2008. július 18., péntek

Hidegfront, monszun, tájfun

Nem sorolnám a tegnapi napunkat a gördülékenyek közé... Sőt, közelebb áll a valósághoz, hogy kevésbé gördülékeny és nagyon nyögvenyelős napok váltogatják egymást, különböző mértékben a frontok, a hormonok, és Hanna meg a magam hangulata szerint. Milyen jó volna, ha tudnék uralkodni magamon, és elfogadnám végre, hogy ez a végjáték már csak ilyen, de tegnap ott tartottam, hogy könyörögtem Daninak, vigyen el egy szanatóriumba, és adjanak egy egyágyas szobát, ahonnan senki nem hallja miket mondok, mert magamnak is nehéz elviselnem magamat, nemhogy a körülöttem lévőknek... És nem miattuk...

Szóval az történt, hogy jól kitaláltam, hogy úszás előtt fél hatkor felvesszük Danit a Délinél, hiszen sokkal egyszerűbb neki gyalog jönnie, mint autóval hazáig. Öt körül láttam csak be, hogy nem fog menni. Sem az összepakolás, sem a felöltözés, uzsonnáztatás, öltöztetés, semmi... Teljes kétségbeesésben hívtam Danit fél hatkor, hogy nem megy... Még az sem, ami eddig ment, nem beszélve arról, ami eddig sem. Hiszti, csapkodás, sírás. Hanna olyan simulékony és segítőkész lett hirtelen, hogy ha kicsit nagyobb volna, talán el is tudunk indulni időben.

Végül majdnem mindennek elkészültem, kivéve, hogy a forgalmi megtalálása, és a hálószoba ablakának becsukás elmaradt. Az utóbbi nyomós okkal, minthogy még mindig illatozik a friss festéstől.

Nos úszás után vacsoráztunk is egyet, karnist vettünk, meg sötétítőt, és elment az idő. Majdnem kilenckor indultunk haza, és olyan viharban találtuk magunkat, amit talán még sosem éltem át autóban. Jég esett, és sűrű esőfüggönyben araszoltunk, a Budakeszire vezető úton az akácok leveleivel borított úttest pazar látványt nyújtott volna, ha nem tudom, hogy az ablakunk alatt dobozban állnak a könyveim, nem messze pedig a vadiúj ágyunk... Kicsit aggódtunk, és nem hiába. Itthon állt a víz a szobában, a könyvek, a polc, a ventillátor, (bedugva persze...) a friss fal az ablak alatt és a parketta, minden csupa víz... Nem részletezem az idegállapotot amibe hirtelen kerültem.

Viszont úgy tűnik, mindez Mikoltot egyáltalán nem készetette indulásra...

2008. július 17., csütörtök

38. hét


A pocakom kerülete 108cm, a súlyunk pedig nem változott. Kicsit reménykedem, hogy ez az utolsó kép ebben a felállásban, mert Mimó fejét már egyre lejjebb érzem, és minden nappal egyre inkább észrevehető a készülődés odabenn. Így aztán ülni sem az igazi már, és leszámítva a délutánokat az alvás sem túl pihentető.

Megtörténtek az utolsó előtti simítások, a festők tegnap tejeskávé színűre varázsolták a hálószobát, és egy adag ruhácska híjján minden kimosva, kivasalva vár. A kiságy beköltözhető állapotban van, a csomagunk útra készen, kivéve a francia kissapit :):) ami szerintem lassan fogalom lesz nálunk :):), a mózes, amiben úgy gondolom, hogy Mikolt az éjjeleket tölteni fogja mellettem még a pincében, de ez már csak egy mozdulat, hogy a helyére kerüljön. Megérkezett Hanna ajándéka is, amit Mimótól kap majd, és gondoskodtam minden nélkülem töltött napra valami újdonságról. Így kap majd krétát, amivel az udvaron rajzolhat, és egy ugráló labdát, aminek a csiribirin nagy sikere volt.

Minden este igyekszem készítgetni magunkat, hogy lassan itt az idő, részemről a legideálisabb a vasárnap lenne, amikor minden nagyszülő készen áll Hanna fogadására, és Danit sem kell a munkahelyéről ugrasztani. És különben is szép kerek szám. Persze ez már Hannánál sem működött, mármint, hogy jól megbeszéljük az érkezés időpontját, de ezúttal bízom... :)

Nagyjából így állunk, totyogósan, lelassulva, de nagy várakozással, és örömmel.

Ezt írták:

A magzat belei tekintélyes mennyiségű mekóniumot, sötétzöld színű, kenőcsös anyagot, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A súlygyarapodás tovább folytatódik - elérheti a napi 28 grammot -, de az édesanya súlya ekkor már stagnál, vagy csökkenni kezd. A baba fejének és hasának a kerülete nagyjából azonos. A magzatmáz ekkora már eltűnik a bőr felszínéről, esetleg az ízületek környékén maradhat meg foltokban.

2008. július 16., szerda

Új szó, kép nélkül...

Nem megy a fényképkészítés... Sajnálom, de mindig csak este jut eszembe, hogy kimaradt. Igyekszem pótolni...

A napló mellett van, illetve volt, illetve van, csak épp nem találom... egy notesz, amibe Hanna mennyit mikor hogyan dolgait irogattam, többek között az új szavakat is. Most hogy nincs meg, ide próbálom meg arhiválni, és közben minden nap lázasan kutatok... Hátha meglesz.

Szóval az új szó valahoyg így hangzik: Gyoas, vagyis gyors, kicsit hajaz a tojás szavára, emiatt sokáig nem értettem, mit is mond. :) Ma hazafelé Dani vezetett, én pedig méltatlankodtam a hátsó ülésen, ahova Hanna miatt kellett beülnöm, hogy túl gyorsan kanyarodik. Hanna a következő kanyarnál nyafogva ismételte: Gyoas :):)

Aztán itthon a babakocsival száguldozott az előszobában, és ismételgette: gyoas :):)

Ette

Miután Hanna megunta mind a klasszikus Altatót, mind a kissé avantgard nagyon éhes hernyócskát, Dani három napja egy új mesével kápráztat el bennünket, ami Tódorról, a Közlekedési Vállalat 10 személyes 30 éves kisbuszáról szól. Hanna lelkesen hallgatja, és már első alkalommal szívébe zárta Tódort, akit egyelőre Nyonyónak hív. Miután eleget hallott róla, Dani ki is megy, én bekucorodom a 70x140es ágyba Hanna, meg az óriás kutya mellé, és alszunk.

Tegnap miután Dani kiment, Hanna a következő kommenttel tette le a fejét:
- Papa...
- Kiment és teszi a dolgát...
- Papa, el, dó, ette, nyonyó busz papa.

Lefordítva ez olyasmit jelent, hogy a papa elment dolgozni, este jön, és elmeséli Tódort, a buszt. :):) Alig bírtam ki hangos kuncogás nélkül...

2008. július 15., kedd

Testvérek...

Ma megint voltunk orvosnál. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen későn van még egy utolsó uh vizsgálat, pedig állítólag Hannával is volt. Itthon meg is néztem, és tényleg. Milyen jó, hogy írok most, mert az emlékeim úgy tűnik nem teljesek pedig csak 21 hónap telt el...

Volt ctg, a szívhang rendben, a fájásmérő nem nagyon mutatott bíztató mértékű összehúzódásokat. Az ultrahang szerint odabenn minden rendben, a placenta minimális mértékben meszesedik, vagyis tényleg nemsokára itt az idő... De hogy mikor? Megmérték a kicsi lányunkat, már három kiló felett van a súlya, és hosszú combú, mint Hanna, meg én :).

Itthon aztán elővettem az ezelőtt 21 hónappal készült vizsgálat eredményét, és mosolyoghatnékom támadt. Hannával 15 nappal az érkezése előtt voltunk ezen az uhon, akkor 74mm volt a combija hossza, és 92mm a buksija hosszában. Mikolt combocskája a kiírt időpont előtt 17 nappal 74mm, a buksija pedig 93mm. Azt tudtam eddig is, hogy külsőleg hasonlítanak, azt viszont nem tudom, mekkorák a babák ilyenkor, de ez a hasonlóság melegséggel töltött el. :)

Várok, készülődöm. Sokat gondolok a szülésre is, és az az érzés van bennem ilyenkor, amikor a születés után a pocakomra teszik az az édes, csúszós csöpp kis testet, amitől eltűnik minden fájdalom, minden kétség, és hirtelen más ember lesz belőlem. Várom... És remélem, ezúttal a félelmeim, a szorongásaim, és a hibázástól való rettegés elmarad. Sosem gondoltam, hogy lehet egyszerre kettőt ennyire nagyon nagyon szeretni.

2008. július 14., hétfő

Eső, oltás, hal


Mára kb. 10 fokot esett a hőmérséklet, és a nagy vihar sem maradt el. Hanna elég nyugtalanul aludt, kétszer sírt fel, amjd nem egészen kettőkor vándorolt is át hozzánk. Lefekvés előtt az interneten kutattam homeopátiás segítség után, hátha valamivel konfortosabbá tudom tenni az éjszakákat mindenki számára. Találtam is valamit... Arsenicum albumot javasol egy orvos olyan gyerekeknek, aki éjjel 12 és 3 között jelennek meg a szülőknél, és erősíti a szer javallatát, ha kicsi kor ellenére rendet tesznek a játékaik, ruháik között. Nos Hanna nem kényszeres, de a rendet szereti... Úgyhogy azt hiszem kipróbáljuk... Csodában rég nem bízom...

A -10 fok a javamra van, vagyis Mikoltnak dolgozik, mert ebben a "hidegben" én is kicsit életképesebb vagyok. Hannánál az ősz maradt el, most a nyár. Legalábbis jut a 42 fokon kívül néhány felfrissülős nap is, amiért igencsak hálás vagyok. No meg azért is, hogy a frontok masírozása ellenére Mikolt bent maradt. A tömeget egyikünk sem szereti.

Reggel felhívtam a doktornénit, és sikerült ma megkapni az oltást is. Hanna arra, hogy megyünk a doktor nénihez, és kap egy szurit, azt válaszolta: Jó. És tényleg, nem sírt, csak megilletődött, aztán a vattát, amit a lábára szorítottunk, a pingvinnek is odaadta, hátha szüksége van rá. Mivel az eső esik, úgysem tudunk kimenni, remélem holnapra eláll, és marad a 20 fok, mert így akár a játszóra is lemerészkedek vele. A doktornéni szerint a pocakom eléggé lent van, úgyhogy az augusztus 1 szerinte sem annyira messzi már...

Hanna 11.3 kiló és 88cm. Én még mindig 76 az itthoni mérleg szerint, de Hanna tegnap tönkretette, úgyhogy ez már így marad...

