A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna hónapról hónapra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hanna hónapról hónapra. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 29., hétfő

Hat és fél éves Hanna





Nagy lett. Csak közhelyek jutnak eszembe, meg érzések.
Hogy milyen, amikor a hosszú karjaival átölel, megpróbálom felemelni, de a lábai majdnem a földig érnek. Ha a kezembe veszem a kezét, már nem egy csepp kis tenyér simul a tenyerembe. Akkor is kislány már, amikor alszik, a leggyönyörűbb tündér, akit valaha aludni láttam.

Nem hiszem, hogy képes vagyok objektíven írni róla, azért megpróbálom. :)
Anyukám mindig azt mondja, a képeken olyan szomorú. Van benne igazság, bár ismerem ezt a fotóarcot, és az igazit is, amikor huncut, szívből nevet, felszabadult.
Mégis, a legnagyobb fejtörést tényleg az okozza nekem, hogy Hanna mennyire felelősségteljes, mennyire ösztönösen veszi fel a felnőttszerepet, ha mi épp nem vagyunk kéznél. Nem tudom eldönteni, hogy mi adjuk neki a feladatokat, főképp a lelkieket, vagy maga veszi magára magától.
Mert bármennyire is szép ahogy a kisebbekkel van, ahogy nyitott mindenki felé, és amilyen türelme van bárkihez, néha úgy szeretném kiemelni ebből a szerepből, és csak játszani látni őt, önfeledten, korlátok nélkül.
Hanna a jógyerekünk.
Olyan sokszor kell figyelmeztetnem magam erre, és csak remélem, hogy legalább annyiszor észre is veszem, ha meg kell menteni a jóságától, mint ahányszor megköszönöm neki, hogy könnyű vele.

Nagy lett.
Lovagol, balettozik, mától pedig úszni is jár. Elképesztő, ahogy rajzol, ahogy mesél, ahogy babázik. Finom, törékeny, érzékeny.
Figyelmes, érdeklődő, tele érzelmekkel.
Nyitott mindenre, ami zene, mese, kép.

Fél a sötétben, a sötéttől, és mostanában mintha felismerné a világ fizikai korlátait, az eddigi nagy bátorsága alábbhagyott. Nem mintha nem mászna fára, jómagasra, vagy visszafogná magát, ha gyűrűt lát, amin lógni lehet, de van, amit nem próbál megcsinálni, és ez új.
Továbbra is nagyon jó mozgású, és kitartóan próbálkozik minden új dologgal. Most épp egy korcsolyapályát építettek a városban, Hanna addig ügyeskedett, míg az a fránya kori nem engedelmeskedett neki.
Vízben halacska, szárazon kiscsikó.
Nem lesz balerina, a hajlékonyságát valahol elhagyta, de egyre szebben táncol, a többi pedig kitartás kérdése.

Nyugodt, de nem csendes, bújós, és szeretnivaló, csupaszív kisember.
Ha fáradt, no akkor kifordul önmagából, ilyenkor kerülnek legtávolabbra az önfegyelem korlátai, kiabál, hisztizik, zokog vigasztalhatatlanul.

Rettentő lassú. Vagy azért, mert annyira precízen akar mindent megcsinálni, hogy abban elfárad, és emiatt nem tudja befejezni, amit elkezdett, vagy azért, mert bármi a környezetében képes elterelni a figyelmét. Ő az utolsó, ha az udvarra megyünk, itthon is, az óvodában is. Ott azért, mert minden kicsinek segít öltözködni. Ha pedig dolgozik, semmi értelme sürgetni, mert az aprólékosság az idő ellensége. Igyekszem motiválni, és drukkolok neki, hogy mire iskolába megy, legalább azt megértse, hogy bizonyos idő jut bizonyos dolgokra, több nem.

Egyre több dologról lehet vele beszélgetni, és ez olyan nagyon jó. Igényli is ezeket a beszélgetéseket, főképp a kettesben, vagy hármasban töltött időt. A legtöbbet a kisbabák érkezéséről kérdez, gyerekekkel pedig főképp a tündérekről értekezik. :)

Közösségi ember, jó barát, és nagyon jó testvér. 
123cm, 23kg, fogat vált éppen, és már van egy "betemetett" foga is (Anna azt mondta, ha minden felnőtt így viseltetne a fogorvosi székben, akkor sokkal szebb lenne a fogorvosok élete :)).
Szeretjük nagyon. :)

2010. április 27., kedd

Háromésfél


Csak nézem, és csodálom...
Annyira finom, és bájos, és megértő és elfogadó, hogy néha összeszorul tőle a szívem.

Ahogy kéri a kisoroszlánt, hogy ne tépje ki a haját.
Ahogy próbálkozik kompromisszumot kötni az öntörvényűvel.
Ahogy formálja az "s"-t és pergeti az "r"-t.
Ahogy mindent egyedül csinál, ha tehetné még ebédet is főzne nekünk.
Ahogy rajzol, fest, alkot.
Ahogy elmélyülten olvasgat.
Amilyen jó testvér.
És amilyen jó ember...

Csak nézem, és bár emlékszem, milyen volt pici korában, már nem tudom visszaidézni minden pillanatát. Pedig úgy szeretném. Megállítani a percet, mély levegőt venni, és beszívni az összes élményt, amit Ő adott. Az első. A tanítóm...

Lassan maga mögött hagyja a sikítós dackorszakot, és fontosabbak lesznek majd a társak. Érzem, ahogy formálódik a kapocs köztünk, ahogy érik az önállósága. Mindig is volt benne felelősség érzet, mostanában még erősebben látom ezt, és olyan szívesen átvennék abból, amit cipel. Szeretnék jó kísérő lenni, és szeretném ha sokáig gyerek maradhatna. Honnan az a mélység a tekintetében? És honnan az a vágy, mindent velejéig kivizsgálni, megérteni, megélni... Csak figyelem, és tanulok...

A minap az esti elköszönés után melléfeküdtem. Kuncogott, mert már rég nem volt ilyenünk. És én is kuncogtam, mert olyan jó, hogy már lehet vele bolondozni elalvás előtt.

2009. szeptember 27., vasárnap

Majdnem három

Hanna egy hónap múlva három éves lesz. Nézegetem, és már nem is emlékszem, milyen volt picinek. Sokszor kéri, nézzünk képeket, olyankor elmerengek mennyire gyorsan elmúlt ez a három év, és milyen jó, hogy még itthon van. Mehetne óvodába, érett is rá, mégsem bánom, hogy marad még.

A dédi ma mesélte, hogy meglepődött a héten, hogy mekkora lett Hanna. Az öcsém pedig hitetlenkedett, amikor a barátnőjével azt számolgatták, mennyi idős is az idén. Három. Várja, emlegeti, minden nap elmondja, milyen tortát, azon milyen marcipánt szeretne. Tudja, hogy a születésnapja után majd egyszer óvodás lesz, öccse születik, jön a Mikulás.

Érzékeny, okos, szép. Öntörvényű, nagyon. Kis skorpiónk, aki felvállalja az összes felelősséget, amit talál, néha fáj a szívem mennyire. A minap azt mondta:
- Mama, ha majd Áron kibújik a pocakodból, felveszem a nyakamba, hogy tudjad fogni a Mikoltot.

Szeretném ha sokáig gyerek maradna, ha önfeledten tudna játszani, ha gondtalanul tudna ráhagyatkozni, vagy ránkhagyatkozni. Örülök, hogy ő az első és örülök, hogy van testvére.

2009. április 27., hétfő

Kétésfél év

Nézem Hannát, és egy kisóvodást látok. Hol vannak már az evés-alvás-pelenkatartalom gondjai... Nem nőtt nagyot, 93cm, nem is változott a súlya sem, 13 kiló, mégis alakul a teste, egyre kevesebb babavonást látok már rajta. A pocakja változatlan, mondogatja is, hogy nagy a hasam, van benne egy kisfiú meg egy kislány. :) De az arca megnyúlt kicsit, és az egész alakja inkább idősebbnek mutatja a koránál.

