2008. november 25., kedd

Találós

Kérdés:
- Mi az, ami Hannát több mint 15 percig leköti, úgy, hogy közben nem lesz nagy rendetlenség, viszont egyhelyben ül, és csendben van?

Válasz:
- Mandarinpucolás...
Csak el kellett kezdenem neki, a többit ő maga elvégezte, bár két darab megevése után a többit már csak a ruhájától szerette volna megszabadítani. Kettőt még megettem én, a többit eltettük holnapra.
A kép további részleteiről:
- Még mindig fekete a zsiványom szempillája, és szőke a haja, bár megjelent néhány sötétebb melírcsík is a napszítta loboncban.
- A fodrászkodásnak semmi nyoma nem látható.
- Elég tekintélyes kerekedés tapasztalható orca tájékon... Mégsem eszik olyan keveset?

Orvososdi

Nem bírom összeszedni a gondolataimat...

Mikolt sokkal jobban van, illetve nem is volt olyan nagyon rosszul, csak nehezen élte meg a hőemelkedést, orrdugulást, emiatt én is nehezebben éltem meg az elmúlt napokat, fizikailag is és lelkileg is. Amikor valami akut elmúlik, visszanézve a helyzet nem is tűnik annyira katasztrofálisnak, mint adott pillanatban, sőt néha banálisnak tartom az aggódásom mértékét, a készültséget, ahogy várom, a következő fél órában vajon mi fog történni.
De persze a helyzetben még nem tudni, merre szövődik tovább a cselekmény, mi a teendő, mennyi energiára van még szükség, hol a vége. Így aztán feszülök, amíg bírok, és csak sokára veszem észre, hogy engedni is kéne már...

Mindenesetre a következő tapasztalatokkal lettem gazdagabb.
1., Érdemes homeopátiás orvost keresni-találni-elfogadni.
2., A tudás és a kor néha nyers modorral, kioktató stílussal jár.
3., A boiron szerek nem jók, de hogy miért, az nem fér bele egy 50 perces rendelési időbe, három darab egyenként 6 perces teljesen irreleváns sztori viszont igen.
4., A felírt szerek Mikoltnál tökéletesen beváltak, vagy meggyógyult volna nélkülük is.
5., Viszont nem kellett semmiféle kemikália ahhoz, hogy ma már a mosolya mellett a szemén se lássam, beteg.
6., Nagy odafigyelésemben nem sikerült azt az egyszerű kérdést feltennem az újdonsült homeopata válsztásnak, hogy mi lehet a baja, és mitől...
7., Jó hír, hogy bár Mikolt harmatoslelkű mimóza, az orrfolyáson és a torkában némi píron kívül semmi baja. Akkor miért volt 37.9 a hője?
8., Ma délután felkerestem a "rendes" doktornéninket, aki tüzetesen megvizsgálta Mimit, és megnyugtatott, tényleg nincs baj, majd felírt orrcseppet, (van benne antibiotikum) köptetőt, és cebiont. A cebiont Hannának keváltottam.
9., A hagyományos orvosunk emberileg tökéletes, a homeos pedig szakmailag múlja felül minden elvárásomat...
10., Akkor mostantól két helyre fogom hordani?....

Képek tegnapról: És máról:
Mikolt ma 16 hetes, szombaton négy hónapos lesz... Hova rohan az idő ilyen ész nélkül???

2008. november 23., vasárnap

A mai napról

Mikolt éjszaka többször sírt, evett, illetve inkább csak ivott, aztán szorosan hozzámbújva aludt, két ébredés közt 3/4 órákat. Hanna az egyik sírásra, valamikor kettő körül átjött, így négyen próbáltunk aludni, vegyes sikerrel. A hőemelkedés szerencsére reggelre lement, Mikolt szemein látszott csak, hogy még nem az igazi az állapot, engem pedig Dani leváltott két óra erejéig, így tudtam aludni ennyit egyben. Életmentő volt...

Mikolt délelőtt már csak keveset sírt, ennél többet mosolygott viszont nagy örömünkre, és aludt is, például a pihenőszékében, míg a család többi tagja a konyhában élte a vasárnapot. Olyan kis mimóza, bárhol képes elszundítani, így betegen pedig olyan kis elesett. Annyira szeretném, ha mihamarabb meggyógyulna. A doktornénit persze nem sikerült elérnünk, csak találgatom, mi lehet a pontos diagnózis, bárhol megnyomom sír ez a kis emberke, a füle nem kevésbé érzékeny, mint a torka, vagy a feje, de nála ez semmit nem jelent. Simán a bizergálástól is kiborul... Egész napos szobafogságban, de azzal a jó érzéssel viseltük a napot, hogy javulgat. Nekem engedélyezett egy kis kiruccanást este a dédihez, almáspitéért. Dani volt vele, ücsörgött, elmélkedett a távollétem alatt.

Egész nap esett a hó, a szemközti domboldalon gyerekek szánkóztak. A rózsánkat a teraszon kicsit váratlanul érte a nagy tél, szerinte épp ideje volt egy pár új bimbót növeszteni az amúgy zöldellő ágakra. Nesze nekik... Hanna az ablakból figyelte a havat, megállapította, hogy nem esik. Szállingózik, helyesbítettem, rögtön megtanulta. Tényleg nem esett... az az eső. Ennek örömére felhívta a nagypapát a játéktelefonjával, és elmesélte neki:
- Képzeld el nagypapa, szálling a hó.

Majd dolga végeztével összeszerelte a sineket a szőnyegen és a megüresedett ládából kádat varázsolt, megnézte elég meleg-e a víz, majd belemászott, és a leszerelt zuhanyrózsa segítségével jól megmosakodott. Elégedetten közölte:
- Vizes a Hanna. Nem fázik. :):)

A képen jól látható a fodrászkodás nyoma... :):) A hossza változott csak, és a gyakorlott szememen kívül senkinek nem tűnik fel, ha össze van fogva. Bezzeg ha kiengedem :):)

2008. november 22., szombat

Hannahaj

Régóta tervezett kirándulást tettünk ma délelőtt Hannával. A "Másik Ági"-nál jártunk, aki a család fodrásza. Immár Hannáé is. Csütörtökön Dani volt nála, és szombatra időpontot kért a loboncos kislányunknak.
Hanna persze nagyon várta a találkozást, de amint beléptünk az üzletbe, bennakadt a szó a szájában, csak a nagyra nyílt szeméről láttam, mindent igyekszik beépíteni magába. Kaptunk nagy kendőt a nyaka köré, az ölembe ült, és vagy 10 percig tartott az egész, mialatt a haja végéből négy centit levágott Ági. Igazából csak annyit szerettem volna, ha kicsit egyenesebbre formálódna az összevisszaság. A pici tincseket pedig elhoztuk emlékbe. :)
Hanna nagyon boldog volt az élménytől, és bár Áginak egy köszin kívül nem sikerült mást kiszedni belőle, Daninak lelkesen újságolta:
- Kééépzeld el, papa, levágta Ági.

Amúgy ez a kéépzeld el az új szófordulat tegnap óta, e mellé az igen is megjelent, és az idenézz, odanézz is, kellő kunoorításokkal a szóvégeken. :)
A kedvenc mondatom:
- Kééépzeld el, papa, jön a Mikalááás.

