Annyit, de annyit drukkoltam, gondoltam, hogy már nagyon nagyon jó, hogy végre ők is idekinn vannak! :)
Isten hozta Bercit, aki tegnapelőtt, vagyis augusztus 14-én, és Vilmót, aki ma, vagyis augusztus 16-án érkezett. Kerek a világ! :)
2008. augusztus 17., vasárnap
2008. augusztus 15., péntek
A visszatéréshez még...
Feldmár szerint ahhoz, hogy egy férfi és egy nő igazán házaspár lehessen, meg kell halnia az énnek, meg a tenek, és meg kell hogy szülessen a mi. Szükségszerűen a mi mindig túlmutat az én és a te valamikori minőségén, és egy másik dimenzióban értelmeződik újra. Amennyiben ez nem jön létre, a kapcsolat halálraítélt.
A család születésekor a kettes mi-ből egy hármas alakul, ennek is meg kell születnie, és amikor egy újabb kis élet érkezik, akkor a hármasnak kell négyessé születnie és így tovább. Ha ezek a változások nem történnek meg, ha pl. a hármas ugyanúgy próbál működni, ahogyan a negyedik családtag érkezése előtt, akkor a frissen érkezett úgy érezheti, ő felesleges...
És mivel minden születés fájdalommal is jár, ezt a család kialakulásánál sem spórolhatjuk meg. Van ahol kisebb surlódások vannak csak ilyenkor, és van, hogy nagyobb viharral jár a változás. És ahogyan mindenki szubjektíven éli meg a családot, és a benne elfoglalt helyét is, a változások sem egyformán hatnak a tagokra.
Nálunk úgy érzem, Hanna az, akit az új helyzet leginkább megdolgoz, de nagyon szép, ahogyan alakul, idomul a változáshoz. Az első hét Mikolt szeretgetésével, és a nem alvással telt. A másodikon teljesen kifordult önmagából, mintha a nagy szeretgetés mellett muszáj volna kiadni magából a felgyülemlett feszültséget, méghozzá a legszélsőségesebb megnyilvánulásokban, amik rá addig nem voltak jellemzők. Földhözverés, sikítás, hiszti. Mikoltot sosem bántotta, leszámítva némi fejecskelökdösést igazán fáradt állapotban.
Mára, a harmadik héten ott tartunk, hogy rendesen eszik, mondjuk rendesen alszik, lehet vele beszélni, és már nem foglalkozik annyit a picivel. Ha igen, még mindig anyáskodó, ölelgeti, finoman puszilgatja, visszaadja a cumiját, vagy meg szeretné etetni. Emellett elkezdett a saját babáival játszani, pelenkáz, fürdet, öltöztet. Esténként pedig hozzámbújik, amikor elalszik, ma a karomra tette a fejét, egészen az arcomba bújt, kaptam cumispuszit is...
2008. augusztus 13., szerda
Visszakaptam Hannámat
Ma délelőtt hármasban voltunk, Dani dolgozni ment. Mikolt 9kor ébredt, megetettem, majd magamra kötöttem, Hannát pedig kézen fogtam, és levonultunk a játszótérre. Mimóka végigaludta azt a majdnem két órát, amit lenn töltöttünk, Hanna pedig olyan jó gyerek volt végig, mint Mimóidők előtt. Várt a sorára, lejött a csúszdáról, amikor kértem, és nem vitatkozott a hazainduláskor sem.
Itthon elszakadt a cérnája, amire rátett egy lapáttal az is, hogy a hazaúton már az udvarban elesett, vagyis hátrabucskázott, mikor a motorját akarta felcipelni a lépcsőn, és beverte a fejét is. Betettem magunkat a zuhany alá, (jól megfogott minket a nap, amire nem igazán számítottam, kis lelkiismeret furdalásom is van emiatt...) ő meg visított. Kis Mimike a pelenkázón pillogott, olyan nyugodtan, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy most hiába kérne bármit... Szegénykém.
