Kis szörcsögés és jókedv jellemzi.
Este: Mikolt hat körül lejött egy kis társasági életet élni. Enyhe hőemelkedésen kívül már csak hasmenése volt, gyenge, viszont minden folyadék benne maradt.
Hanna estére 39 fokos lázzal zárta a napot, étvágya változatlan és azon kívül, hogy megült egyhelyben a kanapén és mesélni kellett neki, nem vágyott másra. Őt itattam, ami miatt Mikolt reklamált.

Mikolt este kilenckor egy rövid csutakolás után elaludt. Hanna a miágyunkba kérte magát.
Hajnalban majdnem 40 fokos lázzal ébredt, kapott egy nurophent itattam, visszaaludt. Mikolt reggel a cumiját kérte, és ő is visszafeküdt.
Reggelre Mikolt 37.2, Hanna 37.6.
Áron rendben, még mindig nagyon drukkolok, hogy maradjon is.
Áron reggel szörcsögött, nem érzem melegnek, iszonyúan drukkolok, hogy ő megússza...
Mikolt éjjel többször ébredt sírva, innivalóért könyörögve. Szívszorító. Valamelyik ivás után hányt újra, de reggel a két kiskanálnyi már bent maradt. Lázas ő is, de alszik. Most ivott legutóbb, az bennmaradt. Remélem a nappal jobbulást hoz.
Dani dolgozik.
Peti mesél Hannának.
Én kóválygok.
Köszönjük hogy gondoltok ránk... Eszter, ezt próbálom, hűűű, remélem azóta nálatok teljes egészségesség!
14.02 Mikolt eddig kétszer ébredt, sírós innikérés és minimális folyadékfogyasztás után visszaaludt. Nem érzem melegnek.
Hanna az idő közben hazaérkezett fülhőmérő tanusága szerint 38 fokos hőemelkedéssel játszik. Kis szörcsögés és jókedv jellemzi.
Este: Mikolt hat körül lejött egy kis társasági életet élni. Enyhe hőemelkedésen kívül már csak hasmenése volt, gyenge, viszont minden folyadék benne maradt.
Hanna estére 39 fokos lázzal zárta a napot, étvágya változatlan és azon kívül, hogy megült egyhelyben a kanapén és mesélni kellett neki, nem vágyott másra. Őt itattam, ami miatt Mikolt reklamált.
Mikolt este kilenckor egy rövid csutakolás után elaludt. Hanna a miágyunkba kérte magát.Hajnalban majdnem 40 fokos lázzal ébredt, kapott egy nurophent itattam, visszaaludt. Mikolt reggel a cumiját kérte, és ő is visszafeküdt.
Reggelre Mikolt 37.2, Hanna 37.6.
Áron rendben, még mindig nagyon drukkolok, hogy maradjon is.
2010. január 25., hétfő
Mi a jó abban...?
... ha Mikolt előbb olyan hasmenést produkál, hogy még a pólóját is cserélni kell, majd egy kiadós alvásból ébredve összehányja az ágyát, iszik, megnyugodni látszik, majd az ölemben ülve öklendezni kezd, és míg kiérünk a mosdóig, az egész lakást végighányja?
Hiába itatom, minden kijön belőle, negyed óra alatt már harmadszor cserélek rajta ruhát (harisnya, body, póló), és közben egyfolytában azt hajtogatja: "enne, enne" vagyis inni... Áron ébredésével az eddigi kontroll kezd kicsúszni a kezemből. Áron kiabál, éhes, Mikolt is kiabál, szomjas, és mindkettőjükhöz én vagyok kulcs... Mikolt az ölemben ül, közben Áron szopizik. Igyekszem valamiféle forgatókönyvet kitalálni a szopi végeztével... Aztán leteszem Áront, nézelődik, hánytatom Mimit, sokadszorra, sír... majd amikor mindent elrendezni vélek, és le akarok végre indulni az emeletről, eszembe jut megnézni Áron pelusát, nyakig kakis... Rajtam már ruha is alig van, Mikolt újfent telibe talált.
A fürdőszobai pelenkázón sikerül úrrá lenni Áron nyakig*os formáján, csupaszra vetkőztetve mosom, közben Mikolt a földön a párnán piheg. Újabb ruhacsere neki, Hanna közben maximális segítőkészséget tanusítva próbálja bekapcsolgatni Áron bodyját. Periférián látom csak, ahogy a tákolmány ideiglenes pelenkázószekrényünk a tetején Áronnal dőlni kezd, a fiókok kinyílnak, vetődöm. Áront is, Hannát is és csodával határos módon a szekrényt is sikerül megmenteni, de már nem vagyok nyugis, mosolygós hangulatban. Próbálom hazaterelni a ház urát, tárgyal nyilván, mert nem válaszol. Anyukámat hívom, ő ígéri átjön... kitartás babákok.
Dani hat után végre felveszi a telefonját, Hanna beszél vele, miközben én romeltakarítok, tolmácsolja, a papa lassan hazaér. És lőn... Ő is próbálja itatni Mikoltot, ugyanazzal az eredménnyel. Idő közben megérkezik a mamám is, ő legalább tud figyelni Hannára. Áron a kezemben, Mikolt Daniéban, néha csere.
