A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Áron szobatisztaság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Áron szobatisztaság. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 8., szombat

Apróságok

Áron tegnap este pelenka nélkül tért nyugovóra. Nem mintha tudatosan választotta volna, jól elfelejtettünk ráadni.
Reggel a szokásos (hosszas) ráhangolódás után, úgy 10 óra tájban gondoltam ideje átöltöztetni. Akkor döbbentem, meg, hogy nincs rajta pelus, nem pisilt ébredés óta, és még mindig száraz a ruhája.
Ő is meglepődött. :)

Lelle a múlt héten (valószínűleg az ominózus átdorbézolt, alkotós éjszaka után kettővel) este 10től reggel 9ig ébredés nélkül (se cumisüveg, se cumi, se álmábanbeszélés) aludt. Én persze kettőkor feküdtem, vessek magamra. :) Azóta sem csinált ilyet, ellenben kiderült, hogy képes rá, csak elég fáradtnak kell lennie. De mivel nem célom kétnaponta túráztatni, örömmel elfogadom, hogy beszél álmában, cumit kér, vagy (egyre kevesebb) ehetnéke van.

Hannának mozog a harmadik foga, minden nap megpróbálja kicibálni, sőt, már Anna barátnőmet is megkörnyékezte, hogy húzza ki neki. Én minden alkalommal, ha nekiáll rángatni, eltakarom a szemem, nem bírom látni a horrort. Mára már messziről látszik, hogy az a fog bezony lifeg a szájában, nem adok neki egy hetet, és kint lesz.
Nálunk a fogtündér nem hoz semmit cserébe, ellenben vigyáz a tisztára sikált fogakra, hogy a furkálódó fogmanók ki ne vájják őket éjjel. Van egy szép kis doboz, amibe gyűjtjük a kiesetteket, és örülünk minden alkalommal.
Tegnap, hazafelé az oviból elújságolta valakinek, aki vele örült, és felvetette a fogtündér-ajándék témát, Hanna kerekre nyitott szemmel hallgatta. Szerencsére Hanna későn kezdett fogat hullatni a többi barátjához képest, így még mielőtt beleélte volna magát az ajándékesőbe, beszélgettünk arról, hogy vannak, akiknél ez a szokás, másoknál meg az. Akkor fel sem merült bennem, hogy mondjuk mindez igaz lehet az összes misztikumra, amiben Hanna, habitusánál fogva hisz.
Most egy picit elbizonytalanodtam, jól tettem-e, hogy ezt az egyet leromboltam, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan rendeződik a buksijában a kérdés. Megkérdezni egyelőre nem merem...

És hogy Mimi se maradjon ki.
Gyakorlatilag évek óta kérem, hogy a cumiját hagyja az ágyában, vagy ha lehozza, tegye a kiskosárba, ami a cuminak dedikált hely. Tök hibás elvárás volt ez egy darabig, annyi minden kellett ahhoz, hogy ezt kivitelezze, hogy nem nagyon csodálkoztam, ha nem sikerült. Eddig. Mert most úgy gondolom, elég nagy már ahhoz, hogy 1. elhagyja a cumizást, 2. ha cumizik, legalább megértse, hogy ez neki fontos leginkább, ne nekem kelljen keresgélni délután, meg este.
Ma kicsit felbosszantott, hogy ugyanazt a kört futjuk, pláne, mikor megtaláltam a nappaliban a kisasztalon.
Zsebre tettem, és mondtam neki, hogy nekem mostantól nincs kedvem ehhez a rosszkedvű, lefekvés előtti állandósult zsémbeléshez, úgyhogy köszönjünk el közösen a cumitól.
A másikat ő hozta, vidáman elköszönt (viszlát), és lefeküdt.
Egy ideje próbálgatja (leginkább szavak szintjén) letenni, most zokszó nélkül el is aludt cumitlanul.
Bárhogy is alakul, én büszke vagyok rá.

Töltöttem fel képeket a szokásos helyre. Tavaly októberi képeket pl., meg Hanna szülinapját. Épp időben. :)

2012. szeptember 28., péntek

Brillíroznak

Ülünk az autóban. Hannával próbálunk barchobázni, Lelle túlkiabál bennünket, nem nagyon szeret sötétben utazni...
Azért kitartóan kérdez, jobbnál jobbakat.
Előbb emberrel kezdünk, aztán állatot kér. Najó.
Mikolt érdeklődését is sikerül közben felkelteni, aki a szokásos MShow-t adja hátulról Áronnal. Kiabálva kérdi:
- Ez most állat?
- Ühüm...
Hanna pár kérdést feltesz, közben Mikolt csendben van, gondolom gondolkodik... És:
- Világít?

A vacsorát és a fürdést felcseréltük egy hete, abban bízva, hogy így gyorsabb az ügymenet. Fürdés, aztán vacsora. Áron a nappaliban tekereg, Dani keresi, és terelgeti:
- Gyere Áron fogat mosni.
- Hozzád képest?