Azt gondoltam, túl vagyunk a hisztikorszakon, de két hete újult erővel tört elő, számomra teljesen váratlanul, emiatt gyakran nincs is jó eszközöm a kezelésére. Igazi magánkívül üvöltős, akarooom kiabálós, takony-nyál összefolyós dührohamok ezek, és láthatóan semmi sem képes közel kerülni hozzá, én a legkevésbé. Még formálom mit is tegyek, de nem egyszerű. Pláne, hogy emellett mintha megszűnt volna látni és hallani, semmi olyat nem tesz meg, amit kérek tőle, és mindazt, amiről azt gondoltam már megy, elfelejtette.

Vannak azért jobb pillanatok, amikor nagyszerűeket lehet vele beszélgetni, sztorizik, kitalál, játszik, épít. Énekel, mondókázik, öltöztet vetkőztet. Mikolttal például kivétel nélkül kedves, és még mindig szívesen játszik vele, pár napja kezdtek el bújócskázni, és Hanna nagyon élvezi, ahogy a kis sellőtestvére kúszik utána.

Egyre önállóbb, egyre jobban igényli a kortárs társaságot, emaitt lehet hogy minden meggyőződésem ellenére még idén beiratkozunk az óvodába, de mivel ősszel felújítják, és a kicsiket csak decemberben lehet beszoktatni, mi majd márciusban kezdjük. Hanna persze örül, hogy pontosan minek, azt még nem is tudja, de jó látni, ahogy magabiztosan meséli, hogy az óvodában tanulni, játszani, ebédelni és aludni fog.

A mozgása még mindig hihetetlenül jó, annak ellenére, hogy a napokban több baleste is érte, mert nem koncentrál eléggé, de nincs akadály és addig küzd mindennel, amíg végül sikerül. A legújabb a háromkerekű bicikli, amit hátrafelé már remekül hajt, előre pedig többé kevésbé. Hajmeresztő helykre mászik fel, be, át, és csak reménykedem, hogy nem töri össze magát nagyon.

Nyitott, vibráló, eleven, és újabban nagyon sokszor bújós is.
Az elmúlt időszak legnagyobb változása az alvás terén történt, azzal, hogy délután magától megy lefeküdni. Este még kellünk, de ha kérem, képes elengedni.

Sokszor próbálom felidézni, milyen volt kicsinek, és hihetetlen, de sok mindenre már nem is emlékszem. Hogy hogyan lett belőle ekkora lány... Nagyon gyorsan. Sokkal gyorsabban, mint gondoltam.

Majdnem fél,
majdnem másfél,
és majdnem kétésfél évesen.

2009. február 27., péntek

28 hónap


Újra eltelt egy hónap. Lassan már nem mérjük az időt ilyen kis egységekben, bár vannak változások most is, mint eddig bármikor. Szeretem nézni, ahogy formálódik, alakul. És persze szeretem a tapasztalást is, mennyit változom én is Tőle.

Fogat nem növesztett, csak hajat, és szókincset, ez utóbbi lassan érik, de annál izgalmasabb. Az újak közül valók a fantasztikus, a szuper, a jólvan jólvan is. Vannak már nyelvtanilag teljesen helyes hosszú mondatai is, talán ez a legnagyobb változás a beszédében most. Ma kérdezte tőlem: Milyen tortát kapsz?
A nóták repertoárja egyre bővül, és sokszor ha elfelejteném a dallamot, tőle kell csak kérdeznem.
Édes, okos hurrikán, kedves és finom, épp olyan, mint amilyennek született, de ezt csak visszafelé látom amitől még izgalmasabb az egész fejlődés csoda.

2009. január 27., kedd

Hanna 27 hónapos


- Képtelenség fényképezni, mert egy pillanatra sem áll meg... Úgyhogy ilyenek készülnek róla...
- A nagykádban háton fekszik úgy, hogy csak az arca látszik ki a vízből, és énekel. Általában saját szerzeményeket.
- Este a fürdés előtt levetkőzik, van hogy egyedül, leveszi a pelusát, felmászik a wc-re, (bili, szűkítő nem kell...) és pisil. Minden este.
- Vacsorára nem eszik, vagy csak nagyon keveset, a fürdőszobában viszont egy üveges bébiételt magába rak. A kedvenc a nestlé krumplifőzeléke.
- Nyolcsoros mondókát, éneket rengeteget elmond, elénekel, soknak a dallama is alakul már.
- Az esti mesélés leginkább a mondókás könyvek átlapozásából, végigénekléséből áll, kép alapján tudja, melyik oldalon milyen dal szerepel. Ha kérem, megkeresi. Közben mondogatja: Várjál csak!
- A lefekvéshez kell még sok mese tőlem is, három után rendszerint befejezzük, befekszem mellé, és el kell meséljem neki, hogy merre jártunk a nap folyamán. Közben jár a feje, és sokszor velem mesél. Nagyon jó így beszélgetni!
- Éjjel néha felriad, kiabál nekem, már nem jön át. Rendszerint csak rosszat álmodik, és egy kis babusgatás után szerintem fel sem ébred, megnyugszik, és alszik tovább.
- Reggel nyolc körül ébred, és azonnal akciókész.
- Ha két óránál többet vagyunk bezárva, kikészül, a napokban fedezte fel, hogy mekkora móka a radiátorra felmászni, majd onnan a kanapéra háttal fejest ugrani. Én nem rajongok ezért, inkább igyekszem kivinni levegőre. Nem mindig sikerül...
- Egyedül ebédel, szépen eszik, kivéve, ha maszatolni van kedve.
- Délután két órát alszik, volt már ebben a hónapban olyan alkalom, amikor ő kérte, menjünk. Ez azért igen ritka alkalom volt...
- Egy új szófordulattal bővült a repertoár: Az a helyzet... :):)
- Jó testvér. A minap kettesben maradtak a nappaliban Mikolttal, hallom, hogy a kicsi nyekereg, Hanna odavitte neki az egyik állatát, de ettől nem lett jobb. Halkan mondja neki: Nincs semmi baj. Majd még két állatot odaadott neki. Mikolt csendben maradt. :)
- A fognövesztés szünetel, a betegségek elkerülték ebben a hónapban, koppkopp.
- Magas, jószívű, kedves, akaratos, sokszor kiabálós, elégszer hisztis és lassan már egyáltalán nem baba. 93cm és 12 kiló.

Szeretem nagyon, de ezt nem is olyan rég írtam már :):)

2008. december 27., szombat

2év 2hónap

Hanna ennyi idős lett. Ma van az egyik dédnagypapájának a születésnapja, ma lenne 81 éves. Ma van a névnapja is, és a házassági évfordulójukat is ezen a napon ünnepelték. Gondoltunk rá ma sokat. :)

A legnagyobb változás a beszédben történt, két hónap alatt gyakorlatilag folyékonyan, érthetően, (bár lehet, hogy ezt csak én gondolom így...:)) szépen beszél. Olyan nagy könnyebbség ez, bár lassan elfelejtem, milyen volt az életünk jelnyelvet használó kétévessel. És persze mindez csak akkor igaz, ha éppen meghallja, vagy van kedve a közléshez. Sokszor ugyanis annyira fontos teendője van, hogy hallani sem képes, nemhogy beszélni.
Itt a második nagy változás, a koncentráció és az akarat találkozása. Rengetegszer hallom, hogy akarom, csijájom, én. Megjelent a tiem is, már úgy vártam :) És tény, hogy egyedül eszik, vetkőzik, öltözik, sokszor egyedül játszik is.
A játékról... Pár napja mindent elsöprő mennyiségben azt játssza, hogy a bölcsőbe pakolja egyesével az összes babát, állatot, ma a ceruzákat is, és a könyveket is, mindet megzsuppolja, úgy, hogy énekli a zsippzsuppot, közben pedig ringatja az aktuális bennfekvőt. Amikor végére ér a nótának, megdicséri a játékát, "ügyes vagy ... ". :)

A másik nagy kedvenc, kevésbé kis rendetlenséggel járó, de még mosolyfakasztóbb elfoglaltsága, hogy egyesével bepakolja a könyvespolca tartalmát zacskókba és az előszobába, hidegebb időben a nappali közepére halmozva őket. Szenzációs kupac alakul belőlük, győzzük visszapakolni. :)

A beszédhez hozzá tartozik a nótázás, mondókázás is. Egyre több dalt tud végigénekelni, sokszor együtt is énekli velem, nem csak hallgatja. A dallam is felismerhető egyre gyakrabban, de csak az én finom füleimnek. :)

Az alvással le kell kopognom el vagyok kényeztetve, kivételesen egyszer kétszer kel egy héten, akkor is csak rövid időre, és a nálunk töltött idő is elenyésző. Délután kettőkor elalszik, négykor ébred, este pedig nagyjából tízkor a mi fotelban ücsörgésünk mellett. Reggel nyolc körül ébred, azonnal lábra parancsol minket is, bár karácsony óta eljátszik egyedül is. Úgy tervezem, hogy majd a költözés után teszem egybe őket, kíváncsi vagyok, milyenek lesznek majd úgy az éjjelek...