Délután öt az első hányás, nyolckor felhívjuk a doktornénit, aki dedalonettát és folyamatos itatást javasol, majd kórházat, ha kilencig nem hagy alább a tendencia. Remegek. A fáradtságtól, az aggódástól, a jövőtől, ami a szemem előtt lebeg, és nagyon szorítok a kicsinek, hogy győzzön... Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Mikolt az erősebb.
Dani indulna is, maradna is, Áron a mamám kezében reklamálja a szopiját, Mikolt az ölemben ülve felváltva iszik-hány, piheg. Már fel sem öltözöm, ruha sincs már tiszta és feleslegesnek is érzem. Hanna közben megfürdik a zuhanyzóban, ahova bevackolom magunkat, itt van a legmelegebb. Mikolt pilled, ijesztő...
Pali és Mari mennek el a gyógyszerért, vényköteles. Az orvos ezt miért nem tudja? Hoznak azért pro gastrolt meg stodi akármit. Tízre érnek hozzánk, Mimi nem hagyja abban a hányást.
Hannát felkészítem, (magamat lélekben...) Áront és Mikoltot felöltöztetjük és indulás. Budai gyerekkórház, orvosi ügyelet.
Na itt jön a jó rész... Végtelenül kedves, segítőkész orvos, éééés megnyugtat. Szó sincs még kiszáradásról, és nem szabad itatni hányó gyereket!!! Két órát minimum várni kell, mert feleslegesen kínozzuk, kijön úgyis a folyadék... hiába kántálja az én kis beszélő babám: enne...
Vizsgál, ír, magyaráz. Vírus. Hazaenged. Ez a legeslegjobb az egészben. Azon kívül, hogy a többiek eddig állják az ostromot. Ha rosszabbra fordulna a dolog, akkor a hasmenés miatt csak a Lászlóban fogadnának, a Budaiban megszűnt a kórház rész... Örülök, hogy nem a Jánosba mentünk... És teljesen jó irány a progastrol meg a stodicucc, legalább nem eztán kell gyógyszertáraznunk.
Éjfélre itthon vagyunk, csatatér, de kit érdekel. Mikolt egy rövidebb harc után, amit az innivalóért küzdött, elalszik. Aggódom, de már nem jelentős.
Hanna a mi ágyunkban Áronnal, valami hihetetlen harmónia van köztük. Áron nyekereg, Hanna simogat, Áron csendben marad. Lassan mindenki elcsitul. Várom az éjszakát. Meg a holnapot.
Dani orvost váltana: miért nem mondta, hogy receptköteles, miért küldött a Jánosba, amikor ott sem fogadtak volna, miért nem kérdezte végig, mit tapasztalunk, és leginkább miért nem tudta, hogy nem szabadna itatni.
1:12 ideje lenne aludnunk nekünk felnőtteknek is ...
Hiába itatom, minden kijön belőle, negyed óra alatt már harmadszor cserélek rajta ruhát (harisnya, body, póló), és közben egyfolytában azt hajtogatja: "enne, enne" vagyis inni... Áron ébredésével az eddigi kontroll kezd kicsúszni a kezemből. Áron kiabál, éhes, Mikolt is kiabál, szomjas, és mindkettőjükhöz én vagyok kulcs... Mikolt az ölemben ül, közben Áron szopizik. Igyekszem valamiféle forgatókönyvet kitalálni a szopi végeztével... Aztán leteszem Áront, nézelődik, hánytatom Mimit, sokadszorra, sír... majd amikor mindent elrendezni vélek, és le akarok végre indulni az emeletről, eszembe jut megnézni Áron pelusát, nyakig kakis... Rajtam már ruha is alig van, Mikolt újfent telibe talált.
A fürdőszobai pelenkázón sikerül úrrá lenni Áron nyakig*os formáján, csupaszra vetkőztetve mosom, közben Mikolt a földön a párnán piheg. Újabb ruhacsere neki, Hanna közben maximális segítőkészséget tanusítva próbálja bekapcsolgatni Áron bodyját. Periférián látom csak, ahogy a tákolmány ideiglenes pelenkázószekrényünk a tetején Áronnal dőlni kezd, a fiókok kinyílnak, vetődöm. Áront is, Hannát is és csodával határos módon a szekrényt is sikerül megmenteni, de már nem vagyok nyugis, mosolygós hangulatban. Próbálom hazaterelni a ház urát, tárgyal nyilván, mert nem válaszol. Anyukámat hívom, ő ígéri átjön... kitartás babákok.
Dani hat után végre felveszi a telefonját, Hanna beszél vele, miközben én romeltakarítok, tolmácsolja, a papa lassan hazaér. És lőn... Ő is próbálja itatni Mikoltot, ugyanazzal az eredménnyel. Idő közben megérkezik a mamám is, ő legalább tud figyelni Hannára. Áron a kezemben, Mikolt Daniéban, néha csere.
