2008. augusztus 21., csütörtök

Szétszóródtunk

1. Dani dolgozni ment
2. Hanna a nagypapához, nagymamához, Petihez
3. Mikolt és én itthon maradtunk

Az éjjel immár másodszor 10kor kezdődött, ez már nagyon régen fordult elő utoljára. Jó lenne az elalvás időpontját még egy fél órával előrébb hozni, Mikolt kedvéért is, mert 1 nagyon nehéz lenne külön külön fürdetni őket, 2 mindenkinek jobb volna ha kicsit előbb elaludnának. Így is 8kor kelünk...


Mikolt kényeztet engem, ma először negyed 4kor kért cicit, pedig 9kor evett utoljára. Hanna valamikor 3 körül érkezett, de azzal a lendülettel vittem is vissza a helyére. Nem ellenkezett, sőt, mikor Mimóka jelezte, mostmár enne, megbeszéltem Hannával, mi a helyzet, és átküldtem magam helyett Danit. Aludtak... :)

Reggel Pepe, vagyis Peti jött Hannuért, játszóztak, majd odaát ebédeltek, végül Palival sziesztáztak. Most fordult elő Hanna életében először, hogy máshol mással aludt el délután. Az estét meg sem merem kockáztatni, de ez a délutáni a várakozásoknak megfelelően sikerült. Pali hihetetlen türelmének köszönhetően bár fél kettőkor már lehetett volna aludni, Hanna fél háromkor az angol nyelvű állatos mesénél dőlt ki, és háromnegyed négyig aludt is. Kicsit féltem ettől a próbálkozástól, de jól sikerült. Remélem Palinak is maradt némi energiája... Nekem ez nagyon nagy dolog!!!

Dani már négykor ott volt vele, mi pedig Mikolttal 5re értünk át. Miután Mikolt evett, és elaludt, Hannával kettesben dmezni mentünk. A kis kocsit tolta, és pakolta bele azokat a holmikat, amit mutattam neki. Irtó drága volt, ahogyan nagyon komolyan vette a feladatot, a pénztárnál felpakolta a dolgokat a szalagra, amit épphogy felért. Nagyon jó volt kettesben lenni vele, pláne így, hogy kitaláltuk a módját annak, ahogy ő is szereti a bevásárlást. Ennek ára egy matricás készlet, egy bubifújó, meg egy üveg ájsztí. :)

Este volt csak kis hiszti, de fürdésnél már teljesen rendben ment minden, és a szivacson 10kor újra alvás volt már!

2008. augusztus 20., szerda

Gyerekekkel, meg anélkül

Daninak a héten kétség kívül remek ötletei vannak. Nohiszen, ő inkább van kint a világban, mint én...

Ma pl. azt találta ki,(kis segítséggel ugyan, de ez elhanyagolható) hogy menjünk a Millenárisba, mert gyerekprogramok vannak. Kézműveskedés, van játszó is, és különben is régen voltunk. Összeszedtük magunkat, de sajnos már így is a nagy melegbe értünk ki, de ez egyik gyermeket sem zavarta különösebben. Mikolt a babakocsiban békésen szundikált, Hanna pedig elsőként a tavacskát célozta meg. Új, vagy lehet hogy csak nekünk, hogy a parton van egy kis dobogó, ahova telepítettek egy haleledeladagoló automatát, 50 ftért lehet egy adagot szerezni. Hanna iszonyú lelkesen dobálta befelé az ennivalót, a halak pedig ettől voltak nagyon lelkesek.

Aztán a nagyszínpadon egy Szalóki Ági koncertet volt szerencsénk végigmulatni, Hanna a tőle nem megszokott formáját hozta, nagyon óvatosan merészkedett le a táncolók közé, pedig nem is ő volt a legkisebb. Azért egy idő után felengedett, de még mindig mosoly nélkül táncolgatott nagyobbacska lányokkal. Onnan gondolom, hogy ennek ellenére nagyon nagy élmény volt ez neki, hogy a délutáni alvás előtt többször elmesélte, hogy táncolt, tapsolt, a néni pedig énelekelt. Ezt írásban nehéz visszaadni, de nagyon édes, valahogy így néz ez ki. Fej ingat jobbra ballra, (ez a táncoltam) közben mondja is, Hanna. Tapsol, közben mondja néni, majd lalázik. :):) Végülis teljesen jól értelmezhető... :)


A nagy tánc és énekmulatság közepette Mimóci így vonódott be a forgatagba. :)


Délután aztán Hannát nagymamának adtuk, aki visszavitte halakat etetni, mi pedig kivettünk egy dvdt, és megnéztük, miközben én szoptattam, fejtem, Dani büfiztetett, szóval jól mulattunk, de tényleg. :) Vacsora időben mentünk Hannáért, aki nagy szemekkel újságolta, ja és széttárt kezekkel, hogy neeeem... Azaz, elfogyott a haleledel, hiába dobtak bele pénzt, azt meg elnyelte :( Megígértük neki mindannyian, hogy nemsokára újra próbálkozunk.

2008. augusztus 19., kedd

Újabb testvéres...


Mert nem bírom ki úgysem, hogy ne nézegessem Hannát ekkorkának.

Vannak pillanatok, amikor nagyon nagy a hasonlóság, és persze máskor igazán különbözőek. Nekem hasonlítanak... még mindig. :)

Apamentes félnapjaink


Azért reggel még velünk van, meg este is, közben pedig dolgozik. Mi meg emlegetjük, hogy majd ette jön.

És mivel Hannának reggel az az első, hogy felmászik a foteljébe, onnan kikukucskál sóvárogva a játszóra, és megállás nélkül mondja, túsz, vagyis csúszda... Hiába a meleg, meg hogy mire összeszedjük magunkat, már nagyjából senki sincs lenn, menni kell. Dani nélkül két kézzel is kevesebb van, így vagy babakocsizunk, vagy zsebezünk. Ez utóbbi a fájós derekam miatt nem a legideálisabb, bár Mimi ezt szereti a legjobban. Ha beteszem, már alszik is. Ma babakocsiztunk próbaképpen (hátha ebben is ugyanolyan jól alszik, mint a zsebben...), és mert elég merésznek éreztem magam, motorral indultunk el.

Hanna egy tündér volt, az úttesten körülnézve ment át, boldogan elhomokozott azokkal is, akik irigyek voltak, (ma jutott ilyenből bőven...) ivott, evett, és amikor indulni készültünk, készségesen és hiánytalanul összepakolta a dolgait. Én meg gyönyörködtam, hol az alvó piciben, hol az ijesztően csajos kicsiben.


Hazafelé Hanna a babakocsi elejére ült fel, kapaszkodott, de leért a lába, és beakadt a kerekekbe, ami kicsit fel is sértette. Remélem hamarosan megérkezik a jókisbabakocsink. Volt sírás, de itthon megvígasztalódott, pláne, hogy a nagypapa is eljött hozzánk, akivel gyurmázni, legózni, enni, és bármit csinálni igazi jó móka. :)

3 hét


Három hete fogtam először a kezemben, de már olyan messzinek tűnik. Azóta Mikolt igazi családtaggá vált, és talán lassacskán kezd kialakulni valami rend is az életünkben. Bár semmit sem erőltetek, és nincsenek okos könyvek a kezemügyében, valahogy mégis minden olyan jól alakul kétgyerekesként.