Tegnap délután Danival a spektrumot nézték, aminek nem nagyon örülök, mármint a tv programnak... De mivel épp aludtam, nem volt szavam a döntésben. Halakat láttak, Hanna nagy kacagással figyelte a fejleményeket. Dani megtanította neki a hal szó, amit nagyon édesen a nyelvét kidugva utánzott. Ma reggel mutogatta nekem a tv-t, és mondogatta, Hal hal, de nem értettem, mire megfogta a távirányítót, és határozottan a kezembe nyomta: Mama, hal, ott... Nos így keletkeznek a háromszavas mondatok?

A beszélőkéjének tesztelésére az őszi böngészőt vettük elő délelőtt, a nénit, a kukásautót már régóta mondogatja. Gondoltam kipróbálom, van-e még valami, amit ismer. Kérdeztem tőle, hogy ez meg ez micsoda, és leesett az állam. A mókusra mutatva ugyanis azt felelte: Mó, a békára pedig Bé. Ezeket ma biztosan nem mondtam még neki, úgyhogy valahonnan előszedte. Mitagadás, elkápráztatott... :)

2008. július 13., vasárnap

19 nap

Utánanéztem, és tényleg melegfront volt ma délelőtt.. Mindenesetre azt hittem, ma lesz a vége. Alig bírtam megmozdulni, ha mindez hétköznap történik, amikor egyedül vagyunk Hannával... hát nem tudom mi lett volna velünk.

Minden kiesik a fejemből, pl. Hanna 18 hós oltása is, amire ma döbbentem rá, hogy még mindig nem kapta meg, én pedig igyekszem a naptárban olyan napot találni, amikor alkalmas lehet még... Holnap kilőve, mert az oltóanyagra várni kell gondolom, a legjobb lenne a kedd, mert szerdán fewsteni jönnek, és mi elmenekülünk itthonról. Csütörtökön úszni szeretnék menni, ha még egyben vagyunk, péntek... hát nem tudom, merjek-e még addig tervezni. Így is kicsit rázós, hogy valószínűleg egyedül megyünk.

Ma becsomagoltam a kórházba menős táskát, de ehhez is segítségre volt szükségem, Dani mindent bepakolt, nekem csak ülnöm kellett, meg pipálgatnom ami megvan. Néhány apróság kivételével készen is vagyunk.

Hanna új szavai, amíg még győzöm leírni:)
- Volvo... Milyen autója van a maminak? kérdésre :)
- Busz... Kukából végre ez is megszületett, és ha a nagypapáéknál vagyunk, és csak hallja, hogy elmegy egy az utcán, mondja is.

Ja, és nem tudom, hova lett a kis notesz, amiben Hanna zsenge kori feljegyzései, és a szavai voltak. :(

És ráadásnak... Hanna földi paradicsoma a nagyszülőknél. Szombat délelőtt itt pancsolt. A homokozó nem is látszik, pedig az legalább olyan fontos szereplő Hanna életében, mint a kismedence.

2008. július 10., csütörtök

Fejlemények Hanna körül


Új szavakkal gazdagodtunk a héten, úgymint:

- Apa, eddig csak Papa volt, valahonnan eltanulta, talán Sárától ;) de napok óta emlegeti kitartóan.

- Toas, vagyis tojás. Anyukáméknál lóg a konyhában belőle néhány festett darab, húsvétról még, nemrégiban Anna és Petiből olvatuk a húsvétos részt, és úgy látszik raktározódott az info, mert anyukám azzal fogadott: "Hanna tudja mondani, hogy tojás?" Ezek szerint :)

- Ama, vagyis homok... Kedvenc időtöltéseink egyike. Ma délelőtt a nagypapával volt Hanna a máriaremetei játszón, ahonnan a múltkor elegendő számú, de elégtelen tulajdonviszonyú formával érkeztek haza. Ma Hanna az ott felejtett darabok közül kiválogatta a sajátjait, és fennhangon közölte: Hanna, vagyis ezek az övéi. És tényleg! :)

- Kukac, ezt már egy ideje használja, de csak rövidítve kukát mondott eddig, mostanra egészített ki a hernyós könyv miatt kukacra.

- Inni, ez még nem teljesen következetes, hiszen remek jele van rá, de alakul.

- Öt, hat, hét :)

- Csicsí baba, csicsíja babája, ezt Csillától, vagy déditől tanulta.

Ezek mellett pedig emlegetett az személyek listája, akik napról napra eszébe jutnak: Ma, (Mariann, Matyi, Márkus, épp kiről emlékezik:)), Bí (Bori, ha rámol, takarít), Le (Lea), Jeje (Zsuzsi). Ja és persze a nagyszülők, Mama, Papa.

Még három hét

Jelen pillanatban semmi nem utal arra, hogy előbb megérkezzen Mikolt. Ez persze nem ok arra, hogy reménykedjem, bár a mostani fizikai állapotomban inkább aludnék még két hetet a szülés előtt...

Kedden voltam orvosnál, a méhszáj zárt, Mimóci fejvégű, a vérnyomásom pompás, a pulzusom, mint egy sportolóé, 60as. :) Miket produkálok? :) A képet csak a vérszegénységem rontja valamelyest, de erre kaptam valamit. Ctg is volt, Mikolt készségesen végigaludta az egészet, esze ágában sem volt mocorogni, még Andi kézzelfogható kérésének sem engedett. Ha alszik, alszik. legalább egy egyik gyerekem ilyen... Szívhang rendben, fájások a gép szerint 20as érték közelében, vagyis semmi jel. Nekem viszont fáj a derekam, a keresztcsontom, alig tudok már lépegetni, és gyakrabban vannak jóslófájásaim is, no meg a türelmem is fogyóban a külvilággal szemben, ami nekem beszédes.

Jövő héten kedden még egy uh, "ha addig nem szül..." mondta a dokim. Megvárjuk, mert a kis csomag Franciaországból éppen útra kelt, és míg ideér, az legalább három nap. :)

Ja és a pihenésről... A beázás nyomát valószínűleg a jövő héten egy kedves festő eltűnteti, de ez egy egész szobára kiterjedő fazonírozással is együttjár, tehát pakolhatjuk ki a szobát... Épp időben. Közben elromlott a zuhanyzóban a csap, nem lehet elzárni a vizet, így este a főcsapot zárjuk, és ma szerelni kell. Hanna minden éjjel legalább egy-másfél órát ébren tölt, természetesen a társaságomban, kicsit aggódom, hogy mi lehet az oka... Emellett a napi hat óra éjszakai alvás kicsit kevés nekem... Szóval egészen fitt, és energikus vagyok. :( Szerintem látszik...


Ezt írják:

Ha a baba ezen a héten jönne a világra, már nem számítana koraszülöttnek. Súlya még gyarapszik, ám nem szabad elfelejteni, hogy a születési hosszt és súlyt tekintve igen nagy egyéni változatosságok mutatkoznak. A koordinációs készség a 37. hétre olyan fejlett, hogy a magzat bármit meg tud ragadni az ujjaival. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkora már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól.

Win win

Hanna pici kora óta kényszerbarátságban van Sárával, aki két nappal idősebb csak nála. Kívül belül nagyon mások, és nekünk szülőknek mindig nagy élmény együtt látni őket. Már egész picinek is úgy tűnt, a kényszer egy idő után tényleg barátságot szül, és lőn. :)

Tegnap délben beszéltem meg randit velük hozzánk estére, Hanna pedig déltől estig emlegette Mis, amiről nem tudom, hogy a család gyűjtőneve, vagy kitűntetetten valaki onnan, persze kézenfekvő volna Misire gondolni :):) Sára is emlegeti Hannát, neki ez az első szavai között szerepelt :)

Sára egy igazi kis nőci, egész másként mint Hanna, az érdekérvényesítő képességük is tökéletesen más, bár mindkettejük igen jó úton halad a fejlesztésében. Sára a körülötte lévő játékok mindegyikéről meg van győződve, hogy azért vannak, hogy ő bármikor játszhasson velük, ergo senki ne vegyen el semmit, mert neki arra bármikor szüksége lehet. :) Hanna ezzel teljesen tisztában van, és eddig mindig engedett is. Mostanában viszont neki sem mindegy, hogy elveszi-e valaki azt, ami neki kellene épp, és nem mindig adja szívesen oda.

A mai látogatás alkalmával vacsora után Sára motorozni akart, Hanna pedig szintén kedvet kapott hozzá. (persze egy motorunk van, ami lehet, hogy hiba :):)) Sára nem engedett, Hanna pedig belátta, hogy most Sára az erősebb. Tűnődött, mi legyen, majd fogalmam sincs milyen ötlettől vezérelve, mindenféle játékokat vitt Sárának, hátha valamelyik lecsalja őt a motorról. :) Ez a klasszikus esete a nyerő-nyerő játszmának, ami a leghatékonyabban működik minden helyzetben, nagyon szép iskolapéldája annak, hogyan kössünk egyszerű kompromisszumot. :) Sárának persze egyáltalán nem volt kedve semmiféle kompromisszumhoz, rázta a fejét mindenre, így egyre nőtt a játékok száma körülötte, míg Hanna végül megunta, és feladta. :)


Ez a barátságon mit sem változtatott, ezek után együtt hallgattak mesét Danitól, aztán a sötét szobákban kacarászva kergetőztek egy negyed órát, aztán közös fürdés, a nagykádban. Hanna még a fülét is megmosta a kutyás mosdókesztíűvel. :):)

2008. július 9., szerda

Hannátlanul

Dani a múlt héten úgy döntött, lesz ami lesz, megszervezi Hanna nyaraltatását erre a hétre. Ez persze annyit jelent csak, hogy a leghúzósabb délelőtti időszakban igyekezett bevonni a családot Hanna lekötésébe, hogy amennyit lehet, pihenhessek, hátha mégsem szülök előbb, mint augusztus...

Így aztán kedden reggel, Hanna teljes menetfelszereléssel elindult Mari mamához, hogy ott töltse a délelőttöt. Ott van minden, amire szüksége van, homokozó, hinta, és a Nagymama. :) Én pedig itthon maradtam, Hanna születése óta először teljesen egyedül. Nagyon furcsa érzés volt, hogy csend van, üres a lakás, nem kell félpercenként felállnom, beszélnem, figyelnem. A pihenés persze elmaradt, legalábbis a fekvős alvós része, inkább kipakoltam az ezeréves gyógyszeres fiókot, amit Hanna mellett képtelenség, elpakolgattam, és végül úgy elment az a két óra, hogy szinte észre sem vettem.

Eközben Hanna, és Mari Nagyi beszereztek új ruhákat odaátra, kicsit főztek, kicsit takarítottak, és amikor megérkeztem, a homokozóban játszottak. Hanna, mikor meglátott, adott egy formát, közölte, mama, és játszott tovább. Nagyon jó érzés volt újra látni, de mégjobb, hogy tudom, szívesen volt a nagymamával, és mindketten örültek az kettesben töltött időnek.