Délután öt az első hányás, nyolckor felhívjuk a doktornénit, aki dedalonettát és folyamatos itatást javasol, majd kórházat, ha kilencig nem hagy alább a tendencia. Remegek. A fáradtságtól, az aggódástól, a jövőtől, ami a szemem előtt lebeg, és nagyon szorítok a kicsinek, hogy győzzön... Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Mikolt az erősebb.
Dani indulna is, maradna is, Áron a mamám kezében reklamálja a szopiját, Mikolt az ölemben ülve felváltva iszik-hány, piheg. Már fel sem öltözöm, ruha sincs már tiszta és feleslegesnek is érzem. Hanna közben megfürdik a zuhanyzóban, ahova bevackolom magunkat, itt van a legmelegebb. Mikolt pilled, ijesztő...
Pali és Mari mennek el a gyógyszerért, vényköteles. Az orvos ezt miért nem tudja? Hoznak azért pro gastrolt meg stodi akármit. Tízre érnek hozzánk, Mimi nem hagyja abban a hányást.
Hannát felkészítem, (magamat lélekben...) Áront és Mikoltot felöltöztetjük és indulás. Budai gyerekkórház, orvosi ügyelet.
Na itt jön a jó rész... Végtelenül kedves, segítőkész orvos, éééés megnyugtat. Szó sincs még kiszáradásról, és nem szabad itatni hányó gyereket!!! Két órát minimum várni kell, mert feleslegesen kínozzuk, kijön úgyis a folyadék... hiába kántálja az én kis beszélő babám: enne...
Vizsgál, ír, magyaráz. Vírus. Hazaenged. Ez a legeslegjobb az egészben. Azon kívül, hogy a többiek eddig állják az ostromot. Ha rosszabbra fordulna a dolog, akkor a hasmenés miatt csak a Lászlóban fogadnának, a Budaiban megszűnt a kórház rész... Örülök, hogy nem a Jánosba mentünk... És teljesen jó irány a progastrol meg a stodicucc, legalább nem eztán kell gyógyszertáraznunk.
Éjfélre itthon vagyunk, csatatér, de kit érdekel. Mikolt egy rövidebb harc után, amit az innivalóért küzdött, elalszik. Aggódom, de már nem jelentős.
Hanna a mi ágyunkban Áronnal, valami hihetetlen harmónia van köztük. Áron nyekereg, Hanna simogat, Áron csendben marad. Lassan mindenki elcsitul. Várom az éjszakát. Meg a holnapot.
Dani orvost váltana: miért nem mondta, hogy receptköteles, miért küldött a Jánosba, amikor ott sem fogadtak volna, miért nem kérdezte végig, mit tapasztalunk, és leginkább miért nem tudta, hogy nem szabadna itatni.
1:12 ideje lenne aludnunk nekünk felnőtteknek is ...
2009. december 28., hétfő
Hányás és társai
A tegnapi nap az aggódás jegyében telt. Leginkább mindenkiért...
Mikolt kezdte reggel, háromszor kellett a pelusával együtt a ruháit is cserélnünk. A harmadik után viszont mintha elvágták volna. Kis normaflor és semmi étvágy, de legalább megállt a hasmenése.
Este Mariéknál voltunk, ahogy elindultunk hazafelé, Hanna összehányta a hátsó traktust a kocsiban, közte Áron székét, és Mikolt ölét is. Itthon még háromszor megismételte mindezt, aztán jókedvűen ment fürdeni, és inni kért. Sokszor.
Örültem volna, de én is nagyon vacakul lettem, alul fölül jött ki minden, sőt, miután egy kortyot ittam, az is távozott. Rémisztő volt, főleg Áron miatt, de úgy látszik, a fiúk ezúttal megmenekültek.
Mára mindenki jól van, nyoma sincs betegségnek, sőt olyan étvággyal ettek a lányok, amilyet régóta nem láttunk tőlük. Én két kiló minusszal végeztem, és elég fáradt is vagyok, de legalább nem lett rosszabb a helyzet.
Mikolt kezdte reggel, háromszor kellett a pelusával együtt a ruháit is cserélnünk. A harmadik után viszont mintha elvágták volna. Kis normaflor és semmi étvágy, de legalább megállt a hasmenése.
Este Mariéknál voltunk, ahogy elindultunk hazafelé, Hanna összehányta a hátsó traktust a kocsiban, közte Áron székét, és Mikolt ölét is. Itthon még háromszor megismételte mindezt, aztán jókedvűen ment fürdeni, és inni kért. Sokszor.
Örültem volna, de én is nagyon vacakul lettem, alul fölül jött ki minden, sőt, miután egy kortyot ittam, az is távozott. Rémisztő volt, főleg Áron miatt, de úgy látszik, a fiúk ezúttal megmenekültek.
Mára mindenki jól van, nyoma sincs betegségnek, sőt olyan étvággyal ettek a lányok, amilyet régóta nem láttunk tőlük. Én két kiló minusszal végeztem, és elég fáradt is vagyok, de legalább nem lett rosszabb a helyzet.
