Annyi írnivaló lenne, de a gyerekek ma este fél egykor aludtak el... pedig már átálltak.
Többek között kellene írnom az óvodalátogatásról, meg a Biró Virág képekről, és Hanna szülinapjáról, meg Bangsarról és Dani első munkanapjáról... De elmúlt éjjel egy óra, és én lassan lefordulok innen.
Ezt a kis szösszenetet még leírom...
Voltunk az oviban, ami persze össze sem hasonlítható tisztaságában és felszereltségében a mi drága otthoni óvodánkkal, viszont az emberek zseniálisak. Nincs játékkonyha és babaház, viszont van rengeteg mosoly és nyugalom és kedvesség. Vannak dilemmáim, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.
A lényeg, hogy mivel csak beestünk, a vezető valakikkel épp beszélgetett. A gyerekeim nekiláttak felfedezni a terepet, és hamarosan érkeztek a szülők is a gyerekekért. Lassacskán kiürült az ovi, én pedig leülhettem beszélgetni a vezetővel, közben anyukám játszott Áronnal és igyekezett szemmel tartani a lányokat.
Mielőtt eljöttünk, Mikolt egy kis házban bújócskázott másik három gyerekkel, nagyon élvezték, hogy becsukhatják magukra a kis ház ajtaját.
Nagy sokára mi is eljöttünk (végre gyerekek között voltak az enyémek, látszott is, hogy pótolják a kiesett időt, szívják magukba az élményeket) toltuk a babakocsikat, az egyikben Mimi, aki egyszer csak kinéz, és azt mondja:
Peekaboo!
Visszakérdeztem, és újra mondta. :)
A két gyerekünk immár két angol szót tud, pedig még nincs egy hete, hogy megérkeztünk... Felköthetem a gatyámat :):)
Többek között kellene írnom az óvodalátogatásról, meg a Biró Virág képekről, és Hanna szülinapjáról, meg Bangsarról és Dani első munkanapjáról... De elmúlt éjjel egy óra, és én lassan lefordulok innen.
Ezt a kis szösszenetet még leírom...
Voltunk az oviban, ami persze össze sem hasonlítható tisztaságában és felszereltségében a mi drága otthoni óvodánkkal, viszont az emberek zseniálisak. Nincs játékkonyha és babaház, viszont van rengeteg mosoly és nyugalom és kedvesség. Vannak dilemmáim, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.
A lényeg, hogy mivel csak beestünk, a vezető valakikkel épp beszélgetett. A gyerekeim nekiláttak felfedezni a terepet, és hamarosan érkeztek a szülők is a gyerekekért. Lassacskán kiürült az ovi, én pedig leülhettem beszélgetni a vezetővel, közben anyukám játszott Áronnal és igyekezett szemmel tartani a lányokat.
Mielőtt eljöttünk, Mikolt egy kis házban bújócskázott másik három gyerekkel, nagyon élvezték, hogy becsukhatják magukra a kis ház ajtaját.
Nagy sokára mi is eljöttünk (végre gyerekek között voltak az enyémek, látszott is, hogy pótolják a kiesett időt, szívják magukba az élményeket) toltuk a babakocsikat, az egyikben Mimi, aki egyszer csak kinéz, és azt mondja:
Peekaboo!
Visszakérdeztem, és újra mondta. :)
A két gyerekünk immár két angol szót tud, pedig még nincs egy hete, hogy megérkeztünk... Felköthetem a gatyámat :):)














3 megjegyzés:
Tapasztalatból mondom, hogy bizony felkötheted! :) A gyerekek fantasztikusak, hihetetlen gyorsasággal kapkodják fel a nyelvet. Nagyon drukkolok Nektek, hogy minél hamarabb megtaláljátok a végleges lakhelyet, aztán otthon érezhessétek magatokat...
Annyit gondolok rátok... Csak nem tudom szavakba önteni egy-egy poszt kapcsán, ami kavarog bennem.
Nekem Laci meghatározása szerint amolyan dédi-lelkem van, mindenkiért aggódós, mindenkit féltős, bármin meghatódós... Hát, gáz, tudom, nem trendi és nem is valami életképes magatartás ez a mai világban... Azért igyekszem palástolni.
De talán ezért nem tudok mostanában csivitelni itt nektek, mert én még igazából féltelek titeket. Na, leírtam, csak olyan ünneprontónak hangzik. Pedig, nem úgy értem, ahogy hangzik, mert másfelől meg biztos vagyok benne, hogy jó lesz ott nektek, és érdeklődve figyelem ezt a folyamatot, ahogy kialakítjátok ott az új életeteket, csak bennem még van egy ilyen megmagyarázhatatlan szorongás-féleség, hogy vajon hogy alakulnak ott a dolgaitok.
Remélem jól érthetően írtam le, mert előttem is kusza ez, (főleg vicces és meglepő, hogy olyasvalakikért aggódok, akiket életemben egyszer láttam :-) ) de ez a helyzet, és gondoltam, megpróbálom szavakba önteni, hogy ne úgy tűnjön, hogy elmentetek,aztán én már egy szót se szólok itt. :-)
Judit :)
Panka... ez így van jól és nagyon örülök, hogy ezt is elcsiripelted!
Ha fáradt vagyok, én is aggódom, tegnap este pl. azon, hogy hol fognak krétázni, hamár a homokról végképp lemondhattunk...
De azért jól vagyunk ám, és kell nekem ez az aggódósabb Panka is, hogy meglegyen a világ egyensúlya, úgyhogy csak gyere kérlek és mondd!!!
Megjegyzés küldése