Mikolt is megjelenik, sikál úgy hat másodpercet, és kislisszol... hátha nem veszi észre az apja, hogy ő még hátra van. De Dani szemfüles:
- Mimikém, szeretném még én is megmosni a fogadat.
Mikolt az ajtóhoz simul kívülről:
- De nem is látsz.

És a ráadás...
Áron, annak ellenére, hogy képes szabályozni a pisilést, igazi férfiember módjára egyszerre egy dologra tud csak odafigyelni. Mondjuk azt teljes lényével.
Épp tegnap teregettem az ágyunk matracvédőjét, amiből csak egy van, mert tegnap előtt a délutáni alváshoz elfelejtettem pelust adni rá. Gratuláltam magamnak...
Ma este, a nagy mesenézés hevében sikerült a teljes hólyagja tartalmát az ágyunkba eresztenie, de mert Aranyhaj sokkal izgalmasabb volt holmi szólásnál, Áronunk annyit tett a maga érdekében, hogy odébb araszolt a tócsától. A párnámra...

2012. június 25., hétfő

Áron és a kisgatyák

Egy hete, mikor vártam a jóidőt, és a legmerészebb gondolataimban a nagymedencében pancsoltam a gyerekekkel, nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen magától értetődő lesz neki is.
Pedig elég régóta készülődik, ha a lányok elindultak a dolgukra, árnyékként követte őket egy jó ideje, és mostanra már azt is tudta, mikor melyik kört kell nyomnia, ha az öblítésre kerül a sor.
Kipróbálni, felülni a magasba eddig nem volt bátorsága, vagy kedve, de nem is erőltettük. Csak kérdeztük. De ha nem, hát nem. Nem sietünk sehova.

A folyamat, amin végül a kánikula beköszöntével alig egy hét alatt végigszaladt, olyan édesen mosolyognivaló, mint ahogyan született.
Természetes.

Minden lépcsőt egyértelműen, és ezzel együtt a lehető leglazábban végigjárt és mára leírhatóvá lett: eggyel kevesebb a pelusos gyerekeink száma.

Mindig meglepődöm azon, hogy amit a józan eszem diktál a gyerekekkel való életünk kardinális pontjaira vonatkozóan, annak neve is van, és ha nagyvonalúan is, de kötődően nevelek. Mert nekünk ez így jó és a legegyszerűbb egyben. Együtt alszom, igény szerint szoptatok, tam, nék, és bár a pelusmentességgel icipici korban mindig csak kacérkodtam, bátorságom, erőm sosem volt ahhoz, hogy komolyan nekiinduljak. Viszont minden alkalommal, amikor az épp aktuális valamelyiküknél, előveszem azokat a cikkeket (az egyik legjobb, legteljesebb összefoglaló a számomra egyik leghitelesebb forrás tollából), amik ezzel a témával foglalkoznak, és konstatálom, hogy az elvek, és sok helyen a gyakorlat valamiféle keveréke annak, meg ennek.
És olyankor örül a szívem, és egészen biztos vagyok benne, hogy jó az út, ahogy azt a végső tapasztalat is mutatja, vagyis, hogy nemcsak zökkenőmentes, de örömteli is a folyamat.

Elmélet után a gyakorlat...
Az első nap még gyakran kellett a felmosórongy. A második nap még előfordult, hogy a szőnyegre pisilt, de már egyre több volt az olyan pillanat, amikor egyszerre szólt és csurgatott. A harmadik és negyedik nap a megértés öröme volt, hogy az ötödiken megtörténjen a minicsoda.
Sosem erőltettem a szobatisztaságot, és sosem volt bennem kétség, hogy mind megérik rá, amikor eljön az ideje. Mindig nyitott voltam a jelekre, az igényeikre, a kérdéseikre, sosem volt tabu a téma, mint ahogy a mai napig nincs csukva az ajtó sem. Így alakult... Vállalom :)

Áron az első olyan gyerekem, akinél tapintható volt a változás, egyenes az út és ahogy most áll a dolog, visszafordíthatatlan is egyben.
Megszületett.

Tegnapelőtt este, már félkómában és (mert azért az alváshoz még kapott pelenkát) pelenkában kiszólt az ágyából:
- Mama, pisilnem kell...
- :) Áronkám, van rajtad pelus.
- Jaaa.... még csurog.
És elaludt.
Olyan fantasztikus, ahogy összeért a gondolat, a cselekvés és a szó...

Tegnap délben a szokásos vasárnapi ebéd után anyukáméknál a nagy mesenézés közepette szalad ki, én már csak azt hallottam, ahogy igyekszik elérni a húzókát, és kiabál, mert nem sikerül.
Pedig fáradt és álmos is volt, és el is volt foglalva. Mégis. :)
Kiment, kakilt.
Aznap délután száraz pelust vettem le róla.

Ma reggel pedig, hogy egy kis időt nyerjek a heverészésre, miután kimászott az ágyából, mondtam neki, hogy megkeressük a cumiját (a legbrutálisabb csali, cumival ugyanis még egy fél órát elheverészik velünk, anélkül azonnal talpraugrik...).
- Jó, de előbb pisiljünk.
Száraz volt a pelusa...