Ma leesett az első hó, Hanna figyelte egy darabig, majd ezt is elképzeltette velem, Danival, Petivel, a nagypapával, a nagymamával, másokkal csak a találkozás hiánya miatt nem. Délután a nagypapáéknál maradt, míg mi a kisbeteget hoztuk haza. Dani visszament hozzá, és voltak kint is a hóban, bár nagyon nem maradt még meg. Bent persze sokkal jobb volt, mint a hidegben, mandulát pucoltak, és nem aludt a betyár, ennek ellenére este fél 11 előtt ma sem lehetett lelőni... nem értem.

Amikor vacsorára hazaértek, azzal fogadott, hogy Mimi a tesó, és beteg. Beteg bizony, hamar meggyógyul, remélem... Már 37,8at is mértem, de egyelőre belladonnán kívül mást nem adtam neki erre. A doktornénit nem értem el, marad a saját megérzés. Amúgy 4 órányi alvás után egészen mosolygósan ébredt, még fürdött is egy gyógyat, és aztán megint elaludt. Ő is tudja a dolgát, szerencsére.

Ránkjár...

Elég volt leírnom, hogy betegség...

Mára kis Mikolt kidőlt. Szegényemnek tegnap még csak az orrocskája folyt, nem is vettem észre, csak éjjel, amikor már szörcsögött, és ma délre elfogyott a maradék egészségkészlete is... Annyit sírt délután, mint egész életében összesen.
Annyira rossz.... :(:( Hanna picinek, amikor beteg volt, (először 9 hónaposan...) végigaludta az egész napot, és másnapra mosolygós, egészséges baba lett belőle. Mikolt fel felsír, vagy mondjuk a sírások szünetében alszik, vörös a kis szeme, és a kezével, szemével kapaszkodik, mellette kell lenni, fogja a kezem, hozzámbújik. Jajj, annyira szeretném, ha holnapra meggyógyulna... :(:(

Szívom az orrát, sinupretet kap, meg kaliumot, egyáltalán nem lelkes tőlük. És szopizik rengeteget, szerencsére nekem már majdnem semmi bajom, és Hanna egyelőre úgy tűnik teljesen jól van.

Pedig... vagy emellett. Szépen alakulnak az éjszakáink, ma hajnalban fél hatkor kért először, miután éjfélkor megetettem lefekvés előtt. Tegnap Dani megmérte, hat kiló. :) Nagyon ügyesen fog már, a kiskendőjét is megkapta, és éjjel szorongatja. Szereti a kezemet is fogni, szopi közben pedig simogat, amit annyira szeretek. :)

2008. november 21., péntek

Ovi, bölcsi


Folyamatosan hullámzik bennem a kérdés, kell-e, érdemes-e. Összegyűjtöttem az érveket mellette és ellene.
Mellette:
- Biztosan nagyon hamar elkezdene beszélni.
- Biztosan hamarabb lenne szobatiszta.
- Lenne egy héten két délelőttöm, amikor csak Mikolttal lehetnék.
- Lenne két délelőttöm, amikor időszakosan rend maradna, és lenne időm főzni.
- Több energiám maradna elgondolkodni, mit is szeretnék csinálni a gyerekeken kívül.
- Lenne lehetősége olyan játékok kipróbálására is, ami itthon nincs.
- Tanulna egy csomó éneket, mondókát, festene, gyurmázna, ragasztana többet, mint itthon.
Ellene:
- Mikolt egyre nagyobb, és Hanna egyre szívesebben játszik vele. Ha most elküldöm, ez az élmény, a testvéres, ami nekem pl. sosem volt, kimarad az életükből.
- Ha elküldöm, most, amikor tél jön, és bacitenger, 5 napból hármat biztosan szipog, köhög, taknyol hogy a többi nyalánkságot ne is említsem. Ráadásul azt nem tudja otthagyni a bölcsiben.
- Legalább annyiba kerül, mintha én viszem el csiribirire, úszni, tücsökzenélni.
- Szeretem, hogy velem van.

Ez az utolsó a legerősebb érzelmileg, és ha belegondolok, mennyire rövid az az idő, amit még úgy tölthetünk vele, hogy tőlünk tanul, minket lát, én mondom meg neki, hogy mit meddig lehet, ő pedig alakítja a saját képére a saját világát, akkor ész érvet sem tudok amellett, hogy elküldjem. Ráérünk... Biztosan.

2008. november 20., csütörtök

Kis csoda...


Nádasdy Ádám: Az idő, az alma

Az egyik sámlit otthagyták neki,
azon kuporgott, az óvónéni még
egy almát is adott, a saját otthoni
szatyrából, magánalmát, inkább
kapaszkodni-,
mint harapnivalót, azt fogta két
kézzel, félt egynél többet harapni,
nehogy elfogyjon, mint a gyerekek.
"Majd jönnek érted is, ne félj!"
Hüvelykujját a harapásra nyomta,
hogy ki ne szökhessen az almaság.
Rendet csináltak, az óvónéni és
két nagyon hatalmas nagylány, bedobálták
a macikat a sarokpad felnyitott,
sötét hasába, úgy csukták le, hogy
ráhuppantak, vasalós valaggal.
Az egyik maci feje hátracsuklott,
egy pillanatra még látta a résen.
Aztán lezárult, és csak az idő
nézett szembe vele, a sebzett, gömbölyű.

(IN: A rend, amit csinálok, Versek 1998-2001, Budapest, Magvető)

Ezt találtam. Az akvarell Agócs Íriszé, akibe amúgy is teljesen beleszerettem, ő illusztrálta pl. a Pagony kiadta Jancsi és Juliskát, de a még nagyobb szerelem Cipelő cicákat is, akik Berg Judit tollából születtek. Remélem ezzel kicsit ledolgoztam a lopás bűnének következményeit...

Ami miatt pedig megfogott, az a bölcsi ovi téma ismét. De erről majd holnap, vagy valamikor. Zanzásítva... Jelen lelkiállapotomban úgy látom magunkat a lányokkal, hogy ráér még a közösség, hadd szeressem őket, amíg csak tehetem. Inkább keresek heti x közös elfoglaltságot, ahol olyan emberek tanítják nekik a szépeket, akikben van bizodalmam, és mégis ott vagyok, ha kellek. Azt pedig igyekszem mielőbb kitalálni, hogy hogyan mutassak jó példát nekik a felnőttségemből.

Mondjuk hogy...

Gomba, gomba, gomba, (gyerek feje tetején nyitott tenyerünkkel 3 kört rajzolunk)
Nincsen semmi gondja. (kézzel mutatjuk, hogy nincs)
Ha az eső esik rája, (két kézzel fentről lefelé, az ujjainkat mozgatva mutatjuk)
Nagyra nő a karimája. (a fejünk körül két kézzel nagy kört írunk le)
Az esőt csak neveti, (mosolyt rajzolunk az ujjunkkal a szánk előtt)
Van kalapja, teheti. (megemeljük a képzelt kalapot)

aztán...

Esik az eső. (mint az előzőben)
Kopog a jég, (combot ütögetjük két kézzel felváltva)
Dörög az ég. (2 lábbal felváltva dobolunk)
Villámlik, lecsap, (egy nagy taps, egy nagy combracsapás)
Kisütött a nap. (karral kör)

és mégegy :):)

Földön nyújtott lábbal ülve ölbe vesszük a gyerököt magunkkal szemben. Hóna alatt két kézzel megfogjuk jobbra ballra billentjük, és imígyen:
Hullámzik a tenger.
Kis törzsével jóóó nagy köröket írunk le, közben mi is követjük testtel a mozdulatot...
Tutajról az ember.
Belefordúúúúl.
Itten meg hátunkra billenünk egészen fekvésbe, a gyereket kézzel magasba emelve. Ha bírnám... :):) Hanna nagyon szereti :):)

Kikérdezzük :):)

2008. november 19., szerda

Mikoltról...