2009. december 8., kedd
És a vírusok csak jönnek
Mehetnének is, mert eléggé korlátozza a jóérzésemet...
Kezdtük a torokgyulladásos, tüszős mandulagyulladásos finomsággal. Ebből Hannának jutott ki jobban, aztán Mikolton is végigfutott, kicsit enyhébb formában, és mire hozzám elért, már csak egy kis torokfájással, meg némi gyengeséggel társult.
Aztán volt egy hetünk, amikor már csak az éjjeli köhögést kellett kezelni, és némi tiszta orrfolyást. Nem mondanám, hogy ennek örültem, de legalább volt egy olyan illúzióm, hogy kifelé jövünk a cuccból.
A szabadidőmben kisebb patikát rendeztem be a fürdőben, és egészen otthonosan mozgok már homeopátiás téren...
Nagy bátran el is vittem magunkat oltatni, abban a reményben, hogy nem gyengíti le a kislányokat annyira, hogy elkapjuk a soron következő nyalánkságot. Korán örültem annak a pár napnak, amit "egészségesen" töltöttünk.
Tegnap előtt éjjel Mikolt azzal keltett, hogy észak-dél irányban összehányta az egész ágyát. Inni kért, amit egy percen belül mind kihányt újra, majd még egyszer jött belőle valami. Ma éjjel már nem hányt, de tegnap nem evett, és nem is ivott rendesen... Viszont a hányást felváltotta egy nagyon durva hasmenés. Tegnap hat pelusa volt tele, az utolsókban semmi pisi... Ma reggel szintén hatalmas adagot szedtem ki a pelusból, a szobában pedig egészen elképesztő szagok voltak... Szegénykém, miután felöltöztünk, jött, bújt, csikart a pocakja. Meg is lett az eredmény, újra kellett öltöztetni.
Normafloret adtam neki, egyetlen kulacsból hajlandó inni, kortyonként igyekszem diktálni bele a folyadékot, közben pedig aggódom, hogy Hanna mikor kezdi... Az etetéséről letettem, bár reggel a játék palacsintasütő edényből kölesgolyót evett kiskanállal. Azon kívül, hogy nagyon mókásan tette mindezt, legalább van valami a pocakjában.
Dani tegnap este a torkát fájlalva jött haza, és az ő gyomra sincs egészen rendben. És az enyém sem, de erről majd a következőben. Hanna csak hajnalban köhécselt, de ennek mármár örülök.
Kezdtük a torokgyulladásos, tüszős mandulagyulladásos finomsággal. Ebből Hannának jutott ki jobban, aztán Mikolton is végigfutott, kicsit enyhébb formában, és mire hozzám elért, már csak egy kis torokfájással, meg némi gyengeséggel társult.
Aztán volt egy hetünk, amikor már csak az éjjeli köhögést kellett kezelni, és némi tiszta orrfolyást. Nem mondanám, hogy ennek örültem, de legalább volt egy olyan illúzióm, hogy kifelé jövünk a cuccból.
A szabadidőmben kisebb patikát rendeztem be a fürdőben, és egészen otthonosan mozgok már homeopátiás téren...
Nagy bátran el is vittem magunkat oltatni, abban a reményben, hogy nem gyengíti le a kislányokat annyira, hogy elkapjuk a soron következő nyalánkságot. Korán örültem annak a pár napnak, amit "egészségesen" töltöttünk.
Tegnap előtt éjjel Mikolt azzal keltett, hogy észak-dél irányban összehányta az egész ágyát. Inni kért, amit egy percen belül mind kihányt újra, majd még egyszer jött belőle valami. Ma éjjel már nem hányt, de tegnap nem evett, és nem is ivott rendesen... Viszont a hányást felváltotta egy nagyon durva hasmenés. Tegnap hat pelusa volt tele, az utolsókban semmi pisi... Ma reggel szintén hatalmas adagot szedtem ki a pelusból, a szobában pedig egészen elképesztő szagok voltak... Szegénykém, miután felöltöztünk, jött, bújt, csikart a pocakja. Meg is lett az eredmény, újra kellett öltöztetni.
Normafloret adtam neki, egyetlen kulacsból hajlandó inni, kortyonként igyekszem diktálni bele a folyadékot, közben pedig aggódom, hogy Hanna mikor kezdi... Az etetéséről letettem, bár reggel a játék palacsintasütő edényből kölesgolyót evett kiskanállal. Azon kívül, hogy nagyon mókásan tette mindezt, legalább van valami a pocakjában.
Dani tegnap este a torkát fájlalva jött haza, és az ő gyomra sincs egészen rendben. És az enyém sem, de erről majd a következőben. Hanna csak hajnalban köhécselt, de ennek mármár örülök.
2009. december 6., vasárnap
Phoenix méregtelenítő kúra és a többiek
Immunerősítésről kerestem, ezt találtam.
Amit én teszek:
- a gyerekek béres cseppet kapnak, és C illetve D vitamint. Hanna étvágya határozott javulást mutat, ami a fáradtsági szintjét ezzel pedig a kezelhetőségét is elég rendesen befolyásolja...