Legközelebb csütörtökön lesz ilyen nap, addig szerdán délelőtt Dani lesz velünk, pénteken Csilla. Jó, hogy itt a család, és nagyon jó érzés, hogy mindenki segít, ahogy tud.


A kép: Csak csajok :) Csilla, Manó, Hanna, Mami(Mikolt), Dédi, Mama

2008. július 6., vasárnap

Mamimi

Hanna lassan, de biztosan beszélni kezd... A szavak elejét magától mondogatja, tegnap Petit fényképen meglátva közölte: Pepe.

Mikoltot Miminek hívja, este a papával terjedelmes pocakomat nézegetve közösen megállapították, lehetne minket többesszámban emlegetni akár. Erre Hanna: Mamimi. :)

A kuka újabb értelmet nyert, miután a dédi, hogy segítsen egyre növekvő nyűglődésemen, egy vájling nokedlit csinált paprikás csirkével, és Hanna nagykanállal ehetett a hatalmas lábosból, elégedetten ismételgette: Kuka.


És a kedvencem :)
Hanna ül a kádban, és névsorolvasást tart:
- Mama, Mimi, Papa, Hanna... :)

2008. július 4., péntek

Ezek történtek...

Lassan túl vagyunk még egy héten, nem állíthatom, hogy már hétfőn nem várom a szombatot, főleg Dani jelenléte miatt. Állandó lelkiismeret furdalásom van, egyfelől Hanna, másfelől Mikolt miatt. A nagyobbikkal sem, de a picivel sem tudok elég időt tölteni, úgy, ahogy szeretnék. Hannát nem érem már utol, bent viszont hamar elunja magát, nekem pedig már nehéz színes programról gondoskodni idebent. Mikolttal is többet szeretnék foglalkozni, de sokszor azon kapom magam, hogy eljött az este, és mégcsak nem is szóltam hozzá... Nem valami jó érzés. Persze Hannával sokat énekelünk, mondókázunk, amit ő is hall, de ez mégiscsak Hannának szól.

A teendőket sem tudom már úgy csoportosítani, hogy mindenre fussa erőből, energiából, ma pl. négy darab kisruha kivasalása után úgy éreztem, pont eleget tettem ma. Persze halomban áll a mosogatnivaló, szennyes, vasalatlan, játék, cipő, ruha, és még sorolhatnám...

Hanna
Egyre többet beszél, még mindig a saját nyelvén, de kezdi a szavak elejét utánam mondani, így Matyi, Márkus Ma lettek, emlegeti őket, és mutatja a repülős jelet, mivel mindketten elrepültek három hétre... A kalács ka, Bori Bí, stb... Az alvással küzdünk, átlagban egy nyugis átaludtra egy teljesen zilált vándorlós jut, ma éjjel a nagy szél miatt szerintem, de hajnali háromkor ébredt, teljesen magán kívül, semmi sem volt jó egy ideig, aztán végül nálunk elaludt. Reggel Dani mellett feküdt eléggé az ágy szélén, és miután a papa felkelt, Hanna fordult egyet, és leesett az ágyról... Volt sírás, ijedelem, de félálomban csak, ahogy megpuszilgattam, aludt is tovább. Szegénykém...


A héten járt nálunk Lencsi, Hanna valami hihetetlen módon igyekezett mindenben a kedvére tenni, babusgatta, ölbe szerette volna venni, játékokat adott neki, aztán vízzel itatta, mindezt nagy odafigyeléssel. Kicsit olyan mint Mi... :) túlvállalja magát érzelmileg, aztán ez visszacsap. Így aznap délután olyan nagyon keservesen és hosszan sírt, ahogy ritkán szokott... alig tudtam megnyugtatni. Százszor kellett elmondanom, hogy mennyire szeretem, bújt, és nem nyugodott...Hiába, ő így vezeti le a feszültséget. Szerintem azzal is teljesen tisztában van, hogy Mimó kisbaba a pocakomban hamarosan megérkezik, naponta többször is odahoz ilyen jellegű könyveket, figyelmesen megnézi, hol lakik a baba a mama pocakjában, milyen amikor megszületik, stb., én pedig igyekszem felkészíteni őt, amennyire tehetem.

Mi
Beáztunk. Fentről, ahol üres a lakás jelenleg, mivel a bérlője külföldön tartózkodik. Ezer telefon után a bérlő fiát sikerült kiküldték a probléma megoldására (szegénynek semmi köze az egészhez...). A kazán ment tönkre, meg a túlnyomó csap, ettől állt a víz a fürdőben. Este kilenckor, mire nálunk már a vakolat is leázott a plafonról, és a víz a kapcsolóra, meg az elosztóra csöpögött, kiért a szerelő is, aki csak annyit tett, hogy egy villáskulccsal elzárta a valamit, majd hisztériázott egyet a lépcsőházban, hogy valaki engedje ki a kapun, miközben a srác elmondta nekünk, mi a helyzet... Majd két hét múlva megcsinálja rendesen... Hajnali négykor újra lezúdult egy adag víz, mi szekrényt tologattunk, lavórt próbáltunk a luk alá tenni, Hannát jól felébresztettük, én meg dühöngtem... Nem volt vicces. Festetni kell...

Én
Segítség nélkül lassan nem tudom, hogy lesznek meg a dolgaink, mi lesz Hannával, mert anyukám még ma szabin van, aztán újra dolgozni megy... A kocsival sem kellene már közlekednem, nem tudok hátrafordulni sem, így tolatni is csak tükörből. A reflexeim sem a régiek, és a tempóm sem... :)

2008. július 3., csütörtök

36. hét


Tudom, hogy egyelőre a legjobb helyen a pocakomban van ez a csöpp kis lány, de egyre jobban érzem, hogy terhesség lett a várandósságból.

Éjjel max. 4 órát tudok aludni, ez Hannánál nem volt jellemző, és délután is csak egy fél órácska pihenés megy csukott szemmel. Fájdogál a derekam, és pár napja látom, hogy egyre lejjebb megy a pocak is. Jóslófájások... szerintem vannak...

A héten voltam vérvételen, remélem utoljára, az utóbbi időben elég sokszor kellett a karomat tartanom ezügyben, Dani szerint folyton szurkálnak, és tényleg... Hol ezért, hol azért. A vérkép rendben, kivéve, hogy kevés a vas, de ez nem újdonság, és egy kicsit alacsonyabb a vércukor szintem, ami nem tudom mit jelent.

Ma a védőnőt is meglátogattuk, elvittem neki a leleteket, vérnyomást, súlyt, szívhangot mért, szerinte 78, szerintem 76 kiló vagyok, a vérnyomás rendben, és Mimó szívecskéje is rendesen kalapál. A pocakomra ő is azt mondta, úgy látja eléggé lement már, és ebben a nagy melegben lehet, hogy nem lesz ez még négy hét. Azért még egy hetet jó volna kibírni, hogy 3 kiló fölött legyen a baba. Magához képest amúgy teljesen rendes volt ezalkalommal...

Mikolt a jobb oldalon maradt, teljesen jól érezhető a kis háta, és persze a térde, amikor keresi a helyet magának. Mostanra a mocorgása elég rendszeressé vált, este Hanna elalvása előtt kicsivel van fenn utoljára, aztán csak reggel. Jó lenne, ha ez a szokása majd idekinn is hamar visszajönne. A természetéről csak annyit, hogy bárki kontaktál vele, odamegy hozzá, a szívhang vizsgálatakor is hagyta magát, mondta is a védőnő, milyen készséges kisbaba. Nem tudom, hogy ez a második gyerekek sajátossága-e, de Mimót valóban simulékony kis lénynek érzem már most.

A kisruhák nagy részét kimostam, várnak a vasalásra, de egyelőre elképzelésem sincs, mikor, és hogyan fogom teljesíteni ezt a feladatot. Az utibatyu összepakolása még hátra van, de legalább megtaláltam a hálós bugyikat, amik Hanna után maradtak. Hálóingem, meg köntösöm nincs, ez utóbbi lehet, hogy felesleges is. :)

A legnehezebb a sétálás, no meg Hanna emelgetése, arról nem is beszélve, hogy Hanna sokkal gyorsabb, mint én, így olyan helyre, ami nincs bekerítve, nem is merek menni vele, mert ha elszalad, akkor végünk. A mamám egyelőre itthon van a héten, de hétfőn újra kinyit az ovi, és munka lesz, bele sem gondolok, mi lesz velünk. Dani próbálja úgy intézni a dolgait, hogy szerdánként délig itthon lehessen velünk, ez lenne a legnagyobb segítség. Apropó, augusztus 1-től már nem dolgozik annál a cégnél, ami az utóbbi három évben a munkát adta, és előreláthatólag októberig velünk lesz javarészt. Az ő megfogalmazásában gyesre jön, én pedig örülök neki. :)

2008. június 30., hétfő

Van már gumicsizmánk


Addig kerestem, míg találtam, és ma meg is érkezett. Hanna pedig boldogan klaffogott benne, egyelőre bent, mert hiába esik, nem mentünk ki. Még. Amikor pedig elállt, Hanna a szandál mellett döntött, én pedig elfelejtettem magunkkal vinni pocsolyázni. De legalább van. És ahogy néztem, még az ősszel is jó lesz. :)

2008. június 27., péntek

20 hónap


Megnőtt... Danival sokszor mondogatjuk mostanában, hogy már nem is baba, hanem igazi kisgyerek. Méghozzá kiscsaj. Nagyon is. Nyakláncot vesz, és a nagymama fülklipszét, ha megtalálja. Babázik, és babakocsit tologat. Finom, figyelmes, simulékony. Egyfelől. Aztán ott az elveszett fiúnk is benne :) Vagány, belevaló, nem fél kipróbálni önmagát, vagy bármit, ami mozgás. Néha magam is frászt kapok a merészségétől, de látom, amiben nem biztos, ott lassabbá válik. Rohan, lépcsőzik, mászik, motorozik. A busz, a kukásautó és minden nagy jármű kedvencek.

Én pedig csodálom, hogyan lett ilyen. Biztosan nem rajtunk múlt, de nagyon jó, hogy épp ilyen. :)

Itt tartunk:

Evés
- Legszívesebben egyedül, kanállal, villával már nagyon szépen bánik. A gyümölcsleves nagy kedvenc, de a levesek is általában, a kenyeret nem eszi meg egy ideje, de mindent, amit rá tennénk, azt magában igen. Főzelék, rizs, tészta, husi, bármi. Gyümölcsből a banánt megunta, eprte, málnát nem merek még adni, de ezen kívül szinte bármit megeszik. A sárgadinnye mostanában jól fogy. :)

Alvás
- Az új helyen... Rendes gyerekágyban alszik három napja, de elég keveset. Fél 11kor alszik el, és reggel fél nyolckor kel, viszont végre végigalussza az éjszakát, ha nem, és mégis ébred, ott meg lehet nyugtatni, és visszaalszik. Tegnap éjjel épp vizet ivott csak, és már aludt is. Így viszont nagyon fárasztó, mert gyakorlatilag nincs felnőttéletünk, mire elaltatjuk, már hulla fáradtak vagyunk mindketten.
- Ahogy... fürdés után Dani végigjárja vele a lakást, elköszönnek, aztán irány a kisszoba, ahol ivás, mese, (J.A. Altatója a favorit, ezt kell párszor elmesélni, szigorúan könyvből.) ez utóbbi már az ágyban. Nélkülem még mindig nem megy az elalvás, úgyhogy ha Hanna mamázni kezd, megyek, és leülök mellé, megvárom, hogy elaludjon. Van, hogy még nekem is el kell mesélnem a versét, de ezzel legalább ott tarunk már, hogy sírás nélkül alszik el, nem a mi ágyunkban.