Ha nem lenne olyan hollywood ízű, akkor most megköszönném Mikoltnak az elmúlt két napot. Olyan kedvesen vette az akadályokat, annyira közreműködő volt, én pedig annyira hálás vagyok ezért, hogy azt csak csöpögősen tudom leírni. Végül 4 cumisüveg teljes tartalma került a kis pocakba, ebből kettő nagyjából álmában, és hajnalban már a nagyágyban szopizott rendesen.

A nap első igazi éber evése nem volt sírásmentes. Tudtomra adta, hogy nem volt jó üvegezni, megbántódott és legyek szíves megvígasztalni a sérelmekért. Tettem... estére már nem volt haragban a cicivel.

A történet jó oldala, hogy mivel sosem mértem, nem tudtam eddig, mennyit eszik egy szoptatáskor. Most kiderült. :) 100 ml az adagja, nekem pedig nagyjából 200 ml az a mennyiség, amit egy szopi alatt adni tudok. Eddig is, és még mindig egy mellből eszik, most pedig még inkább megnyugodtam, ha nem jön újabb malőr, elég lesz amit a szervezetem készít. Ma nem is fejtem, mert Andrisnak ma még nem akartunk adni ebből a gyógyszer utáni első tejből, így szabadságoltam magamat és a fejőgépet is, hátradőlve lógattam a lábam etetések után, és nem bosszankodtam a lefolyóban eltűnő tej miatt sem. Kiderült továbbá, hogy Mikolt képes ha szükség van rá cumisüvegből is jóllakni, plusz Dani is kipróbálta, milyen jó érzés enni adni a picinek.

És persze ráadásként újból rádöbbentem, micsoda királyság szoptatni. Mindig kéznél van, mindig megfelelő hőmérsékletű és ráadásul nem csak az evésről szól. Kedveljük.

Hanna szoptat

Ma délelőtt elővettem egy kis füzetet, arra az esetre,ha Hanna olyat mond, vagy csinál, amit muszáj, akkor legyen hova dokumentálni. Mostanában rengeteg ilyen alkalom adódik, én pedig etére mindig elfelejtem a legviccesebb mondatokat, legédesebb mozzanatokat.

Tegnap reggel pl. így kezdtük a napot... Tépte a ruhát magán, egy ideig nem értettem, mit szeretne. Kérdezem tőle, pisilni kell? Válasz: - Éhes a baba. Szopit adok. Segítettem kibontani a bodyjából, ő pedig leült előkészült, és cselekedett. :):)

A tegnapi fejfájásomat ma is sokat emlegette, (én is...)
- Fáj a fejem.
- Szegénykém...
Megvakargatja:
- Hát... tényleg fáj.

Mikolt sírdogál egymagában. Hanna a válla mögül szól neki:
- Ne sírj Mikolt, itt a Hanna. :):)

Egyre többet foglalkoztatja a Mikulás, Karácsony. Nem tudom, honnan ez a láz, ami az egész testtartását, tekintetét, hanghordozását megváltoztatja, ha az események szóba kerülnek, mi nem nagyon készítettük még elő az érkezést, mégis érzi valahonnan, nagy dolgok ezek. Csillog a szeme, és napjában ezerszer hallani:
- Lesz karácsony.
- Lesz karácsony fa.
- Jön a Mikulás.

Anyukám valamelyik nótát énekelte, amiből kiderült, puttonyban hoz minden jót, és hogy meg megrázza ősz szakállát. Este emlegette is:
- Csomagot hoz a Mikulás, puttonyában rázza szakállnak.
Énekeltem neki a dalt, hallgatja, aztán idővel odajön:
- Nem télapó... Mikulás.
Hm...

Kétféle szerelem

Szirka mamája írt egyszer az általa definiált második gyerek szindrómáról. Röviden annyit jelent, hogy míg a második várandósság alatt azt gondoljuk, sosem érhet senki az egyszem szerelem nyomába, félünk a szemünk fényének hiányától a kórházban töltött napok alatt, amikor megérkezik az aki addig második volt, hirtelen az érzelmek középpontjává válik, minden más eltörpül mellette, az egyszem nagynak és sokszor idétlennek tűnik, a pici pedig édes, imádnivaló, és nem is értjük, hogy nem tudtuk eddig, milyen határtalan öröm második gyereket szülni. Aztán lassan helyreáll az új rend, lecsillapodnak az érzelemhullámok, és lesz két, egymástól nagyon különböző, de attól még igaz szerelem.

Így van ez nálunk is. Hanna az első. Szeretem, csodálom, tanulom, és hibázom rengeteget. Harcolunk eleget, és remélem, ettől jobb mamája leszek, előbb utóbb pedig megtanulom, hogyna lehet csaták nélkül mellészegődni. Hozzá a cselekedeteken keresztül vezet az út. Ha jól szeretem, akkor időt ajándékozok neki, programot, élményt. Ha jól teszem, csillog a szeme, boldog, felszabadult. Mikolt szintén az első. Bújós, türelmes, végtelenül simulékony. Neki mindennél jobb, ha ölben lehet, ha megsimogatom, megpuszilgatom. A testi kontaktus alapeleme, létfeltétel. De ha ezt megkapja, olyan világot mutat, ahol időzni felér egy luxusutazással. Kipihenem magam, feltölt.

Jó, hogy ilyen különbözőek, színt, ízeket adnak nekem. Sose gondoltam volna, hogy lehet Danin kívül mást, másokat is ennyire szeretni. :)

... (A gyerekek különböző szeretetigényének kielégítéséről Ross Campbell és Gery Chapman Gyerekekre hangolva című könyvében lehet jókat olvasni.

2008. november 18., kedd

Klotyómanó

Hogy jót is meséljek...
Hanna a héten nagyot lépett szobatisztaság terén. Esténként, míg Mikolt fürdik, ő meg pucérkodik, már többször felmászott magától a wc-re és várt, aztán pisilt. Nem kérdeztük, nem bíztattuk, ő akarta így. A minap megbeszélte magával a dolgot:
- Van pisi? Nincs pisi. Jön... - nagywcn angolspárga, majd csurgás, ezt követő diadalittas mosoly. Mi meg irtó büszkék voltunk, és agyondícsértük. Szerintem jól.
Amikor kakis, már nem hajlandó ráülni a pelusra, sokszor szól, hogy csíp, és ki kellene cserélni. Máig a wcbe nem ment még, de ma este miután Dani elment "bujizni" és Hannával ketten maradtunk a "szijacs" nevű küzdőtéren, felült és közölte:
- Pisi jön.
Mentünk is a fürdőbe, jött is, aztán jött más is. Széles mosoly, nagy öröm. Kár, hogy a papa lemaradt róla, de majd elmeséljük neki. Mi pedig elköszöntünk az első nagylányos produktumtól, lehúztuk, és elintegettük a "Dunába".

Szívás

Most öntöttem a csapba 200 ml anyatejet. A szívem szakad meg... A részleteket majd este... addig meg sírok, dühöngök és szomorkodom.