- Csillus blogjából pedig ezzel a megelőzéssel élünk, konzultálva a gazdagrétiekkel.
- Részemről a DrChen féle csillagánizs teát iszom, naponta egy filtert áztatok ki nagyjából 8 dl vízben. Ja és szedem ugyanennek a patikának a C vitaminját.
Az oltásról... Eddig semmi negatív, eltekintve egy kis vállfájdlomtól, meg az első napon egy kisebb izületi fájdlomtól, de tudom magamról, hogy nálam az egy gyenge pont.... Az én háziorvosom azt mondta, voltak betegei, akik két héttel az oltást követően produkáltak súlyosabb tüneteket, de náluk is sokkal inkább a legyengült immunrendszer nem bírt a plusz terheléssel, amit az oltás jelentett. Erről viszont mindenki maga kell, hogy döntsön, náthásan, betegen nem kellene oltást kérni...
Amit én teszek:
- a gyerekek béres cseppet kapnak, és C illetve D vitamint. Hanna étvágya határozott javulást mutat, ami a fáradtsági szintjét ezzel pedig a kezelhetőségét is elég rendesen befolyásolja...
- Csillus blogjából pedig ezzel a megelőzéssel élünk, konzultálva a gazdagrétiekkel.
- Részemről a DrChen féle csillagánizs teát iszom, naponta egy filtert áztatok ki nagyjából 8 dl vízben. Ja és szedem ugyanennek a patikának a C vitaminját.
Az oltásról... Eddig semmi negatív, eltekintve egy kis vállfájdlomtól, meg az első napon egy kisebb izületi fájdlomtól, de tudom magamról, hogy nálam az egy gyenge pont.... Az én háziorvosom azt mondta, voltak betegei, akik két héttel az oltást követően produkáltak súlyosabb tüneteket, de náluk is sokkal inkább a legyengült immunrendszer nem bírt a plusz terheléssel, amit az oltás jelentett. Erről viszont mindenki maga kell, hogy döntsön, náthásan, betegen nem kellene oltást kérni...
2009. december 4., péntek
És megkaptuk
Tegnap éjjel mégegyszer átbeszéltük, és ma reggel Dani felhívta az összesorvost, kaptunk mindenhova időpontot, és szabad utat is. Miután a lányokat sikerült összeszedni, Telkiben előbb ők kapták meg a szurit, mindketten hősiesen viselték. Hanna csak akkor kezdett el sírni, amikor lefogták...
Dani velünk volt, egészen addig, míg rám nem került a sor idehaza, Mari érkezett, hogy a lányokkal legyen, míg én várok. Elmentek vásárolni, és mert ez egy ilyen nap, nem mondtam el neki, hogyan indul az autó, miután megállt vele. És hogy még nehezebb legyen, a T-mobile hálózat ma nem működik, így telefonon sem értem el őket. Ahogy gondoltam, úgy lett, az autót leállította, aztán szegénykém nem is tudta elindítani. Így végül babakocsival jöttek értem, épp végeztem én is.
És hogy mennyire jó blogolni és hogy mennyire jó emberekkel vagyunk körülvéve... Tegnap este még megírtam az oltásról a bejegyzést, amire Nóri azonnal reagált is. Nekünk nem volt nozódánk, és időnk sem beszerezni... Nekik viszont volt, és mivel csak egy várossal laknak odébb, felajánlotta, hogy nekünk adja, ami nekik megmaradt. Délben elmentünk érte. Innen is, itt is nagyon sokszor köszönjük!!!
Dani velünk volt, egészen addig, míg rám nem került a sor idehaza, Mari érkezett, hogy a lányokkal legyen, míg én várok. Elmentek vásárolni, és mert ez egy ilyen nap, nem mondtam el neki, hogyan indul az autó, miután megállt vele. És hogy még nehezebb legyen, a T-mobile hálózat ma nem működik, így telefonon sem értem el őket. Ahogy gondoltam, úgy lett, az autót leállította, aztán szegénykém nem is tudta elindítani. Így végül babakocsival jöttek értem, épp végeztem én is.
És hogy mennyire jó blogolni és hogy mennyire jó emberekkel vagyunk körülvéve... Tegnap este még megírtam az oltásról a bejegyzést, amire Nóri azonnal reagált is. Nekünk nem volt nozódánk, és időnk sem beszerezni... Nekik viszont volt, és mivel csak egy várossal laknak odébb, felajánlotta, hogy nekünk adja, ami nekik megmaradt. Délben elmentünk érte. Innen is, itt is nagyon sokszor köszönjük!!!
2009. december 3., csütörtök
Eldőlt
Ma az orvos rákérdezett, hogy be vagyok-e oltva. Amikor nemmel válaszoltam, elhúzta a száját. Aztán megkért, oltassam be magam. És azt is hozzátette, hogy már egy hónapja is megtehettem volna... Ő meg megkérdezhette volna, vagy indítványozhatta volna.
