2012. július 29., vasárnap
Mikolt 4 éves
Ha erre gondolok, kicsit mindig megsajnálom.
Pedig nem nagyon van miért, illetve ha van is, az egyedül annak köszönhető, hogy még mindig rettenetesen egyedi, ahogyan módot talál a sérelmei kifejezésére.
Mindjárt megkövetem, de hogy a száraz tények is helyt kaphassanak, bocsánat a szóért, de Mimikénk egy kis genyó. Ha elfárad, ha éhes, ha épp azzal akar játszani, amivel a másik, ha szeretetre vágyik, akkor piszkál. Macerál, bosszant. Egészen addig, míg a másik fél teljesen ki nem készül.
Mimi nem viccel, a cél a totális megsemmisítés.
Még annak árán is, hogy ő is így jár.
Hát erre kell megoldást találnom, meglátnom, hogy mi az ok, mi az, amit közölni, kérni szeretne, és néha, olykor, ha megtalálom, annyira jó vele.
Kis woodstock girl, a rettenetesen egyedi ízlésvilágával, amiben keveredik a színkavalkád, és a csuparózsaszín a traktorral és a minifűrésszel. Lenyűgöző a kreativitása, ahogyan mesél, ahogy játszik, ahogyan szavakat alkot ha épp nem érti az igazit, vagy csak elfelejtette.
Szeretem hallgatni, ahogy az asztalnál ülve az ujjaival játszik egy komplett színházi előadást, mosolygok, de jajj nekem, hogyha épp nincs kedve igazat mondani... és Áron ellökése után simán a szemembe néz és aszongya:
- Mama. (lefelé a hangsúly, a pontra megérkezik az altja...) Ájon csak így ment ment a fal mellett és egyszejcsak bumm, lebuccolta az ajtót.
Áhhám.
Egyébként is a szélsőségek kislánya ő, vagy eszik, és akkor sokat, vagy nem, és akkor semmit. Ha épp angyal, akkor látni vélem a szárnyacskáit, és tény, ha a többi van soron hisztifronton, akár heteket is képes várni a sajátjával, és mondja is. Mama, látod én milyen jó vagyok. És látom.
Hogy aztán ő legyen a korona, a fejvakarásom, a tanácstalanságom, és a hitem, lesz ez jó, jobb.
Ő az, aki levágja a haját. De csak egy ilyen icikepicikét, látod? És ha kiakadok ezen, azt mondja, akor minek hagytam elől az ollót. Igaz.
Meg az is, aki biztosan leeszik magát, és azt mondja utána. Upsz, kicsit kibojujt.
Meg az, aki odagömbölyödik, és akkor lehet simogatni, de csak egy darabig.
Meg az, aki simán elvonul egy vendégségben, és fél órát magában nézegeti a könyveket. Amikor pedig megkérdezzük hol járt, vállat von és énekel. Hááát, a mesélős szobában.
Meg az, akinek a rendrakás értelmezhetetlen. Szerintem tényleg nem érti, mit várok tőle. Pedig már úgy is játszottuk, hogy mondtam, hogy mit, honnan, hova. Út közben megállt játszani.
Mimi, Mimó, Mimóci, Mimike, Mikolt, de leginkább Mimi.
- Mama, neked milyen színű a szemed?
Mert tudja, hogy. Az enyém az egyik zöjd, a másik bajna. Ez a zöld, ez meg a bajna. Neked meg csak zöld.
A legkedvencebbem a kukojica, az epej meg a kalács.
Szeretem a humorát, a kis táskás, felemás színű gombszemeit a rajzolt szemöldökkel, az altját, azt ahogy megy, a cérnalábacskákat, a macskaügyességét, ahogy fél a dörgéstől, és ahogy nemértve szereti az állatokat.
Szeretem ahogy rajzol. ahogy épít, ahogy kirakózik, ahogy fogja a kanalat.
És végül szeretem azt a kócos fejét, a kacifántos lelkét, ezt az alig 14 kilónyi 106 centis kisoroszlánt. Szőröstül, genyóságostul, végtelenül.
2012. január 29., vasárnap
Három és fél
Egy hete történt, hogy Danival pár félmondat váltása után mégis úgy döntöttünk, ezt a mostanit kivételesen emlékezetessé tesszük Mikoltnak.
Nem írtam Mimiről egy ideje, aminek részben az az oka, hogy mióta fülbevalós lett, gyakorlatilag teljesen hátat fordítva addigi önmagának egy merő rejély. Hogy szépen fogalmazzak.
Illetve egyáltalán nem az, hanem sokkal inkább mutatja a gyermekarcát, azt, aki küzd a középső státusza ellen, aki szeretne végre középpontban lenni, aki most fogta fel a lényegét annak, hogy nagycsaládban élni... nem egyszerű.
Amikor megszületett, az első élményem vele kapcsolatban az volt, hű de hangos. A második nagyon markáns pillanat, mikor a kórházban egy napos korában elaludt evés után, én pedig rohantam zuhanyozni, és a lelki szemeimmel láttam, hogy abban a pillanatban ébredt fel, mikor én kiléptem az ajtón, kapkodva, rohanva mosakodtam, majd vágtáztam vissza, ő pedig éppolyan békésen aludt, mint három perccel azelőtt. Elképzelhetetlenül könnyű baba volt, és már nagyon hamar megértettem, melyik sírása mit jelent, ha pedig megtettük amit kért, vége is volt a kesergésnek.
Igazi könnyű baba volt, és maradt kismanóként is ilyen kiszámítható, megbízhatóan jól működő, mosolygós.
Nagyon hamar kapott kistestvért, aminek a nehézségei elől Hanna óvó szárnyai alá menekült, és ez a szövetség minden döccenőnél a rendelkezésére állt. Nekünk ezekben a hónapokban is épp olyan könnyű volt vele, mint azelőtt, még akkor is, ha épp dackorszakában, vagy az igazi kisördög fázisaiban volt. Tudtuk, ő az, aki ha álmos alszik, ha éhes eszik, a többit pedig kezeljük. Kis egyéniség volt ő mindig, aki mint egy kiscica, akkor hagyta magát szeretni, amikor neki tetszett, ha pedig nem, hát senkit nem engedett közel magához. Elfogadtuk hogy ilyen öntörvényű, akiről gyakorlatilag lepergett a szó, a kérést meg sem hallotta, a büntetés mit sem használt az ő esetében. Sokszor éreztem, hogy megfejthetetlen, akármennyire is könnyű kielégíteni az alapvető szükségleteit, a mélyben egy fantasztikusan színes, összetett, kiismerhetetlen lélek lakozik.
Malajziában aztán ő volt az, aki visszaadta Hannának a hitét a világban, támaszt nyújtott, gyakorlatilag habozás nélkül vonult csatasorba, mert úgy érezte, szükség van rá. Akkor láttam először, hogy képes maga elé helyezni mást, és természetesen Hanna volt ez a más. Ő volt az egyetlen példakép, az a személy, akinek a kérését habozás nélkül teljesítette, és volt idő, amikor az út hozzá Hannán keresztül vezetett.
Hazaérve a szövetséges óvodás lett, míg Mikolt itthon maradt, picit lefokozva, kicsit felmentve, de mindenképpen más szerepben, mint addig. Áronnal hamar egymásra találtak, és bár képesek hosszan is eljátszani a legnagyobb békében, ők ketten mégis igazi két kiskakas. Érdekes ezt látni, mert annak ellenére, hogy sokszor kell kimenekítenem egyiküket vagy másikukat a testvérharag tűzéből, rengeteg közös titkuk van, sok olyan játékban partnerei egymásnak, amiket Hanna már nem szívesen játszik.
Mikolt létezése az örök hullámzásról szól. Vannak könnyebb és nehezebb időszakok, amelyknek sem bevezetője sem lecsengése nincs, egyik nap úgy kel, hogy angyalgúnyába bújik és ez tart egy ideig, míg egy nap aztán arra ébredünk, hogy Mimikénk ördögfiókává vált az éj leple alatt.
Az utolsó nagy fordulat a fülbevalójával egyidőben ért ide.
Valószínűleg már maga a lukasztás is ennek az átváltozásnak a része volt, de mint mindig, most sem vettem észre a fordulatot. Azt hiszem nem is lehet...
Az a Mimi, aki látszólag fittyet hányt a hangos szóra, akiről leperegett minden, aki úgy élte meg az érzelmeit, hogy mi úgy hittük el sem jutnak hozzá azok a történések, amik másokból érzelmeket váltottak ki, egycsapásra tomboló hurrikánná változott.
Sír, ha bánatos, ha megbántjuk, ha megbántják, és a legváltozatosabb módokon adja tudtunkra, most jött el az idő, hogy ő legyen a középpontban.
Gyakorlatilag nem visel el semmiféle komromisszumot, ha az azzal jár, hogy ő legyen a második, de leginkább azokra a helyzetekre igaz ez, amikor ő lenne a középső. Olyan szép szimbolikus mozzanatokban is megjelenik az ellanállas, mint pl. a kádban elfoglalt helyére (eddig ő ült középen, most hallani sem akar erről), vagy az úttesten való átkeléskor, amikor nem hajlandó középre kerülni. Ha öltözünk, hangosan kiabál, hogy legyen két első inkább, és amikor alvásra kerül a sor, hozzá kell menni először.
Az első napokban annyira nem volt egyértelmű, hogy mi a cél, hogy úgy éreztem, mintha mázsás súlyokat cipelnék. Mert hiába kérdeztem, kértem, próbáltam közel kerülni hozzá, az egyenes út sosem vezetett célra. Csak ha már kikiabálta magát, csak ha már erőszakkal megöleltem, miközben ő vergődve küzdött minden ellen, amit tettem, hagyta végre, hogy beszéljek, szeressem, oldjam a kínlódást.
Az eddig ki nem fejezett érzelmek robbanva kerültek a felszínre, az arca az ezerszínű még színesebbé vált, de még soha nem láttam ennyire ziláltnak, elveszettnek, kicsinek.