Az elmúlt hónapban 16ra gyarapodott a fogak száma, kilóban a 12,5 maradt és most nem is nőtt szerintem, vagyis 91-92cm. Magas. Szélvész, hurrikán, de kedves, és nagyon jó testvér még mindig. :)

2008. november 27., csütörtök

25 hónapos


Hanna nagylány. Mióta Mikolt megszületett, még inkább feltűnő, hogy a babakornak vége, és egy önálló, erős akaratú kisgyerek is van a családban.
Negyed száz hónap... Nem tudom, meddig számolja az ember hónapokban a kort, ma még egyszerű dolgom volt, hiszen csak egy telt el a második születésnapja óta. És mégis annyira sűrű volt ez a hónap, csak kapkodtam a fejem, és igyekeztem lejegyezni azt a sok mindent, amit mondott, csinált. És persze rengeteg mosolyt, kacagást adott nekünk ez a kisember, és ez olyan fantasztikus dolog.

Ez a hónap a beszédé, a szobatisztaságé és az egyre erősödő akaraté volt.
A mai nap gyöngyszeme:
- Én vagyok a Hanna. Kicsi vagyok. Nagy leszek. Majd.
A nagymamával beszélget telefonon, a nagymama ötletel, esetleg lemehetnénk a játszóra.
- Nem jó a játszó, vizes a csúszda, nem lehet lecsücsülni.

Gyakorlatilag négy hét alatt az egyszavas, vagy inkább egy szótagos és néha, elvétve egy szavas mondatokból összetett, hosszú szövegelés lett, ragokkal, múltidővel. Hihetetlen a tempó, még ha kicsit később is jött el Hannánál, mint ahogy vártuk.

Egyre több mondókát, éneket tud, minden újabbat tátott szájjal hallgatunk. Végigénekli a zsippzsuppot, a hinta palintát, most épp az élivári hentesvárit énekelgette.

A szobatisztaság terén a nagy lépést az jelentette, amikor először ült rá egyedül a wcre és mutatta meg nekünk, hogy ha akar, képes már ügyesen, mellécsurgás nélkül is pisilni. Azóta is elő-előfordul, hogy kér, vegyünk fel bugyit, vagy pisiljünk a wcbe, (a bilit nem szereti... mi sem pisilünk bilibe...) de még nem tart ott, hogy egész nap bugyiban legyen. Nem sürgős.

Az akarat... Van földre fekvős kiabálás, van nem és van egyszerűen süketség is. Míg eddig elég könnyen lehetett vele kompromisszumot kötni, mostanában sokszor meg sem hallja, ha más utat szeretnék mutatni, annyira kell a sajátja. Megjelent a szótárban az "akarok" is, amit néha, ha nem feltétlen az akarás a "szeretném"mel is helyettesít. Főleg az esték harcosak, és főleg az alvás körül van feszültség köztünk. Ennek a pozitív vonzatai, hogy egyedül eszik, vetkőzik, kezet mos, fogat mos, felveszi a nadrágját, sapkáját, beül az autóban a székébe, fújja az orrát, és megtörli a száját evés közben, akár kanállal is.

A finommozgása egyébként is nagyon ügyes, az ollót még mindig nem mertem kipróbálni, de lassan itt lesz az ideje. Viszont a gyurma, a zsírkréta változatlanul tetszik neki, nagy fagyöngyöt fűz, és duplózik. A játékról jut eszembe... Az ugráló nagyon bevált, még egy csúszda kellene, és egy sátortető a kuckó fölé, és teljes lenne a téli lak. Egyre több szerepjátékot játszik, és a mintha is megérkezett. Etet, mintha, eszik, mintha. A babáknak főz, a papától pedig ma reggel még a malacka is kapott puszit, majd elintegette a munkába. Sajnos a kültéri prograok egyre korlátozottabbak, nagyon szeretem viszont, hogy itt a Vadaspark, ahova szívesen megy bármikor egy kis csacsi-ökör-lúd-bárány-kecskenézőbe.

Az alvás, még mindig favorit témánk. Nem jöttem még rá, (ha valaki kívülről látja, mi az ok, és mi lenne a megoldás, segítsen...) hogy egyszerűen nem akar kimaradni semmiből, vagy ezzel a témával kapcsolatban érzi, hogy fogy a türelmem, vagy fél a sötéttől, az egyedülléttől, a bármitől, vagy nem fáradt, vagy így tudja leginkább kifejezni, hogy akkor is, úgy is az van, és lesz, amit ő szeretne, nem tudom. Vannak horroresték, fél 12es elalvással és vannak könnyebbek, amikor már 10kor alszik. A hogyan is elég változatos, ezt sem sikerült még eddig egy meghatározott koreográfiába rendezni. Úgy érzem, ha ez megoldódna, könnyedén azt mondanám, nagyon egyszerű Hannával.

Mikolttal egyre többet játszik, és szereti, ha a közelében van. Volt ebben a hónapban néhány féltékenységféle is, igyekszem ilyenkor türelemmel, megértéssel, szeretettel lenni felé. Ami nála bevált eddig, hogy amikor Mikoltot bántja, előbb megszeretgetem Hannát nagyon, (feltéve, ha a pici nem sír torkaszakadtából) aztán próbálom megértetni vele, hogy meddig, mit, hogyan. A szeretgetés eredménye, hogy az esetek döntő többségében odamegy Mikolthoz, és magától ezt mondja neki: Bocsánat. Nem kértem rá soha... A maradék kevésben pedig kénytelen vagyok határozottan útmutatást adni a viselkedésre, erőviszonyokra vonatkozóan.

Változatlanul sokat barátkozik, keresi is a társaságot, nyitott, vidám, öntörvényű. 12 kiló és 91 cm a mai itthoni mérés alapján. Van 15 foga, és ebben a hónapban először a haja nem hosszabb, hanem valamivel rövidebb lett.

2008. október 27., hétfő

Megünnepeltük

Sajnos Mikolt végigaludta, én pedig végigfényképeztem, így olyan az egész archív, mintha egy apuka és egy kislány lenne az egész család... Pedig nemiiiis.

Szóval először is köszönjük mindenkinek az sms-eket, és a hozzászólásokat, mindet átadtam szóban az ünnepeltnek. Másodszor arra jutottam, hogy a születésnapon igenis az édesanyákat is fel kell köszönteni. :) Ugyanis a délutáni szieszta alkalmával a szüléssel álmodtam, és most pont nem esett jól :):) A végeredmény persze mindent megér, de akkor sem. :):) Harmadszor pedig külön nagyon köszönöm az aktív nagyszülők segítő közreműködését, ami nélkül nem lett volna ma torta, és egy adag játék sem. :) Szuper érzés volt újra mindenkit nagyszülői mívoltában érezni!!!

És akkor a lényeg. Az ajándékok, és a család ideális elosztása végett a mai napot négyesben ünnepeltük itthon, pénteken majd egy része a nagycsaládnak máshol, és szombaton a nagyszülők és még egy páran nálunk fognak fület huzibálni.