Leszámítva Hanna nehéz éjszakáit, azt mondhatnám, minden amitől féltem, alaptalannak bizonyult. Ehhez persze az is jócskán hozzájárul, hogy nem vagyunk egyedül. Dani egy héten kétszer elmegy ugyan, de olyankor a déli időszakban mindig van velünk valaki, aki vagy Mimót fogja, vagy Hannát köti le, így aztán könnyű nekem egyszerre csak egyre koncentrálni. Igyekszem legalább fejben megalkoti valamiféle rutint arra az esetre, ha már majd tényleg egymagunkban kell lennünk egész napra.


Mikolt egyre többet figyel, még mindig sokat alszik, de ha fenn van, akkor is szívesen elvan egyedül is egy darabig. Elővettem neki a pihenőszéket, aminek a kockás huzata igazi varázslat. De a szőnyegen is elnézelődik, pláne ha Hanna is mellékucorodik. Tartja, emeli a fejét, elég hosszan, ez a hét újdonsága. Szerintem kerekedik is, bár most nem mértem. A tej még mindig sok, és az aranytartalék is gyűlik, lassan megnyugszom, és akkor lesz egy tejtesónk is. Igazi nyugis baba, az esti durván egy órás fáradtságos sírást leszámítva nem nagyon lehet hallani, kivéve, ha éhes, vagy ha fáradt. Da ha ilyenkor felvesszük, meg is nyugszik, ha pedig kitalál mi az igény, és meg is kapja, ami hiányzik, teljes a béke. Sokat mosolyog, szereti a zsebet, és a mamaközelét. Mi pedig élvezzük mindkét gyerekünket, ezerszer felszabadultabban, mint annakelőtte.

Hanna jó testvér, ha nem fáradt, vagy épp nincs valami extra problémája, zömmel szeretgeti, puszilgatja, simogatja. Ma délután háromszor sikerült a legutolsó tárcsázott számot a telefonban felhívnia, ami a papa száma volt, és az üzenetrögzítő hallatán lázba jött. Odavitte Mikoltnak is a telefont, (miután a féltve őrzött kendőjét már nekiadta) és a füléhez tette, hadd hallja ő is a papát.

Halló, papa?


Adom Mikoltot!

2008. augusztus 18., hétfő

Bürokrácia

Majdnem két éve nincs útlevelünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Eunál messzebbre ezidő alatt nem jutottunk, ide pedig épp elegendő volt a személyigazolvány is.

Magunkat ismerve ez az állapot inkább csak átmeneti, bár a Kuba tervem mindig csukott fülekre talál... nem is értem...

Namármost, hiába mennénk mi csak ide a szomszédba, ha van egy pöttöm a családban, akinek nincsen személyije, ergo, nem transzportábilis. És hamár az anyakönyvi kivonata elkészült, és átvehető, miért is ne csináltassunk neki rögtön útlevelet is, és hamár, akkor egy kalap alatt intézzük el a magunkét is.

Mi sem egyszerűbb, foglaljak időpontot az ügyfélkapun keresztül. De amilyen gyorsan, és flottul megy ez a központi okmányirodába, ami tőlünk igencsak távol van, olyan esélytelen a hozzánk sokkal közelebbi budaörsi, vagy neadj budakeszi okmányirodába. Budaörsön legkorábban szeptember végére tudtak volna időpontot adni. Budakeszin pedig sorszámhúzós a rendszer... Viszont kedvesek voltak telefonban, így felbátorodva Dani a ropogós anyakönyvi kivonattal délután 5 előtt besétált, és húzott is három sorszámot. (hatig dolgoznak hétfőnként...) Aztán hazajött értünk, és negyed hatkor már készen is voltunk. Mikolt útlevele 5 nap múlva már készen is lesz. :)

Ennyit az ügyfélkapuról...

És hogy hova megyünk legközelebb? :) Mondjuk ide :):)

Hanna és a folyóügyek

Már egy pár napja Hanna, ha épp pisil, vagy egyéb dolgát végzi, szól. Lehet, hogy ezt már írtam is valamikor... Nos emiatt vettünk neki egy bilit, hátha kedve támad rácsüccsenni ilyen esetben, betettük a nappali egy kellemes zugába, azóta ott áll használatlanul. Maradt a szólás, és mivel én nem vagyok a biliztetés kényszeresítésének híve, kerülgetem.

Ma este megint szólt a drága, hogy pís, majd az édesapja utánamküldte a fürdőbe, minthogy a ruhája is tiszta pís volt már. Gyorsan levetkőztettem, és ráültettem a wc szűkítőjére, amin amúgy minden este eltölt pár percet, a wc papír kedvéért. Jöttem mentem, egyszer csak csurgást hallok, és lőn. Hanna ücsörgött, majd pisilt is, aztán pedig nagyon örült neki. :) Mi pedig vele...

A folyóügyekről

Nem gondoltam, hogy ha egyszer ideköltözünk, akkor a lányokon kívül másról is írok majd... De mennyivel egyszerűbb innen utánajárni bárminek, amit egyszer már megtaláltam...

Úgyhogy ez most nem a lányokról szól, illetve közvetve. Közvetlenül a hólyaghurutról. Úszó, meg vízimúltam hozományaként időről időre kiújul ez a vacakság, és igencsak kellemetlen napokat okoz. Még kellemetlenebb, hogy az orvos, aki kamaszkorom óta kezel, (az ő megfogalmazásában a mi kapcsolatunk tartós, és hosszútávú...) szabadságon van, a háziorvos szintén, és amúgy pedig az antibiotikumos kezelés, ami ilyenkor esedékes most reménytelen, mert szopizunk... Úgyhogy marad az öngyógyítás, mert a közelben egy jó homeopata sincs sajnos...

Viszont találtam egy jó kis összefoglalót, hátha hasznára válik még másoknak is...

Hólyaghurut kezelése homeopátiával

A hólyaghurut többnyire bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzés következtében kialakuló gyulladásos megbetegedés. Hátterében sokszor hideghatás, elégtelen higiéné, vagy valamilyen hajlamosító tényező (húgyhólyagkő vagy -homok, vizeletpangás, intenzív szexuális élet, a hólyag túltelítettsége) is állhat. A panaszok enyhítésére először érdemesebb szelídebb homeopátiával és néhány egyszerűbb természetes fogással próbálkozni, és csak ezek sikertelensége esetén alkalmazni az erősebb klasszikus kezelési módokat.

Fokozott folyadékbevitellel elősegíthetjük például a húgyutak tisztulását, és csökkenthetjük a kórokozók számát. A tünetek enyhítésére alkalmazhatunk hidroterápiás módszereket: vehetünk emelkedő hőmérsékletű lábfürdőt, vagy meleg zsályateás ülőfürdőt. Jót tesz a kamilla-szénavirág pakolás és a forró, nedves borogatás is a has alsó részére.

Mikor melyik homeopátiás szert válasszuk?

Hirtelen kezdet esetén

Aconit: a tünetek szinte egyik pillanatról a másikra „robbannak be”. Az állandó vizelési inger ellenére igen kevés vizelet ürül, amit elviselhetetlen, égő fájdalom kísér. A beteg annyira fél a fájdalomtól, hogy emiatt inkább visszatartja a vizeletét. A tünetek éjszaka rosszabbodnak, kísérheti láz, izzadás nélkül, erős szomjúság.