Egy hete ismét fordult a kocka, Mimi az egyik este a dédinél egy babát öltöztetett, én pedig indulni szerettem volna. Automatikusan kértem, kezdjen el öltözni, de már a mondat közben bevillant, hiába pakolgatom a szavakat, haszna nem sok lesz. És miközben mondtam tovább a mondókámat és lefuttattam ennek hiábavalóságát fejben, Mikolt hangja messziről megérkezett hozzám. Mindjárt Mama, előbb felöltöztetem a babát. Megmerevedett a pillanat, olyan régen fordult elő velünk, hogy bármilyen reakció érkezett a kérésemre.
És tényleg felöltöztette és jött, és mikor kértem, hogy miután kivittük a kocsihoz, adja oda dédinek, odakinn újabb kérés nélkül adta át.
Akkor tudtam, valami változott. Hogy a hetekig tartó, kilátástalannak tűnő küzdelem, legfőképpen magammal megérte...
Aznap egyedül vetkőzött a fürdés előtt.
Azóta pedig minden nap a kilencedik születésnapját emlegeti, és még éjjel is képes pontos leírást adni az emeletes tortájáról, amin eper és banán és barack és meggy és szilva... lesz. Hogy a születésnap óhaja összefügg-e azzal, hogy tudja, utána mehet majd oviba, nem tudom, ezt a kettőt sosem kapcsolja össze. Viszont annyira élő a vágy ezekben a történetekben a kizárólagos szeretetünkre, hogy úgy döntöttünk, valahogyan kiemeljük őt a középsőségének elnyomása alól. A legjobbkor jött a háromésfeledik születésnap.
A papa választott neki ruhát, csuparózsaszín lett a kistündér, és délben együtt indultunk matricáskönyv keresőbe, amilyen a Jujinak is van, és amivel pénteken nem sikerült mélyebb barátságot kötnie, mert úgy rohantunk...
Lett könyv is, ami még szép is, és volt pici torta csupagyümölccses (amiről csak a gyümölcs fogyott) és három és fél gyertyával, sőt még virág is jutott. Délben Jutka nagymamával, este Mariékkal "ünnepeltünk".
Már a délutáni alvás előtt azzal jött felfelé a lépcsőn... Mama, olyan jó szülinapom volt.
Remélem sikerült egy kicsit töltenünk a szeretetzsákjába. Nekem mindenképpen tanulnom kell, hogy mindegyikükre jusson minden nap annyi, amennyivel a tankjuk nem ürül, hanem változatlanul teli mindenkor. Legalábbis többnyire.
2011. február 19., szombat
Kis Mikoltunk két és fél éves lett
Az első dolog, ami eszembe jut róla Dani egyik megjegyzése, miszerint Mikoltunk olyan, mint az arzén. Kis dózisban gyógyszer, nagy dózisban halálos... Van egy pólója, amire ez van írva, little monster. Mindez világoskék alapon kedves kis virágokkal, színes pillangóval. Amikor a múltkor ez volt rajta, állandó mosolyoghatnékom volt, annyira jellemző rá ez a kettősség. Az édes, gyöngyszemű tündérem, aki olyan durva, hangos, és akarnok tud lenni, amire csak egy meglett felnőtt volna képes.Mikoltot itt érte a kettőésfeledik évfordulója. Rengeteget változott, mióta eljöttünk otthonról, köszönhetően az új környezetnek, a dackorszak is előtört, de olyan elemi erővel, hogy azt lekövetni esélyem sem volt. Próbálgatja a türelmemet, feszegeti a határokat, mindezt oly Mikoltosan teszi, hogy este, amikor elalszik, mégcsak morcos sem tudok lenni rá. Ilyen a természete, az első pillanattól tudtuk, ő az erősebb, és persze könnyű volt vele kisbabaként, mert mindent jelzett és pontosan értelmezhető volt, mit szeretne. Most is így van ez, csak most hajmeresztő dolgokról van hasonlóan konkrét elképzelése, olyankor nem ismer nemet, talánt, majdot... semmit sem.
Január elseje óta beteg. Jelzés ez nekem, mert bár erősnek tűnik, mégis ő a leggyengébb sok szempontból. Talán mert ő szopizott a legkevesebbet, talán mert annyira hozzánőtt Hannához, hogy hannát képezi le, és az ő szenvedéseit forgatja maga ellen, talán mert középsőként tényleg neki jut(na) a legkevesebb. Így nyilván sokkal több figyelem jut rá, de ez mégsem megoldás, ráadásul aggasztó is. Neki a legnehezebb, ő még nem mondja, az ő nyelvét nem beszélem olyan jól, mint a többiekét. Mégis nehéz látni, hogy szívesen rombol, bánt, és semmi sem használ, ha épp ilyen kedve van. Akármeddig képes elmenni, a küzdelemben a halál nemes, neki pedig úgy tűnik nincs félnivalója.
Bizonyos szempontból baba még, és keresi a biztonságot, szeretem, amikor végül úgy dönt, mégiscsak mi vagyunk a pont az életében, és hozzánk bújik, néha még puszit is ad. Sokszor egy egy film kapcsán eszünkbe jut, vajon milyen kamasz, felnőtt válik majd belőle, nekünk mindenesetre edzés a vele való lét, ami a legtöbb esetben valóban szórakoztató.
Mert Mimi az egyik legszínesebb foltja a családnak. Elképesztő ötletei, mondásai vannak, ezeket még rögzíteni sem tudom, de abban a pillanatban annyira meglepően szellemes, hogy csak ámulok. Nem beszél tisztán, de olyan szavakat használ, mint Hanna, ettől még mókásabb az összhatás. Egy tegnapi kérdées megmaradt, azt kérdezgette Danitól, hogy pizsamában ugye nem lehet bemenni a medencébe. Dani nem válaszolt egy darabig, mire Mikolt a legkedvesebb hangján kérte: Papa, válaszolj nekem... :)
Kismacska, aki akkor bújik, ha kedve van, de ha nincs, akkor jajj annak, aki erőszakoskodni akar vele. Elengedhetetlen kellék lett a paplan, sokszor hozza, ráfekszik a nappali közepén, tényleg az az ember érzése, hogy egy kiscicával él együtt. Kicsike még mindig, bár ez itt ázsiában fel sem tűnik, itt a korosztályában szinte magasnak számít. 12 kiló és 92 centi.
Jóevő, jólalvó, de ezekkel sosem volt különösebb gond, az egyetlen, amire figyelnem kell, hogy igyon eleget, mert neki az ivás egy korty, pedig itt, és pláne mostanában nagyon jó volna, ha magától és sokkal többet inna.
Igazi lány, ha ruhát vesz fel, odamegy az apjához, hogy nézd, milyen csinos vagyok. :) Amúgy pedig egy kicsit sem érdekli, ha leeszi magát, ő az, aki biztosan kiönti, kiborítja, leönti, leejti az ételt, egy könnyed "boci", vagy bocsánat követi ezt, vagy semmi. Előbbieknél nem tudok rá haragudni, pláne, amikor hozzáteszi, véletlen volt, nem figyeltem eléggé. :):)
A játékai jellemzően Hanna által vezénylet dolgok, együtt babáznak, építenek, ragasztanak, rajzolnak, mesélnek, de ha egyedül van, akkor sokszor csak keresi a helyét, magától nem szeret elkezdeni semmit, kivéve a hintázást, és néha a szerepjátékokat. Ha elmerül, akkor viszont hosszan játszik, nagyon szeretem nézni ilyenkor, ahogy folyik a halk, szinte észrevétlen belső monológ, pakolgatja a kiskanalakat, a kiskonyhában, instruálja a babákat, és mesét olvas magának.
Az angollal nagyjából úgy halad, ahogy Hannától hallja. Bármit megjegyez, így ő is számol már tízig, és néhány nótát is énekelget.
A mozgása rengeteget fejlődött. A kis cserebogárból egy állandóan próbálkozó, ügyes kis emberke lett, bár rettenetesen óvatos, legalábbis a szavai, amit a leghajmeresztőbb mutatványok közepette használ erre utalnának, ha nem látnám, közben csak felmászik a kissziklára 8közben mondogatja, hogy ő még kicsi és a nagy szikláról lepottyanna és jól megütné magát :):)). Úszik is, karúszóval, úrikisasszony módjára, a fejét kitartva, de nagyon ügyesen, és nagy kedvvel. Hintázik, magasra kell lökni, elréved olyankor, imádom a kis csücsöri száját.
Szeretem azt a módot, ahogyan a világban van, tanulni lehet tőle, hogy a fontos dolgokért ki lehet állni, a többi pedig cseppet sem érdekes.
Hosszúhajú lett, kibújt az összes foga, észrevétlen, csillagszemű, kompakt kis bogár. Szintén észrevétlen tudja az összes színt, számol, elkezdett öltözni. És hogy mit szeret? Őszintén szólva, bármit és semmit sem igazán. Azt hiszem ő egy igazi életigenlő, minden helyzetben a legjobbat kereső, abból a legkellemesebbet kihozni törekvő kismacska. Akit fel kell venni két lépés után, mert elfárad, akinek megvan a maga világa, elképzelése, semmihez sem ragaszkodik, csak és kizárólag a paplanjához... na jó, meg a cumihoz. Sorolhatnám, hogy szereti, ha olvasunk, ha építünk, de ugyanígy szereti, ha békén hagyjuk, és tépegetheti(né) a könyveket... :) Izgalmas világ az övé, tényleg. :)
2010. május 29., szombat
Mikolt 22 hónaposan
Színésznő, akarnok, vad és egyben bájos is.Amilyen kicsi, olyan meghatározó egyénisége a családnak. Sokszor csak figyelem, és próbálom megfejteni. Honnan ez az erő, ami nem engedi kompromisszumot kötni. Pedig képes rá. És ha megtalálom a rést, azt a hajszálnál is vékonyabbat, amin keresztül eljut hozzá a szép szó, akkor nyertünk.