Utálom az összes fertőzést, gyulladást, vírust és baktériumot. Azokat különösen, amik a női berendezéseket támadják. Aljas és kéretlen, ráadásul nehezen kilakoltatható. Mindennek tetejében ha mindez olyankor érkezik, amikor amúgy is van elég... kicsit kiborultam azt hiszem.
Tegnap felhívtam az orvosom asszisztensét, sos időpontért mára. Ma délelőtt már tudtam, hogy nem várt okok miatt nem fog tudni megvizsgálni, ennek ellenére, (hátha ráolvasással is tud gyógyítani, elmondás alapján) egy gyerekekkel töltött nem minden zökkenőtől mentes délelőtt után Mikoltot autóba pakoltam, és nekiindultam a városnak. A rendelőben még megetettem a vizsgálat előtt, utólag nagyon hálás vagyok érte, hogy akkor kért enni.

Gyógyszert kaptam ugyanis, amit szájon át kell bevenni, négy darabot egy alkalommal. Lórugás. A bajt megszünteti, viszont a tejjel átmegy. A terhesség alatt és szoptatás esetén ellenjavallt. A doki annyit kérdezett, van-e lafagyasztva tej, mert nem tud jobbat ennél a szernél, (én próbáltam a boraxot, ami jó, de nem elég) viszont ha jót akarok, akkor legalább 12 órán át a bevételt követően ne szoptassak. Köszi ... fertőzés.

Gyorsan kiszámoltam, hogy mivel a hajnali összebújós maratoni szopit lenne a legkritikusabb kihagyni, inkább gyorsan kiváltom ezt a ...rt és beveszem, amilyen gyorsan csak tudom, és akkor már esetleg hajnal négykor adhatok Mikoltnak cicit. Kiváltottam, benyeltem, és közben undorkodtam. Meg kis Andrist sajnáltam, mert neki ma és holnap biztosan nem tudunk vacsorát vinni.

Mimikénk délután ötkor a papától kapott cumisüveget, életében először, egy kicsit meglepődött, de elfogyasztott 100ml tejet belőle. Közben egyszer volt egy apró nemtetszésnyilvánítás, nekem pedig végig görcsben volt a gyomrom, vajon elfogadja-e, eszik-e eleget. Evett, sőt mosolygott is utána. Este újabb üvegakció. Megette. A legrosszabb, hogy amikor felveszem, akár a ruhámon keresztül is szopizna. Mit neki jóllakottság, ez már nem csak arról szól.

Fejek persze, és ami van, azt kiöntöm... Beláttam, hogy jobb most így, mert 1. meg kell gyógyulnom, 2. a gyógyszertől olyan fejfájásom van, hogy alig látok, a számban a fémes íz elviselhetetlen és ég a szám kívül is. Ha mindezt Mikolt is megkapná... Úgyhogy szívás.

2008. november 17., hétfő

A pók, Miskonak

Aranyszálon vezeti fiait a pók,
Van gyereke tíz neki és mindegyik lóg.
Jaj mama de félek, jaj mama hopp,
Jaj mama de félek, hogy lepotyogok.

2008. november 16., vasárnap

Kis elkeseredés

Négytagú család, két kicsi gyerekkel otthont keres. Sajátot.
Olyat, amiben elfér a két kicsi mellé még kettő, van kert, jó levegő, nincs viszont zaj, és elviselhetetlen törlesztőrészletek. Olyat, ahonnan a dédi és a nagymamák könnyen elérhetők, mondjuk akár gyalogosan is. Olyat, ahol jól érezzük magunkat, mert ismerjük, ismernek, szeretjük és a magunk képére tudjuk alakítani. Olyan nagy kérés ez?
Nem tehetek róla, hogy a szívemet ideadtam, ennek a városnak, hogy ide születtem, ide jártam iskolába, itt élnek a volt osztálytársaim a családjaikkal, ismerem a gyerekeimmel egykorúakat és a szüleiket, hogy egy élhető kis közösség alakult, ahol adni és kapni nem szégyen és nem is kiváltság, hanem természetes, ahol nem lehet úgy hazamenni, hogy út közben ne találkoznék valakivel, aki rámköszön, megkérdi, hogy vagyunk, a mamám hogy van, mi újság a testvéreimmel...
Bár születtem volna Zalába, vagy Somogyba, és ne Pest megyébe... Vagy legalább ne ebbe a városba. Akkor már biztosan találtam volna olyat.
Akkor most adjam fel az álmaimat, és maradjak nyugodtan valaki máséban, vágyakozva egy kertre, egy sajátra. Vagy induljak neki az ismeretlennek, ahol eleinte egyedül leszek a nagy kertemben a kisgyerekeimmel? Vagy menjek még messzebbre, ahol újra lehet/kell kezdeni elölről mindent?
Szomorkodom...

2008. november 14., péntek

Én szeretném...

Megjelent Hanna szótárában az egyes szám első személy. Nagy változás ez, minden alkalommal, amikor használja kis meghatottság uralkodik el rajtam... Elérkezett, és mostantól egyre erősebb lesz, Hanna-Én.
Anyukám emlékei szerint a két első szavam a nem után a gyere és az adide voltak, ehhez képest az én lányom különösen udvarias, jólnevelt, stílus tekintetében sem lehet egy szavam sem. Azért a mai két "Én szeretném" után kiderült, hogy képes különbséget tenni a kicsit és a nagyon fontos óhaj között. Ez utóbbit ugyanis ímígyen adta tudtomra este: "szijasot akarajom". Úgy tűnik a dackorszaknak közel sincs még vége, és bár úgy tettem, mint aki nem érti mit kér Hanna, a harmadik akarajom után feladtam, szijacs a földre került, mi pedig gyakoroltuk, hogy "szeretném". Pedig délután egészen jól ment neki. :):)

A héten elhangzott kedvencek:
- Lesz karácsony. :):)
- Mimi pici, papa is pici, mama is pici, Hanna nagy.

Hosszan nézi a nagymama cipőjét, majd az enyémre mutat.
- Olyan a nagymama cipője. (mint a mamáé)

Képek

Vannak pillanatok amikor csak ülni és figyelni a lányokat felér egy egész estés vacsora-mozi-bármi programmal. Ilyenkor annyira hálás vagyok a két gyerekemért, hogy elfelejtem, hogy milyen, mikor Hanna földre vágja magát és kakaduhangon visít, vagy hogy Mikolt egyáltalán nem mutatja jelét sem annak, hogy szeretné kihagyni bármelyik éjszakai szopiját. Ezekben a rövid, de annál tömörebb percekben igyekszem magamba szívni minden apró mozzanatot, hogy a hosszabbnak tűnő egyéb mellett felelevenítve tudjam, jó dolgom van.

A tegnapi nap egészen különleges volt. Azon kívül, hogy a gyógytornásznál jártunk, hazajőve a kisasszonyok a nappaliban játszottak így:
Hanna épített egy egész vonatpályát, ami bár nem ér össze, a maga nemében mégiscsak kiváló. Aztán egymás mellé pakolta a vagonokat, közben pedig beszélgetett velük: "ide, mellé, jó?"

Eközben Mikoltom a pihenőszékben ücsörögve elkapta a mackót, és hamár a kezében volt, meg is kóstolta. Egyre ügyesebben fog, sőt már nyúl is, és a megkaparintott tárgyakat elég hosszan képes a kezében tartani. Megunni még nincs ideje, mert előbb ejti el őket.