Nyelv, beszéd
- Pár hete ahelyett, hogy a magyar nyelvben merült volna el, egy csomó jelet kreált, amiket következetesen használ is, és teljesen érthetőek. Mi sosem babajeleltünk, mert nem volt energiám elolvasni a könyvet, bár készültem rá. De úgy tűnik, Hanna magától is ráérzett. A repülő pl. berregés, a karjának az arca előtt lengetésével kísérve. Ez a hajó jele is. Ha éhes, kuccog a torkában, mint egy kismalac, és közben csücsörít a szájával. A szomjúság hasonló, de akkor a kuccogás helyett, mintha öblögetne a szájában, és ehhez csücsörít. A cumi a nyelvének kidugása, és a szájába mutogatás. :) A delfin a repülő jele után a halacska jele, vagyis néma cuppogás.
- Szavakat is mond már, igaz hogy nem sokat, de ezzel még várhatunk. Mondja, hogy Mama, Papa, a nagymama és a nagypapa is papa, mama, cici (cica), leves, jeje(zsuzsi, aki az úszóedzőnk, ha melege van, és vízbe szeretne menni, az is jeje), hanhan (hinta), szép tisztán mondja Hanna, kukka, ami kontextustól függően, kukorica, borsó, olivabogyó, vagy éppen kuka, vagy teherautó, kukásautó. Ezeken kívül megy az itt, ott, jó, nem, baba, alsz, el, amit mindenre használ, ami ezzel kezdősik, leesett, elment, elveszett. Ha valamit keresek, és kérdezem, hol van? Azt válaszolja: el. Véletlenül előfordul, hogy utánammond valamit, de ezt általában már nem ismétli meg kérésre. Pl. ilyen volt a betű, amit egyszer már magától is kimondott. Nagyjából ennyi. :):)
- Van már két állandó párbeszéd is köztünk, ami így hangzik...
Papaaa.
Hol a papa?
El...
Hova ment el?
Do... (dolgozni)
És mikor jön?
Ette. (este)

A másik pedig, amikor buszt látunk, felkiált:
Otty :):)
Igen nagyon busz.
Neeem.
Nem, most nem megyünk.
Papa. (majd a papával :))

Érzelmek
- Minthogy a dackorszak kezdetén tartunk... Ettől valahogy sohasem féltem. Akarata van mindenkinek, és tanulni kell bánni vele. Ezért elfogadom, hogy ütköznek az igényeink és néha bosszató, hogy amit én szeretnék, azt ő nem, de ez mindig kezelhető szinten marad nálunk. Az is igaz, hogy más gyerekek kirohanásai Hannát hidegen hagyják, nem tud mit kezdeni vele. Akarat persze itt is van, de Hanna igazán kompromisszumkész, kivéve, ha nagyon fáradt már.
- Bújós. :) Babakorában egyáltalán nem éreztette velünk, hogy egyszer ő is ilyen lesz, de mostanában kifejezetten sokat simogat, puszil, bújik. Tegnap este az ágyából háromszor kimászott, csak hogy megölelgessük egymást, aztán aludt el. Ha mondom neki, hogy nagyon szeretem, odajön, és megszorongat.
- Azt hiszem, elé hamar barátkozik, kell pár perc, mire oldódik, de ha egyszer megtörtént, nincsenek fenntartásai.

Figyelem, emlékezet
- Néha elképedek, milyen dolgokra emlékszik vissza. Sokszor elmeséli, mi történt aznap, ha Danival beszélünk telefonon, neki is elmondja a maga módján, mi volt neki fontos. Helyekre, emberekre, szituációkra emlékszik, látom, hogy örül az ismerős dolgoknak, és összekapcsol egymással helyeket, helyzeteket, embereket.
- Ugyanolyan megfigyelő, mint babakorában volt. Mindenre nyitott, mindenhol füle van.

Játék
- Baba, babakocsi, ezek újabban, mióta Lencsi babát látta toligálni, pelenkázni, öltözni még inkább. Ha Mikoltnak érkezik kisruha, azonnal rá kell adnunk a babájára.
- Könyvek. Még mindig. :) Boribon, és Anna és Peti elnyűhetetlen, este pedig az atltató.
- Rajzolni szeret, vagy tollakkal firkálni leginkább.
- Szabadban mozogni a legjobb, motor, homokozó, hinta, mászóka, csúszda, bármi.
- Víz. Ez pedig olyan, mint a második, de lehet hogy az első közeg lenne számára otthonosság szempontjából.

Nem mértük, de magas. :) Sztem 86cm körül lehet, és 11 kiló. Van már 12 fogacska, ebből egynek már letört a csücske... Hosszú a haja, szereti ha összefogjuk, ezért nem vágtuk még.

2008. június 26., csütörtök

Mondjuk minden kész...

Mondjuk...

A kisruhák lassan megérkeznek Franciaországból az unokatesóm jóvoltából, már csak az az izgalom benne, hogy jók lesznek-e Mikoltra az 50es méretűek. Hannán anno az 54es kicsit lógott, de nem sokáig...

Kedden voltunk orvosnál családilag, kicsit bennem volt a félsz, mert úgy érzetem egyik éjjel, mintha megfordult volna a kicsi lány, de a doki megnyugtatott, a kis feje van lefelé. Ahogy nézte, fogta, megint elképedtem, hogy mekkora a buksija. Dehát ez amúgy is csodadolog, a fejméret meg nem rajtam múlik. A vérnyomásom rendben, ami mindig meglep, :) és még egy utolsó vérvétel van hátra, kedden azt is megejtjük majd. Három hétig még maradnia kellene Mikoltnak, nem mintha ő annyira vágyakozna kifelé, mint amennyire én szeretnék túl lenni rajta. Három hetet kibírunk.

Mostantól számolnom kell a mocorgást, (nálunk a 10 mozgás reggel 9 és este 9 között a limit) ami tegnap délben már meg is volt. Méghogy nem mozgékony Mimó...

Két hét múlva ctg, teljesen hihetetlen hogy ez is iderohant hozzánk időben, emlékszem, Hannánál milyen lassan múltak a napok, most meg hogy szaladnak a hetek. Dani még dolgozik, de próbál kicsit előbb elszabadulni, hogy este már ne legyünk egyedül, Hanna pedig hozza a formáját, egy percre sem marad nyugodtan. Nehezen alszom, és dagad a lábam, emiatt is nehezen megyek már, szaladni pedig... Pedig lenne ki után...

Azt hiszem,nekiállok az intimtorna mellé a homeopátiás felkészülésnek, és a gátmasszírozásnak is, és előszedem a teát is. Jövő héten mosás, vasalás, és a menetfelszerelés kiegészítése, összepakolása a feladat még. Utána pedig várunk :):)


Okosság:

A magzat erre a hétre elérheti a 2550 grammot, és még csak most kezd hízni igazán! A terhesség utolsó hónapjában a súlygyarapodás elérheti az egynegyed-egyharmad kilogrammot hetente. A zsír egyenletesen oszlik el a testén, de elsősorban a végtagokra és a vállak környékére rakódik le. A növekedéssel arányosan tovább szűkül a baba mozgástere, de az egyes mozgások intenzitása egyre nő. Az édesanya ekkor már jól ismeri a kicsi általános aktivitását, és ha nem is alkalmaz mozgásszámolási módszert - amelyből több fajta is létezik, a legelterjedtebb a 10 rúgás/mocorgás észlelése óránként -, figyelnie kell a változásokra. Fontos, hogy a mama értesítse a védőnőt vagy a kezelőorvost, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában.

A 35. hetet töltöttük ma.

2008. június 24., kedd

Próbálkozunk


Tegnap este már nem vettük elő a szivacsot, amin eddig két hete közösen aludtunk el, hanem Dani mesélt, aztán jöttem én, beültem a fotelbe, Hanna pedig az új ágyacskában feküdt. Egyszer elindult a házőrzőjével kifelé, de hamar rá lehetett beszélni a maradásra. A fél 11es elalvást ugyan nem sikerült egy perccel sem előrébb hozni, de már nem kellettem teljesen az elalvásához. Nekem egyel kényelmetlenebb a fotel, mint a szivacs volt, itt még intimtornázni sem tudok, de Hannának szerintem jobb így. Talán sikerül majd egyszer eljutnunk odáig, hogy elalszik egymaga is.

Reggel hétkor Dani találkozott vele szembe az előszobában, hozta a nyuszit, meg a kendőjét át hozzánk. :) Addig viszont alvás volt.

Délután, szemben az eddigi gyakorlattal nem akart egyedül elaludni, kétszer elmeséltem neki az altatót, (ezt Dani szokta este) és kértem, tegye le a fejét. Letette. 10 perc múlva aludt is.

2008. június 23., hétfő

Várgesztes


A hétvégét Várgesztesen töltöttük, másik hat család társaságában. 13 felnőtt volt, 6 20 hónapos, 1 majdnem három hónapos, egy négyhónapos és egy hatéves. Két házban laktunk, ami egy kicsit szerencsétlen megoldásnak bizonyult, mert pláne, hogy házanként a napirend is eltért, keveset tudtunk együtt lenni. Legközelebb inkább egy nagy házat keresünk majd... A házak amúgy ténylegesen bababarát módon vannak felszerelve, és bár két szintesek, van a lépcső tetején rács, kaptunk etetőszékeket, kiságyat, babakádat, volt bili, és wc szűkítő, de még fellépő is. Sőt a nappaliban egy járóka is. Az ára is baráti, tényleg le a kalappal a hely előtt.

Nagyon jól sikerült a kiruccanás, az idő olyannyira megjavult a hétvégére, hogy kánikula lett, ennek a pocakosok, ketten, három kislánnyal :) nem örültünk olyan nagyon, de így legalább biztosan lehetett fürdeni. Szombaton érkeztünk kora délután, délelőtt egy keresztelőre voltunk hivatalosak, de ezt majd egy másikban, és hétfőn délutánig maradtunk. Hanna végig nagyon jókedvű volt, örült a gyerekeknek, a kisbabáknak, a víznek és az együtt töltött időnek különösen. Ha a papa nem volt körülöttünk, azonnal emlegetni kezdte. A babát ugyanígy...