De nagyon nehéz. Erősebb, kitartóbb bármelyikünknél. Nem hatódik meg sem a kéréstől, sem a magyarázattól. Nem terelhető sem énekkel, sem mesével, sem tárggyal, sem öleléssel. Tanulom, figyelem. Ha más szól, sírva fakad. Mélyen, megbántottan. Ha dicsérik, kihúzza magát. Ha szép ruhát kap, bájolog benne. Daninak. Nekem nem. :)
Hangos. Tanul szépen kérni, szépen szólni, finoman simogatni, kedvesen szeretni. Szép lassan sikerül is. Olyankor nagyon büszke. De csak egy másodpercig, aztán megy is tovább a maga útján.
Egyre szebb, egyre kislányosabb. Egyre zsiványabb és egyre sokszínűbb. Az arcait felidézni sem tudom. Bohóc és ezt tudja jól. Nagy nevettető, nagyon muzikális, és jó mozgású. Bár bátornak nem nevezném, ő inkább vakmerő. És közben jajgat: Jajjajj...
Ha jelet kellene neki választani, a katicát választaná. Akkor is, ha az másé.
Ha énekelni kell, a háp háp háp, jönnek a kacsák dallamát fújná, saf saf saf, safasafa saff szöveggel. imádom :):)
Ha játékot kellene választani, a füzögetős lenne az, vagy a motor. Esetleg egy labda.
Ha bármit, akkor a traktor. Esetleg a markoló. Vagy a Bász.
Még mindig kétféle színű a szeme, a haja hullámosodik és határozottan nő. 20as cipőt és 86os ruhákat hord. Mindenevő, azon belül pedig nagy gyümölcsrajongó. Cumival alszik, és paplant gyüröget, de van nála itató, pici rongybaba, díszpárna, és mostanában egy szabadon választott könyv is. A múltkor Boribont használta fejalá valónak. :) Gyorsan és könnyen elalszik, kiabálva ébred: Hannnnnaaaa, Mamaaaaa, Papaaaa. Ebben a sorrendben.
És ha még nem mondtam volna... egy zsivány. És imádom.......
2010. március 30., kedd
20 hónapos a kis Középsőnk
Látom, ahogy barátkozik a szereppel, ahogy egyre ügyesebb testvér, pedig még egyáltalán nem várható tőle, hogy értse, és mégis. Küzd, vívja a harcokat, a hangja a legfőbb eszköze.
Középsőnek lenni, legalábbis minálunk, ahogy én látom, csak egy kicsit más, mint kisebbiknek lenni. Az, hogy nem ő a picuri, annyiban árnyalja a képet, hogy talán kevesebbet van kézben, de nem azért, mert nem veszem ölbe, hanem mert néha kevés a kezem. Inkább az a nagy különbség az első és a másodszülöttünkhöz való viszonyunk között, hogy míg Hanna minden első megmozdulását vártuk, drukkoltunk érte, és ha megtörtént büszke boldogság volt a szívünkben, Mikoltnál olyan hirtelen történnek ugyanezek a dolgok, hogy alig győzünk csodálkozni. Nyilván vannak előjelek, de ezekre kevesebb figyelem összpontosul, nemúgy, mint amikor Hanna kezdett beszélni, csúszdázni, hintázni... Ettől Hanna inkább igényli a rivaldafényt, Mikolt pedig egészen természetesnek kezeli, ha fejlődik. Természetesen ugyanolyan büszke boldogság Mikolt minden kis ügyesedése is, de ezekről inkább utólag beszélünk, nem aktualitásában.
Nincs minősége, de gyakran eszembe jut, mi lenne ha... Értelmetlen, mégis érdekes. Vajon csendesebb lenne-e Mimi, és bátortalanabb? Babázna ennyit, vagy inkább autói lennének? Megfogná-e az én kezemet is?
Húsz hónaposan még mindig jó evő, jó alvó, hangos, akaratos, épp olyan, mint pici baba korában volt. Szerettük és szeretjük benne, mégha most néha nagyon nehéz is, hogy tudja, mit akar és nem tágít. Nem tud csendesen szólni, kizárólag olyan frekvencián, amiről más azt hiheti, hatalmas a baj. Kisoroszlán, akit lehet simogatni, de érdemes résen lenni. Mert ha odacsap, akkor nem nézi, mekkorát üt. Bújik, ha akar.Az első ami eszembe jut róla, a humora. Hogy érti és szereti a tréfát, hogy bohóc, és vigyori, és kedves és végtelenül huncut.
Aztán a felemás színű szemei, a hihetetlen fekete seprű szempilláival, a göndörödő babahajjal.
Aztán, hogy milyen picike még és mégis milyen meghatározó egyénisége a családnak.
Hogy Hanna az első neki, Papa a második. Hogy beérik dolgokra, és ha nincs még kész rá, akkor olyan, mint aki nem is érti, miről beszélek. De ha beért, akkor olyan magabiztosan teszi, mintha mindig is úgy lett volna. Például lesöprögeti az asztalról a morzsákat, megtörli a kezét, sőt, ha maszatos kéri, hogy töröljük meg.
Van elképzelése arról is, mi legyen rajta, és ha valamiből egyforma van neki és Hannának, arról meggyőződése, hogy Hannáé, és nem is lehet ráadni.
Fest, gyurmázik, rajzol, színez. Utánozza a nagyot, bármiben. Így van az, hogy bátran felmászik a mászókára, közben mormogja maga elé: jajj.
Lassan talán ő is beszélni fog. Egyre több szót használ magától is, teljesen követhetetlen számomra, miért épp azokat. Például a kés (kís) mért oly fontos... :) Mindent utánam mond, szótagszámra stimmel is, és nagyon hasonlít az eredetihez, de nagyon valószínű, hogy rajtam kívül senki nem érti.
A legutóbbi és egyben az egyik legkedvesebb élményem erről, amikor az esti lefekvés zökkenőmentesítése végett Hanna ágyába tettem. Betakargattam kettejüket, ezt a két cumis kendős emberkét, akik feküdtek szorosan egymással szemben, és suttogtak egymásnak. Mikolt a halandzsanyelvén, Hanna pedig értette, és válaszolt rá. Milyen jó nekik, hogy vannak egymásnak... És ez csak fokozódhat ha Áron is kapcsolódni fog. :)
Édes kicsi Mikolt Csillag, Isten éltessen sokáig, nőjj nagyra, és légy mindig ilyen vidám, szeretetre méltó kis csoda.
2010. január 29., péntek
Másfél éves kis Mikolt



A legnagyobb zsivány, a legjobb alvó és a legmosolygósabb. 80 centi és majdnem 10 kiló, 15 foggal. Másfél év telt el, mióta először találkoztunk szemtől szembe. Általa tapasztaltam meg, milyen örömökkel jár kétgyerekesnek, nyugodt édesanyának, két kislány mamájának lenni. Ő tanított meg arra is, hogy minden úgy van jól, ahogy éppen van. Mellette értettem meg, bármit is csináljak, a legfontosabb engedni.Épp olyan, mint az első pillanatban, erős akaratú, öntörvényű, bájos, nyugodt, hangos szavú, picike. Édes, érzékeny, huncut.
Imádom a humorát, a felemás gombszemeit, a görbe lábacskáit, a Jar Jar Binkses masírozását, a göndörödő, állandóan kócos selyemhaját. Ahogy odavan a buszokért, a traktorért, a labdáért. Ahogy beleszeret, majd pár perc múlva teljesen érdektelennek nyilvánít játékot. Hogy az apját is mamának hívja. Hogy keresi, szólítja Hannát. Hogy Áront Ájának, magát pedig Jejének hívja.
Hogy egyedül eszik és a kanál legvégét fogja, hogy még mindig magára önti a pohárból az innivalót. Hogy látom, ahogy megérik dolgokra, ahogy rácsodálkozik a világra: jé, ezt így is lehet? Hogy utálja, ha piszkos a pelusa, hogy az evés végén a popsitörlővel a nyelvét is gondosan megtörölgeti.
Hogy szeret rendet csinálni velem, de a legnagyobb természetességgel szórja szanaszét a játékokat. Hogy összeszorítja a száját és hátat fordít, ha nem akarja azt, amit én. Hogy utálja a telet és imádja a 4 évesekre való kesztyűt. Hogy állva motorozik, nem tud kormányozni, és csigatempóban billeg vele. Hogy Hanna nagyos hintáján hintázik, a lehető legtermészetesebben.
És úgy egyáltalán...
2009. december 1., kedd
A kis 16 hónapos
Majdnem átsiklottam fölötte, pedig vasárnap még eszemben volt, hogy írjak róla.A vakut nagyon hiányolom, kevés kép készül, azok is nagyon sok javítás után élvezhetőek csak, emiatt talán kevesebb a krónika.
Mikolt viszont rettenetesen sokat változik hónapról hónapra, mostanában érzem igazán, hogy érik, fejlődik, minden nap produkál valami újat.
A mozgás, ami nem volt erőssége, mára hihetetlen tempóban utolérte a korát, talán sőt... Felmászik létrán, és le is, lépcsőn már lefelé is kapaszkodva szeretne jönni. Ha mellette vagyunk, engedem, két kézzel a korlátot fogja és óvatosan, de nagyon határozottan jön lefelé.
Eszik egyedül, kanállal, egyre ügyesebben, rajzol és fest. Mindez azért említésre méltó, mert a finommozgás volt a másik, amiben nagyon gyenge volt korábban, most azt látom, hogy ezzel is sokat haladtunk.
Hannával játszik, mintha játékokat, megeszi, amit Hanna játékból kínál, és ő is etet. Babázik, de egészen sajátos módon, egy darabig cipeli a kiszemelt kölcsöndarabot, (sajátja még nincs, de hála Hanna jó szívének, mindig jut neki is) aztán ahol megunja, ledobja. :) Minden egyéb játékkal is így tesz, kiszemel valamit, amihez látványosan ragaszkodik, majd idővel (5-10 perc) egyszerűen elhagyja. Ez a jobbik eset, a rosszabbik, ha a kukába teszi. Keresek néhány dolgot, amiről gyanús, hogy Mikolt tüntette el, pl. Hanna fél pár mamusza, az egyik kocsikulcsom és két darab tölthető elem.