Miután végre sikerült megnyugtatnom a zokogó nagyobbat, a kicsi kezdett rá, teljesen jogosan, éhes volt. Szerencsére anyukám épp befutott, hogy segítsen a legkritikusabb déli másfél órát abszolválni, így nagyjából sérülésmentesen telt az ebédelés, ebédeltetés. Csak a tejecske folyt itt is ott is, (Hanna egyik leglátványosabb Mimieffektusa, bár regressziónak nem nevezném azért, hogy napi kb. egy liter tejet legurít, mióta a picitől látja, hogy az tejecskén él...) viszont annyi paprikás krumpli fogyott, mint máskor mondjuk három nap alatt. :) Jó volt látni, hogy megjött az étvágya.
Ennek tudható-e be, nem tudom, de jól aludt, és az ébredés után a hűtőben jól szétnézve virsli mellett döntött uzsonnaként. Nem bántam, legalább végre eszik... És mert tele lett a pocak, teljesen jól kezelhetővé vált, lehetett vele egész délután beszélni, figyelt, válaszolt, hiszti, és földhözcsap(k)ódás nélkül.
Jajj úgy szeretném hinni, hogy ez így folytatódik majd... :) 10kor már aludt... Jó, egy picit hisztizett előtte. :)
2008. augusztus 12., kedd
Van már
Pöttöm Mikolt két hetes
Eltelt még egy hét, és Mikoltnak megérkezett a hangja is :) Még mindig nagyon sokat alszik, de mostanában, ha fenn van, és épp nem szopizik, akkor inkább kézben van, kevesebbet nézelődik el magában. Nem bánom, ha épp nem kell a másik kezem is valamihez... :)
A nappalok nagyjából rendszertelenek egyelőre, mert nála az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem, így van, hogy három óra is eltelik, mire jelentkezik az adagjáért, és van, hogy másfél óra fennlét után még kér egy picit. A szopira egyébként is jellemző, hogy Mimó szeretne komótosan eszegetni, de a szájába ömlő tejtől ez megvalósíthatatlan, így aztán próbálkozik egy darabig, majd fuldoklik, és feladja. 10 perc elteltével újra próbálkozik... :) Én pedig egyfelől örülök, hogy ennyi a tej, másfelől sajnálom szegényemet. A déli időszak az egyetlen, amit kicsit igyekszem szabályozni, hogy a lányok egyszerre aludjanak, mert úgy nekünk is van szusszanásnyi időnk egymásra, meg alvásra is akár...
Az egyetlen félelmem is a tejjel kapcsolatos, hiszen Hannának háromésfél hónapos koráig tudtam kizárólag ciciből biztosítani az élelmet, aztán csak a napi lefejt valamennyi, és a mélyhűtőből származó aranytartalék menetett meg bennünket a tápitól. Így aztán most is fejek, szépen sorakoznak a pincében az utánpótláshoz szükséges tejecskék, (2,5 liter...). Aztán ha mégis elég lesz a cici is, valaki megkapja majd tőlünk a maradékot, mint anno Márton tejtesónk. :) Így viszont nem áll be a kereslet kínálat, és csak ömlik a tejci, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Mérlegünk nincs, és nagyon élvezem, ahogy rajtam kívül mindenki aggodalmaskodik, hogy vajon hízik-e rendesen, de már többek mondták, hogy kerekedni látszik, és ahogyan eszik, alszik, mosolyog, úgy érzem, a lehető legjobbdöntés volt részemről a mérleg negligálása. Amúgy pedig mindenkinek a megnyugtatására ma a védőnőnél jártunk, méreckedni, mert ma kellene elérni a születési súlyt, vagyis 3400 grammot. Nos Mikolt 3710 grammot nyom, és 55 cm lett, vagyis 1 cm-t nyúlt, és fél kilót hízott a születése óta.