Nagyon sokat dilemmáztam a kérdésen, nem nagyon megyünk sehova, Hanna nem jár közösségbe, Dani pedig megkapta az oltást. Eddig inkább elodáztam a döntést, vártam, hátha jön egy olyan impulzus, amitől végre döntök, döntünk.
Pár napja az igen felé billen a mérleg. Felhívtam a körzeti orvost, szerettem volna megbeszélni vele is, mit gondol, mit javasol. Az asszisztens hárított, nem tudja adni a doktornőt, beteggel foglalkozik. Természetes, hiszen munkaideje volt. Én meg tudtam volna várni. Kaptam egy időpontot konzultációra jövő hét csütörtökre... És ha addig megszületik Áron? Ha fontos, hogy a kismamák be legyenek oltva, (és ezt az asszisztens nyilván tudja, hogy náluk mi a vélemény...) akkor miért is nem beszélhettem a doktornővel? Holnap megyek a t-gyás papírért, meg némi l-thiroxin utánpótlásért, és megkérdem mégegyszer, hátha sikerül pofátlan módon soron kívül, időpont hiányában beszélnem azzal, aki arra esküdött, hogy gyógyít... Talán nem veszi zokon, ha még 5 percet maradnia kell miattunk...
Ma megérkezett az impulzus, oltunk. És ha én és Dani igen, akkor a gyerekek is. Hanna nem is olyan nagy kérdés bennem, Mikolt igen. A doktornénink nem ellenkezett, amikor este felhívtuk. Pedig ő nem ad csak úgy oltást...
Úgyhogy holnap, ha minden jól megy, akkor mindannyian megkapjuk a szurinkat.
Az oltáskivezetőről nincsenek használható infóim, Gazdagréten nem tudnak róla, hogy lenne már, úgyhogy marad a szezonálisnál is alkalmazott Thuja CH30 oltás után 1x10, aztán 3 napig Ifluenzinum CH30 1x5, meg a C vitamin, napi 1200.
A higanyról a dokim azt mondta, ez kiürül... Egy másik nőgyógyász pedig kapott egy hivatalos körlevelet, amit holnaptól minden kismama megkap a rendelésén. Remélem jól döntöttünk...
Nagyon sokat dilemmáztam a kérdésen, nem nagyon megyünk sehova, Hanna nem jár közösségbe, Dani pedig megkapta az oltást. Eddig inkább elodáztam a döntést, vártam, hátha jön egy olyan impulzus, amitől végre döntök, döntünk.
Pár napja az igen felé billen a mérleg. Felhívtam a körzeti orvost, szerettem volna megbeszélni vele is, mit gondol, mit javasol. Az asszisztens hárított, nem tudja adni a doktornőt, beteggel foglalkozik. Természetes, hiszen munkaideje volt. Én meg tudtam volna várni. Kaptam egy időpontot konzultációra jövő hét csütörtökre... És ha addig megszületik Áron? Ha fontos, hogy a kismamák be legyenek oltva, (és ezt az asszisztens nyilván tudja, hogy náluk mi a vélemény...) akkor miért is nem beszélhettem a doktornővel? Holnap megyek a t-gyás papírért, meg némi l-thiroxin utánpótlásért, és megkérdem mégegyszer, hátha sikerül pofátlan módon soron kívül, időpont hiányában beszélnem azzal, aki arra esküdött, hogy gyógyít... Talán nem veszi zokon, ha még 5 percet maradnia kell miattunk...
Ma megérkezett az impulzus, oltunk. És ha én és Dani igen, akkor a gyerekek is. Hanna nem is olyan nagy kérdés bennem, Mikolt igen. A doktornénink nem ellenkezett, amikor este felhívtuk. Pedig ő nem ad csak úgy oltást...
Úgyhogy holnap, ha minden jól megy, akkor mindannyian megkapjuk a szurinkat.
Az oltáskivezetőről nincsenek használható infóim, Gazdagréten nem tudnak róla, hogy lenne már, úgyhogy marad a szezonálisnál is alkalmazott Thuja CH30 oltás után 1x10, aztán 3 napig Ifluenzinum CH30 1x5, meg a C vitamin, napi 1200.
A higanyról a dokim azt mondta, ez kiürül... Egy másik nőgyógyász pedig kapott egy hivatalos körlevelet, amit holnaptól minden kismama megkap a rendelésén. Remélem jól döntöttünk...
2009. november 23., hétfő
Így vagyunk
Hanna:
Kilábalt a tüszősmandulából, olyan ügyes beteg, hogy öröm nézni, ahogy napról napra jobban lett. Pénteken gyakorlatilag semmit nem lehetett már látni a torkában, meg is könnyebbültem, hogy sikerült antibiotikum mentesen tartani.
Tegnap előtt kezdte fájlalni a pisilés közben a punciját, akkor még semmit nem lehetett látni rajta. Tegnap délelőtt rendesen beütötte, megcsúszott és egy korlátdarab fogta meg épp a legrosszabb helyen. Annyira fájt neki, hogy összegörnyedt. Este, amikor meg szerettem volna nézni, azt mondta, már nem fáj... dehogynem fájt neki, teljesen piros és a bőre fel van sebesedve. Gyanítom, hogy az egyedül popsitörlés az okozó.