Emberekhez is hasonlóképpen ragaszkodik, kiszemel, szeretget, aztán megy a dolgára. Nagy szerelem Feri, Mariann, Viki, és Kis Kati. Nálam tankol mostanában, játék közben is odamasírozik, (nyávog, ez a kellemetlenebb rész :)) és odadugja a fejét az ölembe.
Dumál, be nem áll a szája, nem érdekli, ha nem értjük, megáll, közel hajol az arcunkhoz, csücsörít és formál. Egyre több a számomra felismerhető szíva is, a legújabbak a fovvó (forró), szja (szia).
Hangos, akaratos és emellett egy igazi kis mókamester. Nevettet és ezt kifejezetten élvezi. Jólevő, jólalvó, mosolygós, bújós, és még mindig picike. :)
Ja és ilyen szép a szeme már :):)
2009. november 2., hétfő
Mikoltról 15 hónaposan
Elmúlt ez a hóforduló is, Hanna születésnapja kicsit elfedett minden mást a héten. Mikolt közben kisgyerek lett. Elképesztő akarattal, egyre szőkébb és hosszabb hajjal, dumálással, és egy kis gyarapodással.
Az evéssel sosem volt gondunk, csak a súllyal... Pedig szerintem egyszerűen csak lemozogja, amit elfogyaszt. Bármit szívesen megkóstol, sokat és sokszor eszik, ha éhes szól, vagy felmászik a székébe. Nincs is kifejezett kedvence, a zöldségeket ugyanolyan jóízűen eszi, mint a gyümölcsöket vagy a főtt ételeket. Csak meleg ne legyen... Ha meglátja, hogy megfújom, amit adni szeretnék, fintorog, nyafog és nem fogadja el, hosszasan kell győzködni, hogy már nem meleg. Egyre önállóbb az egyedül evéssel is, bár a finommozgáson van még mit csiszolgatni. Ennek ellenére (hamár Hannát úgyis etetnem kell) igyekszik a kanállal, a villával, ha nem sikerül, akkor kézzel. Vizualizálható, hogy a levesek milyen arányban kerülnek a földre illetve a szájába. :)
Inni csak vizet iszik, pohárból, szívószállal. A kulacs, vagy a csőrös pohár rendben van, pohárból még nem tud rendesen inni.
Az alvás szintén nem érdekes téma, nappal nagyon régóta egyet alszik, de ha mégis valami miatt elaludna délelőtt, a délutáni szieszta kisebb forgolódással, énekléssel kezdődik, aztán szépen elcsitul, és elalszik. Egyedül, magától... Bekuckózik a paplanjába, kendővel, cumival, és pihen. Este Dani fekteti, leghosszabb 5 perc alatt be is fejezik a szeánszot, és a legtöbbször csak reggel találkozunk újra. Ha hajnalban mégis ébred, elég egy kis víz, simogatás, vagy egy rövid séta fürdőszobába, és vissza lehet tenni az ágyába. Nem igényli (most épp) a mi közelségünket, a nagyágyban csak bohóckodik.Utánoz. Mindent. Főleg Hannát, és mindenben. Ezért aztán már most főz, etet, telefonál, táncol, ugrál az ugrálón, és rengeteg mindent mond. Könyvből mesél, duplóból épít. Ha pedig egyedül marad, akkor a nagy kedvencek a labda, a gyöngyök rakosgatása dobozból ki és be, és a montessori torony. Ezzel fél órát is képes ellenni, leszedi, felrakja... A babák és az autók egyformán kedveltek. Lelkesen tologatja a babakocsit. De rajzol és gyurmázik is, bár sokszor a szájában köt ki az anyag.
Mozgásban nagyon sokat ügyesedett, ma már a négykézláb mászás eltűnt, gyalogol helyette, a kezeit egyre lejjebb engedi már. A küszöböknél megkapaszkodik és óvatosan lép át rajtuk. Ha elesik kiabál, feláll és megy tovább. A hideg beálltával az overál is előkerült. Utálja. Nem tud benne mozogni, az első alkalmakkor eldőlt, ahogy felöltöztettem, mint egy kis krumplis zsák. Mostanra megszokta, hogy képes állni benne, de ha elesik, (elég gyakran) akkor felállni már nem tud benne.
Akarat... Nem megyünk a szomszédba érte... Kristálytiszta elképzelése van arról, minek hogyan kell történnie, és ha nem úgy, akkor kiabálás, földönfekvés a vége. Nagyon hangos és nagyon eltéríthetetlen. Nem lehet vele megegyezni, kompromisszumot kötni, pedig hol van még a dackorszak. Viszont ha megkapja, amire vágyik, egy mosolygós, bújós, mondanám, hogy csendes... kicsi lány.
Igazi kis bohóc, észreveszi, ha tetszik nekünk amit csinál, és addig folytatja, míg mi is élvezzük. Nagyon érdekes, ahogy fejlődik a humora, megnevettet, mórikálja magát. :) A szuszogásáért odavagyok, épp mint Hannánál. :)
A beszéd... Míg Hanna két éves koráig gyűjtögette az információkat, addig Mikolt mindent utánoz, amit hall, és bár magától nem minden utánzott szót használ, azért előfordult már a repertoárban a lift, és a pillangó is.
Nagyon régóta mondja, hogy baba, mama, papa, Hanna, lámpa, újabbak a nem, az eeement, az inni, a cipő, mondta már, hogy Csilla, ott van, hol van, és persze mert nem írom, fogalmam sincs, mi mindent hagyok ki, de igyekszem majd pótolni. Az igen helyett bólogat és mordul egyet, ez nagyon vicces. A nem-nél pedig rázza a fejét. Mindent megért, szavakkal kommunikálunk már, és ez olyan hihetetlen.
8 fogacskája van kint, kettő félig és még kettő épp úton. 9190 gramm, az elmúlt hónapban hatszáz grammot hízott, amit megérzek... és 78 cm, 18-as cipőt hord és 74-80-as ruhákat. Picike, de amilyen formás, rendben van ez így.
Képet igyekszem csatolni, amint helyreállt a rend az internet kapcsolatunkkal...
2009. szeptember 29., kedd
2009. július 29., szerda
Mikoltról egy évesen
Az evés ennek megfelelően bármi, bármikor, sok. Annyit eszik, mint mi, az étrendjéből a tej, a tojás fehér része és a cukor teljesen hiányzik, de ezeken kívül mindenevő. Zöldség, gyümölcs, joghurt, hús, sajt és sorolhatnám. Természetességgel fogad mindent, és egyáltalán nem válogat. A szopizás véget ért, amit még mindig nehéz szívvel viselek, helyette nem adok semmi mesterségeset.
Mostanában ötször eszik, a tízórai, ami eddig nem kellett most elfogy. Zömmel gyümölcs vagy joghurt amit kap.
Az alvás változatos, vannak rendszeresen végigalvós éjjeleink, saját ágyban elalvósak is, de előfordul, hogy a "miágyunkban" alszik el, és éjjel átvándorol. Sokszor csak egy cumit kell adjak a helyén, és alszik is tovább, de van hogy állva fogad hajnalban, és mutatja az utat, hogy tudjam merre van a nagyágy. Kuckózós, a takaróját is maga alá gyűri, ha pedig hozzánk jön, akkor keresi a helyét, befészkeli magát valahova a paplanban, a legjobb ha mindenhol körülveszi valami, a hátának a legjobban én felelek meg. Szeretem, ahogy elalszik, csendben keresi a helyét, talán a hideg pontok jobban esnek neki, mint amit már bemelegített. Cumival alszik, néha kendővel, de ragaszkodás nem alakult ki köztük. Hanna kendőja annál érdekesebb reggelente.
Általában jókedvűen ébred, és rendszerint maximum 5-10 perc alatt alszik el.
Délután már régóta csak egyet alszik, ha a kocsiban délelőtt mégis elszunyókál, akkor a szieszta időben nehezebben megy a lefekvés. Viszont ha ebédidőben érünk haza és ő alszik, akkor át lehet tenni az ágyába és fel sem ébred, arra sem, hogy nem evett. 2-3 óra az adagja, ha közelít a 3 órához a mennyiség, akkor az esti alvás sem teljesen gördülékeny.
Este mesélünk már, a forgatós könyv nagy kedvenc, rendszerint az én ujjamat fogja, azzal forgat :) Pedig neki különösen jó lenne, ha a mutatóujjával ügyesedne, mert egyelőre a hüvelykkel mutat, zárt ököllel.
A mozgása nagyon sokat finomodott, alakult az elmúlt hónapban. Hanna is észrevette ezt, mióta Mikolt villámként teper négykézláb, Hanna sokkal nyugtalanabb, hisztisebb. Lépcsőn mászik felfelé teljes biztonsággal, és már lefelé is próbálkozik, de nagyon óvatos. Bútorok mellett feláll, a lábfeje még nem párhuzamos, emiatt jobb volna kicsit előre erősíteni a támaszait. Kornélnál most ezen dolgozunk, labdán ülve játszunk vele itthon is sokat. Kézen fogva elindult, de ezt sem erőltetem, bár ő nagyon szeretné.
A finommozgása alakul, de nem tökéletes, a kanalat igyekszik megfogni és a szájába tenni, ha kenyérkatonákat adok neki, akkor csippent is, de mutatni nem tud még.
2009. június 30., kedd
Mikolt 11 hónapos
Lehet róla ilyet csinálni... és mert állandó mozgásban van, a legtöbb kép ilyenre sikerül. :)Az az édes, babaillatú, mindenért mosolygós kisbaba lassan kisgyerek. Még mindig édes és még mindig babaillatú, és még mindig rengeteget mosolyog.
Emellett egyfolytában eszik, nagyjából annyit, amennyit adunk neki. Bármit. A kötelezően elkerülendőek kivételével mindent. Négy foga van változatlanul, de jobban rág velük, mint Hanna a maga huszonvalahány gyöngyével. Kettő épp bújik, azt gondoltam 11 hónapos korára már láthatóak lesznek, de egyelőre csak kínozzák.