Belladonna: azégő hólyagtáji fájdalom érintésre vagy rázkódásra romlik. Jellemző a lázas forróság, izzadás, kipirult arc, és száraz nyálkahártyák ellenére a szomjúság hiánya.

Erős égő, csípő fájdalom

Arsenicum album: az égő fájdalom melegre javul. A beteg sápadt, legyengült, mégis izgatott, szorongó, aggódó. Az intenzív szomjúságérzetet a sűrűn kortyolgatott kis mennyiségű hideg ital csillapítja.

Apis mellifica: az égető, nyomó fájdalom a vizeletürítés elején a legrosszabb. A vizelési inger gyakori, szinte állandó és fájdalmas. A gyerekek sírnak a pisilés előtt. A vizelet lehet véres, zavaros, tejszerű, habos, néha kellemetlen szagú.

Cantharis: a húgycsőben fellépő metsző, égő fájdalom érezhető, a vizelési inger kibírhatatlanul sürgető, gyakori, eredménytelen és csupán néhány csepp sötétebb színű, zavaros, esetleg véres vizelet ürül.

Capsicum: heves, égő-szúró érzés vizeletürítés végén a húgycső elülső részén, valamint improduktív vizelési inger jelentkezik. A vizelet bőséges és átlátszó.

Dulcamara: a kiváltó okok közül jelentős szerepet játszik a nyirkos idő, átnedvesedés, átázás, hideg víz, áthűlés egy forró nappalt követő hideg éjszakán. Az égő fájdalom a húgycső nyílásánál jelentkezik, a tüneteket meleg enyhíti. A vizelet zavaros, nyálkás. Krónikus, visszatérő hólyaghurut esetén is alkalmazható.

Sarsaparilla: súlyos, égő fájdalom lép fel a vizelés végén. A vizelet lehet nyálkás, homoktartalmú, de véres is. A vizelési inger gyakori, szinte állandó.

Görcsös vizelési inger

Equisetum:állandó vizelési inger, a vizeletürítés nem szünteti meg az ingert, és a húgycsőben metsző fájdalmat idézhet elő. A hólyag érzékeny, különösen nyomásra. Akaratlan vizeletcsöpögés fordulhat elő, főként éjszaka. A vizelet nyálkás (különbség a Cantharissal szemben).

Kreosotum:éjjel és nappal egyaránt fennáll a gyakori vizelési inger. Rendszerint nagy mennyiségű, halvány, égő érzést keltő vizelet ürül. A hólyaghurut vizelettartási problémákat okozhat.

Mercurius corrosivus: szünet nélküli,görcsös fájdalom a húgyhólyagban, a vizelési inger hirtelen jelentkezik. A nyálkás-gennyes vizelet cseppenként ürül, a gyulladás sokszor vérzésig fokozódhat. A betegséget láz és éjszakai izzadás kísérheti.

Pulsatilla: gyakran használatos terhesség idején fellépő vizelési zavar esetén. Jellemző a szinte állandó, eredménytelen vizelési inger, ami görcsrohamokkal jár. Az inger annyira sürgető lehet, hogy a vizelet elcseppen. A panaszok háton fekve jelentősen rosszabbodnak. Vizeletürítéskor égő érzés jelentkezik a hólyag alsó részén és a húgycsőben. A vizelet sötét, erős szagú, lehet véres, nyálkás vagy gennyes.

Staphysagria: nagyon gyakran lép fel vizelési inger, az ürítés viszont jelentősen nehezített, csöpögő. Ez a szer kifejezetten alkalmas vesekőműtét vagy szülés utáni vizeletelakadásra, katéterezést, vagy szexuális túlkapást követő hólyaghurut esetén. Különösen javasolható olyanoknak, akiknek a nemi élet kezdete óta vannak panaszaik.

Az itt feltüntetett szereket D6, C6 vagy C9 potenciában szedjük óránként, majd a tünetek enyhülésének megfelelően ritkíthatjuk a bevételt. A tüneteknek néhány órán belül javulniuk kell, de ha 1-2 szer kipróbálását követően sem észlelünk változást, keressünk fel szakorvost!

Emellett találtam még egy természetes módot a kezelésre, megelőzésre. A nagybogyós áfonya, vagy tőzegáfonya áldásos hatásáról...
Nagybogyós Áfonya
Az összezúzott áfonyabogyót hagyományosan sebek, duzzanatok kezelésére, C-vitamin-hiány miatt fellépő ínyvérzésre, skorbutra alkalmazták. Jelenlegi felhasználása elsősorban a húgyúti rendszerben jelentkező baktériumfertőzések megelőzésére és kiegészítő kezelésére összpontosul.

Fogyasztása nyomán hippursav keletkezik a szervezetben, amely savanyítja a vizeletet, erős baktériumellenes hatást fejt ki a húgyúti rendszerben. Emellett megakadályozza a baktériumok letapadását a húgyutakban, kedvezőtlen környezetet teremt a kórokozóknak, így csökkenti a fertőzés veszélyét. Valószínű, hogy ezért a hatásért a proantocianidinek felelnek, amelyek megtalálhatók a nagybogyós áfonya levében, míg hiányoznak több más gyümölcs – például grépfrút, narancs, ananász, mangó – levéből.
Mivel a nőknél tízszer akkora a húgyúti fertőzés (húgyhólyag- vagy/és húgycsőgyulladás) veszélye, mint a férfiaknál, elsősorban nőknek ajánlott húgyúti fertőzések megelőzésére és gyógyítására. Napi fogyasztása csökkenti az ilyen jellegű fertőzések kiújulásának kockázatát, meglévő fertőzés esetén pedig csillapítja a betegséggel együtt járó égető érzést, viszketést, fájdalmat.
Fertőtlenítő hatása abban is megnyilvánul, hogy szagtalanítja a vizeletet, ezért azoknak is hasznos, akik vizelettartási gonddal (inkontinencia) küzdenek.

Kapszula formájában a Cran-C nevű étrendkiegészítő kapható.

2008. augusztus 17., vasárnap

Kisvasút


Hanna szeret utazni. Nem tudom, hogy mi vagyunk-e az okozók, vagy a vérében van, de pici korát leszámítva, amikor kiabálásba torkollt minden autókázásunk, mára már mindegy, hogy hajó, busz, autó, vagy vonat, ha mehet, lázba jön, és szerintem ha tehetné egész nap utazna.


Ma Dani a hivatalos programszervezőn azt találta ki, hogy gyerekvasúttal felmegyünk a János hegyre, majd onnan hazasétálunk. Kicsit ugyan sietősre sikeredett az elindulás, mert a kisvasút sem ját percenként, de épp elértük a 11:54est, ami már dél után 3 perccel meg is érkezett a fent nevezett állomásra. Hanna a nyitott kocsiban rá nem jellemző módon áhítattal nézelődött egyhelyben, és nem nagyon akarózott leszállnia. Talán csak az az egy dolog csábította le, hogy egy igazi gőzmozdony várakozott az állomáson. Hanna azt gondolta, arra szállunk át, majd amikor nélküle elindult a vonat, keservesen sírt, és kiabálta, Hanna Hanna... Daninak (meg persze nekem is) a szívem szakadt, Dani mondta is Hannának, hogy akkor most ő a vonat után szalad, megállítani...