Ahogy tavaly is, most is a délutáni alvást követően köszöntöttük Hannát. Míg ő szundikált, mi rendet tettünk, és az ajándékokat a nappaliban a nagy szőnyegre pakoltuk. Aztán már csak a kisasszonyt kellett várnunk, amint kis segítséggel szépbe ötözve beront, és mindent egyszerre ki akar bontani, próbálni. A legnagyobb öröm persze a trambulin volt, ezt már nagyon régóta terveztük, de Dani sokszor megvétózta. Hiába, és alaptalanul. Alig lehetett leszedni róla, egész délután ugrált. Persze minden csoda három napig tart, de én kivárom. :)

Kibontottuk az összes csomagot, amikben a következő kincsek voltak:
1. könyvek (Cipelő cicák, Findus és Pettson)
2. fürdőkádba játékok
3. mese dvd Findusról és Pettsonról egyelőre magyarul, de keresem angolul...
4. esernyő
5. hajgumik
6. a zenei fejlesztés jegyében egy xilophon

Semmi baba, vagy babatartozék... Hannának az esernyő volt a második számú kedvence, nekem pedig az a könyv, amit már az első születésnapjára szerettem volna, egy igazi, kézbe fogható napló, róla. És mert a babaszobán vezetett blogunk majdnem 600 bejegyzést tartalmaz, és kinyerni szinte lehetetlen, mert iszonyat sok munka, úgy döntöttem, lejjebb adom. Csak 80 oldalnyi elmúlást szedtem ki belőle, zömmel a hónapok összefoglalóit, és egyéb apróságokat, így az első két év története megvan lapozható formában. Ezúton is örök hálám Misinek aki nélkül nem lenne kézbevehető a nyersanyag. Egyszóval gyönyörű lett... És bár Hanna nem volt különösebben elragadtatva, bár egy idő után lapozgatta, nézegette, majd sokára biztosan örülni fog neki.

Volt tortázás is tüzijátékkal, gyertyákkal, marcipánlovacskával, ekkor láttam igazán, mekkorára nőtt a mi kicsi pici lányunk egy év alatt!
Végül Hanna kibontotta Sára ajándékát is, amiben még fantasztikusabb vízijáték és két könyv volt. Olyan nagyon örült neki, hogy bekuckózott a kincse közepére és azonnal fel is hívta Ágit. :) A képen épp meséli, mi mindent kapott. A köszi már elhangzott ekkor :):)
Mikolt a drága nem sokkal ez után ébredt, nem is sejtve, mi történt míg ő aludt, ezzel együtt érdeklődve nézelődött a trambulinon, amire feltettük, és hogy jobban lássa, mit néz Hanna, gyorsan meg is fordult a hátára. :) Az igényes képekhez szokott kedves olvasóktól ezúton is elnézést kérek a silány minőség miatt, ezen csak a Jézuska segíthet... Mentségemre legyen, hogy 1. őt sem szerettem volna kihagyni, 2. olyan édes :), 3. igazán igyekeztem, de fény nélkül mozgást...

Ilyen Hanna két évesen


Mikolt ma kapta meg a három hónapos oltását, és ha már ott jártunk, megmérték Hannát is. Jól meglepődtem, mert egy ideje nem volt lényeges változás a paraméterekben, de úgy tűnik, igazam volt, hogy úgy láttam, rövid a nadrágja, amit két hónappal ezelőtt vettem...

Nos Hanna két évesen 91 cm, kicsivel több mint 13 kiló, és a jeles napra kibújt a 15. fogacskája.

Az elmúlt egy hónapban rengeteg új dolog történt, a leglényegesebb a beszéd rohamos fejlődése, aminek szívből örülünk, és minden egyes új szó, mondat, kifejezés mosolyt csal az arcunkra. A leltárral elkéstem már régen, mára már nem is tudnám számba venni, mi mindent mond, pedig milyen érdekes lenne... :) Na de akkor az összefoglalás, íme, ilyen a mi kétévesünk:

Alvás tekintetében igen színes hónapot tudhatunk magunk mögött. Volt ebben velünk alvós, hajnalban átköltözős, szivacsozós a mi szobánkban, és átalvós is egyre több, azt hiszem mostanra jutottam el odáig, hogy nagyjából mindegy, csak aludjon. Azért igyekszem meggyőzni, hogy van saját helye, szobája, és micsoda nagyszerű dolog ez, de a siker még várat magára. A nagy kutyát, amivel alszik, a Borobonos könyv nyomán Szuszinak nevezte el, és ha nappal a cumi vagy a nenn kikerül a szobából, Szuszi az egyetlen, akivel vissza lehet csábítani őket a helyükre.
A délutáni, sőt egyre gyarkabban az esti altatást is átengedem Daninak, ezt Hanna kezdeményezte, én pedig örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel elalszik. Nagyszülőknél eddig nem próbáltuk, nekem még korainak tűnik...

Evés... A kanalat, villát már nagyon ügyesen használja, bár mostanában a kézzel evés is nagy kedvenc lett, mondja hozzá: kézzel... :) Nagyjából mindent megeszik, vannak időszakos favoritok is, most épp az uborka(obó), husi, felvágott. Kenyérféléket nem szívesen, de üres kifőtt tésztát bármennyit. Inni még mindig vizet főleg, vagy szörpöt, ami után fogat is kell/llene mosni. A gyümölcsök kóstolgatása is elérkezett, almár egészben, héjjával együtt eszi, de eszik banánt, barackot, szőlőt, szilvát is, gyakorlatilag bármit. Az étvágya pedig változó, sokszor a tízórai is elmarad, sőt van, hogy a reggeli is csak néhány falat.

Mozgás. Várgesztesen olyan élményben volt részem, ami a sokat emlegetett sztorik közé fog kerülni. Dani is, én is nagy vizesek vagyunk, de amit Hanna művel, az túltesz rajtunk. Nincs félelemérzete a vízben, olyan otthonosan mozog ebben a közegben, hogy öröm nézni. Szárazföldön is ügyes, néha látom, mi a különbség egy egy évvel idősebb gyerekhez képest, de őszintén szólva nem sok. Páros lábbal ugrál, padon hason végighúzza magát, bordásfalra felmászik, és le is jön egyedül. Lépcsőn régóta biztonsággal jár le és fel is, a magasabb fokok miatt néha macerásabb a kivitelezés, de megoldja. Motorozik, rohan, és ügyesen esik. Ma kipróbáltuk a háromkerekű kisbringát is, és egészen ügyesen tekerte, de az erő még hiányzik az igazi száguldáshoz. Ebben a hónapban megtanult bukfencezni is, és a nagy kedvenc a trambulin, meg a forgás szédülésig.

Finommozgás tekintetében változatlan a helyzet, festeni kellene már, csak nem tudom, mennyire maszatolnánk össze mindent, így egyelőre a bátorságomat gyűjtöm hozzá. Inkább szabad téren krétázunk. De ahogy nézem, ahogy a kanalat villát fogja, nem hiszem, hogy gond lenne az ecsettel sem. Ceruzát szabályosan tartja, bár rajzolni nem szeret igazán... nem tud megülni egy percnél tovább. Gyurmázni szoktunk, ebből apró galacsinokat gyárt, és mostanában formázunk is belőle állatokat. A kis sordófával szépen kilapítja. Duplóból tornyot épít.

Játék... mi nem az? :) Babák, könyvek. Mikoltnak mesél, a babákkal anyukásat játszik, szoptat, öltöztet, főleg le, bár nem túl gyakran, de megesik, hogy fel is. Pelenkáz, cumisüvegből itat. Elkezdett építeni, leporellóbl udvart, kockákból tornyot. Énekel, mondókázik, egyre többről derül ki, hogy tudja kívülről. Ha mondom, mondja az utolsó szót. A pakolás még mindig nagy szerelem, mindent ki, és ha kérem vissza is. Mivel még mindig sokat vagyunk kint, a homok, hinta, csúszda és a motorozás a legjobb elfoglaltság. A délelőttök mindig kicsit nyüglődősebbek, ebben rám hasonlít, de délután eljátszik magában, akár másfél órán keresztül. Tegnap először mintha játék kezdeményt fedezett fel, a nagypapa mutatta neki, hogy a zuhanyrózsával le lehet fürdetni bárkit, ezt azóta is lelkesen teszi. De etet bennünket a játéktányérjából is. :)

Kommunikáció. Még mindig nem a szavak embere :), de aki figyeli, megérti, sőt a már beszélni tudó társakat se zavarja, hogy Hanna sokmindent inkább mutogat, vagy ráutal. Azért egyre gazdagabb a szókincs, mára már rövidebb mondatok is elhangzanak, az egyik kedvencem, amikor egy este a vacsoránál kimutat az ablakon, majd azt mondja: Nap alszik... A másik pedig, ha elég volt máshol azt mondja: Menni haza most. Ezzel a minap hazaküldte a nagyszülőket is...