A legjobb játék mégiscsak az, ha Hannát nézheti, senki másra nem néz úgy, mint a nagyobbik kisemberre. Bármerre jár Hanna, Mikolt addig tekereg, míg a látóterébe nem kerül. Hanna pedig sokszor enged a kisebbnek, melléül, mesél neki, visszaadja az elejtett játékot, cumit töm a szájacskába, akár kéri az, akár nem. Mostanában Hanna előszeretettel cipeli, cipelné Mimit, akiről mindenki tudja, hogy mimóza jelleme miatt nem érdemes erősebben megfogni, sőt, hirtelen közeledni sem. Hanna az egyetlen, aki bárhogy cibálja, egy hangot sem ad, összehúzza magát segítve a nővérének, hogy könnyebb legyen a szállítása. Kép erről még nem készült, érthető okokból. :)

Délután hívott a kisebbik tejtestvér anyukája, hogy egy hónap alatt egy kilót hízott a pici. :):) Csoda csoda, aztán itt a legnagyobb. Dani szerint ebből a mosolyból fogunk élni idővel :) Tény, hogy Mikolt bármikor, bárkire, leginkább persze nekünk.

Este úszni voltunk, négyen. Mikolt először ment víz alá, nem mondanám, hogy fergeteges sikert aratott nála a dolog, de hamar megvígasztalódott. Ha háton fekve lebeghet, miközben a kezét szopogatja, rendben van a világ. Hanna néha odaúszott hozzá, megsimogatta, Mikolt pedig jól megfigyelte, hogyan kell a partról nagyot ugrani a vízbe.

2008. november 13., csütörtök

Minden rendben

Pár napja fáj a gyomrom. Tegnap rájöttem, hogy szorongok a mai vizsgálat miatt, pedig tudtam, nincs semmi oka az aggodalomnak. Tény, hogy Hanna sokkal lazább volt annyi idősen mint most Mikolt, de ettől még ő is teljesen belül van az elvárható határon. Az is tény, hogy Danival együtt erőgombócnak hívjuk, mert amikor felvesszük, mint egy kismacska összegömbölyödik, tartja magát. Viszont soha nem feszítette hátrafelé magát kézben, nem tartja oldalra a fejét, és a kis öklét is elkezdte időben kinyitni. Eddig nyugodt voltam, úgy gondoltam, hogy csak erősebb mint a kortársai, és jó mozgású. Kedden a csiribirin egy gyógytornász anyuka megfogdosta ruhástul, kérdezett pár apróságot, és megnyugtatott, szerinte rendben van minden. Az egyetlen ami "tünetként" megemlíthető, hogy két és fél hónaposan átfordult, ami arra utal, hogy kötöttebbek az izmai egy picivel az átlagosnál.

Ennek ellenére bennem volt a félelem, hogy valamit mégiscsak talál majd a gyógytornász, hiszen nem értek ehhez a területhez, és a finomságokat nem láthatom. Arra is felkészültem, hogy Mimó sírni fog végig, bár elfogadni nem sikerült. Sőt azt is elrendeztem magamban, hogy esetleg betegnek címkézhetik. Ezzel a csomaggal indultunk el délelőtt, és végül a puttonyomat otthagyhattam.

A választott gyógytornászunk a Dévény módszerrel dolgozik. Több kör lefutása után találtunk rá, mivel akihez szerettem volna menni, idén már nem tudott időpontot adni, maradt az ismeretlen, de helybéli szakember. Andrea kedves és határozott, a gyerekeim azonnal kinyíltak neki, Mikolt sírás helyett végig mosolygott, gőgicsélt. A kérdéseimre minden választ megkaptam, és a félelmem, hogy pénzért sokszor kell majd jönnünk teljesen alaptalannak bizonyult. Mindenhonnan jól megmozgatta a kisbabánkat, megnyomkodta, tornáztatta, közben végig beszélt hozzá, és hozzám is, amiért külön hálás vagyok. (itt jöhetne egy szösszenet a szakemberek hümmögő kommunikációjáról... brrr.)

Az eredmény: Mikolt valóban egy cseppet kötöttebb, mint az átlag, de nem lényeges az eltérés. Letapadása nincs, és azon kívül, hogy figyelni érdemes, nem kell többet vinnem, csak ha negatív változást látok a moszgásfejlődésében. A masszírozás, és az úszás valószínűleg nagyon hasznos, ezeket továbbra is végezzük majd.

Hannának annyira tetszett a hely, az eszközök, és a vizsgálat is, hogy Andrea őt is megnézegette, és egy kis harántsüllyedést talált nála. Vagy mondjuk inkább, hogy még mindig nem elég mags a boltív a talpán, bár az apukájának sem volt soha. Azt javasolta, sokat mezítlábazzon, ne hordjon harántemelős cipőt, (nincs neki olyanja...) és minél több egyeneltenséget keressünk a lábacskáinak, amin erősödhetnek.

Lehet pl ilyen ún. multiaktív félgömböt venni neki, amin itthon is járhat, játszhat.

2008. november 12., szerda

Kicsi lány


Mikolt ma addig ügyeskedett, míg nemét bizonyítandó, a kedvenc virágjának kerek részét karkötőként a kezére nem húzta. Aztán persze kezdődött a harc, végül a virág megadta magát, és egy kóstoló erejéig Mikolt szájában tette hasznossá magát.

Őszinteség

Az elalvás nem megy nálunk gördülékenyen, főleg Hanna nehezíti meg minden este. Ma például újra előkerült a szivacs, azon feküdt, mikor Dani kijött tőle, én meg bementem hozzá. Fekszünk a sötétben, mire Hanna feltérdel, odajön, és motyogja:
- Pici puszi. (mostanában ezzel játszunk, nagy vagy kicsi puszit lehet kérni. Nagyon tetszik neki, és ügyesen ad ő is ilyet vagy olyat)
Cuppant egy leheletnyit, aztán visszakúszik. Kis idő elteltével:
- Mama menj ki.
- Alszom...
- Neee, menj ki.
- Jó, de akkor te aludj.
- Nem.
- Hát akkor mit fogsz csinálni?
- Sétálok.
:):):)

Gyorsan gyorsan...

- Gyorsan, gyorsan, csöpög a szopi... - kiabál, mikor elkezdem Mikoltot etetni a kanapén. Elrohan és egy textilpelussal jön vissza. És tényleg szükséges. :)
- Gyorsan, gyorsan, csöpög a gyurma... - és kuncog a saját viccén.
Játszik, aztán odajön, megnézi kis Mimit, aki még mindig eszik. Mikolt ránéz, mire Hanna megilletődve odébb somfordál. A kicsi persze tekereg, hogy lássa, merre megy a nagy. Hanna visszalopózik, megsimogatja a kis buksit és suttogja neki:
- Bocsánat Mimi.

2008. november 11., kedd

Pizsizavar

Hanna ül a kiskádban, Dani pedig öltözteti Mikoltot fürdés után a pizsamába. Jelen esetben két különböző mintájú darabról lévén szó, a megfelelőbe húzza be épp a kis lábat. Hanna összevonja a szemöldökét, majd halkan, de annál nagyobb bizonyossággal szól:
- Bocsánat.... az a Hannáé.

:):) Nem érti, hogy miért fuldoklunk Danival a nevetéstől.

Legyőztük

Rossz az, amikor az ember gyereke sír... Az még rosszabb, ha nem tudja, miért. A legrosszabb pedig az, amikor azért sír, mert éhes, és nem tud neki eleget adni. Legalábbis nekem. Hannánál három hónapos és majdnem két hetes korában történt, hogy először adtam neki cumisüveget, azért, mert nem volt elég a tejem. Akkor már egy pár napja minden alkalommal hátrafeszítette magát evés után és úgy üvöltött, mint akit nyúznak. Nem értettem miért, csak aznap este, amikor szopi, majd 70 ml pótlást követően elaludt, mint egy kis újszülött. Én pedig csak sírtam, kicsit a saját bénaságom miatt, kicsit azért, mert tudtam, mostantól így lesz ez, és leginkább azt hiszem azért, mert akkor értem meg igazán anyának, fogtam fel, hogy ez a kis csecsemő sokkal okosabb nálam és ha figyelem, megértem, tudni fogom, mit tegyek.