Gyakorlatilag ki sem mozdultunk a villapark területéről, de nem is volt igazán miért. Enni kétszer kaptunk az étteremben, ebédre pedig a medencéknél található pizzázóban ettünk. Közben pedig hol a kinti medencékben, hol az élményfürdőben, (ez utóbbi az általunk ismert magyarországi beltéri pancsoldás eddigi legjobbika) hol pedig a ház kertjében megtöltött felfújható kismedencében múlattuk az időt.

Talán az egyetlen kellemetlenséget a hihetetlen hőség jelentette, mert a ház felső szintjén nap közben nem lehetett igazán megmaradni, délutáni alváskor fekvő helyzetben is csurgott rólam a víz. Ja, mert persze a szobánk hamarosan egy nagy fekvőfelületté változott, mivel első éjjel az elég keskeny, és ennél még puhább ágyon reménytelenül forgolódtam, majd két paplannal leköltöztem a földre. Második nap délután Hanna már itt a földön aludt, majd este is itt altattam, így volt elég helye mindannyiunknak, és elég jót aludtunk is. Hanna egyszer sem ébredt, reggelig aludt nyugodtan, fél 11es rutinszerű elalvást követően.

Sajnos Sárán kijött a 15 hónapos oltás minden mellékhatása, láza is volt, meg nagyon nagy rosszkedve, reméljük azóta már jobban van.

Hazafelé, a délelőtti nagy pancsolásban elfáradva végig aludt Hanna, mi pedig elhatároztuk, hogy meglépjük a nagy lépést, levesszük a kiságy rácsát, hátha így nyugodtabbak lesznek az éjszakáink itthon is. Vettünk leesést megelőzendő oldal rácsot, és egy hatalmas kutyát, amit a gyerekágy fal felőli oldalához gondoltunk tenni, ezt csak este a lefekvés előtt adtunk Hannának. Nagyon nagy volt az öröm, még fürdeni sem akart, csak az ágyában kuckózott, az új kutyájával. Estére elkezdett még jobban köhögni, piros a szeme is, (ez lehet a víztől is), és elég rossz lett a kedve. Remélem nem lesz beteg....


És akkor néhány kedvenc a képek közül...

Kolossal


Mátéval

Mert élni tudni kell...

Sára, kell egy kis vitamin...


Akrobaták
Nehogy megsüljetek...

2008. június 19., csütörtök

Lassan a célegyenesben


... Őszintén szólva nem bánnám... Nagyon nehéz lett a mozgás, leszakad a derekam, nem tudok aludni, vagy ha mégis elalszom, vagy Hanna ébreszt, vagy a gyomorégés. Majd egyszer visszagondolva biztosan minden egyszerűbbnek fog tűnni, mint ahogy most megélem, de (és nem nyavajgok ám... feleslegesen soha, csak néha elszakad a cérna, és nem bírom...) jelenleg úgy érzem magam, mint egy kiszolgáltatott nagyra nőtt idősecske. Csak van egy majdnem 20 hónapos is mellettem :) A sétálás sem megy már, mert nem tudom megtartani a derekam, csak ha a pocakomat kicsit behúzom, ami ettől viszont elkezd keményedni, úgyhogy inkább nem próbálom. A lábam szerencsére nem görcsöl, viszont tegnap sikerült ráejtenem egy nagyobb vasdarabot, ami Hanna hintáját hivatott tartani az ajtófélfánál... Milyen jó lenne, sajá lakásban lakni, ahol oda fúrok kampót, ahova csak akarok... Dani rengeteget segít, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy életben maradjunk, nekem mégis lelkiismeret furdalásom van miatta...

Mikolt sokat csuklik, és sokat mocorog, a jobb oldalamba költözött be, és azt szereti, ha a balon alszunk. Tegnap este megmutattam Daninak az ő hasán, hogy bennem meddig tart a kislányunk, elképedt... :) Aztán odatette a fejét mikolthoz, és beszélt neki, mire Mikolt bevackolta a kis hátát Dani arcához. Ő tényleg bújós. Sőt, a múltkor Hanna feküdt a pocakomra, hozzá is odament, bár Hanna nem értékelte annyira, mint Dani. Pár napja pedig Hannával játszottak, Mikolt rúgott, aztán Hanna nyomkodta, ezzel elvoltak pár körig, de nekem nem volt valami kellemes, úgyhogy lebeszéltem őket róla... :)

Úgy érzem, csupa elmaradás, felfordulás az életünk, de elképzelhetetlen, hogy mossak, vasaljak. Mármint kisruhákat, és hogy összepakoljam a kórházi cókmókunkat. Még a hétvégén elutazunk pár napra, ezt nagyon várom, aztán tényleg befordulunk a célba. Hihetetlen, és kicsit riasztó a gondolat, hogy nemsokára négyen leszünk. A leginkább a hason alvást várom, bár tudom, hogy sem hosszan, sem pedig azonnal nem fogom megkapni ezt az örömöt :) Majd idővel... :)

Ja, ez a 34. hét volt...


Ezt írják:

Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is. Hossza 32 cm, és körülbelül 2250 grammot nyom. Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segíthetnek kivédeni az enyhébb fertőzéseket. A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a lanugo ekkorra teljesen eltűnik. A baba a 34. héten valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha hagyják. Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahangos vizsgálaton "lábtartáson érnek", ma már császármetszéssel segítik világra. Az esetek nagyobb részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl; az édesanya gyakran érezheti, ahogy a fej nyomja a méhszájat.

Álom, álom, rémálom...


Ilyenek az éjszakák. Előkerült már a suttogó is, akit ismét a sarokba hajítottam... Gondolkozzon el a szülő, mit rontott el, ha a gyereke még mindig nem képes végigaludni az éjszakákat...

Nem hiszem, hogy elrontottuk volna, hacsak nem elrontásnak számít az, hogy igyekeztem a legkisebb traumát okozni, a legnagyobb várható siker mellett. Vagyis, egy darabig próbálkozom bevenni Hanna bevehetetlennek tűnő igényvárát, aztán feladom. Mára viszont tényleg elég nehézzé vált a helyzet, úgy is fogalmazhatnám, számomra megoldhatatlannak tűnik. Este nem tudom letenni 10 előtt, akkor is úgy, hogy egy szívacson elalszunk ketten, aztán kijövök, majd mikor én is elmegyek lefeküdni, visszateszem az ágyába. (ez utóbbinak mondjuk épp semmi értelme nincs, mivel így amikor legközelebb ébred, érte kell mennem) Éjjel ébred, változó időpontokban, de jó érzékkel akkor, mikor én éppen elaludnék, (merthogy nekem is nehezen megy ez már) és akkor két verzió lehet: A, szivacson újra elalszunk, B, átjön hozzák. B verzió gyakoribb.

Nem várok csodát, és azt is tudom, nem tart minden örökké, de most tényleg nehéz. Az én elképzeléseimben valahogy úgy nézne ki az "ideális" ehhez képest, hogy fél 10 körül le lehet tenni, a saját helyén, egyedül, és éjjel, ha épp ébred, és olyanja van, hát tőlem jöjjön... Csak nem tudom, ezt hogyan érjük el...

2008. június 17., kedd

Nagyszülők




Tágul a világ :) Már nem csak minket tart számon Hanna, de nem olyan régóta a nagyszülők is egyre gyakrabban kerülnek az emlegetés rövidke listájára. Egyelőre Mama, és Papa a nagymama és a nagypapa is, és Hanna olyan édes hangsúllyal tudja mondani, hogy aki hallja, pláne, ha illetékes is, olvadozik...

Tegnap este a játszótéren voltunk, délutánonként már nem nagyon szeretek kimenni, mert elképesztő a tömeg, a zaj, és a gyerekek ilyenkor már elég nyűgösek is, de muszáj, mert valahogyan le kell vezetni Hanna temérdek energiáját. Szóval kimentünk, mert han-hannozni kellett, és itt vártuk meg a Papát, majd mikor ő megérkezett, Hanna felpattant a motorjára, és elindult hazafelé. megunta a tömeget... Mivel elég korán volt még ahhoz, hogy a lakásban töltsük az este hátralévő részét, átmentünk anyukámhoz, de Hanna itt is csak kóválygott, majd itt is megfogta a motorját, és az autó felé indult. Dani kérdezte tőle, merre, ő pedig válaszolt: Mama.
- A nagymamihoz szeretnél menni?
- Jó.
- Tényleg?
- Jó.

Úgyhogy beültünk az autóba, és átmentünk hozzájuk. :)


Ma volt az utolsó csiribiri, aminek a végére anyukám is befutott, szabadságon van... Hanna mindig nagyon örül neki, ha eljön megnézni. Együtt elsétáltunk a postára, boltba, aztán hozzájuk kertezni. Itt is van hinta, de Hanna a hintaágyat szereti leginkább, maga löki állva, anyukám meg ül mellette. Emlegettük a csigabigát, Hanna a hátamra kéreckedett, de miután odaküldtem a Nagymamihoz, már nem volt kedve :)

Viszont nagyon régóta először itt is ebédeltünk, Hanna a Nagymami ölében ülve lakomázott. Miután hazajöttünk, alvás, aztán uzsonna, közben felhívtuk a papát, én pedig elmeséltem neki, mi történt ma. Erre Hanna közölte: Mama, és nagyra nyitotta a száját, mutogatott bele. Gyakorlatilag elmesélte, hogy ma a Nagymami etette meg ebéddel. :)

Sokszor van ilyen, elmutogat, elmesél dolgokat, teljesen érthetően... Minek is beszélni?

2008. június 13., péntek

Ez történt a héten


A tegnapi úszás egy kicsit izgalmasra sikerült, bár ezt csak ma reggel fedeztem fel. Hanna magától ugrik a vízbe már egy jó ideje, állásból, és nagyon élvezi. Tegnap kicsit hidegebb is volt a víz, és a kedve sem volt olyan kicsattanó talán, mint máskor, de ugrás helyett igyekezett visszamászni inkább, mintha lépcsőn jönne lefelé, popsival. Mikor vízbe ért, és kivettük, sírt, először azt hittük, hogy a hasát karistolta meg, de mivel nem látszott semmi, és két percig sírt csak, nem is foglalkoztunk az egésszel. Ma reggel, mikor a tegnapi horroraltatás után hajnalban mégiscsak nálunk kötött ki, rámmosolygott, és akkor vettem észre, hogy szegénykém, a száját verte be rendesen, úgy, hogy a jobb felső egyes fogacskából le is tört egy darab, és a kis nyelvén ott a foga nyoma is. Ehhez képest hősként viselte a dolgot tegnap!

Az alvásokról... Nem megy az este. Én kellek, vagy fél, a hasa fáj, vagy a frontok zavarják, nem tudom, de tegnap végül kivettem a szekrény mögül az sos matracot, és negyed óra ajtóban álldogálás, és sírás után odamászott mellém, és fél 12kor végre beájult. Éjfél után sikerrel betettem a kiságyba, és fél ötig ott is aludt... Kicsit fáradt vagyok...