Szociális. Könnyen barátkozik, a legnehezebb természetű gyerekektől sem riad vissza, ha megütik figyel, hogy mi a baja annak, aki ilyet csinál. Már eljutottunk oda, hogy nem ad oda mindent, de ha kérem, meg lehet vele egyezni. Finom, bár a csendes akarata mindig jelen van, nem lehet egykönnyen lerázni. Általában a középpontban szeret lenni, nem zavarja a tömeg, azokon a foglalkozásokon, amikre járunk kis segédként a nyomában van a vezetőnek. Ebből nyilván lesznek még problémái, de láthatóan fogja, ha nem lehet Kati ölébe ülni csiribirin, bár nem lelkes tőle. :) Egyelőre nem durvul, bár bőven lát példát erre a konfliktus kezelési módra a játszón, és remélem, hogy nem fogja megtanulni...
Úgy döntöttem, ebben az évben még mindenképpen marad tthon, aztán majd meglátjuk. :)

Temperamentum. Alapvetően könnyen kezelhető, jó természetű, kedves kislány, a nagy nagy akarata ellenére. Hiszti van persze bőven nálunk is, de ha nem a világ dől éppen össze, amire van példa, akkor lehet rajta segíteni. Ha megkérem, csukja szorosra a száját, megteszi, mostanában elég ha csak azt kérem, kicsit figyeljen rám. Kompromisszumkész, és ezt nagyon nagyra értékelem, és hálás vagyok érte. Rájöttem, ha időt hagyok neki, akkor sokkal könnyebben elenged bármit, legyen az apróság, vagy igazán fontos a számára.

Testvérség... Hanna jó testvér. Számon tartja a kisebbet, ha sír, megy hozzá, és igyekszik megvígasztalni, puszival, simogatással, cumival, és mondja hozzá: Mimi ne sírj. Ezt néha hangosabban teszi, de az is édes. :) Ha autóban utazunk, szól, ha elaludt, vagy felébredt, itthon pedig sokszor igyekszik már játszani is vele, ad neki is babát, Pista bácsizik vele, melléfekszik a szőnyegen. Ha gőgicsél, nevet rajta, a kis Mimi pedig látványosan nagyon figyeli. Egyelőre nem féltékeny, ne tudom ez így is marad, vagy sem, inkább velünk szemben lett kicsit más, mint Mikolt érkezése előtt volt.

Ja és a szobatisztaság. :) Még pelenkás, de vannak napok, amikor sikerrel végződnek kisdolgok bilibe is.

2008. október 26., vasárnap

2 éves


Drága kislányom!

Két évvel ezelőtt épp elaludtam, gyanítva és várakozva. Egy éve pedig ugyanígy itt ültem a gép előtt, és írtam mindazt, ami történt veled, velünk abban az évben. Most, ha visszanézem ezt az elmúlt egyet, újra csak azt tudom írni Neked, hihetetlen. Az idő múlása, a fejlődésed, a változás kívül belül, és a csoda, hogy vagy, velünk, mellettünk. Önálló lettél, sok foggal, hosszú hajjal, csillogó, huncut tengerkék szemekkel. Kisgyerek lettél, kislány, testvér és egyben kicsi és nagy...

Ma este, amikor az ölemben ülve vártuk, hogy elaludj, elképzeltem, ahogy a pocakomban voltál, és megszültük egymást, hogy icipici voltál, és tágra nyílt szemmel néztél mindent, ami körülvett, hogy szoptattalak, hogy kendőben hordtalak, hogy fogtam a kis kezed, amikor sétálni kezdtél, hogy láttam mindent, ami az első volt az életedben. Eddig... És elfogadom, igyekszem elfogadni, hogy egyre nagyobb leszel, egyre önállóbb, és elrepülnek ezek a hónapok, és egyszer csak igazán nagy leszel, amikor már nem leszek melletted minden elsőnél.

Tanítasz engem. Megmutatod, nagyszerű ez is, az is. Szeretlek, és igyekszem ezt jól tenni.
Isten éltessen sokáig, járd az utad, és mutass még sok csodát!
Mama

És hogy ha szeretnéd, ezt is elolvashasd majd, így születtél.

2008. szeptember 27., szombat

Hanna 23 hónapos


11,5 kiló és 88 cm. A szeme kék, a haja szőke, 12 foga van, és pelenkás.

Legkedvesebb...
Ételei: a joghurt, a tészta üresen, a sajt, bármilyen leves és a kukorica.
Itala: a víz és a tej.
Játékai: a gyurma, a favonat, a babák és a könyvek, egyre több szerepjáték.
Időtöltése: játszótéren lenni, Halász Jutkát hallgatni, vonaton, buszon, villamoson utazni, gyerekekkel játszani, főleg nagyobbakkal, pakolni-rámolni mindenhol kutatni :)
Tárgyai: nenn (alvóskendő), cumi

Egyre többet beszél, de nem csicsergi, sokat énekel, táncol. Új helyzetekben iszonyúan figyel, mindent megjegyez, aztán sokkal később emlegeti. Finom de mégis vagány kislány, erős akarattal, bájjal, hisztivel. Nagyon jó testvér, (szeretnék én is egy ilyen nővért..) azt hiszem befogadta Mikoltot, próbál vele játszani, amit Mikolt általában mosolyogva, gügyögve fogad. Nagyon szeretem nézni őket, ahogyan ismerkednek egymással. :)

Jó mozgású, formás, csibész, bátor, de nem vakmerő, gondoskodó, de igazi kis önérdekérvényesítő. Imádnivaló, de csak módjával szeretgethető. A papának először a kék szeme jut eszébe, nekem pedig a küzdelmünk az elalvással.

2008. augusztus 27., szerda

Hanna 22 hónapos


Még két hónap, és két éves lesz. Döbbentes a változás, ami a szemünk előtt zajlik. Már régóta nem baba, de hogy a pici gyerekből kisgyerek lett, aztán a kisgyerekből kicsit néha gondterhelt, felelősségteljes nagytesó, ezt még nehezen fogom fel, illetve néha mardos is a lelkiismeret furdalás, hogy lehet, hogy jobb lett volna kicsit várni még a testvérkével. Hogy jó lett volna még csak vele lenni, neki adni, őt szeretni kizárólagosan.

És persze nagyon jó érzés, hogy a tesónál nagyobb dolgot nem adhattam volna neki, még akkor is, ha Mikolt most még nem társaság Hannának, hacsak a cumi visszaadása felett érzett örömöt nem veszem annak.

És hogy milyen is Hanna ilyen nagylányként?
Nehéz... akaratos, hisztis, sírós, mosolygós, bújós, simogatós. Sokarcú, és általában kiszámíthatatlan. Mindenben. Soha nem lehet tudni, mi okoz örömöt neki, mikor alszik, vagy eszik szívesen, és mikor utasít el minden közeledést, próbálkozást, mikor simulékony, szófogadó, vagy épp csak elérhető szavakkal.

Ebben a hónapban a legnagyobb változást Mimi érkezése jelentette, ami nyilván a legtöbb eddigi rutinunk felborulásához vezetett. Hanna erre úgy reagált, hogy 1. nem eszik, 2. nem alszik. :) Konkrétabban az alvás lassan egy új címkét is kiérdemelne, amennyit foglalkozom vele, az evéssel pedig inkább nem is törődöm, amikor éhes lesz, szól. Amúgy pedig éppen nem cérnavékony :) Csakhát ha hiszek annak a cikknek, miszerint a dackorszak egyik jellemző tünete, hogy nem eszik a gyermek, mivel az evés az egyike azon kevés dolognak, amiben kontrollt tud gyakorolni, akkor talán nem is biztos, hogy szól... Úgyhogy küzdünk, ő meg fáradt, és éhes, így aztán csetlik-botlik, meg nyafog...