Végül megegyeztek, hogy sétálunk, aztán buszoznak egyet. Hanna a hátiban, Mikolt a zsebben "sétált", mindketten el is aludtak, Mimi azonnal, ahogy bekerült a zsebbe, Hanna pedig egy idő után. Mi meg cipeltünk, és örültünk a jóidőnek, aztán annak, hogy kicsit eltévedtünk... Pedig itt élünk egy ideje, és mégsincs egy turistatérképünk, vagy elegendő hely vagyis erdei út ismeretünk.


Egy kisebb kerülő után végül a sínek mentén sétáltunk a Szépjuhászné irányába, és a Vadaspark megállónál bevártuk a vonatot, Hanna nagy örömére. :)

Megérkeztek

Annyit, de annyit drukkoltam, gondoltam, hogy már nagyon nagyon jó, hogy végre ők is idekinn vannak! :)

Isten hozta Bercit, aki tegnapelőtt, vagyis augusztus 14-én, és Vilmót, aki ma, vagyis augusztus 16-án érkezett. Kerek a világ! :)

2008. augusztus 15., péntek

A visszatéréshez még...

Pár hete a magyar egyesen Feldmár beszélt családról, kapcsolatokról, gyerekekről. Kedvelem Feldmárt, bár néha nem tudom eldönteni, hogy teljesen rendben van-e vagy sem. Mindenesetre egy mai találkozó egy pszichológus ismerősünkkel újra felidéztette velem a pár héttel ezelőtti gondolatokat, és ismét nyugtáztam, Hannának a legnehezebb...

Feldmár szerint ahhoz, hogy egy férfi és egy nő igazán házaspár lehessen, meg kell halnia az énnek, meg a tenek, és meg kell hogy szülessen a mi. Szükségszerűen a mi mindig túlmutat az én és a te valamikori minőségén, és egy másik dimenzióban értelmeződik újra. Amennyiben ez nem jön létre, a kapcsolat halálraítélt.

A család születésekor a kettes mi-ből egy hármas alakul, ennek is meg kell születnie, és amikor egy újabb kis élet érkezik, akkor a hármasnak kell négyessé születnie és így tovább. Ha ezek a változások nem történnek meg, ha pl. a hármas ugyanúgy próbál működni, ahogyan a negyedik családtag érkezése előtt, akkor a frissen érkezett úgy érezheti, ő felesleges...

És mivel minden születés fájdalommal is jár, ezt a család kialakulásánál sem spórolhatjuk meg. Van ahol kisebb surlódások vannak csak ilyenkor, és van, hogy nagyobb viharral jár a változás. És ahogyan mindenki szubjektíven éli meg a családot, és a benne elfoglalt helyét is, a változások sem egyformán hatnak a tagokra.

Nálunk úgy érzem, Hanna az, akit az új helyzet leginkább megdolgoz, de nagyon szép, ahogyan alakul, idomul a változáshoz. Az első hét Mikolt szeretgetésével, és a nem alvással telt. A másodikon teljesen kifordult önmagából, mintha a nagy szeretgetés mellett muszáj volna kiadni magából a felgyülemlett feszültséget, méghozzá a legszélsőségesebb megnyilvánulásokban, amik rá addig nem voltak jellemzők. Földhözverés, sikítás, hiszti. Mikoltot sosem bántotta, leszámítva némi fejecskelökdösést igazán fáradt állapotban.
Mára, a harmadik héten ott tartunk, hogy rendesen eszik, mondjuk rendesen alszik, lehet vele beszélni, és már nem foglalkozik annyit a picivel. Ha igen, még mindig anyáskodó, ölelgeti, finoman puszilgatja, visszaadja a cumiját, vagy meg szeretné etetni. Emellett elkezdett a saját babáival játszani, pelenkáz, fürdet, öltöztet. Esténként pedig hozzámbújik, amikor elalszik, ma a karomra tette a fejét, egészen az arcomba bújt, kaptam cumispuszit is...

2008. augusztus 13., szerda

Visszakaptam Hannámat


Ma délelőtt hármasban voltunk, Dani dolgozni ment. Mikolt 9kor ébredt, megetettem, majd magamra kötöttem, Hannát pedig kézen fogtam, és levonultunk a játszótérre. Mimóka végigaludta azt a majdnem két órát, amit lenn töltöttünk, Hanna pedig olyan jó gyerek volt végig, mint Mimóidők előtt. Várt a sorára, lejött a csúszdáról, amikor kértem, és nem vitatkozott a hazainduláskor sem.

Itthon elszakadt a cérnája, amire rátett egy lapáttal az is, hogy a hazaúton már az udvarban elesett, vagyis hátrabucskázott, mikor a motorját akarta felcipelni a lépcsőn, és beverte a fejét is. Betettem magunkat a zuhany alá, (jól megfogott minket a nap, amire nem igazán számítottam, kis lelkiismeret furdalásom is van emiatt...) ő meg visított. Kis Mimike a pelenkázón pillogott, olyan nyugodtan, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy most hiába kérne bármit... Szegénykém.

Miután végre sikerült megnyugtatnom a zokogó nagyobbat, a kicsi kezdett rá, teljesen jogosan, éhes volt. Szerencsére anyukám épp befutott, hogy segítsen a legkritikusabb déli másfél órát abszolválni, így nagyjából sérülésmentesen telt az ebédelés, ebédeltetés. Csak a tejecske folyt itt is ott is, (Hanna egyik leglátványosabb Mimieffektusa, bár regressziónak nem nevezném azért, hogy napi kb. egy liter tejet legurít, mióta a picitől látja, hogy az tejecskén él...) viszont annyi paprikás krumpli fogyott, mint máskor mondjuk három nap alatt. :) Jó volt látni, hogy megjött az étvágya.

Ennek tudható-e be, nem tudom, de jól aludt, és az ébredés után a hűtőben jól szétnézve virsli mellett döntött uzsonnaként. Nem bántam, legalább végre eszik... És mert tele lett a pocak, teljesen jól kezelhetővé vált, lehetett vele egész délután beszélni, figyelt, válaszolt, hiszti, és földhözcsap(k)ódás nélkül.

Jajj úgy szeretném hinni, hogy ez így folytatódik majd... :) 10kor már aludt... Jó, egy picit hisztizett előtte. :)

2008. augusztus 12., kedd

Van már

nekünk tesóbabakocsink :)
Egyelőre még némethonban, de már kifizetve, és remélem a héten meg is érkezik :):) Úgy, de úgy örülök!!!
Ilyen, vagyis ez az :)

Pöttöm Mikolt két hetes



Eltelt még egy hét, és Mikoltnak megérkezett a hangja is :) Még mindig nagyon sokat alszik, de mostanában, ha fenn van, és épp nem szopizik, akkor inkább kézben van, kevesebbet nézelődik el magában. Nem bánom, ha épp nem kell a másik kezem is valamihez... :)

A nappalok nagyjából rendszertelenek egyelőre, mert nála az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem, így van, hogy három óra is eltelik, mire jelentkezik az adagjáért, és van, hogy másfél óra fennlét után még kér egy picit. A szopira egyébként is jellemző, hogy Mimó szeretne komótosan eszegetni, de a szájába ömlő tejtől ez megvalósíthatatlan, így aztán próbálkozik egy darabig, majd fuldoklik, és feladja. 10 perc elteltével újra próbálkozik... :) Én pedig egyfelől örülök, hogy ennyi a tej, másfelől sajnálom szegényemet. A déli időszak az egyetlen, amit kicsit igyekszem szabályozni, hogy a lányok egyszerre aludjanak, mert úgy nekünk is van szusszanásnyi időnk egymásra, meg alvásra is akár...