A héten kétszer is használtuk a wc-t. A pisiről már írtam azt hiszem, de tegnap előtt nagydolgok is történtek, aminek nagyon örült mindenki :)

Új szavakat is mond, bár a folyékony közléstől magyar nyelven még igen távol vagyunk, a kedvencem most a hinta jelzése, cérnahangon, a pocakját előre hátra tologatva mondogatja, hannhann :):) Hogy ez honnan jön, nem tudom, de nagyon édes. :) Mondja, inni, zsuzsi, ami néha juji lesz, cici, ami cica, néni, baba, mama, papa, ezeket magától, ha lát, vagy gondol egyet. Tudja még a pipi-t, a Boribonos könyvére utalva mondja, bamm, és elkezdte az első szótagokat utánozni, néha egész szavakat is mond, a héten pl. sütő, tessék...

2008. június 12., csütörtök

33.hét


No meg egy újabb foteles kép :)

Mindenki előtt, aki hasonló cipőben velünk kis korkülönbséggel vállal második babát, segítség nélkül, meghajolnék...

Másodsorban, bár hasonló érzelmi töltéssel, köszönöm mindannyiótoknak, akik velünk aggódtatok a vírusmizéria körül, nagyon jól esett, hogy gondoltatok, üzentetek, hívtatok.... Remélem nem kell hasonlók miatt ideszögezni ezentúl senkit, és minden halad a maga útján békében. A tempón változtatnék csak, ha tehetném, de ez a gyorsaság megállíthatatlan azt hiszem.

A pocakom nem nőtt jelentősen, legalábbis én úgy látom, bár a mozgásban egyre jobban korlátoz, és az idő múlását azon is mérem, hogy egyre kevésbé tudok aludni, (már ha Hanna egyáltalán enged...) és éjjel is be kell vennem a renniet, annyira ég a gyomrom. És jólesne egy lábmasszázs is néha, érzem, hogy estére azért bedagad már. A legjobb vízben lenni, a csütörtököket ki is használom ha tehetem.

A készületekkel elég jól állunk, vasárnap szekrényt is vettünk már, amit Dani Misivel össze is szerelt, én pedig előszedtem a kisruhákat, elrendezgettem már jó részüket, és kezdem írni, mi hiányzik. Pl. cérnasapi... Vajon egy augusztusi kisbabának kell egyáltalán cérnasapka? Mert egyelőre nem találom az igazit, az űrhajós fazontól pedig rendesen berzenkedem... Viszont vettem új fürdőlepedőket, és egyes méretű pelust is, jót mosolyogtam magamban, milyen régen volt, és mégis mennyire otthonos ez a készülődés.

Az időt már visszafelé számoljuk Danival, még 7 hét van a kiírt időpontig, vagyis 50 nap, ami nagyon kevésnek tűnik. Hannánál a szülésre voltam jobban felkészülve, most úgy érzem, arra, ami utána következik majd. Jelentős mennyiségű félelem is van benne, inkább Hanna miatt, mint bármilyen más okból, de már látom, hogy négyesben fogjuk tölteni az éjszakákat a kórházban is. Ebből a szempontból lenne jó itthon szülni, de ennek a lehetőségét egyelőre nem érzem reálisnak. Majd a harmadikkal esetleg.

Mikolt rengeteget mozog, mostanában a frontok is dolgoztatják úgy tűnik, de ha végül sikerül elaludnom, akkor ő is alszik. :) Édes gyerekecske. Már lassacskán két kiló a súlya, és egyre inkább hasonlít az újszülött önmagához. Azért még odabent van a legjobb helyen...

Ezt írják:

A 33. hétre a magzatvíz mennyisége eléri a maximumát. A baba további növekedésével - mivel nem termelődik több magzatvíz -, a mozgásokat egyre gyakrabban lehet érezni, és egyre erőteljesebbnek tűnnek. A zsírszövet gyarapodásával az eddig áttetsző és sötétvörös bőrszín halvány rózsássá változik. A születés előtti utolsó hetekben az idegrendszer többmilliárd idegsejtjének segítségével a magzat már tájékozódik a méhen belül. A szem érzékeny a fényre, a pupillák már tágulnak és szűkülnek, ezért a baba homályosan látja a körvonalakat. Befejeződik a tüdő érése is. A kicsi az újszülötthöz hasonlóan a nap nagy részét alvással tölti, sőt, már észlelhetők a gyors szemmozgások - az alvás REM-fázisa -, ami azt jelenti, hogy álmodik.

2008. június 11., szerda

Egyre inkább befelé

Figyelnék, ha tehetném... De erre csak mostanában jöttem rá, Hanna segített a felismerésben, ugyanis pár napja teljesen hektikusan alakulnak az éjszakák, majd ennek függvényében a nappalok is. Konkrétan két napja nem hajlandó este elaludni, nemhogy az ágyában, sehol sem. A kétszeres negyed éjféli beájulása már riasztó számomra, nem beszélve az azt megelőző kétségbeesett üvöltéstől... Próbáltam rávenni, hogy a szobájában, az ágyában aludjon, de nem sikerült. Nappal persze felteszem magamnak a kérdést, miért zavar ennyire, ha velünk alszik. Mert nem jut idő magamra, mert keresztbe fordulva rugdos, és mert úgy illene, hogy a helyén aludjon, hogy ne kirakat gyerekszoba legyen ha már van. Pedig butaság az egész, mert pici, és jó neki velünk, sőt, velünk a legjobb, és ha velünk alszik, reggel mosolyogva ébred sírás helyett...

Nappal persze a kihágás miatt kezelhetetlen, mindenért nyafog, visít, sikít, nem találja a helyét, és mindenhez kellek neki. Főzni már egy hete nem is próbálok, a dédi sokat segít, hogy ne kelljen. Hanna állandóan meséltet, főleg Boribont, és Anna és Petit. A játszótérre a sok eső miatt nehezen jutunk le, de már ott is kellek társaságnak, homokformákat készíteni, vagy mérleghintázni, de ha mégsem kellek, akkor a nagyok mászókájára megy fel, ami mellett viszont muszáj ott lennem.


Pszichológus énemet elővéve beláttam, hogy az egyensúlyunk megőrzése érdekében, amennyire én szeretnék egyedül lenni, és a semmit sem csinálni, vagy esetleg Mikoltra koncentrálni, (ami ebben a fázisban teljesen rendjénvaló lenne) annyira igényli Hanna a vele való törődést. Ettől még semmivel sem kevésbé könnyebb, de legalább lelkileg nem olyan megterhelő. És fáj a szívem, hogy sem befelé, sem kifelé nem tudok a magam számára elég jó lenni... Talán ez is olyan, mint Hanna születése környékén a lemondás a rendről. :) Ma már egyszerűbb, talán ez is az lesz. Nagyon érdekes érzés egyszerre szeretni épp ugyanannyira két gyereket...

2008. június 10., kedd

CMV, Parvovirus B19

Nos ez az a két vírus, amire teszteltek még májusban... Tünetem csak annyi volt, (illetve jelenleg is van) hogy a bal alkaromon inkább csak tapintható, mint látható kis piros kiütések jöttek elő. Máskor is előfordult már, de inkább a kézfejemen, ott viszket is. Daninak ugyanilyenje van, és Hannának is hasonló, de neki nagyobb kiterjedésű...

Ha a magyar oldalakat nézzük, csupa igen lehangoló eredményről olvashatunk, mintha minden kismama, aki ezekkel a vírusokkal fertőződik, máris lemondhatna az egészséges kisbabáról. Elég elkeserítő, de szerencsére (Dani tegnapi aranyköpéséből merítve) nem hiába taníttattak a szüleink... Szóval ha az angol nyelvű oldalakat is bevesszük a repertoárba, sokkal árnyaltabb képet kapunk... Nos.

A CMV, vagy citomegalovirus fertőzésen a fertilis nők 60%-a már átesett. Ezesetben védettséget kaptak, úgy, mint pl. a rubeola esetén. A vírus humán válfaja a betegség lefolyását tekintve enyhe, így sokszor nem is ismerhető fel. Viszont szerzett, és veleszületett betegségeket is okozhat, mint pl. ideg-, máj-, szívizom gyulladás, vagy látóideg gyulladás. Igazán veszélyeztetettek a legyengült immunrendszerrel rendelkezők, valamint a várandósok. Amiről a magyar oldalak hallgatnak, (ezzel nem kis aggodalmat keltve pl. bennem...) az az, hogy nem mindegy, hogy a vírust újonnan szerzi a várandós, vagy már átesett rajta, mivel utóbbi esetben, ha már a várandósságot megelőzően fertőződött, aggodalomra nincs igazán ok. Persze orvosa válogatja, hogy ilyenkor jobban monitorozza-e a kismamát, vagy sem, de a megfelelő terhesgondozásban hamar kiderül, ha a babával valami nincs rendben.

A humán parvovirus B19 szintén nagyon gyakori vírus, felnőttek 50% már átesett rajta. A betegség lázzal, izületi fájdalommal, bőrkiütésekkel jár, cseppfertőzéssel terjed.

Mindkét vírus átjut a placentán, és fertőzi/heti a magzatot, a PVB19 esetén az első trimeszterben megfertőződött anyáknál nagyobb a vetélés esélye, mint az egészségeseknél, a megfertőződött magzatokon pedig leggyakrabban csontvelő károsodás következik be.

A vérvétel eredményem szerint mindkét víruson átestem már, de nem az elmúlt pár hónapban. Amennyiben a várandósság elején szereztem be őket, az látszana Mikolton, (kisebb fejkörfogat, ödémák a tüdőben, mellkasban, stb.) de ennek semmi nyoma sincs. A bőrgyógyász, aki elküldött a vizsgálatra teljesen nyugodt, így mi is.

Ami számomra döbbenetes, hogy egy leletet kiadnak ma úgy, hogy nincs mellette legalább egy minimálmagyarázat. Így kézhez kapva, internet és a tankönyveim híjján, (ez is vicc, hogy nekem kell utánanéznem, ha tudni akarok valamit...) egy órányi sírás azért volt tegnap, mire kiderült, pontosan mit mér az IgG, és IgM.

Summa: Mikolt teljesen jól van, egészséges, és 7 hét múlva szépen, békében megszületik majd, mi pedig elfelejtjük, hogy ezzel kellett foglalkoznunk most. Egyik kedves ismerősöm szavai vannak ilyenkor a fülemben: Az orvosoknak az a dolguk, hogy vizsgálódjanak, hát hadd vizsgálódjanak...