Onnantól minden este kapta a lefagyasztott anyatejet, és csak bíztam benne, hogy kitart a mélyhűtőben várakozó aranytartalék, amíg szüksége van rá. Szedtem homeos bogyót, ittam a teát és megvettem a more milk plus nevű csodatablettát is, aminek köszönhetően nem apadt tovább a tejem. Amikor hat hónapos korában Hanna egyszer csak nem kért délben cicit, tudtam, nyertünk, és nem is kért onnantól üveget. 16 hónapos volt, amikor elválasztotta magát, Mikolt segítségével, akinek akkor nagyobb szüksége volt a szervezetem energiáira mint a nagyobbiknak. A maradék tejecskét pedig Marcinak adtuk, így lett Hannának egy tejtestvérkéje.

Akkor megfogadtam, Mikolttal más lesz, soha nem nézem majd az órát, nem számolom az evések számát, gyakoriságát, szorgalmasan szedem a csodabogyót és fejek a legelejétől, amíg el nem érjük ezt a bűvös kort vele. Megnyugodtam mikor ugyanolyan temérdek volt a tej a születésétől kezdve és tudtam fagyasztani is bőven. Tudtam, hogy elég lesz, mert másképp szopizik, mint a testvére és mert én is más vagyok már. És mégis bennem volt a félsz egészen máig. Sokan sokfélét tartanak arról, kell-e fejni, vagy jobb rábízni a szervezetre és a babára, hogy megtermeljék közösen a magukét. Hogy a fejés mennyire hasznos, azt csak ma tudom igazán, amikor Mikolt három hónapos és két hetes, vagyis mától egy mumussal kevesebb jut nekünk... És két tejtestvérkével több.

2008. november 10., hétfő

Ügyesednek

Hanna ma a tücsökzenéről hazaérve jelezte: "Pisis a gyerek." Kérdem melyik, hát "a Hanna". És tényleg jól átázott a nadrág, ami annyira zavarta, hogy a levetkőzéshez rá sem akart ülni a fenekére. Örülök, hogy ennyire zavarja, sőt, ha nagydolgát végzi, már elbújik, és nem szereti, ha figyelem. Elküld.
Levettük az elázott ruhákat, pelust, majd felajánlottam, ha van kedve, bugyit vehet. Kérte, és rohangált örömében egy szál bugyiban. A lelkére kötöttem, szóljon, ha pisilnie kell, hogy a szép bugyija ne legyen megint csurom pisi. Ebédeltünk, közben szólt: "Pisi" (máskor azt szokta mondani: "Szólok" :):)) Kikaptam a székéből, ráült a bilire és lőn. Ügyes. :)

Tegnap este a fürdőszobában készülődtünk esti tisztuláshoz. Hannát mostanában nem vetkőztetjük amíg Mikolt nem végez, mert ki-be mászkál a nagykádból a kiskádba, a zuhanyzóba, vagy épp kirohan a nappaliba, vizesen. Így viszont eljátszik bent, várja a sorát, és a legszívesebben a kiskádban fürdik ő is. Várom már, hogy Mikolttal együtt tudjanak nagykádazni... Dani fürdette a kicsit, én zuhanyoztam, Hanna pedig nekilátott, hogy megszabaduljon a ruháitól. Először a harisnyáját vette le, teljesen egyedül, úgy, hogy a popsijánál kezdte, aztán a kisbodyból is sikerült kibújnia. Ma először tudott teljesen egyedül tökéletesen levetkőznie.

Mikolt pár napja igyekszik megfogni a virágot, ma sikerült először tökéletesen, nem is eresztette egy darabig, szájába gyömöszölte, rágcsálta, és közben nagyokat kurjongatott örömében.

2008. november 9., vasárnap

Hármasban

Töltöttük a mai napot. Hannát a nagyszülei elvitték, délelőtt az állatkertben jártak, aztán náluk aludt ebéd után, és csak ébredés után mentünk érte. Nagyon jól mulattak, Hanna ragyogott az örömtől, amikor mesélte, hogy etettek zsiráfot, a majmok ugráltak a fán, hogy az elefánt felébredt és a halak (fóka) kiugrottak a vízből. Nekem pedig fantasztikus élmény volt hallgatni, ahogy mondja, gondolkodik, és látni, hogy örül, és hogy jól érezte magát. Csak néhány alkalommal tört el a mécses, és mondta, hogy "mama menni hazsa", de az sem tartott sokáig.

Mi pedig eközben az Andrássy úton sétáltunk, ismerősökkel találkoztunk, ittunk egy tejeskávét a Karmában, ami már nem a régi... és kacarásztunk a pincéren, aki valószínűleg a kidobó ember pozícióból tornázta fel magát idáig, bár ne engedték volna... :) Mikolt remek helyet talált a nézelődésre, és ki is használta a nem minden nap adódó lehetőséget, tágra nyitotta a szemeit, és figyelt.
Barátokkal ebédeltünk, találkoztunk Pannával is, aki csak két hónappal idősebb Mikoltnál. A két kislány érdeklődve méregette egymást, bár Pannának Mikolt cumija egy idő után izgalmasabb volt, mint a használója. Megcsodáltuk Manu gömbölyödő pocakját is. Réteseztünk a Normafánál, sétáltunk egy nagyot, és úgy elrohant az a pár óra, hogy mehettünk is Hannáért.

Mikor megérkeztünk épp felébredt, örült nekünk, de az első kérdése ez volt: "Mimi?" Mikolt az autóban aludt és nem volt szívünk felébreszteni. A mobiltelefon új felhasználási módját fejlesztettük ki, köszönet a t-online családbarát csomagjának ingyen, az egyik készülék az autóban, a másik kihangosítva a nappaliban. :)

Számítottam rá, hogy bármennyire is zökkentőmentesen telt a nap, kapunk egy kis büntetést. Este egy kis sétát tettünk, Hanna motorral kirobogott az úttestre, a kereszteződésben értem csak utól. Arra számított, hogy mérges leszek, készült is a hisztire. Azzal sikerült végül leszerelnem, hogy miután elmondtam, hogy nagyon féltem, és nagyon megütheti egy autó, hogy szóljon, ha bárki gyerek az úttesten motorozik, mert azt nem szabad. Így végül csendes aszfaltrafekvés, motordöntögetés lett csak a hisztiből, és pár perc múlva már meg is lehetett ölelgetni. Este pedig le kellett feküdnöm vele az ágyba, és nem is engedett ki, míg el nem aludt.

Hannaszáj

A lépcsőházban hazafelé jövet leesett Matyi, a Lúdas, a báb, Hanna aktuális barátja. Hanna felveszi, nagyon komolyan és az egész szívével megölelgeti, megpuszilja: "Matyi ne sííírj, menni haza, ebéd, alszik, jóóóó?" Ezt a jót pont úgy mondja, mint ahogy mi szoktuk.

Ma délután a nagypapát túrta ki a fotelből. "Napapa nem ide, Hanna nem fér mellé." Aztán bukfencezik egyik fotelből a másikba, közben elhangzik, hogy nagypapa a földön elfér, majd magára mutat: "Hanna, ő, cica. Miááááu."

Este Mikolt éhesen sírdogál a nappaliban, Hanna velem a gyerekszobában. Kérem, menjen szóljon hogy mindjárt megyek és megetetem. "Mikolt ne sírj, mindjárt jön a mama." Dani kérdezi tőle, hogy jön megetetni? "Mikolt éhes."