Mikolt:
Pénteken hőemelkedéssel kezdtük a napot, meg lila szemmel. Nap közben volt még egy kis hőemelkedés, viszont péntek óta gyakorlatilag semmit nem evett. este sikerült benéznem rendesen a torkáig, amikor Dani is segített. Tüszők, tüszők... Nem úszta meg. Pénteken éjjel magam mellé vettem Áron ágyába, ő nem viseli olyan jól a betegséget, mint Hanna. Nem iszik, rettenetesen nyűgös, kézben kell lennie, és semmit nem volt hajlandó a szájába venni. Gyógyszert sem...
A hétvégénk gyakorlatilag arról szólt, hogy kipróbáltam mindent, amit csak lehetett annak érdekében, hogy három falat/étkezés jusson a pocakjába, nem ment könnyen. A hőemelkedése viszont pénteken este elmúlt, és nem is jött vissza. Ma már evett, jóízűen, a torka pedig sokat javult.
A szeme tegnap még fekete volt, és kezd klasszikus monoklija lenni. mára már vannak benne sárgás és kékes árnyalatok is. A duzzanat is elkezdett visszahúzódni, már látjuk a szemét rendesen...
Szombat óta esténként mindkét karja és lába apró piros pöttyös. A 15 hónapos oltás lehet gyanús, a béres csepp vagy a nurfen.
Megpróbálok időpontot kérni a bőrgyógyász doktornéninktől...
Áron:
Remekül van. :)
Én:
Szombaton elkezdett fájni a torkom. Az arcomat ma is érzem, a torkom sokkal jobban van. Mondjuk nekem nincs mandulám, így minden a légcsövemre és a tüdőmre megy. Kicsit megszeppentem, nem szeretnék igazán lebetegedni, kúrálom magam nagy erőkkel, és reménykedem. Azt hiszem nem használ a h1n1 őrület, meg a beszorultság, nem igazán pozitív a szuggesszió amit mindenfelől hallunk, kapunk...
Dani:
Ő úgy döntött kimarad ebből a körből, amit egyáltalán nem bánnék. Az oltás utáni napon kicsit fájlalta a mindenét, de miután megkértem igyon rendesen és ezt megtette, egészen jól lett. Azóta teljesen rendben van.
Kilábalt a tüszősmandulából, olyan ügyes beteg, hogy öröm nézni, ahogy napról napra jobban lett. Pénteken gyakorlatilag semmit nem lehetett már látni a torkában, meg is könnyebbültem, hogy sikerült antibiotikum mentesen tartani.
Tegnap előtt kezdte fájlalni a pisilés közben a punciját, akkor még semmit nem lehetett látni rajta. Tegnap délelőtt rendesen beütötte, megcsúszott és egy korlátdarab fogta meg épp a legrosszabb helyen. Annyira fájt neki, hogy összegörnyedt. Este, amikor meg szerettem volna nézni, azt mondta, már nem fáj... dehogynem fájt neki, teljesen piros és a bőre fel van sebesedve. Gyanítom, hogy az egyedül popsitörlés az okozó.
Mikolt:
Pénteken hőemelkedéssel kezdtük a napot, meg lila szemmel. Nap közben volt még egy kis hőemelkedés, viszont péntek óta gyakorlatilag semmit nem evett. este sikerült benéznem rendesen a torkáig, amikor Dani is segített. Tüszők, tüszők... Nem úszta meg. Pénteken éjjel magam mellé vettem Áron ágyába, ő nem viseli olyan jól a betegséget, mint Hanna. Nem iszik, rettenetesen nyűgös, kézben kell lennie, és semmit nem volt hajlandó a szájába venni. Gyógyszert sem...
A hétvégénk gyakorlatilag arról szólt, hogy kipróbáltam mindent, amit csak lehetett annak érdekében, hogy három falat/étkezés jusson a pocakjába, nem ment könnyen. A hőemelkedése viszont pénteken este elmúlt, és nem is jött vissza. Ma már evett, jóízűen, a torka pedig sokat javult.
A szeme tegnap még fekete volt, és kezd klasszikus monoklija lenni. mára már vannak benne sárgás és kékes árnyalatok is. A duzzanat is elkezdett visszahúzódni, már látjuk a szemét rendesen...
Szombat óta esténként mindkét karja és lába apró piros pöttyös. A 15 hónapos oltás lehet gyanús, a béres csepp vagy a nurfen.
Megpróbálok időpontot kérni a bőrgyógyász doktornéninktől...
Áron:
Remekül van. :)
Én:
Szombaton elkezdett fájni a torkom. Az arcomat ma is érzem, a torkom sokkal jobban van. Mondjuk nekem nincs mandulám, így minden a légcsövemre és a tüdőmre megy. Kicsit megszeppentem, nem szeretnék igazán lebetegedni, kúrálom magam nagy erőkkel, és reménykedem. Azt hiszem nem használ a h1n1 őrület, meg a beszorultság, nem igazán pozitív a szuggesszió amit mindenfelől hallunk, kapunk...