A beszéd terén is nagyot haladt, mára gyakorlatilag mindent igyekszik utánunk mondani. Rengeteg szó első két hangzóját mondja már, és sokszor olyanokat is, amit aznap biztosan nem hallott még tőlünk. Sokszor előfordul, hogy nem tudom pontosan, mire is gondol. Énekel, és ha Halász Jutkát hallgat, egy egy szót kiragad a dalokból, és énekli hosszasan. A két kedvenc a hinnapa (hinta palinta), és a zsippupp.

A könyvek... ezzel még tartozom, erről külön bejegyzést szeretnék majd írni. Még mindig szereti őket, szerencsére. Kedvencek még a baba :) hát persze, a duplo, és ezeken felül ha ki lehet menni. Motorozik, homokozik, fantasztikusan ügyes a keze, tökéletes formákat tud csinálni, hintázik, és mindenre felmászik.

Táncol, és szereti a csajos holmikat, ha harisnyát lát valakin, biztosan megfogdossa, de ugyanígy a műkörmöt, vagy a szemfestéket is. A mozgása is egyre lányosabb, vannak olyan pózok, amiket nem látott sehol, belülről jön :) Rajzol, szépen fogja a ceruzát, ugyanilyen szépen a kanalat, villát is.

Hirtelen ennyi, holnap a méreteit is mellékelem :)

2008. július 27., vasárnap

21 hónap

Nagy ajándékokat kaptunk ma Hannától az ünnepnap örömére...

Pár napja igyekszem Hannát korábban fürdésre és ágybabújásra bírni, így most ott tartunk, hogy 10kor fekvés van, és fél 11kor már kint is vagyok. Ő valamikor a kettő között elalszik...
Tegnapelőtt este nem akart az ágyában elaludni, hiába minden... Végül nálunk aludt el, majd hajnal kettőkor, gondolom a megszokás miatt elindult, aztán miután szóltam neki, hogy oda indul épp, ahol van, letette a fejét és aludt tovább.

Tegnap pedig miután letettük, ma reggel nyolckor jelent meg nálunk. :) Min múlik, hogy mikor hogyan? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap majdnem egész nap a levegőn voltunk.

Ma délelőtt a jó időre való tekintettel a Hűvösvölgyben a kismedence újra használatba került, át is mentünk megmártóztatni Hannát. Fürdés után pelus nélkül jött-ment, dinnyéztünk, én pedig mondtam neki, hogy ha pisilnie kell, guggoljon le, és pisiljen a fűbe. Hirtelenjében nem kellett neki, felment a Nagymamához a konyhába, aztán egyszercsak megjelent újra az udvaron és leguggolt... ééés pisilt is :):) Miután jól megdícsértük, elszaladt szégyellősen, és valahol a fűben pisilt mégegyszer. :)

A pisilést különben már emlegeti, ha pelus van rajta akkor is, olyankor persze nem tudom hogy jön-e, vagy sem...

Az evéssel kicsit küzdünk, napi szinten változik az étvágya.

Új szavakat tanult a napokban, mondja, háp-háp, bo (bohóc), néni (dinnye:)), hód (hold) és komplett történeteket mesél. Pl. Matyi hozott neki Oxfordból egy pólót, amin egy kisnyuszi van. Mutatja a mellkasát, majd mondja: "Nyusz, Ma, vvv..." vagyis, nyuszist hozott Matyi repülővel. :)

Egyre többször emlegeti Mimit, szeretget minket, és ütöget...sajnos. Ja, és az akarat, no ezzel néha küzdünk, de biztosan felfedezhető a dackorszak megjelenése... nem szeretem ezt a kifejezést. Mondjuk inkább önállósági kezdeményezés változatos módon és mennyiségben... :)

2008. június 27., péntek

20 hónap


Megnőtt... Danival sokszor mondogatjuk mostanában, hogy már nem is baba, hanem igazi kisgyerek. Méghozzá kiscsaj. Nagyon is. Nyakláncot vesz, és a nagymama fülklipszét, ha megtalálja. Babázik, és babakocsit tologat. Finom, figyelmes, simulékony. Egyfelől. Aztán ott az elveszett fiúnk is benne :) Vagány, belevaló, nem fél kipróbálni önmagát, vagy bármit, ami mozgás. Néha magam is frászt kapok a merészségétől, de látom, amiben nem biztos, ott lassabbá válik. Rohan, lépcsőzik, mászik, motorozik. A busz, a kukásautó és minden nagy jármű kedvencek.

Én pedig csodálom, hogyan lett ilyen. Biztosan nem rajtunk múlt, de nagyon jó, hogy épp ilyen. :)

Itt tartunk:

Evés
- Legszívesebben egyedül, kanállal, villával már nagyon szépen bánik. A gyümölcsleves nagy kedvenc, de a levesek is általában, a kenyeret nem eszi meg egy ideje, de mindent, amit rá tennénk, azt magában igen. Főzelék, rizs, tészta, husi, bármi. Gyümölcsből a banánt megunta, eprte, málnát nem merek még adni, de ezen kívül szinte bármit megeszik. A sárgadinnye mostanában jól fogy. :)

Alvás
- Az új helyen... Rendes gyerekágyban alszik három napja, de elég keveset. Fél 11kor alszik el, és reggel fél nyolckor kel, viszont végre végigalussza az éjszakát, ha nem, és mégis ébred, ott meg lehet nyugtatni, és visszaalszik. Tegnap éjjel épp vizet ivott csak, és már aludt is. Így viszont nagyon fárasztó, mert gyakorlatilag nincs felnőttéletünk, mire elaltatjuk, már hulla fáradtak vagyunk mindketten.
- Ahogy... fürdés után Dani végigjárja vele a lakást, elköszönnek, aztán irány a kisszoba, ahol ivás, mese, (J.A. Altatója a favorit, ezt kell párszor elmesélni, szigorúan könyvből.) ez utóbbi már az ágyban. Nélkülem még mindig nem megy az elalvás, úgyhogy ha Hanna mamázni kezd, megyek, és leülök mellé, megvárom, hogy elaludjon. Van, hogy még nekem is el kell mesélnem a versét, de ezzel legalább ott tarunk már, hogy sírás nélkül alszik el, nem a mi ágyunkban.

Nyelv, beszéd
- Pár hete ahelyett, hogy a magyar nyelvben merült volna el, egy csomó jelet kreált, amiket következetesen használ is, és teljesen érthetőek. Mi sosem babajeleltünk, mert nem volt energiám elolvasni a könyvet, bár készültem rá. De úgy tűnik, Hanna magától is ráérzett. A repülő pl. berregés, a karjának az arca előtt lengetésével kísérve. Ez a hajó jele is. Ha éhes, kuccog a torkában, mint egy kismalac, és közben csücsörít a szájával. A szomjúság hasonló, de akkor a kuccogás helyett, mintha öblögetne a szájában, és ehhez csücsörít. A cumi a nyelvének kidugása, és a szájába mutogatás. :) A delfin a repülő jele után a halacska jele, vagyis néma cuppogás.
- Szavakat is mond már, igaz hogy nem sokat, de ezzel még várhatunk. Mondja, hogy Mama, Papa, a nagymama és a nagypapa is papa, mama, cici (cica), leves, jeje(zsuzsi, aki az úszóedzőnk, ha melege van, és vízbe szeretne menni, az is jeje), hanhan (hinta), szép tisztán mondja Hanna, kukka, ami kontextustól függően, kukorica, borsó, olivabogyó, vagy éppen kuka, vagy teherautó, kukásautó. Ezeken kívül megy az itt, ott, jó, nem, baba, alsz, el, amit mindenre használ, ami ezzel kezdősik, leesett, elment, elveszett. Ha valamit keresek, és kérdezem, hol van? Azt válaszolja: el. Véletlenül előfordul, hogy utánammond valamit, de ezt általában már nem ismétli meg kérésre. Pl. ilyen volt a betű, amit egyszer már magától is kimondott. Nagyjából ennyi. :):)
- Van már két állandó párbeszéd is köztünk, ami így hangzik...
Papaaa.
Hol a papa?
El...
Hova ment el?
Do... (dolgozni)
És mikor jön?
Ette. (este)

