A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kert. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. szeptember 13., csütörtök
Suhanó
Pali szokta kérdezni, használják-e a gyerekek a suhanós hintát.
Naná. :)
Azt hiszem ez az idei év legnagyszerűbb koprodukciója. Külön köszönet a fűz és nyírfának a töretlen kitartásáért.
2012. augusztus 20., hétfő
Málna
GLR hentes, mészáros...
Egyébként meg.
A munkamegosztás módja: én szedem, ők eszik. Bármennyit. :) Bár mondjuk ha nem szedem, akkor a bokorról legelnek. Ha elfogy akkor meg a szedret eszik. Vagy a paradicsomot.
Szeretem ezt a kertet...
Egyébként meg.
A munkamegosztás módja: én szedem, ők eszik. Bármennyit. :) Bár mondjuk ha nem szedem, akkor a bokorról legelnek. Ha elfogy akkor meg a szedret eszik. Vagy a paradicsomot.
Szeretem ezt a kertet...
2012. május 20., vasárnap
Patyolat
Mindig azt gondolom, hogy sokkal könnyebb, ha mindenki itthon van. Szeretem is, meg kicsit azért becsapós is a dolog, mert sokszor az ottani élményeket itthon torolja, ettől néha az az érzésem, hogy vele van a legtöbb tennivalóm, a másik hárommal meg végülis nincs is, ők szokva vannak a házirutinokhoz. Valamiért hétvégén ezt soha nem látom, de lehet, hogy az is az ok, hogy akkor többnyire Dani is velünk van.
A lakásban két hinta működik nonstop, de ha Hanna idehaza van, akkor mindig vita tárgya. Nem is annyira a kié legyen, hanem, hogy ne lökd, menj arrébb, ne feküdj rááám... és visít. Hogy Mimííííííííííí, meg Ááááááááron. És bevallom, délutánra már annyira belefáradok a folyamatos küzdelembe, hogy elmondjam, megkérjem, arra, amit amúgy tud, és amúgy is felesleges, hogy van olyan, hogy egyszerűen elveszem a hintát.
Hanna a legnagyobb hintapalinta mind közül, ha nincs itthon, sosincs gond, mert a kisebbek hamar megunják, de ha ne, hát akkor meg ketten játszanak vele. (kiszárójel... mostanában már igazán hálés vagyok ennek az egy évnek, amit Mikolt még itthon töltött, mert Áronnal nagyon jó kis kompániát hoztak létre, és bizony előfordul, hogy Hanna, még ha szeretne sem tud egyszerűen kapcsolódni hozzájuk...)
Tegnap délután a nagy hurrá itt a nyár optimizmusomban előkaptam Dani születésnapi ajándékát, és kitettem a verandára. Míg ők aludtak, én bodzaszörpöztem, és bambultam benne egy húsz percet, amolyan jólmegérdemelt wellnessprogram gyanánt, elmondhatatlanul jólesett.
Aztán egymás után keltek, ami azért volt nagyszerű, mert mindenkinek jutott egy csepp magány a függőszékben, amin aztán előre várható módon jól összevesztek. :)
A hinta pihent egy órát, aztán mikor visszakerült hárman bohóckodtak benne, néha ketten lógtak a szélén és pörgették a harmadikat, nagy kacarászás közepette :). Olyan volt, mint egy jóféle filmben a teregetett nagy fehér lepedők, mikor fújja őket a széles mező szélén a szél és köztük bújócskáznak a gyerekek.
Szerintem estig ment volna a nagy mókázás, ha meg nem unom a hatalmas hangzavart, és fel nem ajánlom, menjünk a papa elé. Aki gyaníthatóan ma délután, míg ők alszanak, én meg felnőttcirkuszba megyek (majd elmesélem milyen volt), kiül egy könyvvel, és húsz percet wellnessezik :)
2012. május 19., szombat
A harmadik bőr
Ezzel vagyok elfoglalva. :)
Fantasztikus, már most szeretek nagymama lenni...
Mert mindig azt gondoltam, hogy akötés veteményezés, befőzés olyan nagymamás dolog. Aztán szép lassan rájövök, hogy harmincon felül is csuda dolgokat lehet találni a világban (és könnyen lehet, hogy öregszem is), amik legalább akkora örömöt okoznak, mint egy zsengekori, péntek esti hovamegyünk, mitnézzünkmeg dilemmázás.
A nap kisütött, aminek egyik igazi jele, hogy ismét birtokba vettük a kinti birodalmat, amit magamban csak ezzel a címbeli jelzővel illetek, a második után szabadon (ami a ház).
Odakinn pedig lassan kibújtak a reteklevelecskék, és még a végén cukkini is lesz, meg virágzik a málna, és tele a meggyfa és a cseresznye is apró pici, de annál izgalmasabb zöld bogyókkal.
Valaha Malajziában a nap fénypontja volt, amikor egy pohár ikeás bodzaszörppel leültem a kanapéra, tele volt jéggel a poharam, amit a szörpszürcsölés végén mindig egyesével elrágcsáltam (senki nem értette, mi a jó a jégrágásban, aztán miután Lelle megszületett, rájöttem, hogy olyan melegem volt pocakkal, hogy belülről kellett hűteni magam... és a szüléssel el is múlt a rágcsálás vágya), közben megfogadtam, ha én egyszer hazajutok, és érik majd a bodza, csinálok belőle szörpöt.
És érik. :) Az utcánkban is, meg a kis úton is a ház mögött, de erre csak az első adag főzése után jöttem rá, a második már sajátból készül.
A recept lehetne egészségesebb mondjuk nyírfacukorral, de ezt találtam elsőre, és még másodikra is ez volt a legszimpatikusabb, így ez készült. Szalicil nélkül.
Három liter várja a sorát, még három készülőben, de ahogy magamat és ezt a nyarat elnézem, hamarabb elfogy, mint szeretném.
Fantasztikus, már most szeretek nagymama lenni...
Mert mindig azt gondoltam, hogy a
A nap kisütött, aminek egyik igazi jele, hogy ismét birtokba vettük a kinti birodalmat, amit magamban csak ezzel a címbeli jelzővel illetek, a második után szabadon (ami a ház).
Odakinn pedig lassan kibújtak a reteklevelecskék, és még a végén cukkini is lesz, meg virágzik a málna, és tele a meggyfa és a cseresznye is apró pici, de annál izgalmasabb zöld bogyókkal.
Valaha Malajziában a nap fénypontja volt, amikor egy pohár ikeás bodzaszörppel leültem a kanapéra, tele volt jéggel a poharam, amit a szörpszürcsölés végén mindig egyesével elrágcsáltam (senki nem értette, mi a jó a jégrágásban, aztán miután Lelle megszületett, rájöttem, hogy olyan melegem volt pocakkal, hogy belülről kellett hűteni magam... és a szüléssel el is múlt a rágcsálás vágya), közben megfogadtam, ha én egyszer hazajutok, és érik majd a bodza, csinálok belőle szörpöt.
És érik. :) Az utcánkban is, meg a kis úton is a ház mögött, de erre csak az első adag főzése után jöttem rá, a második már sajátból készül.
A recept lehetne egészségesebb mondjuk nyírfacukorral, de ezt találtam elsőre, és még másodikra is ez volt a legszimpatikusabb, így ez készült. Szalicil nélkül.
Három liter várja a sorát, még három készülőben, de ahogy magamat és ezt a nyarat elnézem, hamarabb elfogy, mint szeretném.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




