Szopizik is, egyre kevesebbet, de mind a ketten kitartóak vagyunk, és remélem az első szülinapján is tudok még adni neki valamennyit.
A jóalvás a múlté, fáradtabb napokon felsejlik, milyen is volt az első néhány hónap. Különben pedig kis kiabálás, karban ringatás, simogatás után, negyed órán belül elalszik este, nap közben viszont sokszor a nagyágyban ér minket az álom. Az elmúlt napokban ebben is volt változás, kevesebbet szomszédolt, és esténként is könnyebben adta meg magát. Mesélek neki, mert ezt látja Hannától, talán ez is segít.
Mindent utánoz, fésül, etet, telefonál, egyedül próbál inni rendes pohárból, tolja a babakocsit (azt hiszem megvan a szülinapi ajándék...).
A labda, a baba, a könyvek, a lego és a pakolás. Ezzel telnek a napok, ha épp nem lehet homokozni. Délután levegőre vágyik, áll a teraszajtónál és reklamál.
Különben is elképesztő akarattal bír, és hihetetlen pontossággal tudja, mit szeretne. Ha megkapja, csend van, ha nem, hát nagy a hangja...
Lépcsőn mászik felfelé, gyakorolja a lefelé tolatást, több kevesebb sikerrel, feláll, mászik, és lépegetni próbál kapaszkodva. Hagyom, mert a lábfeje előre néz. Még mindig viszem Biatorbágyra, de már csak egy héten egyszer.
A puha játékokat nem kedveli, kivéve a Hanna ágyában megtalált jogos tulajdonú kiskutyát.
Érti, ha elkérek valamit, köszön integetve ha azt mondjuk, elmegy, szia, vagy elköszönünk.
A finommozgásban a leggyengébb, ökölbe szorított kézzel a hüvelykujját csippenti, a tenyerét nehezen nyitja még mindig.
A tegnapi mérés alapján 7,9 kiló és 73 cm, növeszti a haját, és édes, mosolygós, még mindig kicsibaba nekem. :)
2009. június 1., hétfő
10 hónap
Mikolt a telhetetlen hernyócskából telhetetlen kiskutyává nőtte ki magát. A jelző az étvágyára, az akaratára és a mosolyosztására vonatkozik leginkább. Elképesztő változásoknak voltunk tanui az elmúlt hónapban, eddig sokszor gondoltam, hogy Hannánál minden olyan dinamikusan történt, Mikolt pedig mintha mindig ilyen vagy olyan lett volna. Elmúlt, pótol, mindent egyszerre. Nem bánom, öröm nézni, ahogy egyre kisgyerekesebb, és persze kicsit fájó szívvel nosztalgiázunk a babakoron.Enni bármit, de azonnal ha éhes és sokat. Míg Hanna mostanában igazi fejtörést okoz étel ügyében, Mikolt mindent megkóstol, megeszik, örömmel fogadja az új ízeket, ennek hatására pedig a hónapban majdnem hatszáz grammot hízott is, vagyis a nyolc kilót is elérte. KAp már kenyeret, joghurtot, nagy kedvenc a gyümölcs is, eszik meggyet, cseresznyét, almát héjastul akár, ha Hanna a közelében hagyja. De ugyanilyan szívesen eszi a főzeléket is, a levesekről nem is beszélve.
Az alvással kisebb küzdelemeink vannak, főleg délután nehezebb elaltatni, és ennek úgy látom, nincs köze a közös szobához, sokkal inkább a mozgása ugrásszerű fejlődéséhez. Hanna nagyon jól viseli amikor Mikolt még egy pár percet elnyűgösködik elalvás előtt, ezért külön hálás vagyok nekik. Öt perc az egész, míg elalszik, mégis szokatlan, hogy nem csak leteszi a buksiját és kész. Simogatás, puszi, és megnyugszik. Az esti lefekvés egész más, addigra annyira elfárad, hogy nem is kellek, csak a kiságy, és a cumi. Éjjel még mindig ébred, nagyjából három körül és sokat szopizik. Jó volna ezt elhagyni, de eddig egy sikertelen próbálkozás után elnapoltam, amikor mindenki felébredt ránk... Sokszor ér véget a hajnal a mi ágyunkban, ez van. :)
A játékról. Babás. Az élő az igazi, de ha az nincs, jöhet a játék is. Beszél hozzájuk, cipeli őket, vizsgál. Kicsit vehemens, amitől a legtöbb élő meg is ijed, de barátságos alapvetően, bár a simogatás még nem megy. A labda is nagy kedvenc, és bármi, ami épp Hannánál van. Hanna az utóbbi időben harciasabban védi a tulajdonának vélt dolgokat, Mikolt pedig nem enged, kiabál, szorít. Együtt is játszanak, nagyon jó hallani, amikor együtt kacagnak valamin, vagy együtt csinálnak bármit. Jó, hogy Hanna partnernek tekinti, főleg amikor nem fáradt.
És a cipők...
A mozgása beindult, mászik, felkapaszkodik térdre, egyre gyorsabban közlekedik a lakásban, nagy örömünkre. Ügyesen borul, tartja a fejét, tudja, ha Hanna ellöki, emelnie kell. A jobb oldlal még mindig sokkal gyengébb a balnál, felülni abban az irányban nem is tud, de ha dől, már kitámaszt legalább. A kúszás sokkal ritkább, és nem lett belőle szabályos kúszás sem, de mivel a mászás gyönyörű, nem szomorkodom miatta.
A finommozgás is sokat fejlődött, a poharat már megfogja, az alján megtámasztja, úgy iszik belőle. Sokszor kiveszi a kezemből a kanalat és próbálja a szájába venni az ennivalót, jó játék ez is. A kölesgolyót is eszi egyedül, tapsol, bár a lábaival ügyesebben. :) Integet, a kádban pancsol. Rajzolni még nem rajzol :)
Ismeri az ismerősöket, a nevét, Hanna nevét, különbséget tesz tetszik és nem tetszik között, legyen az játék, hőmérséklet vagy napszak. Megkedvelte a vizet, már várom, hogy mehessünk újra úszni, ez kimaradt az utóbbi időkben. Nem szereti a puha játékokat, a hideg tárgyakat. Iszonyú hangos. Kommunikálni is erőteljesen kommunikál, és ha valami nem jó, elképesztően zajos tud lenni. Erősödik az akarata is, ökölbe szorítja a kezeit, becsukja a szemét és feszít, közben pedig morog ha valamit akar és nincs. Kiabál ha kell, ha nem jó, ha nem értjük, nem nem vagyunk elég gyorsak.
Még mindig a legmosolygósabb kisgyerek, akivel találkoztam, bújós, kedves, figyelős, de bújik a kis csigaházból, és a kis nyuszi biztosan nagyot ugrik, mi pedig várjuk...
Négy fogacskája van, nyolc kiló és nemtudom hány centi. Nő a haja és szőkül is, van egy kis gribedlije és két kis szeplője.
2009. április 29., szerda
Kilenc hónapos lett
Az elmúlt hónap a mozgásról szólt. Lassan telt el ez a harmincegy nap, engem pedig újra figyelmeztetett, türelmesnek és kitartónak kell lennem, ha szeretném elérni hogy ugyanúgy figyeljek mindkettejükre mint annak előtte, és ha azt szeretném, hogy Mikolt szép lassan behozza a lemaradását. Rengeteget tettünk és rengeteget kaptam. Nem bánom hogy így alakult, bár jobb volna biztosan tudni, minden rendben van.
Kilenc hónaposan ilyen kis Mikoltunk:
Nagymozgás
Alakul :) Egy hónap alatt eljutottunk oda, hogy a kizárólagos balra forgásból jobbra is forog, kúszik egyre lendületesebben, a jobb karjára már egészében támaszt ilyenkor, felhúzza magát négykézlábra, ami ritka, de megy, és felül, bal kézzel támasztva. Ma már ülésből szépen elfordult, visszafeküdt hasra, és elindult felfedezni a függőleges világot is, fejmagasságú dolgokba belekapaszkodik, és türelemmel vár, vajon emelkedik-e tovább a teste. :)
A mozgással egyidőben beindult a pakolás is, az egész lakást bejárja, ami tetszik neki, ott megáll, és dobálja szanaszét amit talál. A dobálás amúgy is megy, evés közben minden, ami a keze ügyébe kerül és ráun, a földön végzi. Hannával sokat "kergetőznek", ilyenkor nagyokat kacagnak, Hanna elbújik, Mikolt pedig megy utána és "keresi". :)
Esik is, illetve borul, ilyenkor aztán panaszkodik.
Finommozgás
Ebben a hónapban fejlődött ez is sokat, eddig igazán csak marokkal fogott, és bár két tárgy összeütögetése nem okozott gondot eddig sem, a cumi visszatevése, vagy a kölesgolyó szájba helyezése csak mostanra tökéletesedett. A varázsitatót még mindig nem fogja meg, ha inni szeretne és elé teszem, inkább kalimpál a kezeivel, semmint nyúlna, és megvárja, míg én adom. A motorozás ezekben a helyzetekben még erősen megvan, egyébként úgy látom, csökkent az intenzitása.
Evés
Elképesztő, hogy mennyire csak azt szeretné, amit mi eszünk. Hogy a négy fogacskájával bármit elcsócsál, és egyáltalán nem eszi már meg a pépeset. Nagyjából összenyomom villával, ha nagyobb darabok vannak a levesben pl., de bármit ügyesen eldolgoz az ínyével, szájpadlásával. A banánt úgy eszi, mint a nagyok. Reggelire rendszeresen rizspelyhet kap, de nem főzhetem meg, hanem száraztészta szerű állapotában "ropogtatja".
Háromszor szopizik egy nap, ha szerencsém van, reggel, alvás után és az esti lefekvés előtt. Hja és éjjel is találkozunk, kétszer... A többi szilárd, reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora. Tízórai nálunk nincs, mert sehova nem tudom beiktatni.