A másik pedig, amikor buszt látunk, felkiált:
Otty :):)
Igen nagyon busz.
Neeem.
Nem, most nem megyünk.
Papa. (majd a papával :))

Érzelmek
- Minthogy a dackorszak kezdetén tartunk... Ettől valahogy sohasem féltem. Akarata van mindenkinek, és tanulni kell bánni vele. Ezért elfogadom, hogy ütköznek az igényeink és néha bosszató, hogy amit én szeretnék, azt ő nem, de ez mindig kezelhető szinten marad nálunk. Az is igaz, hogy más gyerekek kirohanásai Hannát hidegen hagyják, nem tud mit kezdeni vele. Akarat persze itt is van, de Hanna igazán kompromisszumkész, kivéve, ha nagyon fáradt már.
- Bújós. :) Babakorában egyáltalán nem éreztette velünk, hogy egyszer ő is ilyen lesz, de mostanában kifejezetten sokat simogat, puszil, bújik. Tegnap este az ágyából háromszor kimászott, csak hogy megölelgessük egymást, aztán aludt el. Ha mondom neki, hogy nagyon szeretem, odajön, és megszorongat.
- Azt hiszem, elé hamar barátkozik, kell pár perc, mire oldódik, de ha egyszer megtörtént, nincsenek fenntartásai.

Figyelem, emlékezet
- Néha elképedek, milyen dolgokra emlékszik vissza. Sokszor elmeséli, mi történt aznap, ha Danival beszélünk telefonon, neki is elmondja a maga módján, mi volt neki fontos. Helyekre, emberekre, szituációkra emlékszik, látom, hogy örül az ismerős dolgoknak, és összekapcsol egymással helyeket, helyzeteket, embereket.
- Ugyanolyan megfigyelő, mint babakorában volt. Mindenre nyitott, mindenhol füle van.

Játék
- Baba, babakocsi, ezek újabban, mióta Lencsi babát látta toligálni, pelenkázni, öltözni még inkább. Ha Mikoltnak érkezik kisruha, azonnal rá kell adnunk a babájára.
- Könyvek. Még mindig. :) Boribon, és Anna és Peti elnyűhetetlen, este pedig az atltató.
- Rajzolni szeret, vagy tollakkal firkálni leginkább.
- Szabadban mozogni a legjobb, motor, homokozó, hinta, mászóka, csúszda, bármi.
- Víz. Ez pedig olyan, mint a második, de lehet hogy az első közeg lenne számára otthonosság szempontjából.

Nem mértük, de magas. :) Sztem 86cm körül lehet, és 11 kiló. Van már 12 fogacska, ebből egynek már letört a csücske... Hosszú a haja, szereti ha összefogjuk, ezért nem vágtuk még.

2008. június 2., hétfő

Kicsit megkésve


Hanna egy hete elmúlt már 19. hónapos, én pedig azóta csak igyekszem idekerülni, és írni róla. Most épp az egész család valami víruson dolgozik, Hanna már kifelé megy belőle, mi ketten elég nehezen viseljük, de azt hiszem, én a legkevésbé jól...

Nos lássuk csak, mi minden történt ez alatt a hónap alatt.
Annyi biztos, hogy Hanna már nem baba többé, mégha ő maga azt is mondja magára néha. Fantasztikus, és némi nosztalgiával tölt el a gondolat, hogy valaha teljesen tőlünk függött, mára ez jócskán megváltozott. Saját gondolatai, akarata, igényei vannak, nagyon szeretem nézni, ahogyan lefoglalja magát, felfedez, dolgozik. Van, hogy lelkiismeret furdalásom van, hogy nem csinálok elég változatos programot neki, de olyankor rájövök, hogy megtalálja a maga útját magától is, csak a közeget biztosítsam, ezt pedig itthon is lehet.

Saját nyelve van, bár sokmindent mond már, és jelel is, maga talált ki jeleket, amiket megértek :) Van jele a cuminak, és a szomjúságnak.

A hónap felét nem töltöttük itthon, ekkor kezdte igazán végigaludni az éjszakákat, mielőtt elmentünk volna, rettenetesek voltak a lefekvések, és éjjel is keltünk. Azóta sajnos beteg is, és a bőre is viszkedhet, mert amúgy, ha semmi baja, le lehet tenni ölbevétel nélkül, és reggelig hangját sem lehet hallani. Éjjeli bagoly, későn fekszik, és későn is kel. Az utóbbit nem bánom...

Új kedvenc a leves, főleg a gyümölcs, ebből bármikor bármennyit megenne. Maga eszik, kanállal, villával, és megtörölgeti a száját, nem szereti, ha maszatos. A tészta is sokszor van jelen az ételek között, de főzeléket is szívesen eszik, viszont a kenyérfélék most nem mennek. Rájöttem arra is, hogy szendvics nem kell, de ha külön adok sajtot, aztán paradicsomot, (másik nagy szerelem) aztán esetleg kenyeret, úgy megeszi. A gyümölcsök közül most a cseresznye a sláger, a magot ki is köpi, de csak ha ott vagyok mellette. A barackot nem ette meg legutóbb, a sárgadinnyét viszont igen. Az eperrel óvatosak vagyunk, mióta a bőre nincs jól, bár ezt sem szereti túlságosan. Banán, alma néha, szőlő jöhet, meggy korlátlanul.

Még mindig nagyon mozgékony, úszunk vele, és sokat vagyunk kint, motorozik nagyon ügyesen, és a nagyok játszóján az összes mászókán biztosan közlekedik. A homok, és a kavics is nagyon jó mulatság, a nagypapáéknál már alakul a játszósarok, homokozóval, és hintával, ez utóbbi már készen is van, jó hosszú kötéllel, Hanna nagyon értékeli. :) Lépcsőn felfelé kapaszkodás nélkül is megy már, lefelé még fognia kell valamit. Ugrálni is most kezdett, még néha csak egy lábbal megy, de volt már, hogy rendesen két lábbal is sikerült neki.

Nagy kedvenc a busz, és a kukásautó, ha lát, emlegeti, és szomorúan hozzáteszi: nem. Vagyis most nem megyünk. Sokmindenre emlékszik, pl. a vérvételre, amikor tőlem vettek, mondja Néni, és mutatja a karomat. Ha úszni van kedve, mondja Zsuzsi, vagyis az edzője. A papával töltött két hét meghozta a szerelmet is, mióta hazajöttünk, és Dani dolgozik, naponta többször emlegeti: Papa, és van, hogy hozza a telefonomat, olyankor fel kell hívnunk Danit. Mostanában beszélget is vele, nem csak meghallgatja. Énekel, ezt nagyon gyakran, és ha kérem, akkor is :)

Dióhéjban ennyit, a valami még eszembe jut, kiegészítem.

Örülünk mindenkinek, aki jön, és olvas bennünket!!! :):)

2008. április 27., vasárnap

Hanna másfél éves lett

Drága Hanna!

A szokásostól eltérően ma nem fogom leírni, milyen lettél, egy hónap mostmár talán nem is olyan nagy idő... Persze vannak újdonságok, de most épp azt hiszem inkább csak készülődsz, talán beszélni, talán valami másra... :) Inkább mesélek, rólad.