Dani:
Ő úgy döntött kimarad ebből a körből, amit egyáltalán nem bánnék. Az oltás utáni napon kicsit fájlalta a mindenét, de miután megkértem igyon rendesen és ezt megtette, egészen jól lett. Azóta teljesen rendben van.
2009. november 19., csütörtök
Egészségről meg testi épségről
Hanna torka mára egészen szépséges lett. A nyelvgyökén és a garatban még van egy pár apró tüsző, de már se nem piros, se nem gennyes.
A homeopátiás dokinénink szerdán és csütörtökön továbbképzést tartott, így nem tudtam elvinni hozzá, de miután a hőemelkedése már szerdán elmúlt és a torka is javult, úgy döntöttem, ha csütörtökön is látom a javulás jeleit, nem hívom.
Az antibiotikumot nem kapta meg, helyette a mercurius solubilis 15 CH-t kapja napi 3x2 golyót, emellett oscillococcinumot, C vitamint nagy adagban, D vitamint, belladonnát, és béres cseppet.
Tegnap este letolt nadrággal forgott az előszobában majd természetesen el is szédült, és nekiesett a pad sarkának homlokkal... Traumeel. Javul.
Mikolt tegnap délután bemászott az autóba, miközben én megpróbáltam szemétmentesíteni. Előszeretettel ücsörög odabenn, kormányoz, rángatja a sebességváltót. Ott voltam, figyeltem rá, csak azt nem vettem észre, hogy Hanna készségesen kinyitotta neki a vezető oldali ajtót, Mikolt pedig arccal előre kiesett az ülésről... Estére bedagadt a szeme. Neki is kenegetem traumeellel, most épp lilás pirosas, és alig lát ki rajta.

Éjjel háromszor keltem hozzá, ami szokatlan. Reggel hőemelkedéssel ébredt, leverten. Megpróbáltam belenézni a torkába, nem látni semmit. Reggeli után sokkal jobb kedvű volt már, iszik rendesen, csak pillanatnyilag tanácstalan vagyok, mi legyen a továbbiakban. Természetesen, mivel Hanna jobban volt, reggel nem hívtam a homeos dokinénit, így a mai napra már nem tudok vele megbeszélni semmit, ráadásul jön a hétvége...
Nem vagyok feldobva...
Dani tegnap megkapta az új influenza elleni védőoltást, ötünk közül egyelőre ő az egyetlen. Mi így döntöttünk... Mára fáj a feje, karja, rázza a hideg... Vagy már bújkált benne valami, vagy a mellékhatások. Azt mondjuk nehezményezem (nem értem és elég dühös is vagyok miatta), hogy asszisztens adta be az oltást és orvos előtte meg sem vizsgálta.
Áron és én jól vagyunk.
A homeopátiás dokinénink szerdán és csütörtökön továbbképzést tartott, így nem tudtam elvinni hozzá, de miután a hőemelkedése már szerdán elmúlt és a torka is javult, úgy döntöttem, ha csütörtökön is látom a javulás jeleit, nem hívom.
Az antibiotikumot nem kapta meg, helyette a mercurius solubilis 15 CH-t kapja napi 3x2 golyót, emellett oscillococcinumot, C vitamint nagy adagban, D vitamint, belladonnát, és béres cseppet.
Tegnap este letolt nadrággal forgott az előszobában majd természetesen el is szédült, és nekiesett a pad sarkának homlokkal... Traumeel. Javul.
Mikolt tegnap délután bemászott az autóba, miközben én megpróbáltam szemétmentesíteni. Előszeretettel ücsörög odabenn, kormányoz, rángatja a sebességváltót. Ott voltam, figyeltem rá, csak azt nem vettem észre, hogy Hanna készségesen kinyitotta neki a vezető oldali ajtót, Mikolt pedig arccal előre kiesett az ülésről... Estére bedagadt a szeme. Neki is kenegetem traumeellel, most épp lilás pirosas, és alig lát ki rajta.

Éjjel háromszor keltem hozzá, ami szokatlan. Reggel hőemelkedéssel ébredt, leverten. Megpróbáltam belenézni a torkába, nem látni semmit. Reggeli után sokkal jobb kedvű volt már, iszik rendesen, csak pillanatnyilag tanácstalan vagyok, mi legyen a továbbiakban. Természetesen, mivel Hanna jobban volt, reggel nem hívtam a homeos dokinénit, így a mai napra már nem tudok vele megbeszélni semmit, ráadásul jön a hétvége...Nem vagyok feldobva...
Dani tegnap megkapta az új influenza elleni védőoltást, ötünk közül egyelőre ő az egyetlen. Mi így döntöttünk... Mára fáj a feje, karja, rázza a hideg... Vagy már bújkált benne valami, vagy a mellékhatások. Azt mondjuk nehezményezem (nem értem és elég dühös is vagyok miatta), hogy asszisztens adta be az oltást és orvos előtte meg sem vizsgálta.
Áron és én jól vagyunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
