Alvás
Jóalvó. :) Viszont nem alszik sokat szerintem, éjjel 10, nappal 2-3 órát összességében. Altatnom nem kell, elég a cumi, meg a kiskendő a szemére. A takarótól ami eddig a fejecskéjén volt lemondott, ennek örülök, mert az egyre melegedő idő miatt tartottam tőle, hogy meg fog sülni, ha így folytatjuk. A cumi csak addig kell, míg elalszik, ha kiesik a szájából, nem ébred, nem keresi. Sőt gyakran ha éjjel felsír és vissza szeretném adni neki, nem fogadja el, elfordul, kiabál.
...
7400 gramm, 70 centi, 4 fogacskája van kizárólag alul, nő a haja, talán szőkül is kicsit. A szempillája elképesztő hosszú és fekete. Egy kis szeplő is megjelent az arcocskáján, nagyon szeretem. Vékony, pici, és elképesztően kedves.
2009. március 29., vasárnap
Mikolt 8 hónapos
Sok szempontból kisbaba még, de látom, ahogy egyre több kisgyerek vonása is alakul. Ez a hónap a betegeskedésé, az aggódásé volt, remélem, hogy ahogy a vége alakult, olyan javuló marad a tendencia a kilencedikben.Nem szoktam mostanában nagyon részletes lenni, de most úgy érzem, jó leírni mindent, amire emlékszem még. :)
Alvás. Olyan édes kis jóalvó Mikolt, amiről mindig azt gondoltam, a mi családunkba nem fog ilyen baba érkezni. Hogy éjjel még egyszer-kétszer felkel szopizni, nem bánom. Azért sem, mert nappal már nem nagyon akar, így viszont pótol gondolom. Főleg a bújást, és az élményt kapja, mert sok már nincs. Nappal van hogy csak egyszer alszik nagyobbat, és még egyszer vagy kétszer út közben vagy babakocsiban egy minit. Este kilenc körül fektetem, egykor és fél hétkor menetrendszerűen nyekken, és reggel nyolcig alszik. A kiskendő alvótárs lett, no meg a cumi, és hason kezd, de rendszerint a bal oldalán fekve találom, kitakarózva. :) Altatni nem kell, csak elköszönök, ennyi.
Evés. Kaptam a múlt héten ezzel kapcsolatban is kritikát. Csütörtökön voltunk méreckedni, akkor 7060 grammot mért a védőnő, ami kevéske, főleg mert egy hónapja is ennyi volt. Ma meztelenül mértük itthon, 7700 gramm. Tény, hogy az elmúlt pár napban annyit evett, hogy öröm volt nézni. Ahogy elkezdett többet mocorogni, az étvágya is előkerült. Főzelék főzelékkel, néha kis gyümölcs, és kevéske cici, reggel, délutáni alvásból ébredve félig még álomban és este lefekvés előtt. Mostanra kicsit darabosat szívesebben eszik mint teljesen pépest, ma céklát is kapott, villával összetörve, sütve. Nagyon ízlett neki. Szépen, maszatolás mentesen eszik, az evésre koncentrál. Egyelőre :) Válogatós, vannak napok, ételek, amikor, vagy amit nem. Próbálkozom.
Mozgás.
Nagy. A legtöbb álmatlan éjjelem okozója. Mert ugye adott egy alapvetően nyugis bébi, akinek a tesója ráadásul egy forgószél, vagyis van mivel elütni az időt egyhelyben is, nem kell dolgozni a történésekért. Eddig a hónapig fel sem tűnt, hogy nem indul, de most már zavart. Emellett a forgás asszimmetriája, és az öklözés is. Voltunk pár helyen, és arra jutottunk, többet legyen a földön, és ha kell, mozgassuk is. Ücsörgés letiltva, amit egyedül az etetésekkor tudok nehezen kivitelezni, amúgy nem is érezzük a hiányát. Az eredmény magáért beszél, mára hernyózva közlekedik, este pedig a legnagyobb örömömre elindult felfedezni a lakást, feltakarította a konyhát, aztán a fürdőszobát is. Nagyon jó volt ezt látni. Hanna odament hozzá, megfogta a kezét, erre Mikolt akkorát mordult, hogy Hanna jobbnak látta eloldalogni. :)
Finom. Ebben ügyesebb, bármennyire is ököllel indít. A hüvelykujját is használja, elkezdett csipeszszerűen fogni, szöszöl, ráz, ütöget.
Játék. A legjobb ha Hanna a közelében van, olykor elég csak a látvány is. A hangjával rengeteget játszik, párbeszédeket lehet vele folytatni, van hangja a figyelemfelhívásra, a megijedésre, az örömre és még sorolhatnám. A legkedvesebb eszközök a leghétköznapibb dolgok, mint műanyag kanál, szőnyegrojt, de szereti a labdát, a csörgőket különösen, és bármit, amivel hangoskodni lehet. Ügyesen ütöget egymáshoz két tárgyat, és rakosgatja egyik kezéből a másikba a játékokat.
Általában is egyre többet játszik a testvérével, kiabál neki, beszélget vele is. Hanna partner ebben, élvezi, ahogy a kicsi kurjongat neki. A legkedvesebb időtöltés nekem, amikor együtt "legoznak", vagyis Hanna épít, Mikolt pedig mellette hasal, és igyekszik ő is pakolgatni a kockákat. Hanna közben kérdezgeti: A piros tetszik? Jólvan, tessék, ügyes vagy. :):)
Kognitív dolgok
Egyéb. 7700 gramm, 68 cm, egy fogacskája van, és egyre hosszabb a haja is. A szemei még mindig különböző színűek, a kék a pupillája körül egy kissé bebarnult, de ettől még kék. Picike, vagyis annak tűnik, és tényleg kis filigrán, hosszú, vékony, bár hurkái vannak combkörnyéken.
...
2009. március 1., vasárnap
Mikoltról 7 hónaposan
Fogatlan kis teknősünk 7 hónapos lett valamikor február utolsó és március első napja között, ahol néha van 29. nap is.Bármerre megyünk, mindenhol, mindenkire mosolyog, kivétel nélkül. Kíváncsi vagyok, vajon ez a tulajdonsága megmarad-e a nyolcadik hónap elteltével, vagy félősebb, visszahúzódóbb lesz, de egyelőre idegenfélelemnek nyomát sem látom. Ezzel szemben este már senki másnál nem jó, csak nálam. Sőt, ma először tapasztaltam azt is, hogy délben, éhesen hazaérve nem lehetett egyedül hagyni, sírt utánam. Ha látott rendben volt minden, de amint kikerültem a látótérből, kiabálás. Így aztán beszélek folyamatosan, neki is, eddig ezt nem igényelte.
A napokban újabb becenevet kapott, házi áldásnak hívjuk. Végtelenül kedves, türelmes, barátságos, hálás kis emberke, picit figyelemmel is beéri, amitől persze nem kisebb a lelkiismeret furdalásom, hogy nem kap annyit, mint anno Hanna. Ő más, sokkal szívesebben elbabrál, elnézelődik, elmélkedik egymagában is, elfoglalja magát, jókat kacag, és egy hete be nem áll a szája.
Az első bebebe után hápp-appá következett, aztán bababa, memmeme, mammmammmamma, ejejej, és mára a "v" és a "d" hangokat is variálja. És van nennn is, meg nemm :).
Szopizik, és háromszor szilárdat is kap. Délelőtt gyümölcsöt, (olyan jó a fagyasztott barack Mariann!!! :):)) és változó hogy délben és este, vagy délután és este főzeléket. Még így is legalább ötször cicizik is, bár érzem, hogy a tej már egyáltalán nem lenne elég, vagy tápláló. Nappal viszont esélytelen szoptatni, minden elvonja a figyelmét. Pár hete húsos főzeléket is kap, de tulajdonképpen bármit szívesen eszik, mégha az első kanálnál fintorog is egy kicsit, ha valami savanykás, picit darabosabb. Az üveg látványára is lázba jön, és ha előkét kötök a nyakába, hangosan cuppog.
Az alvás kicsit változott, már ami a mennyiséget illeti. Ha délelőtt alszik, akkor délután már kevesebb is elég. Sokszor Hanna programja miatt kimarad a délelőtti szunyókálás, minimálisat alszik ilyenkor a kocsiban jövet-menet, viszont délután három órát is pihen. Este kilenc körül fektetem, éjjel egyszer ébred, és reggel hét körül eszik, majd jó esetben alszik tovább nyolc körülig. Az ágyacskája még mindig mellettem van, nem költöztetem egyelőre sehova, majd ha elköltözünk... egyszer. Biztosan zavarjuk éjjel, mert ha délután nem megyek be hozzá lefeküdni, ébredés nélkül alszik, ha bemegyek, felébred, de csak egy cumivisszaadásra. Lehet hogy éjjel sem ébredne, csak miattunk teszi. A buksiját letakarva szeret elaludni, ahogy leteszem az ágyába, nyújtja felfelé a lepedőn a karját, hogy a feje fölött megfoghassa a takaróját. :) Szeretem ezt látni, hamár az alvásának bűvöletéből kimaradok. Kiskendővel, cumival alszik, és néha a lovacskát is maga alá gyűri.
Amikor reggel felébred, elmatat egy jódarabig, ha épp nem éhes, és ha kinyitom a szemem, hatalmas mosollyal fogad. Szépek a reggeleim. :)
Az úszással várjuk a tavaszt, a vizet szereti, már egy jó ideje a nagykádban fürdik Hannával, a karikában. Komótosan végignéz minden játékot, épp úgy, mint a szárazföldön. Játszik a kezével, a lábát a szájába gyömöszöli, és elkövetkezett a mindent a szájba vevős korszak. Egyik kézből a másikba tesz tárgyakat, két ujjal is fog. Legkedvesebb időtöltése a székben ücsörgés és csörgőrázás, a nagyon hangos zörgős dolgokat nem kedveli. A pelenka viszont favorit. Bármikor ha a pelenkázón van dolgunk, kirámolja a tartóból és egyet addig rág, míg használhatatlan nem lesz. Közben jár a lába, tömi a kis szájába a szilikagolyós cuccot és végtelenül jól szórakozik. Ami még nagy mosolyt kap, az a redőny fel-le húzása. Már a hangjára is fülig ér a szája.