Az egyetlen félelmem is a tejjel kapcsolatos, hiszen Hannának háromésfél hónapos koráig tudtam kizárólag ciciből biztosítani az élelmet, aztán csak a napi lefejt valamennyi, és a mélyhűtőből származó aranytartalék menetett meg bennünket a tápitól. Így aztán most is fejek, szépen sorakoznak a pincében az utánpótláshoz szükséges tejecskék, (2,5 liter...). Aztán ha mégis elég lesz a cici is, valaki megkapja majd tőlünk a maradékot, mint anno Márton tejtesónk. :) Így viszont nem áll be a kereslet kínálat, és csak ömlik a tejci, de ez legyen a legnagyobb bajunk...

Mérlegünk nincs, és nagyon élvezem, ahogy rajtam kívül mindenki aggodalmaskodik, hogy vajon hízik-e rendesen, de már többek mondták, hogy kerekedni látszik, és ahogyan eszik, alszik, mosolyog, úgy érzem, a lehető legjobbdöntés volt részemről a mérleg negligálása. Amúgy pedig mindenkinek a megnyugtatására ma a védőnőnél jártunk, méreckedni, mert ma kellene elérni a születési súlyt, vagyis 3400 grammot. Nos Mikolt 3710 grammot nyom, és 55 cm lett, vagyis 1 cm-t nyúlt, és fél kilót hízott a születése óta.

Az éjjelek még mindig nyugisak, eszik, alszik, kivéve tegnap, amikor a nagy levegőzésben olyan sokat aludt délután, hogy éjjel kellett pótolnia a kimaradt nézelődést. Így hajnali 5 és negyed 7 között ez volt a program. Én néha kinyitottam a szemem, megnézni, ébren van-e még... :) Végül 9kor kelt. Este fél 10 felé alszik el, és rendesen 4 óra elteltével ébred először, innentől pedig másfél két óránként. Míg vissza is alszik nem zavar. Hannához amúgy is kelni kell. Mivel hason altatom, a háta is megerősödött már annyira, hogy több mp-ig is tartani tudja a fejecskéjét. A kép vicces a közeli fotózás miatt, de a lényeg... hogy a válla is meg van már emelve. :)

Fürdeni szeret, bármilyen fáradt is, egy pici nyekergés után negyed órát lubickol Danival, míg mi Hannával zuhanyzunk :)

Szemszínkérdésben még mindig nem döntött :) Majd idővel, így jelenleg huskikisasszonynak is hívjuk :) A haja viszont határozottan világosodik. Kezd kirajzolódni a szemöldöke, és megjelentek a szempillák is, napról napra több és hosszabb :) A bőre is tisztul, helyenként már egészen fehér :)

Ja, és a a babaslingsről... Újra bebizonyosodott, hogy nagyon jó választás volt, Hanna után ő is szereti. illetve belekerülni nem, benne lenni igen. El is alszik benne, így van két szabad kezem, és egy alvó babám egyszerre. Sőt még szopizni is tud benne, ma pl. a védőnőtől jövet sírdogált, így aztán a sling takarásában odaadtam neki a cicit, és sétáltunk tovább. Zseniális.


2008. augusztus 10., vasárnap

Egyik szemem kék


Mikolt egyik szeme kék, a másik pedig barna :) Annyit aludt eddig, hogy csak most vettem ezt észre. Ma Dani is megerősítette, hogy nem én látom rosszul, hanem valóban. A jobb szeme zöldesbarna, a bal pedig szürkéskék. Lehet, hogy ez a kékből való átmenet, de mivel Hannának kifejezetten kék szeme volt, nem tudom, hogyan alakul ki végül a végleges szín...

2008. augusztus 9., szombat

Testvérkocsi

Őszre ébredvén nem maradt más program, minthogy valami olyan helyre menjünk, ami Hannának is program, meg mi is intézünk valamit.

Mikoltot beöltöztettük, nem kis kihívást jelentett találni valamit, ami nem esik le róla, olyan kis vékonyka, hogy minden ruha iszonyú bő rá, nagyon édes, ahogy lógnak rajta a göncök... Hiába van már legalább 56 cm :) a h&m-es 50es kisnadrág majnem hogy törökbugyogó rajta. :)

Végül a Brendonban kötöttünk ki, Hanna Danival csúszdázott, mi pedig Mimivel a testvérkocsi project kivitelezésén dolgoztunk. Mit ne mondjak, bár a felhozatal kicsit jobb, mint az elmúlt években, még mindig a legtöbb vagy minőségében, vagy színében nem állta ki a próbát... Ami igen, az megfizethetetlen, illetve nincs belőle dupla babakocsi. :( Végül a szívem is, meg az eszem is egy maclaren mellett voksolt, Mimót is belepróbáltam, aztán Hanna is beleült. Mondhatnám tökéletes... Még szerencse, hogy olyan vékony alkatúak a lányok, mert ez a kocsi így duplán is csak olyan széles, mint egy concord. :)

Viszont sokba kerül, úgyhogy idehaza az ebayen kutattam... Majd meglátjuk melyik lesz végül, mert van kétféle is ami szóba jöhet, mindenesetre az ebayen lehet olcsóbban kapni, mint a brendonban :)

Nekünk is lehet egyszer


Hosszú, pihentető éjszakánk :)

Na nem mintha bármelyik gyerekünk végigaludta volna az éjszakát, viszont a tegnapi nagy séta eredményeként mikolt 21:20kor, Hanna pedig 22:05kor már aludt, Hanna kettőkor érkezett, és rugdosás nélkül aludt is tovább, Mikolt pedig összesen kétszer kért éjjel, és reggel fél nyolckor a harmadik szopi után fél óra csendes elmélkedést követően újra elaludt.

Végül az egész pereputty fél 10kor tért magához.

2008. augusztus 8., péntek

Gondoltam egy számra

A mérlegkérdéshez kapcsolódik... Egyelőre kerek, és jó lenne, ha kicsit kevésbé lenne kerek, lehetne mondjuk primszám. Hova a sietség? Sehova, és nem is a kilók száma aggasztó, inkább az ezzel járó puhaság :):) Gondoljam, hogy van akinek így is tetszem? :) Igyekszem...

Csilla nenne


Van az anyukámnak egy nővére, aki mellesleg az én keresztanyám, és nem mellesleg az elmúlt pár hétben nagyon sokat köszönhetek neki. Óvónéni, és mint ilyen, az egyik legjobb, akivel valaha találkoztam. Jóságos, végtelen türelemmel, és rengeteg énekkel, mondókával. Hannával kölcsönösen nagyon szeretik egymást, és a nagypocakosságom vége felé, valamint a szülés körül elég sokat voltak együtt. Csilla épp szabadságon volt, így amolyan harmadik nagymama lett belőle. Rengeteg éneket tanított Hannának, vannak is olyanok, amiket Hanna mutogat, én pedig nem tudok...

Ma délben járt nálunk, Mimónézőben, és úgy tűnik a kisebbik is éppolyan lelkes, mint a nagy. :) Csilla vagy fél órán keresztül fogta, Mimó pedig csak bűvölte, mosolygott neki, és grimaszolt.