Eltelt másfél év, olyan gyorsan, hogy magam is csak ámulok rajta. Ezen a képen egy napos vagy, egy 54es kis body van rajtad, ami nemrég a kezembe került, nagyon picike. :) Amikor megszülettél, 16 óra készülődés után, azt gondoltam, ennél szebb, és nehezebb feladatot nem is kaphattam volna. Valamiért az volt az első gondolataim egyike, vajon ezt hogyna csinálja az, akinek kettő van... Nemsokára kiderül. Icipicinek soha nem aludtál el szopi után, inkább nézelődtél, azzal az átható tekintettel, amivel a mai napig képes vagy zavarba hozni felnőtteket is. Mondták sokan, olyan vagy, mint egy többhónapos kisember. A papa kis buddhának hívott, én pedig azt szerettem volna, ha inkább alszol nyugodtan néha, és nem fárasztod magad ki teljesen, hogy a végén mindig sírva aludj el. :)


Fél évesen... Azt hiszem a szemed nem változott semmit, sem a tekinteted. :) A fél éves szülinapod sok szempontból volt különleges, nekem nagy kő esett le a szívemről, mert már ehettél mást is a tejcin kívül, amivel három hónapja küzdöttünk akkor már, de kitartóak voltunk mindketten, és még 16 hónapos korodig szopiztál végül. A papát akkoriban műtötték a térdével, nem voltak könnyű napjaink, ráadásul nem aludtad végig akkor még egyetlen éjszakádat sem. De ahogy itt is látszik, hihetetlen grimaszokat vágtál, nagyon jó volt látni, ahogyan fejlődsz, a mozgásod egyre ügyesebbé vált, és nemsokára már egyedül ücsörögtél. :)


Az egy éves szülinap. Kézenfogva totyogtál be a szobába, ahol az ajándékok vártak, és ekkora csodálattal nézted a gyertyádat. :) Igazi kismeber lettél egy év alatt, és mi is sokkal biztosabban tudtuk már, mikor mire van szükséged. Egy év alatt én is sokat változtam, azt hiszem a legjobb az, hogy az elveimet sikerült feladnom, ha nem is mindet, de sokat igen.


Másfél évesen... A papa szerint nem is hasonlítasz a fenti képekre... Sokkal megfontoltabb lettél. Talán. :) Nekem úgy tűnsz itt, mint akinek már vannak emlékei, tudása a világról, önmagáról is egy kicsit, akar, és elér. Ma mondtad először, mikor a képeket néztük, hogy Ánná :) Persze csak utánam, mert magadtól még mindig nem sok szót mondasz, de minek is, ha mindent megértetsz velünk egyéb módokon. Ami nagyon sokat változott, az a bújósság, a ragaszkodás. Nagyon jó érezni, hogy jó neked velem, velünk, és azt is, hogy otthonosan mozogsz a világban.


Isten éltessen sokáig Hannám! :)

2008. március 27., csütörtök

Hannáról

És akkor Hannáról...

Alvás: Az esti lefekvés előrébb tolódott, mivel már csak egyszer alszik délután, kb, kettőtől, és változó mennyiséget, a másfél órától a két és félig. Így este már kilenckor le tudjuk tenni, tisztelet a kivételnek, pl. mikor nem vagyok vele nap közben, (havonta egyszer) vagy ha valami betegség, neadj a fogzás miatt kínlódik. Ilyenkor kikéreckedik a kiságyból, és mivel a birkózásnak nincs értelme engedjük még egy fél órát játszani. Legkésőbb 10 kor így is kidől, és le lehet tenni... Az éjszakák változóak, háromhetente egyszer biztosan van ok arra, hogy hajnalban átvándoroljon a nagyágyba. Már ezzel is megbarátkoztunk, bár a 140 széles ágyban nem mindig igazi a komfort :)

Evés: Hanna mindenevő, leginkább azt eszi már, amit én. Pár hete rendszeresen főzök, nagy kedvenc a leves, bármilyen is legyen az, és a tészta. Leginkább üresen. Az étvágyára nem panaszkodom, bár jóval kevesebbet eszik mint korábban, néha ebédre is csak pár falatot. Viszont nagyon ügyesen használja a kanalat, villát, és igyekszik maszatolás mentesen enni, kivéve, ha a maszatolás játékként értelmeződik. :)
A szopi egy hónapja már nem érdekli, néha még reggel kéri, de egy lehelletnyi puszi után már megy is a dolgára. Tejecske persze nincs is már.
A húsvét is hozott némi újdonságot, mert a kindertojás nagy kedvenc lett, így kénytelen vagyok a csokit eldugni előle, mert ha látja, kér... Én pedig nem nagyon szeretnék adni neki.

Mozgás: Ha nem vagyunk betegek épp, (ami mostanában sajnos elő előfordul) úszni járunk, és csiribirire. Mindkettőt nagyon várja, és igazán szereti. Úszáson állásból ugrik a vízbe, karúszóval egyedül lubickol, talán ezt élvezi a leginkább, kevésbé a gyakorlatokat, amikor mi tartjuk. Csiribirin a nagy műanyag tölcsérben forogni, és a zsuppos kendőben pörögni is nagyon szeret, igazából azt hiszem mindegy, csak szédülhessen :) Az ovis kis tornapadon hason fekve a két kezével végighúzza magát. A lépcsőn egyedül megy, (menne, ha hagynám) felfelé a falnak támaszkodik, lefelé egy kezemet fogja. Motorozik, mindenre felmászik, egész nap meg nem áll...

Érzelmek: Hanna igazi finom kisasszony maradt, gyakran odajön hozzánk, átkarolja a lábunkat, vagy az ölünkbe kéreckedik, mindezt persze maximum 3 mp. erejéig bírja, aztán megy is tovább. Sokmindent meg lehet vele beszélni, és figyel is ránk. Azért van nálunk is hiszti, mostanában igazi nagy könnyekkel kísért is, de hamar túljut rajta, és ha bármi alternatív javaslatom van, szívesen veszi. Kivéve, ha a hűtő tartalmának megdézsmálásáról van épp szó.

Ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és csodálkozik, ha esetleg erőszakosan tépi ki valaki a kezéből azt, ami benne van. De nem nagyon érdekli, keres mást.

A kutyák még mindig nagy kedvencei, az utcán puszit dob nekik, mostanában a madaraknak is. :)

Betegségek: Sajnos ez a tél nem volt mentes a betegségektől, de gondolom a fogzás sem könnyítette meg a dolgunkat. Nagyjából havonta egyszer előkerül a porszívó, és az orrcsepp, de szerencsére ennél sokkal nagyobb dolgok nem történtek. Tegnap a nagymamival volt Hanna, aki nem bírja, ha Hanna kiabál, így aztán az orrszívás módszerét addig finomították, míg Hanna mára magának!!! szívja az orrocskáját, előbb a nyuszinak kell, aztán a babának, és végül magának is.

Játék: Vannak régi, és újabb kedvencek. A babák a mai napig nagy szeretetben és becsben vannak nálunk, változó, melyiket kedveli, de mára már elviseli ha ruha is van rajtuk. :) Régről megmaradt a búgócsiga, és a Duplo, mostanában pedig kiegészült a repertoár a rajzolgatással, a gyurmával, a nagy alakú puzzle-lal, de szívesen labdázik, és rámol is persze :)

Kommunikáció: Dani szerint Hannának van egy saját nyelve, amin kitűnően kommunikál, de ebből legtöbbször nem értünk semmit. Vagyis értünk, de a szavaknak egyelőre nincs kifejezett jelentése. Sokszor hosszú körmondatokban fogalmaz, majd a végén megkérdi: Jó? Olyankor ha válaszolok is, bólint, majd negy komolyan megy a dolgára, amiből kiderül, mit is ecsetelt addig. Azért vannak már kivehető szavak is, szerintem mivel ő nem mondta eddig a szavak elejét, vagy végét, várt, hogy meglegyen egyben az egész, de mára megunta :)

Így a szókincs a következő:

Nem, jó, tecc (tetszik), tetsz (keksz), tejci, cici, alsz (ezt egész csendben mondja, alszik :)), mes (mese), ha kérjük mondja dédi, mama, papa, baba, ezen kívül csüccs, kukk, hoppá. Utánozza a kutyát, a cicát, (mijáúúú), a kakast, (kúúú), a pipit, kotkot, az oroszlánt, a halacskát, a lovat, (csettint a nyelvével), és az autókat.

10 kiló, 82 centi, és mára már 11 fogacskája van. :)

És egy kedvenc :) A minap a fürdőkádban végigkérdeztem tőle, hol van a lábad, a kezed, a pocakod, megkereste, és rendre megmutogatta mindet. Aztán megkérdeztem, és hol a cicid? Nagy mosoly, majd a kádból felém mutatott. :) Hát igen... :)