Simogatja Dani arcát, aki épp előtte borotválkozott: "Papa nem szőrős, nem szúr." Majd kicsivel odébb talál egy kis területet, ami kimaradt, azt is megsimogatja: "... kicsit szúrós"

2008. november 8., szombat

Ágota

Jó régen nem találkoztunk vele, pedig nagyon szeretjük. Én már 18 éves korában a szívembe zártam, olyan igazi vagány kamaszlány volt akkor, kicsit biztosan magamra ismertem benne. Tanítottam, ő meg nem tanult, de ennek ellenére mindig jóban voltunk. Aztán tanította más, és végül csak felvették. Most végez, felnőtt lett, és maradt ugyanolyan vagány, érzékeny és nagyszerű, amilyen volt. Mikolt születésnapján ünnepli ő is az évei fordulóját, hihi.

Nem csoda, hogy családunk ifjabb tagjai szívébe is hamar belopta magát. Reggel Hannával kettesben mentünk elé a buszhoz, hogy megmutassuk neki a csacsikat, motorozzunk, levegőzzünk együtt, a találkozástól egészen a Vadasparkig, az én nagydumás sajtkukacom szégyellősen pillogott, szavát nem lehetett venni. Aztán negyed óra elteltével kezdett oldódni, és mire délben hazaértünk, már csak Ágota vehette le a cipőjét, ő kellett a kézmosáshoz, evéshez és a bilizéshez is ő kellett volna, de erről lebeszéltem... Sőt játszani is együtt játszottak. Hannának csak néhány kiválasztottja van, akivel ilyen szoros barátságot köt. Peti az egyik, és Ágota most a második. Van bennük közös, mégpedig az a végtelen nyugalom, ami bennem és Daniban sincs meg igazán. Hanna pedig szívja magába belőlük ezt a csodát, és lelassul, figyel, megnyugszik ő is.

Arról pedig már csak egy mondat, hogy a nyakláncot, amit hozott Hannának, nem lehet levenni róla, és a Szalóki Ági cd, ami nekem is hatalmas ajándék, egyfolytában szól... Este pedig, mikor Hanna mellett fekve vártam az álommanókat, a fülembe suttogott: Ágota, ebéd, pizza... Ha ez így megy tovább, hamarosan újabb randit kell kérnünk tőle. Én cseppet sem bánnám... :)

2008. november 7., péntek

Változások

Mikolt nő és ezzel újra és újra megtapasztalom, hogy minden csak időszakos.
A napokban az alvás a változás tárgya, ami ebben a családban nem is olyan meglepő. :) Azért Hannához képest még mindig felér egy szanatóriumi kúrával a Mikolttal töltött éjjelek közül bármelyik.

Az éjszakai kettő helyett mostanában legalább háromszor szopizik, a hajnali evészet pedig egészen hosszúra nyúlik. Gyaníthatóan azért, mert egy ideje ilyenkor fekve adok neki enni, amibe mindketten belealszunk, én 2 perc alatt. Hogy ő meddig van ébren nem tudom, de amikor egy óra múlva magamhoz térek, még mindig cicvel a szájában fekszik, csukott szemmel. Ilyenkor igyekszem minél észrevétlenebbül lecsatlakoztatni magamról, és alszunk tovább szoros testkontaktusban. Dani irigykedik is reggelente... :) Lehet, hogy ideje lenne áttennem őt a kiságyba, de ahogy Hannánál azt éreztem, menni akar, Mikoltnál azt érzem, maradna még. Ahogy most alszunk, úgy tűnik, hogy hajnalban úgy is átvenném magunkhoz.

A másik újdonság, hogy amióta náthás és nem kap rendesen levegőt, kevésbé tud hason aludni. Minden altatásnál sírt, Dani ezért a hátára tette a minap, hogy hátha nem álmos még, hadd nézelődjön, majd pár perc múlva így találtam. :) Mivel a kis papagájunk eddig mindig letakarva szunyókált, nincs is róla alvós kép egy jó ideje. Most készült.

Mikolt a héten volt 100 napos. A jeles fordulóra tartogatott egy kis ajándékot, először életében sikerült megfognia, majd a szájába gyömöszölnie a virágot, ami a pihenőszékére van rögzítve. Ma pedig Hanna bábozott neki egy lóval, amit szintén megfogott és megkóstolt. A zajos kép a nagy igyekezetet hivatott ábrázolni, a másodikon pedig a mozdulat kidolgozottságának hiányosságait igyekszik pótolni hosszúra nyújtott nyelvvel.


És hamár a mozgásnál tartunk. Jövő héten elviszem Mikoltot masszíroztatni, úgy tűnik kicsit kötöttebbek az izmai a kelleténél, emiatt is lehet, hogy ilyen hamar át tudott fordulni a hasáról a hátára. Nem gyakran, de időnként bemutatja, hogy még mindig tudja. A produkciónak persze nagyon örülök, a kötött izmoknak pedig segítünk ha szükséges.

2008. november 6., csütörtök

Story about the Gumbie

Az úgy kezdődött, hogy egy csendes délután kinéztem az ablakon. Sütött a nap, és elméláztam, vajon meddig marad még a meleg. Majd, hogy a kérdésemre választ kapjak, felkerestem az egyik meteorológiai oldalt és azon nyomban meg is rémültem. Ha elhiszem, akkor jövő héten itt a tél. Megszokhattam volna már, hogy az ősz és a tavasz néhány napnál nem tart tovább...

A közeledő tél híre egyben arra is rádöbbentett, hogy a hirtelen megnyúlt elsőszülöttem ruhatára egyelőre viszonylag hiányos, azaz csak derékig megfelelő. Előrelátó szülőként és fejet hajtva a legbelső kényszeremnek, már júliusban vásároltam kályhameleg télikabátot, meg hozzá illő sapkát és sálat. Hiába meresztgette a szemét Danim, amikor Hannával kibontották azt a csomagot, amit a nyár közepén hozott Marika néni a postásunk, és mondogatta, hogy normális ember ilyenkor fürdőruhát keres a gyermekére, eddig még mindig bevált az egy évszakkal előre vásárlás. Azért leállítottam magam, így kimaradt a bélelt nadrág és a bakancs. Ez utóbbi a legsürgetőbb, mert a harisnya+nadrággal egész jól elleszünk egy ideig.

Bakancs, bakancs, egyáltalán nem egyszerű megtalálni a megfelelőt. Először is, mert utálom, és nincs is rá sem időm, sem módom a két gyereket a városba citálni, és boltról boltra hurcibálni, arról nem is beszélve, hogy el sem tudom képzelni Hannát, ahogy hosszasan válogat velem a különböző méretű és fazonú kínálatból. Apropó kínálat... Amiből tehetem, magyar terméket vásárolunk, de a ruha, meg a cipő, ja és a játékok nagy része nem itthonról való. Egyszerűen sírhatnékom van az itthon kapható termékek ár-értékarány viszonyától. Nem vagyok meggyőzhető, hogy tizenezer forintért vegyek bármit Hannának, amit egy szezon alatt fog hordani... Arról pedig nem is szólnék, hogy a minőség kérdésében hol húzódik a tűréshatár nálam példul cipő tekintetében... Pedig azt hiszem nem is olyan nagy elvárás, hogy kénylemes, tartós, vízhatlan, bélelt (ha lehet teljesen, nem az orr részt hifelejtve), viszonylag csinos, de nem csicsás, és megfelelő árfekvésű legyen. Vagy ez, vagy az mindig hibádzik.