Levegőn az egész család


Mivel a doktornéni a köldökcsonk leeséséhez kötötte a szobafogság végét, ezt kivártuk. :) A leesés kétnapos múltjára való tekintettel ma délután hosszú sétaútra indultunk, Mikolt babakocsiban, Hanna motorral, mi a lábunkon.

A dédihez szerettem volna eljutni, aki 80 éves, itt lakik a faluban, kb. 15 percnyi séta tőlünk laza tempóban, ha egy babakocsival, és fitt állapotomban vagyok. Kiegészülve egy motorossal, és egy (lássuk be...) épp most szült lábadozóval a séta felfelé 25 percesre sikeredett, de annál jobban esett. Jó volt látni Hannát az első ilyen hosszú sétáján babakocsi nélkül, (néha azért rossz érzés volt, hogy kitúrtuk őt a megszokott helyéből...) ahogyan felfedezett mindent, ami elébe került, kutyát, virágot, kavicsot, bármit, jó volt újra minimanót tologatni, aki mondjuk jól viselte élete első levegőzős sétáját, és jó volt együtt lenni család módjára.

A dédi is nagyon örült nekünk, gyönyörködött a második dédunokájában,én pedig az ő boldogságában.

Hazafelé kicsit gyorsabban tudtunk haladni, Hanna élvezte a száguldozást, (naná, hiszem lefelé kicsit könnyebb a motort megreguláznia) én pedig hálás voltam, hogy Dani is velünk volt. Azt hiszem elgondolkodom egy testvérkocsin, és egy darabig eszembe sem fog jutni egyedül nekiindulni két gyerekkel és egy motorral...

2008. augusztus 7., csütörtök

Kicsi a világ

Még nem volt alkalmam a kreatív bloggerséggel együttjáró teendők maradéktalan elvégzésére, pl. nem írtam le, hogy az 5 blogot miért választottam...

Akik jelöltek bennünket mindenképpen kikerültek, így őket kihagytam az 5ből.

Bogár Gertianája Hanna születése óta, még a babaszobán kezdett bennünket kommentálni, nagyon szeretem, ahogy a szókimondásával, karakánságával és végtelen lelkesedésével figyel bennünket. Ezen kívül Bogár sokmindenben hasonló Hannához, pl. a mozgékonysága, kedvessége, csibészsége :)

Jázmin Hanna :) Ők szintén még babaszobás barátok, Jázmin igazi kis nőci. Picivel idősebb Hannánál, és nagyon sokat tanultam Hajnitól, hogyan lehet görcsök nélkül, mosolyogva viselni a gyerekek bármilyen megnyilvánulását. Igazi kikapcsolódás benézni hozzájuk.

És akkor az öt.
Dóriék: Régi ösmerősök, tündéri gyerekekkel, fantasztikus energiákkal, hatalmas, szerető családdal, derűvel, szépséggel. És nemutolsósorban Berci csak picivel lesz ifjabb Mikoltnál;)

Jázmin és Vilmó: Melcsivel sokban hasonlítunk, ahogyan gondolkodik, ahogyan Jázminnal van, és mivel Jázi 3 hónappal idősebb Hannánál, sokszor kaptam bátorítást tőle, ha épp nem volt tejecske, vagy nem aludtak a lányok :) Azóta Jázi alszik rendesen, Hanna meg nem :):) Vilmó picivel lesz csak fiatalabb Mikoltnál, úgyhogy úgy tűnik, marad a közös sors :):) Csakhát oda kisfiú érkezik :)

Ágnes: Őket még Hannapocakosság alatt kezdtem olvasni, kicsit a Hanna név miatt is, idő közben született náluk egy ikerpár is. Hanna okos, kedves, édes, az ikrekkel való lét pedig lenyűgöző számomra. Ágnes egy igazi energiával, életkedvvel, szeretettel teli nő, sokat kaptam tőle az anyaságom kezdetén éppúgy, mint később. Bár soha nem írtam Nekik, a szívem mindig odahúz a blogjukhoz, hogy olvassam őket. Izgalmas, mozgalmas, olvasmányos.

Lea: Az egyik gyerekáruház webes blogos oldaláról találtam rájuk, és egyszerűen szeretem a vagányságot, és a lendületet, ami Hanna írásaiból árad. (véletlen az újabb Hanna... :):)) Van bennünk is sok közös vonás, érdekes, hogy előbb nem bukkatam rájuk. No és a bloglinkből is sokat lehet csemegézni náluk!

Csillus: A szülésre való felkészülésem közben bukkantam rájuk, két kisfiú anyukája, a blog pedig telis tele van hasznosabbnál hasznosabb dolgokkal azon kívül, hogy dokumentálja a gyerekek sztorijait is. Lenyűgözött az ismeretanyag mennyiség... :)

És hogy miért kicsi a világ?

Lea blogjában egy kedves ismerős blogjára akadtam, Kulcsi szintén zenész, vagyis pszichológus, ráadásul Anna lányáért aki Hannánál egy hónappal ifjabb a születésekor együtt aggódtunk a szülőkkel. Anna azóta jól van, Kulcsi blogja pedig zseniális. Asszem ki is linkelem...

Hannával való harcaim tudományos leírása az ő tollából itt.


Valaki segítsen legyen szíves, hogyan lehet a bejegyzésen belül megoldani, hogy egy egyszerű ráklikkeléssel a kívánt oldalra lehessen látogatni? Előre is köszönöm...

Kis gyerek, kis gond...


Vagy mindenkinek lehet rossz napja?

Inkább arról van szó, hogy Hannán most jön elő az első hulláma a felismerésnek, hogy Mikolt már mindig velünk lesz, és ezzel az is együttjár, hogy ő kevesebbet kap abból, amiből eddig csak neki jutott. Mi persze igyekszünk a rajtunk múló hányaddal kompenzálni, amennyire csak lehet, és azt gondolom, ennél többet nem is tudnánk, de olykor ez sem elég.

Nyilván emiatt vannak nehezebb éjszakáink, bár épp ma éjjel végigalvós verzióval kényeztetett el bennünket. Viszont nappal sem egyszerű, ha bármilyen vélt, vagy valós ellenállásba ütközik, vagy bármi nem azonnal, épp úgy történik, ahogyan elképzeli, sikít torkaszakadtából, földhöz veri magát, és teljesen kívül kerül mindenféle minimálisan elérhető tudati állapoton... Eddig el lehetett terelni a figyelmét, ha szóltunk hozzá, legalább másodpercre ránk figyelt. Most nem.

Tehetetlennek érzem magam, és iszonyúan bánt, hogy látom, mennyire kikészül ilyenkor. Igyekszem türelmes, megértő maradni, szeretni őt bármilyen nehéz is vele, és hagyni, amit csak lehet. De nekem is vannak korlátaim, és olyan helyzetek is adódnak, amik őt, vagy mást, pl. Mikoltot veszélyeztetik, na ezekre a szituációkra lenne jó kitalálni valami nagyon frappánsat. Egyelőre csak nézek nagyokat, figyelek, igyekszem felfogni, mi is történik, és próbálom óvni mind a két gyerekemet.

2008. augusztus 5., kedd

Favorites


Talán már le sem kellene írnom...