A mozgás terén nem történt nagy változás, ücsörög, kicsit kúszik is, és a popsiját emelgeti hason, de a karjára nem támaszt olyankor. Inkább hátrafelé halad, és a tengelye körül forog. Látványosan inkább a kommunikáció a főszereplő jelenleg.
Figyel a nevére, örül az ismerősöknek, ...
7 kiló és 68 cm.
2009. január 29., csütörtök
Felező
Fél éve, hogy egy nyári reggel elindult felfedezni. Fél éve, hogy először azt éreztem, tényleg anya lettem. Fél éve, hogy ismét szoptatok, hogy nem alszom, hogy rácsos ágy van a lakásban ismét. Fél éve olyan aprónak tűnt a pici, és olyan nagynak a kicsi.Ma fél éves a pici és már nem is olyan nagy a nagy. Lassan összenőnek, fizikailag is és lelkileg is. Nagyszerű érzés és hatalmas élmény.
Mikolt a legédesebb, legnyugisabb, legtürelmesebb kisbaba, akivel valaha találkoztam. Még akkor is mosolyog, amikor nekem épp nincs jókedvem, akkor is, ha épp veszekedés van körülötte. Különben is, bármikor. Nem sír, csak kiabál, ha valamire szüksége van, ez alól csak az éjjeli szopiharcok az állandó kivétel, vagy azok a helyzetek, amikor már igazán nagyon régóta nem figyel senki a kérésére.
Lassan egy hónapja, hogy elkezdett szilárdat enni, eleinte a kanál látványára is kiborult, ma már ügyesen eszik, megszűnt a tipikus első evészetes kanálszopizás is. Kapott már sütőtököt, almát, krumplit, cukkinit, répát, paradicsomot, és egy kevés őszi és sárgabarackot, vilmoskörtét és egy kis banánt is. Eleinte ebédre adtam a főzeléket, de rájöttem, hogy este jobban örül neki, és ilyenkor van inkább szüksége efféle pótlásra. Szopizik, nagyjából 6x egy nap, ebből leginkább éjjel eszik érzésem szerint mennyiséget, illetve hajnalban cumisüvegeztünk egy ideig, de egy hete kb. nem hajlandó elfogadni azt sem. A fagyasztott tejet egyáltalán nem eszi meg, ha valamit, akkor a frissen fejt tejet megissza. De azt is csak végszükség esetén...
Ebben a hónapban beteg is volt sajnos, a szájpenész mellé kapott egy virust is, a három napos lázon esett át. Hőemelkedéssel megúszta ugyan, cserébe a pöttyeit messziről lehetett látni. Ilyenkor teljesen megváltozik, nyűgös, sírós, nehezen vígasztalható, nehezen is alszik, nem eszik, és elképesztően érzékeny. Mi meg aggódunk persze...
Az alvására nem lehet panasz, nappal is, este is ahogy leteszem, már csukja is be a szemét. Azt hiszem, ő az a gyerek, akit majd úgy kell kiimádkozni a 60x120-ból, mikor már nem fog elférni benne. Annyira szereti az ágyát, és olyan jól összekapcsolta az alvással, hogy az az érzésem, mindegy milyen fáradtan vagy kipihenten teszem bele, képes elaludni. Ehhez cumit, kendőt kap, és még mindig be kell takarni a buksiját is. Éjjel a legjobb esetben egyszer ébred, aztán csak korán reggel, rosszabb napokon sokszor megébred, cumit kér, vagy cicit. A legeslegrosszabb, mikor éhes, de nem jön a tej, és nem fogadja el az üveget, mert ilyenkor felébred teljesen, és nem tud visszaaludni az éhségtől. Ördögi kör, igyekszem segíteni neki...
Forog, illetve tud, de nem ez a legfontosabb neki, inkább nézelődik, játszik. Hasról hátra jobb kéz felé, hátról hasra pedig bal kéz felé fordul. Emelgeti a popsiját is már és néha repülőzik.
A kedvenc elfoglaltsága a csörgőzés, illetve a különböző felületek tüzetes vizsgálata kapargászással. Bármi kerül a kezébe rázza, olyan erővel, hogy tegnap pl. a fellógatott kisvirágot magára is rántotta. Teljes lelkesedéssel viseltetik a beszélő szám irányába, ha telefonálok, és a kezemben van, akkor simogatja, fogja. Arcokat simogat, hajat húz. Nem vesz igazán semmit a szájába, sőt, Hanna cumiját is kirángatja inkább onnan.
Rengeteget beszél, énekel, szereti a zenét, mosolyog ha bekapcsoljuk.
Vannak rigolyái is, este nyolc után már nem vendégeskedhetünk, fél kilenckor fürdeni kell menni, a főzelék csak addig jó, míg folyamatosan érkezik, kis megszakítás után ugyanazt az ízt már nem fogadja el. Másikat igen. Aludni csak letakarva, enni és inni csak kanállal lehet.
Nagyjából kialakult a napirend is. Reggel nyolc körül ébred, délelőtt egy órát alszik, délután többnyire hármat, este pedig kilenc tájékán megy aludni. Közben eszik, amikor hajlandó, vagy szeretne, a vacsora fix csak, kb. hétkor, és az esti szopi, a lefekvés előtt.
Foga nincs, de nem is sürgetjük, a haja növöget és fényben szőkülő tendenciát vélek felfedezni benne, 6600 gramm, vagyis épp duplázta a születési súlyát és 67cm.
És természetesen ő a másik, aki teljesen elrabolta a szívemet. És azt hiszem Daniét is. :)
2008. december 29., hétfő
5 hónapos
És már nem is olyan picike... Öröm is, meg hiányzik is :) Persze inkább öröm. De nem azért, mert már nem olyan picike, hanem mert annyira édes, jóságos, lélekbenéző, nyugodt, csupacsupabáj kisbaba. Olyan mázasan hangzik, de tényleg minden percnek örülök, semmi sincs, amit másképpen szeretnék vele kapcsolatban. Nem zavar az sem, hogy sokszor fent vagyunk vele hajnalban, hiszen reggelig mellettünk nézelődik. Ha a pelusa zavarja, (mert zavarja a borsószemet...) akkor kiabál. Vagy ha éhes. Vagy ha a cumi már régen kiesett és nem vesszük észre. Különben pedig nézelődik, elmélkedik, babrál, és közben ha véletlenül kinyitnám a szemem, hogy megnézzem visszaaludt-e már, rámmosolyog. Lehet rá neheztelni akkor, csak azért, mert nem tud aludni? :)Az alvással még mindig úgy vagyunk, hogy alszik, magától, amennyi jólesik. Épp áttérőben van a nappali háromról a kettőre, ha véletlenül becsúszik egy harmadik is, akkor ébred hajnalban. 4-5 között, és két kétésfél órát van fenn. Mire a többiek kelnek, akkor alszik el ő. Egyébként pedig délelőtt egy órát, délután kettőt, éjjel pedig majdnem tizenkettőt tölt alvással. Ha kiesik a cumija, reklamál, vagy ha éhes. Éjjel kb. kétszer. Már nem szeret fekve szopizni, bár nekem jólesne néha. :)
Szopizik, nagyjából 6x. Tegnap először kóstolt almát, és egyáltalán nem gondolta finomnak. Ma újra adtunk neki, Hanna is természetesen, két kanálvég volt az adag, de egyelőre a kanál sem a kedvenc, nemhogy az alma. Hogy miért rohanok a kóstoltatással? Mondjuk elég a tejem, bár estére már dolgoznia kell érte, és a napokban egyszer pótoltunk is. A cumisüveg sem tartozik a kedvelt tárgyak csapatába... De megette. Így aztán úgy döntöttem, játszva, mennyiségnek nem nevezhető ízelítőt adok neki, hátha. Egyelőre kétségeim vannak a sikert illetően. Inkább marad a cicinél, mégha küzdenie is kell érte. Bánni nem bánom.
Nem egy nagy kóstolgatós amúgy sem, a játékok most kerültek csak a szájába, inkább a kezeit rágcsálja, az egyetlen, amit nagy szeretettel rág ezen kívül, az a cumi, vagy a kezem. A játékokat már ügyesen megfogja, a székére fellógatottakat megtanulta rázni, így mindent, ami a keze ügyébe kerül kipróbál, vajon csörög-e. Ha igen, nagyokat nevet. Inkább szemlélődős, ha a háta meg van támasztva, rezzenéstelen arccal képes befelé figyelni, vagy kifelé, nem is tudom eldönteni igazán. Rengeteget dumál, fújja a buborékokat, sikongat, énekel. És még ennél is többet mosolyog.
Mozgásban egyszer mutatta meg, hogy meg tud fordulni a hátáról a hasára is, nem csak visszafelé, de azóta nem gyakorol. Oldalra már elfordul, az ott található dolgokkal eljátszik, de tovább nem billen. Viszont ülni szeretne, felhúzza magát, ha a kezénél fogom nagy erőkkel küzd. Amint felül, nagy vigyorral jelzi, most jó. :) És mert ez még odébb van, vissza is tesszük, amit zokszó nélkül tudomásul is vesz. Végtelenül türelmes, ezt nem tudom honnan hozta, mert egyikünk sem az, de nagyon jólesik tudni, hogy van a családunkban egy ilyen is. Néhány napja már a csípőmön is tudom vinni, szépen tartja magát, a lábacskáit pedig körémfonja, úgyhogy lassan újra előkerülhet a sling.Mimóza, már pocakban is az volt, az egyedüli Hanna, aki bármit csinálhat vele, nem veszi zokon. Hann pedig nagyon kedves vele, tényleg csak néha van egy két direkt gorombaság, de arra Mikoltnak megintcsak mosoly a válasza. Pedig egy nagyobb nyomás, erősebb fogás is elég, hogy elsírja magát.