És akkor össze is foglaltam, mire vágynék, egyet kifelejtettem, legyen könnyű. Na akkor irány az internet, lehet keresni. Azért még idén is megpróbálkoztam a siestával, tavaly ilyet hordott Hanna és nagyon szerettem, de idén azt a fazont nem lehet kapni, a többi meg vagy nem szép, vagy ölég drága... 16... Viszont van náluk motorozáshoz hibátlan cipővédő!!! És akkor bevillant a Crocs. Biztosan csinálnak télire is lábbelit gyerekeknek. Nekünk nyáron nagyon bevált a mary jane, hátha. És tessék. Itt a crocs nadia fantázia nevű csízma-bakancsa. Pehelykönnyű, vízhatlan, és 50 dollár. Plusz posta... Úgyhogy felejtő, bár ez még mindig nem 16ezer. A hosszas kutatómunka eredménye végül a Gumbie, vagy gumboot, ami olyan, mint egy gumicsizma és egy téli magasszárú cipő keresztezése. Van belőle gyerek meg felnőtt méret, 7 féle szín, és 16 angol font+postáért az ebayen azonnal megvásárolható. Az egyetlen bajom csak annyi, hogy a gumi részén nem ilyen szőrösbéléses, úgyhogy nem tudom, jó lesz-e hóban sétálásra... Dani megszavazta, nekem még kell rá aludnom egy párat.

2008. november 5., szerda

Majdnem tavasz

Ha nem tudnám, hogy november van, akkor csak a levelek színe miatt derülne ki, hogy jelenleg ősz van, nem pedig nyár eleje. Két éve már hóban jártunk, tavaly ilyenkor pedig fagyoskodtunk, áztunk. Biztosan hiányozna a tél, ha nem lenne, de kibírnám nélküle.

A múlni nem akaró napsütéses időt kihasználva (és nem kevésbé Dani "szabadságát") kirándultunk egyet. Mennyire szeretem, hogy tőlünk bármerre is induljunk, mindenhol erdőben vagyunk 5 perc alatt. Mikolt az autóban elaludt, úgy kötötte a hátamra Dani, hogy fel sem ébredt. Ezzel a hátizsákkal a világ végéig el tudnék gyalogolni, cseppet sem nehéz, sőt kimondottan kényelmes. Az pedig, ahogyan néha hangosabb halkabb horkantásokkal adja tudtomra hogylétét, egyszerűen mosolyfakasztó. :)

Az őszi erdő Hannából a legjobb formáját csalta elő, se egy nyafogás, se egy hiszti. Lábon sétálta végig a majdnem másfél kilométert, sőt út közben versenyt futott az állítólagos bogárral, aki amúgy elbújt, mert fáradt és alszik. Nagy fát keresett, amire felmászhatna, aztán beérte egy kisebb bottal, amivel viszont remekül lehetett az avarban bogarászni, rajzolgatni. Megvizsgált minden bokrot, virágot, öröm volt látni, ahogy élvezi a jó időt, a rohangálást, na meg hogy együtt vagyunk mindannyian.

2008. november 3., hétfő

Az a fránya...

Mikolt életében először "beteg"... Hanna megfázásának nátháját sajnos nem tudtuk időben megállítani és a pici is elkapta. Olyan rossz látni, hallani, ahogy szörcsög, nem kap levegőt rendesen, és kínlódik miatta. Most szembesültem azzal, mennyire jó, hogy Hanna már fújja az orrát.

Mikoltnak viszont porszívózni kell, aminek egy cseppet sem örül. Annyira kikészül tőle, hogy hatalmas könnyekkel zokog, jó ideig meg sem lehet vígasztalni, és a nagy sivalkodásnak persze újabb kiszívandó adag az eredménye. Hanna ilyen korában érdeklődéssel figyelte a műveletet, sőt a Fluimaret kifejezetten viccesnek találta.

Éjjelre odáig fajult a nátha, hoyg többször felsírt, mert nem tudott aludni tőle, én meg törölgettem a kis nózit, és a porszívózást elhagytam, hogy Hannát, akinek mostanában horroréjszakái voltak ne ébresszük föl... Hajnalban mégis muszáj volt...
Homeopátiát adok mind a kettőnek, és reménykedem, hogy nagyon gyorsan lecseng ez a nyavaja, és nem jön új a helyébe...

KALIUM BICHROMIKUM (9-15CH, 3x5 golyó)
Ha az orrfolyás sűrűbb, zöldes-sárgás, nyúlós, kis dugókat fúj ki.
PULSATILLA PRATENSIS (15CH 2-3x5 golyó)
Éjszakai orrdugulás, reggelre sárgás, sűrű orrváladékozás.
APIS MELLIFICA (15CH!! 4x5 golyó!!)
Magas láz, orrdugulással, ha a beteg kevés hideg folyadékot iszik.
ATROPA BELLADONNA (9-15CH 2-4x5 golyó)
Száraz köhögéssel kísért torokgyulladás esetén, illetve gyulladásos tünetekre, hirtelen hőemelkedésre, lázra és az ezzel járó levertségre, túlérzékenységre fejfájásra adaható.
SAMBUCUS NIGRA (9-15CH, 3x5 golyó)
Szipog, szörcsög, de keveset tud csak kifújni. Ez a szer enyhíti az orrdugulást és a náthás váladéktermelődést.
ALLIUM CEPA (9-15CH, 3x5 golyó) vagy SABADILLA (9CH 3x5 golyó)
Ha sokat tüsszög, bő, vizes orrfolyás a panasz.
MERCURIUS SOLUBILIS
Ha a zöldes nátha mellett torokfájdalom, megnagyobbodott, fájó nyaki nyirokcsomók észlelhetők, lázzal, éjszakai, megkönnyebbülést nem hozó izzadással.
HOMEOGÉNE 9
Komplex, a torokgyulladás tüneteinél érdemes hamar elkezdeni.

Minden évben van egy nap

A mostaniban három, amikor Hannát ünnepeltük, szombaton példul a nagycsalád. Jó féle hagyományt indítottunk el, amikor tavaly az egész famíliát meghívtuk hozzánk. Nagyszerű együtt lenni, látni mindenkit egy szobában, tudni, hogy egyszer egy évben biztosan találkoznak azok is, akik amúgy nem biztos, hogy látnák egymást. 16an lehetünk, ebből idén Ferit, Marcit és Petit hiányolva 13an voltunk, összesen 4 generáció. A dédi is eljött, mi pedig örültünk.

A pénteki összszületésnapozásból megmaradt reflexszel Hanna mindnekinek kiosztott egyet egyet a nagyszőnyegre felhalmozott ajándékok közül, a legtöbbet idén Manó kapta, akit Hanna módszeresen Csillázott. :) Bár mindenkitől csak egy egy dolgot kapott, kivéve a nagyszüleit :) így is rengeteg bontogatnivalója volt. A két nagy kedvenc egy bababölcső és egy szeletelhető fából készült szülinapi torta voltak, de kapott még bábokat, könyveket, gyurmát, és dominót is.

Közben Mikolt kézről kézre járt, aki csak tehette, megszeretgette a legkisebb, mosolygós, bújós kisemberünket.

Készült egy csomó kép, majd Hanna elfújta a gyertyákat a tortáján, aztán meg is kóstolta, ahogy azt illik, előbb kézzel, aztán villával is.

Jó volt együtt, köszönjük a finomságokat, no meg a jó társaságot. Jövőre veletek ugyanitt :):)