De ez a mostani, annyira kiborító és fárasztó volt, hogy inkább mégis.
Szóval az éjjel... Danival egy darabig fennmaradtunk, megbeszélni a folyóügyeinket, amik elmaradtak az elmúlt egy hétben, gondolom erre ébredt Hanna valamikor egy körül. Innentől hajnali négyig nem tudtuk visszaaltatni, sem a saját helyén, sem nálunk, sem úgy, ha melléfeküdtem, sem úgy ha Dani ment át. Nem játszik, nem beszél, és nem tud elaludni, hanem forgolódik, és sír. Vagyis kiabál, meg üvölt. Hogy mit és miért, szerintem ő sem tudja...

Végül Dani mellett a szivacson az ő szobájában aludt el négykor, Mikolt pedig épp ekkor kért másodszor, majd nagyjából másfél óránként. Ő legalább csenben teszi a dolgát, és alszik is azonnal vissza... Azért nem ez volt a legpihentetőbb éjszakánk a héten...

A másik dolog az autózás. Hanna ha Dani be akarja tenni az ülésébe, visít. Ma este babakocsival kellett a boltba menni vele, (ez autóval 3 perc, gyalog 20...) mert másképp nem volt hajlandó. Dani felajánlotta neki a Volvot, a Fordot is, meg a babakocsit, és teljesen úgy tűnik, hogy érti a különbséget, mert határozottan elzárkózik a kocsikázástól... Úgy sajnálom...

Egyhetes Mimómanó


Már a pocakban is olyan gyorsan telt... Idekinn pedig szinte rohan az idő, alig győzöm felfogni, hogy már megszületett, voltunk kórházban, hazaértünk, és azóta nagyjából konstans szobafogság-örömben telik a mindennap.

Ez alatt a hét alatt Mimó megtanult szopizni, hason aludni, picit cumizni, babzsákban nézelődni, minket a nyugalmával újra és újra elképeszteni, Hannát pedig arra, hogy egy ekkorka baba erősen is tud fogni a kis kezével, folyton alszik, és pelenkázni kell, meg alkohollal és hintőporral kezelni a köldökét.


A mai nap nagy kihívása az volt, hogy Dani elment egy kicsit a dolgára, így délben (miután anyukámmal sikerült összezörrenni, és inkább hazament...) Matyival maradtunk, aki mindenben segített, de mégiscsak az öcsém... meg fiú... Eddig, amikor mi ebédeltünk, ő is mindig ébren volt, és két gyereket egyelőre nem tudok egyszerre etetni. A másik ok, ami miatt nem szerettem volna egyedül maradni, az altatás, Hanna ugyanis csak úgy volt hajlandó eddig elaludni, hogyha melléfekszem, és megvárom. Kettőt pedig egyszerre szintén nem egyszerű altatni... Hittem.

Az ebéd csendben telt, Mimó aludt, Hannát megetettem, aztán felkeltettem őt is megetettem, majd következett az alvás rész... Mikolt még nem volt álmos, de Hanna annál inkább. Betettem az ágyába, és kértem, kivételesen oldja meg egyedül. Nem ment neki... Végül, hogy Matyit is tehertmentesítsem, (aki Hannát úgy 3 hónapos koráig nem merte megfogni, most Mikoltot simán felvette :):) imádom!!!) fogtam a picikét, aki épp csuklott, röfögött, és beültünk Hannához a fotelbe. Csoda... Hanna elaludt, Mimó ellazult, Matyit kikísértük, és mi is lefeküdtünk. Mikolt megérthette, hogy nekem is szükségem van a horroréjjelünk után egy kis szunyókálásra, becsukta a kis szemét, és elaludt. Tulajdonképpen, mitől féltem? :)

2008. augusztus 4., hétfő

Kerekedünk


Vagyis csak Mikolt... legalábbis remélem. Minthogy a mérlegfüggőségem Hannánál elérte a tűréshatárt, úgy határoztam, ezúttal nem teszem ki magam az állandó aggódásnak. Így mérleg nincs, csak látvány. :) Az pedig a következőkben foglalható össze: A pirosság múlik, a kis szeme alatti ráncok tűnnek, és ha nem felejtettem volna el reggel bepelenkázni, a köldökcsonja sem ázott volna ki :( Sokat szopizik, komótosabban mint Hanna, de előszeretettel. Az éjjelek egyelőre nagyon jól alakulnak, (na most kiabálom el...) szopizik, és alszik tovább, ma éjjel 4x, és reggel háromnegyed nyolckor kelt. Akkor is csak mosolyog, elnézelődik, és ha megunta szól...

A mérlegkérdés rám is vonatkozik, minthogy Hanna egy este tönkretette a felnőtt mérleget, így azóta azt sem tudom követni, én hogyan változom. Na jó, centim van :) A pocakom, ahol egy hete 110 volt, most 95... Anyukám szerint max 65 kiló lehetek ránézésre... Majd kiderül egyszer, de nem bánom, ha ezúttal nem röppen le rólam 24 kiló három hét alatt...

Ugráló


A tegnapi esténk a következetesség jegyében telt.
Abban már korábban is egyetértés volt köztünk Danival, hogy egyáltalán nem zavar egyikünket sem, ha Hanna az éjszaka egy részét a mi ágyunkban tölti. Hogy ez melyik rész, azt néha ő dönti el, minthogy nem hajlandó a saját ágyában elaludni.

A tegnap is ilyen volt... Hiszti, nagy hangon a tudomásunkra hozása az igényeinek. Olyan nagyon belelovallta magát, hogy végül nem bírtam, és kijöttem tőle, Dani maradt, nekem el kellett számolnom 10ig. Mikor visszamentem, még mindig üvöltés volt, úgyhogy megkíséreltem kizökkenteni, és kicsit emeltebb hangon kértem, hogy pont eljött az ideje, hogy letegye a fejét. Letette... Megszeretgettem, és mivel már végre lehetett vele beszélni, megtárgyaltuk a történteket. Szerintem erre az éjszakára vette.

El is aludt és aludt reggelig, zokszó nélkül, a saját ágyában.

Törtem a fejem, hogy hogyan lehetne motiválni, hiszen az irány jó. A pincében még van egy doboz, amiben alkalmakra félretett kincsek, játékok vannak, így azt találtam ki, hogy az ugráló labdát odaadjuk neki meglepetésből. Mondtuk is neki, hogy aki ilen nagyon ügyes, az megérdemel valami szuperjót. :) És lőn. Annyira tetszett neki a labda, hogy egész nap ezzel játszott. Igyekeztem megbeszélni vele, hogy mostantól, ha éjjel a saját helyén alszik, ilyen ügyesen, mindig kap valamit, de nem hiszek a téma hatékony feldolgozásában Hanna részéről... Sebaj, azért ez is valami :)

2008. augusztus 3., vasárnap

Kire ütött ez a gyerek?


Mikolt tegnap kipróbálta a nagymama által Hanna szülinapjára varrt hatalmas babzsák párnát. Szereti. Legalábbis vagy fél órát elvolt benne, nézelődött, a kezét próbálgatta a szájába tömködni, nem sok sikerrel, de ennek semmi hangot nem adott.

Ma újra kipróbáltuk, és ma is ugyanilyen lelkes, jobban mondva relax volt benne.
Hanna után, aki délután 5-től este 10-ig végigsírta (eufémizmussal élve) élete első heteit, számomra ez teljesen hihetetlen. Azt sejtettem, hogy nagyon mások, de hogy ennyire? Vajon van esélyünk rá, hogy legalább az egyik lányunk nem fog majd extrémsportolni?