Számokban pedig 6300 gramm körül jár, ez az utóbbi időben nem nagyon változott, bár a hurkákból ítélve nem fogyott :) és 64 cm. Fogat nem növeszt, ahogy hajat se nagyon. 3as pelust hord, de a 4es is jó már és 68as ruhákat visel. Hatalmas gombszemei vannak, és a szín tekintetében még mindig van egy zöldesbarna és egy kék.
2008. november 29., szombat
4 hónapos

Olyan nagyon jó, hogy van. Az elsőnél a rutinok kialakítása, az állandó bizonytalankodás, és az idő, amit csak rá lehetett pazarolni, 8 hónapot vett el attól, hogy tudjam, a legnagyszerűbb feladat, vállalkozás, kaland gyerekesnek lenni. A másodikból ezek kimaradtak, bánja a fene.
Eltelt négy hónap, és egyre jobban ismerem, értem, egyre erősebb a kötelék. Olyan gyorsan mennek a napok, és annyi minden történik először ezekben a hetekben, hogy nem is lehet hiánytalanul beszámolni mindenről. Azért megpróbálom.
A negyedik hónap meghozta az első cumisüvegezést és az első betegséget is. Ebben a hónapban mentünk először úszni is, és hoztuk meg a döntést ezzel kapcsolatban, tavasszal visszük Mikoltot vízbe legközelebb. Ő lassúbb, érzékenyebb baba, és bár szereti a pancsolást, a betegség nem hiányzik egyikünknek sem. Először ebben a hónapban aludt éjjel is a kiságyában, és cseréltük le a ruhatárát egy számmal nagyobbra.
Napirendünk is van, amit nem én alakítottam, hanem alakult, vagy ha valakinek, Hannának volt beleszólása egyedül. Reggel nyolc körül ébred, miután éjfél körül eszik egyet, és ezt megismétli még párszor az éjjel folyamán. Hajnalban valamikor négy és hat között átveszem a "mijágyunk"ba, ahol szorosan hozzámbújva eszik-alszik. Általában mosolygósan ébred, de ha valaki rámosolyog, biztosan viszonozza, kivéve a betegsége napjait. Délelőtt másfél-két órát van ébren, nézelődik, játszik, aztán elalszik. Számomra a mai napig hihetetlen, hogy ezt magától teszi, sőt nemegyszer a pihenőszékben éri utol az álom, olyankor hagyom, mert nem ébred fel a nap zajára. Délben újabb evés, majd Hannával egyidőben alszik délután, nagyjából három órát. Kora este is van még egy rövidebb alvás, amit mostanában néha már kihagy. Délelőtt levegőzünk, délután valakit meglátogatunk általában. Este fél kilenckor jelez, hogy fürdésidő van, nagyot lubickol, és kilenckor már alszik is.
Az evéssel igazából nem nagyon foglalkozom. Most számoltam utána, hogy nagyjából 7x eszik egy nap, beleszámítva az éjjeli szopikat is, amik szerintem teljesértékűek, az eltöltött időből és a kortyolások üteméből kiindulva. Akkor adok neki, amikor kér. Még mindig. Fejek, és amennyit sikerül, azt a kis Andris megkapja vacsorára. A fagyasztottat tartalékolom még két hónapig, remélem majd mindet megkapják a tejtesók.
Újdonság a játék. Egyre ügyesebben fog, és amit megkaparint, azt a szájába tömködi. Folyamatosan csurog a nyála, ha kézben van, a kezemet is szopizza, rágja. Ügyesen tartja az egész testét már, kézben szinte nem is kell fogni a hátát, ülésben pedig hasizomból húzza fel magát. A hasról hátra forgást elhagyta, oldalra kanyarog, de még odébb van az átfordulás.
Rengeteget magyaráz, gőgicsél, mosolyog. Igazi könnyű baba, de végtelenül érzékeny is egyben. Kiszámítható, és könnyen kezelhető. A két beceneve mosolygyár és örömgombóc. És tényleg. :)
6300 gramm és 63cm.
2008. október 29., szerda
Mikolt három hónapja

Mintha mindig velünk lett volna...
Dani sokszor mondogatta, mikor még csak három tagú volt a családunk, hogy olyan jó lesz majd látni a második gyerekek nyugalmát, azt a tagadhatatlanul felismerhető különbséget, ahogy a második otthonosabban, beleereszkedőbben van a világban.
Lett nekünk egy ilyenünk. Nem mintha Hannával nem lett volna minden úgy jó, ahogyan volt, mégis nagyon jó megélni, hogy lehet ezt könnyedebben, megengedőbben, lazábban is csinálni, és a sok teendő, tanulandó mellett marad energia is, idő is befogadni a pici illatokat, érintéseket, a pihe puha hajacska simogatását, kivárni, ráhangolódni, és közben nem figyelni senkire és semmire, elfelejteni órát, dátumokat, elvárásokat.
Hálás dolog Mikolttal együtt lenni. És a másik oldalon bánt, hogy Hannával ezt nem éltük meg ennyiszer. Biztosan meg kell fizetni a tanulópénzt, és abban is biztos vagyok, hogy a lehető legjobbat adtam, tettem mindig... és mégis, jó volna vele is hasonlóan könnyedén lenni. Igyekszem.
Mikolt igazi könnyű baba. Könnyű megérteni, szeretni, megvígasztalni, és könnyű kizökkenteni, megbántani, megijeszteni is. Finom, gyöngylelkű, őt nem lehet csak úgy emelgetni, dobálni, és vigyázva kell pozíciót is váltani vele, mert elég egy kis nyomás, és máris sír. :) Jelzi minden szükségletét, pontosan dekódolható, mikor mire vágyik. Ha nincs miért, nem sír. És mindig van miért mosolyognia. :) Mosolyog, ha odamegyünk hozzá, ha megsimogatjuk az arcát, a fejecskéjét, mosolyog szopi után, és akkor is, amikor felébred.
Mióta kidolgoztuk a papagáj módszer, minden itthoni elalvás nagyjából 3 perc, nagyon ritka, hogy sír, az is inkább csak kiabálás. Az ok főleg az, hogy amikor átfordítja a fejét, a cumi nem marad a szájában, vissza kell adni. Altatni nem kell, kicsit kézben van, aztán elköszönök és leteszem. Persze az is segít, hogy egyértelműen látni ha fáradt, vagy álmos, és szívesen megy aludni. De ha nem teszem le időben, akkor akár a pihenőszékben is elszunyókál, de kézben is becsukja a szemét, és nem zavarja, ha zajlik körülötte az élet. A napi adag három részletben egy másfél órás délelőtti, egy három órás délutáni, és egy húsz perces felszínes esti alvás. Kilenc körül kerül ágyba, éjfél körül eszik, aztán négy felé mocorog először. Ez két evésnek számít? :) Reggel nagyjából fél kilenckor kel Hannával egyszerre, bár ma valamiért háromnegyed hétkor ébresztett, sírva... Éjjel még mindig mellettem alszik a nagyágyban, azt terveztem, hogy ma átteszem a kiságyába, de még nem vagyok készen rá, úgyhogy marad.
Szopizik, lelkesen, nem számolom hányszor és milyen időközönként, mert ha éhes, megetetem. A cicit evésre használja, elég gyorsan megtölti a pocakját. Cumizik, és a két "tárgy" között abszolút képes különbséget tenni. Délután például az evés végeztével azt szereti, ha cumival a szájában belémfúródhat. Nagyon ritka, hogy a cicin cumizzon, így ha ahhoz van kedve hagyom :):) Már nem fejek, nincs hozzá türelmem, és mivel kevesebb a tej is, mint az elején, ami összegyűlik, azt nem érdemes lefagyasztani. Csak bízom benne, hogy elég lesz még három hónapig, ami jön, és nem kell majd cumisüvegezni. A mumusom időpontja még két hét... Ha azt átlépjük, azt hiszem megnyugszom majd. Két mellből nem régóta szopizik, és nem is mindig, ami számomra azt jelzi, van tej még elég.
Olyan jó látni, ahogy kezdi felfedezni a világot, a pihenőszékében elég sokat és sokáig eljátszik, közben berreg a szája, és tiszta nyál mindene, amit Hanna előszeretettel törölget. Rengeteget dumál, ha ébren van ez a legjobb játéka. Szőnyegezünk is, hason magasra emeli a fejét, pár napja át is fordult a hasáról a hátára, többször is. Hanna az örök kedvenc, ha a közelében van, figyeli, követi a szemével, beszél hozzá, mosolyog rá, és bármit elvisel tőle. Ma például Hanna hozta, cipelte a pelenkázáshoz, Dani mellettük volt, de csak a kezét tartotta a pici alá, Mikolt pedig láthatóan nem élvezte, de hagyta magát.

Dörzsöli a szemét, nyújtózkodik, húzza magát ülésbe, a kezénél fogva fel lehet húzni akárhányszor úgy, hogy a feje nem billeg már. Tartja a hátán ha a karomon van, ölben ülve elnézelődik bármeddig. Kell neki a biztos bázis és a társaság, így aztán rengeteget kendőzünk, slingezünk, hordozzuk mindannyian. Megismeri a családot is, az idegenekkel óvatos, de mosolygásra rávehető idővel. Hármunkkal teljes biztonságban van, nagyon jó látni, ahogy igazi testvérek kezdenek lenni.
Nagyot nőtt, három hónaposan 5640 gramm és 61 cm. A szemei még mindig kétféle színűek, alkatra pedig nagyon hasonlít Hannára. A haja szőkül és hullik.
2008. október 26., vasárnap
Hasról hátra
A másik ok az örömre alább látható...



Kis Mikolt a kétévesek táborában annyira igyekezett hogy a nagyok nyomába érjen, hogy ezzel a nem mindennapi mutatvánnyal kápráztatott el bennünket. Ma először sikerült neki, amit egy hete próbálgat, átfordulni a hasáról a hátára. A jelenlévő négy felnőtt és két gyerek csendben-hangosan drukkolta végig a produkció, amit Mikolt háromszor ismételt meg egymás után. Várjuk a folytatást :):)