2008. június 8., vasárnap

Igazi kislány


Ma délelőtt a biopiacon voltunk mindannyian, ugyanis Hannának alkalmi ruhára volt szüksége. A bababörzén itt már többször sikerült olyan holmikat beszerezni, amiket sehol máshol. Ráadásul itt fel is próbálhattuk. Nos, ma sem csalódtam, és bár elsőre nem tűnt a legmegfelelőbbnek a választás, amikor végül itthon felöltöztettem, kiderült, hogy ennél jobbat nem is vehettünk volna. Dani teljesen megbabonázva figyelte a kis hölgyet, aki önmagát, és a nemét semmi esetre sem meghazudtolva pózolt a fényképezőgép előtt.

Az alkalom pedig Dani unokatesójának esküvője volt. Úgy terveztem, hogy hamar alszunk délután, hogy fél ötre a Mester utcai templomban lehessünk. Hanna le is feküdt fél kettőkor, mikor jött egy akkora vihar, amilyet elég régen láttunk utoljára, Hanna nem is hallott hasonlót soha, úgyhogy ment az "otty, otty..." fél háromig, amikor viszont beájult. Fél négykor keltettük, öltözködés, nekem ment a legnehezebben, mert "nincs egy ruha, ami rámjönne" és tényleg. Végül egy amúgy nagyon elegáns, csak éppen fekete kisruhánál maradtunk, meg egy harisnyát is találtam, amit kímonban magamra cibáltam...

Az eső pedig csak ömlött, nem ilyennek képzeli az ember lánya az esküvője fehérruhás napját. No mindegy is, Hanna csodaszép, mi elegáns mívoltunkban időben megérkeztünk, volt ceremónia, aztán hajón eszem iszom, majd 10kor, már kellőképp kifáradva el is indultunk hazafelé. A lagziban (vagy lakzi?...) még meg is táncoltatott az én édes férjem, Hanna barátkozott nagyobb gyerekekkel, és a Nagymamit kérte százszor :) Ilyet még nem láttam tőle, de nagyon örültem neki. :):)

Majdnem 11kor gyors zuhany together, előbb a pelenkázón Hanna pisilni kezdett, amit rémületében, amit azzal okoztam neki, hogy felkiáltottam Neeeee, életében először a wc-ben fejezett be :):) Úgy megdícsértük, hogy csak úgy dagadt a boldogságtól. Fél 12kor már aludt is, aztán éjjel kétszer hívott, harmadjára átvittem magunkhoz...

2008. június 5., csütörtök

Mikolt csillag a 32. héten túl

Nem mintha magunkról ne lenne mit írni, de mióta itthon vagyunk, nehezen jutok el idáig. A lakás így is fut, a betegségből kecmergünk, gyerekek közt csak Sáráéknál voltunk, a játszóra nem vittem Hannát a héten. Az eső is esik két napja, nap közben csak nyomott az idő, de a homok nedves...

Hanna hozza a régi formáját, éjjel felkel, és velünk tölti az éjszaka további részét, van hogy nyugiban, de van, hogy végigforgolódja reggelig az együtt töltött időt. Ez utóbbi elég nehezen viselhető... Reggel bezzeg nem lehet felkelteni, fél 10, 10 mire magához tér. A dédi nagyon sokat segít most, főzött nekünk spenótot, sóskát, tegnap még szilvásgombócot is. Reggel mindig telefonál, hogy épp mivel vár bennünket. Mari nagymama is elkényeztetett minket ma, kaptunk almakochot, és levest is, így a főzés a héten nem volt vészes szerencsére, bár nem tudom, hogy bírtam volna. Délben még pizsiben vagyok, és nem azért, mert nincs kedvem felöltözni... :)

És persze aggódom... vagyis hiába, mert ha baj van, akkor nem tudok semmit tenni, ha nincs, akkor pedig felesleges. Érzem, hogy minden rendben, de a kard lebeg a fejem felett, és nincs erőm foglalkozni vele. Szeretném már a kezemben látni Mikolt mosolygós kis fejecskéjét, és tudni is, minden rendben. Mikolt sokat mocorog, másként, mint Hanna, de lassan nem tudom már azt mondani, kevesebbet. Legszívesebben a bordáimhoz fúrja magát, és a térdével szánkózik a hasamon, látni a kis lábát. :)


A pocakom 106cm-re nőtt, kilóra nem tudom, hogy hol tartunk, bár a képen látom a változást... A lábam nehezedik, azt hiszem, elmegyek és megmasszíroztatom. Igyekszem sokat pihenni, tudatosan kikapcsolódni, bár Hanna mellett ez nem kis lelkiismeret furdalással is jár. (utólag lemázsáltam magunkat, 72 kiló... Fogytam volna?...)

Szépen elkezdett termelődni kolosztrum is, ez Hannánál is így volt. A gyomorégés a régi, és néha fémes íz is kíséri, ami elég vacak. Nem tudom, mit szeretnék jobban, ezt az állapotot tartani még, vagy már túl lenni rajta, néha ezt, néha azt, de bízom benne, hogy Mikolt akkor jön, amikor neki a legjobb. Lélekben készülök rá, és a gondolat nem félelmetes már. Tudom, hogy ő is szépen fog megszületni, és ez nagyon jó érzés.

Ezt írják:

A magzat fejétől a popsijáig körülbelül 29 cm, nagyjából 1800 grammot nyom és most már nagyon jó eséllyel indulna, ha ezen a héten jönne világra. Kialakultak a körmei mind a kéz-, mind a lábujjain, és tisztán látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Az utóbbi hetek súlygyarapodását a zsírszövet vastagodásának köszönhette, de ez a rohamos növekedés fokozatosan lassul. Már képes oldalra fordítani a fejét, de most, hogy egyre több helyet foglal el a méhen belül, az eddig intenzív mozgás csökkenni kezd.

2008. június 2., hétfő

Kicsit megkésve


Hanna egy hete elmúlt már 19. hónapos, én pedig azóta csak igyekszem idekerülni, és írni róla. Most épp az egész család valami víruson dolgozik, Hanna már kifelé megy belőle, mi ketten elég nehezen viseljük, de azt hiszem, én a legkevésbé jól...

Nos lássuk csak, mi minden történt ez alatt a hónap alatt.
Annyi biztos, hogy Hanna már nem baba többé, mégha ő maga azt is mondja magára néha. Fantasztikus, és némi nosztalgiával tölt el a gondolat, hogy valaha teljesen tőlünk függött, mára ez jócskán megváltozott. Saját gondolatai, akarata, igényei vannak, nagyon szeretem nézni, ahogyan lefoglalja magát, felfedez, dolgozik. Van, hogy lelkiismeret furdalásom van, hogy nem csinálok elég változatos programot neki, de olyankor rájövök, hogy megtalálja a maga útját magától is, csak a közeget biztosítsam, ezt pedig itthon is lehet.

Saját nyelve van, bár sokmindent mond már, és jelel is, maga talált ki jeleket, amiket megértek :) Van jele a cuminak, és a szomjúságnak.

A hónap felét nem töltöttük itthon, ekkor kezdte igazán végigaludni az éjszakákat, mielőtt elmentünk volna, rettenetesek voltak a lefekvések, és éjjel is keltünk. Azóta sajnos beteg is, és a bőre is viszkedhet, mert amúgy, ha semmi baja, le lehet tenni ölbevétel nélkül, és reggelig hangját sem lehet hallani. Éjjeli bagoly, későn fekszik, és későn is kel. Az utóbbit nem bánom...

Új kedvenc a leves, főleg a gyümölcs, ebből bármikor bármennyit megenne. Maga eszik, kanállal, villával, és megtörölgeti a száját, nem szereti, ha maszatos. A tészta is sokszor van jelen az ételek között, de főzeléket is szívesen eszik, viszont a kenyérfélék most nem mennek. Rájöttem arra is, hogy szendvics nem kell, de ha külön adok sajtot, aztán paradicsomot, (másik nagy szerelem) aztán esetleg kenyeret, úgy megeszi. A gyümölcsök közül most a cseresznye a sláger, a magot ki is köpi, de csak ha ott vagyok mellette. A barackot nem ette meg legutóbb, a sárgadinnyét viszont igen. Az eperrel óvatosak vagyunk, mióta a bőre nincs jól, bár ezt sem szereti túlságosan. Banán, alma néha, szőlő jöhet, meggy korlátlanul.

Még mindig nagyon mozgékony, úszunk vele, és sokat vagyunk kint, motorozik nagyon ügyesen, és a nagyok játszóján az összes mászókán biztosan közlekedik. A homok, és a kavics is nagyon jó mulatság, a nagypapáéknál már alakul a játszósarok, homokozóval, és hintával, ez utóbbi már készen is van, jó hosszú kötéllel, Hanna nagyon értékeli. :) Lépcsőn felfelé kapaszkodás nélkül is megy már, lefelé még fognia kell valamit. Ugrálni is most kezdett, még néha csak egy lábbal megy, de volt már, hogy rendesen két lábbal is sikerült neki.

Nagy kedvenc a busz, és a kukásautó, ha lát, emlegeti, és szomorúan hozzáteszi: nem. Vagyis most nem megyünk. Sokmindenre emlékszik, pl. a vérvételre, amikor tőlem vettek, mondja Néni, és mutatja a karomat. Ha úszni van kedve, mondja Zsuzsi, vagyis az edzője. A papával töltött két hét meghozta a szerelmet is, mióta hazajöttünk, és Dani dolgozik, naponta többször emlegeti: Papa, és van, hogy hozza a telefonomat, olyankor fel kell hívnunk Danit. Mostanában beszélget is vele, nem csak meghallgatja. Énekel, ezt nagyon gyakran, és ha kérem, akkor is :)

Dióhéjban ennyit, a valami még eszembe jut, kiegészítem.

Örülünk mindenkinek, aki jön, és olvas bennünket!!! :):)

2008. május 29., csütörtök

Mikolt 31 hetes


Nemrégen írtam a 30. hétről. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy nemsokára már a kezemben lesz Mikolt, és ezzel négy fősre bővül a család. :) Addig pedig még egy kis izgalom, bár érzem, minden rendben lesz, de egyelőre míg nincs eredmény, csak riogat az a frányaság... Remélem jó a megérzés, és tényleg minden a legnagyobb rendben van.

Még mindig úgy érzem, Mikolt egy kicsivel nyugisabb, mint Hanna volt, és bújósabb is. A jobb oldalamon van általában, a buksija pedig már lefelé néz, de szerintem még haránt fekszik. A hátát általában a bordáimhoz nyomja, ha leülök, a gerincét érezni lehet a bordám előtt. Tegnap este Dani meg is lepődött, milyen amorfak a csontjaim, aztán amikor mutattam neki, hogy az Mikolt csontja, akkor meg igyekezett kikönyörögni onnan a kislányát. Nem sok sikerrel. :)

Mindent jól bírok, talán a meleget is, csak hajolgatni ne kellene... Ami leesik, az zömmel lent is marad. Hanna sokat segít, általában felveszi, ha kérem a dolgokat. A gyomrom ég persze, erre van gyógymód, és mostanában kezdett keserű íz költözni a számba. Ez elég kellemetlen... A derékfájásom elmúlt szerencsére, nem tudom, minek köszönhető, de az új ágy biztosan bevált. 74 kiló vagyok, a pocak pedig 105 cm... Van már előtejecske is, Hannánál is hamar volt, nagyon érdekes érzés, hogy nemsokára újra szoptatni fogok. Pedig még csak három hónapja, hogy Hanna abbahagyta, de már úgy érzem, nagyon rég volt.