A napjaink egyelőre Danival megerősítve telnek, ami nagyon sokban hozzásegít ahhoz, hogy egyszerre csak egy gyerekkel tudjak foglalkozni, de nem látom, hogyan lenne mindez egymagamban. A legkritikusabbak azok az időszakok, amikor Hanna is fáradt, és Mikolt is épp elalvás körül van, vagyis délután és este. Valamit biztosan kialakítunk majd, de most még nem tudom, hogyan lesz az, amikor Mimikénk épp elaludni készülődne, miközben Hanna pörög körülöttünk...

Meg két nagymamás

Hattyú


Hanna ma elképesztő szavakkal bombázott bennünket. Csak kapkodom a fejem, és ámulok, és bár a beszédben nem voltunk valami erősek eddig, de szerintem ez így is fantasztikus... Ezek olyan szavak, amiket nem hallott ma tőlünk, és magától mondta...

Szóval délelőtt áll a hűtő előtt, és próbálja kinyitni (szerencsére nem tudja még...), aztán kér: -Mama... jo. (joghurt)

Tegnap kukoricát főztünk, amit Hanna nagyon szeret, Dani megsózta, Hannának pedig nagyon tetszett. Ma délután a megmaradt darabot eszegette, majd egyszercsak:
- Sóz...
Megsóztuk...

Ebédre levest ettünk, Hanna csuklóig halászott benne...
- Tész.

Végre a mamám is hazaért a nyaralásból, hozott Hannának egy hattyút, mire Hanna:
- Hápháp :) Ka...

És amit még utánunk... Vagyis Halász Jutka után ma énekelgette: Hószi. A kovászos uborkára: Ubo.
Hát ennyi. Mégiscsak fog beszélni ez a kislány is :)

2008. augusztus 2., szombat

Aktuális


Mi másról, mint az alvásról :)
Hanna tegnap este 10től ma reggel fél 9ig aludt a saját helyén!!! :) A változás csak annyi volt, hogy am nyitva hagytam a teraszajtót... Amikor átmasírozott végül a szemébe lógó haján kerszetül az első szava ez volt: Mimi :):)

Mimó persze legalább ötször szopizott, de mindannyiszor vissza is aludt, reggel fél hétig. Akkor fent volt egy órát, aztán elaludt újra.

És egy kicsit az evésről is :) Egyelőre napi szinten megduplázódik a tej mennyisége, 'hálisten... Fejek is, meg öltözöm, öltöztetek, mindenünk tiszta tejecske.

2008. augusztus 1., péntek

Olyan jóóó


Persze megint a hormonok... de ez most a másik irány, mint anno volt...

Nos ma volt nálunk a védőnéni és a doktornéni is. Mindent rendben találtak, csak annyit mondott mind a kettő, hogy elég száraz a bőre, ezt én is látom persze. Kenegessem. Különben pedig formás, szép gyerek, mondták. :) Én szépnek látom, de én elfogult vagyok.

Második gyerek... és tényleg milyen más... Pl. fogalmam sincs, mennyit és mikor eszik. Ha kér, kap, annyit, amennyi jólesik neki. A tejecske még nem találta meg a megfelelő mennyiséget, rengeteg van ismét, de nem ámítom magam, inkább fejek szigorúan, egyrészt a gyulladás megelőzése céljából, másrészt hogy legyen, ha majd kell.


Alszik is, amikor akar, ezt sem figyelem igazából, van, hogy három órát is végigalszik, máskor csak egyet, és van, hogy fenn van két órát is. Mint pl. délután, amikor letettük a játszószőnyegre, Hanna mellékuporodott, mesélt neki, kockákat vitt, aztán mikor megunta, otthagyta. Észre sem vettük, elment fél óra, Mikolt pedig egymagában békésen tanulmányozta a kockákat. Majd enni kért, és elaludt. Így megy ez... Gondoltam, hogy van ilyen gyerek is, és várok még egy pár hetet, de egyelőre ez a legnagyobb ajándék, amit a létezése mellett kaphattam...

Akit mára vártunk


... már három napos lassacskán :)

Eltelt az első éjszakánk. Dióhéjban, gyorsan:)
Hosszabban...

Tegnap délután 6kor Mikolt elaludt, 9kor ébredt, megfürdette Dani, szegénykém olyan éhes volt már, hogy a vizet sem élvezte. (hozzá kell tennem, nem voltunk valami rutinosak... :):)) Hanna végig asszisztált a dobogójáról, segített krémet adni, megmosta Mimó lábiját is, aztán kilocsolgatta a vizet a kőre... Erre utólag derült fény, mikor majdnem elcsúsztam :)

Szopizás... Közben Hanna fürdés, Mikolt alvás.
Hanna altatás. 11re már aludt is, előtte mese volt, papa volt, a végén persze mama is. Viszont sokkal könnyebb nagy has nélkül lefeküdni mellé. :)
Éjfélkor Mikolt enni kért, Hanna kettőkor érkezett, amikor Mikolt másodszor is szopizott. Bár Mimóka egész hangosan cuppogott, Hanna egy idő után tudomásul vette, hogy nem csak ő kért helyet magának mellettünk, és elaludt. Mikolt viszont nem, így vele sétálgattam egy darabig.

Hanna valamikor három körül, (már majdnem aludtam én is) felült, és keservesen mamázni kezdett, Dani szerint a kendőjét kereste. Mikor végre megtaláltuk, Hanna inkább a saját ágyát választotta meg az én társaságomat, úgyhogy átmeasíroztunk, és elaludtunk. Valamikor hajnalban ébredtem, arra, hogy nyom az ágya, és nem tudok megmozdulni a belövellt tejmennyiségtől, úgyhogy átbotorkáltam a mi szobánkba, még egy szopi, aztán végleges alvás kollektíve, mindenkinek a kijelölt helyén, majdnem délelőtt 10ig.

:)

Kreatív Blogger díj


Potyognak a könnyeim... Biztosan a hormonok teszik, de akkor is.
Szóval elért bennünket a kreatív blogger díj, amiről már tudtam egy másik blog okán, de nem sejtettem, hogy minket is utolérhet. Nagyon meghatódtam azon, amit az adományozók, ketten írtak.

A díjról:
-a díj lógója meg kell jelenjen az oldalon a menüsorban (már, ha van)
-az adományozót ki kell linkelni (ha lehet)
-további 5 blog barátot kell kreatívnak nevezni és kilinkelni
-a kiválasztottaknak üzenetet hagyni...

Akiktől kaptuk...

Bogár: A nyugalom szigete, annak ellenére is, hogy Kinga sokszor aggodalmaskodik, hogy jól teszi e amit tesz (főleg mostanában) Szerintünk igen. Szeretünk megpihenni náluk, pedig nem az a sarokban megülős Hanna sem. Egyszerűen szeretni valók. Bízom benne, hogy Mikolt sikeresen és könnyedén előbújt már azóta.

Jázmin Hanna :Őket is még a babaszobáról ismerjük,,,és nagyon-nagyon szeretjük őket:). Hanna egy gyönyörű kislány és az írásokból is kiérződik, hogy mennyire foglalkoznak vele, mennyire finoman terelgetik,,, /Nemhiába pszichológus szülők:)/. Azóta ők is a blogspotra költöztek, Kinga újra várandós lett,,,majd tegnap megszületett Mikolt Léna:).

Édesek vagytok!!!! Köszönjük szépen!!!!!!

Egyelőre a gondolkodási fázisban vagyok a továbbadományozás tekintetében, de hamarosan...