Az okosok ezt mondják...

A rohamos növekedés lassulni kezd, ám az agy fejlődése lényegesen felgyorsul. Ekkorra az egyetlen létfontosságú szerv, amelynek még érésre van szüksége, a tüdő. A kiválasztás már teljes gőzzel működik: a magzat naponta mintegy fél liter vizeletet ürít a magzatvízbe. A fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a lepényi keringésen keresztül kapja meg, de már elkezdte nyeldekelni a magzatvizet, amely természetesen folyamatosan pótlódik és cserélődik. Az ultrahangos vizsgálat alkalmával a kezelőorvos ellenőrzi a magzatvíz mennyiségét. Ha túl sok van belőle - ezt polihidramnionnak hívják -, a magzat nem nyel eleget, vagy valahol elzáródás található a gyomor-bélrendszerében. Ha túl kevés a magzatvíz mennyisége - ez az oligohidramnion -, a kicsi nem ürít megfelelően, ami a vesék és a húgyutak rendellenességét jelentheti.

Újra itthon

Jobb lett volna kicsit lassabban rázódni bele a hétköznapokba, de nekünk rögtön a sűrűje következett. Dani hétfőn tárgyalni volt, így este 8kor ért csak haza, vagyis még nekünk kellett érte mennünk, mert a kisautó, ami a munkahelyén állt beadta a derekát, az egyik gumija kilukadt, és azzal nem lehetett mozdulni...

Kedd szerdán Dani Balatonra ment, ahova szívesen vele tartottunk volna, de nem lehetett. :( Közben a kisautó javítása is megtörtént, kicsit zsúfolt napirenddel ugyan, de sikerrel. Hanna két napig csak emlegette szomorúan, Papa, papa. és már telefonon is beszélgetnek, Hanna tartja a füléhez, pedig eddig egy mp volt a szintidő, amit megtűrt telefonból. Most figyel, válaszol, mosolyog.



A nagyszülők mindegyike munkába állt, így senkire nem lehet számítani igazán, kivéve este, de akkor már általában inkább itthon vagyunk, és megoldom. Nagyon örülök, hogy mindenki dolgozik, csak nem a legjobb az időzítés. Anyukám pl. elmehetett volna 10 éve is, és akkor most itthon lehetne. Hogy két gyerekkel segítség nélkül milyen, még bele sem gondoltam, de mások is megoldják, így majd mi is valahogy elevickélünk. Nem a sajnáltatás, csak hogy eddig milyen jó dolgunk volt!!!

A hét amúgy is az orvostól orvosig jegyében telt, mint említettem egyedül, vagyis kettesben Hannával. Álom. :) Kedden nekem négyhetes jelenésem Siklósnál, ezt viselte Hanna a legjobban. Este hatra mentünk, onnan pedig bőrgyógyász hétre. Hannának ugyanis nagyon csúnya a bal oldala, tiszta kiütés. Mint kiderült, egy vírusos felsőlégúti betegség következménye, (magát a vírust fel sem ismertem...) dermatitis papulosa, 4-6 hét a gyógyulási idő... Neki nem kellemetlen, kivéve, ha megizzad, mert akkor belobban. Ne vigyem napra... Jó, hogy a játszón egy db fa sincs... Viszont a doktornő a baba miatt jobban aggódott, ugyanis az én karomon is van néhány kiütés. Két vírusra kért szűrést, de nagyon kedves volt, nem ijesztgetett. Én utánaolvastam az interneten, és nem vagyok feldobva. Az egyik a terhesség utolsó szakaszában is okozhat idegrendszeri károsodást, látás, és hallássérülést, ezt a CMV. A huszadik hét előtt a szülők kérhetik az abortuszt, ugyanis nincs gyógymód rá, viszont minimum 50% az esélya a betegség megjelenésének. Szuper. A második csak sima halvaszületést okozhat, oxigénhiányos állapotot, más és lépkárosodás. Hurrá...

Emiatt szerdán a körzetinél voltunk beutalóért, Hanna három zsák bolha módjára viselkedett. Sztem a szél az oka, hihetetlen izgága volt egész nap. Ma, csütörtök van, Dani közben hazaért, de már dolgozik megint ugye... szóval ma vérvételen voltunk, szerencsére itt a 20. terhességi hetet betöltött kismamik előre mehetnek. Hanna végignézte ahogy vért vettek tőlem, ült a babakocsiban, nagyon rendes volt. Eredmény tíz nap múlva. Fáradt vagyok, ezért nem aggódom már annyira, de azért nem mindegy. A körzeti is azt mondta ne kattogjak, szerinte semmi baj. Rendben, csak lássam is...

Közben Hanna annyira rendesen alszik, hogy ez a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult. Új napirendet vezetett be, déli egykor ágyba kéreckedik, és alszik két órát, cserébe este fél 10kor már alszik, a saját helyén, ma fél kilenckor ébresztettem, közben egyszer sem kelt. Nagyon nagyon hálás vagyok neki emiatt!

2008. május 26., hétfő

Betöltöttük a 30. hetet is


Mikoltról nem is írok már egy ideje.. :)
Ma voltunk ultrahangon vele, készültek róla képek is. :) Kívülről nagyon hasonlít Hannához, ugyanolyan kis keskeny buksija van, és hosszú keze, lába, hosszú ujjai, mint Hannának, de temperamentumban nagyon különbözik tőle.


Belémbújt egészen, így csak félprofilt tudot készíteni róla a doktornő, viszont mosolygott, amit Hannától sosem láttunk. Nagyon megható volt nekem "találkozni" Vele, örülök, hogy nem hagytam magam lebeszélni arról, hogy még egyszer a születése előtt megnézzük.

A becsült súlya 1443gramm, és a mérési adatok alapján 29 hetes, és 6 napos. Szerintem tökéletes. :)

A könyv szerint a harmincadik héten:

A magzat igen nagy iramban nő: ezen a héten elérheti a 27 cm-es hosszúságot és az 1400 grammot. A zsírszövet gyarapodásával egyre kevésbé tűnik ráncosnak, de ennek nemcsak esztétikai szerepe van: a zsírréteg segít megtartani a hőt, miután világra jött. A lanugo ekkora szinte teljesen felszívódott, esetleg egy-egy folt látszik még a vállán és a hátán. Ez a változás szembetűnővé teszi azt, hogy a babának már van haja. Ahhoz, hogy felkészüljön a kinti életre, a kicsi elkezdi utánozni a légzőmozgásokat. Ismételten és ritmusosan mozgatja a rekeszizmát, de a gyakorlat még gyakran fullad csuklásba, ha véletlenül magzatvizet sikerül "lélegeznie".

Vallbona, Sitges, Barcelona, hazaút


Deltebréből péntek reggel némi pakolás után teli autóval indultunk útnak 10 körül. Tarragona felett a hegyekben az ún. la rute de Cisters, vagyis a Ciszterek útján három kolostor található, amiből kettőt Hannaával pocakban már két éve sikerült megcsodálnunk, Poblet nagyon mély benyomást tett ránk akkor. Mivel nem volt elég időnk anno, most szerettük volna pótolni a lemaradásunkat, és a harmadikat is megnézni.

Ez több szempontból is különleges, egyrészt mert itt temették el Jolánt, II. Endre magyar királyunk lányát, másrészt pedig ez egy női kolostor, vagyis apócák lakják.

Az út kb. másfél órás Deltebréből, Hanna végigaludta az egészet. Én egy kicsit aggodalmaskodtam, mert nem indultunk túl korán, és a kolostor délelőtti nyitvatartása fél kettőig volt, utána pedig fél ötkor nyitottak, amit nem szerettünk volna kivárni. Fel is hívtuk őket az autópályáról még, hogy megyünk, és azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy fél kettőig ráérünk. Azért igyekeztünk. Háromnegyed egyre értünk a városkába, megebédeltünk, aztán elsétáltunk a bejárathoz. A kiírás alapján az utolsó csoportot háromnegyed egykor vitték körbe, a következő pedig háromnegyed hatkor indul. A telefont senki nem vette fel, kicsit el is szontyolodtam, hogy hiába tettük meg ezt a hosszú utat.

Végül jött a giude, egy francia pasas, és beengedett bennünket, körbevitt... Sajnos a kolostor látogatható része felújítás alatt állt épp, és amit meg lehetett nézni, az sem volt túl sok, de amiért jöttünk, azt teljesítettük. Hanna összebarátkozott a bácsival is, kézenfogva szótfogadva sétált vele, velem bezzeg csak nyűgösködött. :)

Barcelonába igyekeztünk innen, ez még egy órás út, közben benéztünk Montblancba, amiről kiderítettük, hogy már jártunk itt, így tovább is mentünk. Sitgesben végül kicsit kiszálltunk még, ez a barcelonaiak kedvelt hétvégéző helye, kicsit olyan, mint nálunk Szentendre, csak van tengerpartja. Hanna homokozott, barátkozott, játszóterezett, míg ránk nem felhősödött az ég, ettünk egy gyors vacsorát, aztán vissza az autóba, és irány Barcelona, a repülőtér melletti szállásunk, ahol az autót is le kellett adni.


Egy kis nosztalgia tavalyról... :)

A hotel négycsillagos, de tudjuk, ez nem jelent semmit... :) Ahhoz képest, hogy repülőtér tőszomszédsága, elég csendes volt kintről, viszont zúgott a légkondi, amitől Daninak a feje fájdult meg, én csak nem aludtam jól. Hanna köztünk viszont remekül. A reggeli pazar volt, kicsit el is ment vele az idő, így késve indultunk a reptérre...

Nem részletezem, a hazaút napja nem sikerült minden zökkenőtől mentesen, nem járt a reptéri busz, emiatt 5 perc autókázásért 15 eurot fizettünk, a checkinnél épp ránk került volna a sor, de át kellett mennünk egy másik ablakhoz, a fémdetektoron, ahol soha nem kell átmennem, most nem engedték, hogy kikerüljem, nem volt időnk ajándékokat venni, és két széket kaptunk a repülőn, (eddig mindig hármat), úgyhogy Hanna kénytelen volt Dani ölében utazni kétésfél órát... Az utolsó 20 percben elaludt. :)

Mindenesetre hazaértünk, szomorkodunk, én legalábbis nagyon, és igyekszünk visszarázódni, de nem megy könnyen. Hanna első este a saját ágyában aludt el, majd 5kor áthoztam hozzánk, második éjjel pedig egyszer felsírt, nagyon szomorúan, de sikerült megvígazstani, és a helyén aludt reggelig...