Az éjjelek még mindig nyugisak, eszik, alszik, kivéve tegnap, amikor a nagy levegőzésben olyan sokat aludt délután, hogy éjjel kellett pótolnia a kimaradt nézelődést. Így hajnali 5 és negyed 7 között ez volt a program. Én néha kinyitottam a szemem, megnézni, ébren van-e még... :) Végül 9kor kelt. Este fél 10 felé alszik el, és rendesen 4 óra elteltével ébred először, innentől pedig másfél két óránként. Míg vissza is alszik nem zavar. Hannához amúgy is kelni kell. Mivel hason altatom, a háta is megerősödött már annyira, hogy több mp-ig is tartani tudja a fejecskéjét. A kép vicces a közeli fotózás miatt, de a lényeg... hogy a válla is meg van már emelve. :)
Fürdeni szeret, bármilyen fáradt is, egy pici nyekergés után negyed órát lubickol Danival, míg mi Hannával zuhanyzunk :)
Szemszínkérdésben még mindig nem döntött :) Majd idővel, így jelenleg huskikisasszonynak is hívjuk :) A haja viszont határozottan világosodik. Kezd kirajzolódni a szemöldöke, és megjelentek a szempillák is, napról napra több és hosszabb :) A bőre is tisztul, helyenként már egészen fehér :)
Ja, és a a babaslingsről... Újra bebizonyosodott, hogy nagyon jó választás volt, Hanna után ő is szereti. illetve belekerülni nem, benne lenni igen. El is alszik benne, így van két szabad kezem, és egy alvó babám egyszerre. Sőt még szopizni is tud benne, ma pl. a védőnőtől jövet sírdogált, így aztán a sling takarásában odaadtam neki a cicit, és sétáltunk tovább. Zseniális.
2008. augusztus 10., vasárnap
Egyik szemem kék
Mikolt egyik szeme kék, a másik pedig barna :) Annyit aludt eddig, hogy csak most vettem ezt észre. Ma Dani is megerősítette, hogy nem én látom rosszul, hanem valóban. A jobb szeme zöldesbarna, a bal pedig szürkéskék. Lehet, hogy ez a kékből való átmenet, de mivel Hannának kifejezetten kék szeme volt, nem tudom, hogyan alakul ki végül a végleges szín...
2008. augusztus 9., szombat
Testvérkocsi
Őszre ébredvén nem maradt más program, minthogy valami olyan helyre menjünk, ami Hannának is program, meg mi is intézünk valamit.
Mikoltot beöltöztettük, nem kis kihívást jelentett találni valamit, ami nem esik le róla, olyan kis vékonyka, hogy minden ruha iszonyú bő rá, nagyon édes, ahogy lógnak rajta a göncök... Hiába van már legalább 56 cm :) a h&m-es 50es kisnadrág majnem hogy törökbugyogó rajta. :)
Végül a Brendonban kötöttünk ki, Hanna Danival csúszdázott, mi pedig Mimivel a testvérkocsi project kivitelezésén dolgoztunk. Mit ne mondjak, bár a felhozatal kicsit jobb, mint az elmúlt években, még mindig a legtöbb vagy minőségében, vagy színében nem állta ki a próbát... Ami igen, az megfizethetetlen, illetve nincs belőle dupla babakocsi. :( Végül a szívem is, meg az eszem is egy maclaren mellett voksolt, Mimót is belepróbáltam, aztán Hanna is beleült. Mondhatnám tökéletes... Még szerencse, hogy olyan vékony alkatúak a lányok, mert ez a kocsi így duplán is csak olyan széles, mint egy concord. :)
Viszont sokba kerül, úgyhogy idehaza az ebayen kutattam... Majd meglátjuk melyik lesz végül, mert van kétféle is ami szóba jöhet, mindenesetre az ebayen lehet olcsóbban kapni, mint a brendonban :)
Mikoltot beöltöztettük, nem kis kihívást jelentett találni valamit, ami nem esik le róla, olyan kis vékonyka, hogy minden ruha iszonyú bő rá, nagyon édes, ahogy lógnak rajta a göncök... Hiába van már legalább 56 cm :) a h&m-es 50es kisnadrág majnem hogy törökbugyogó rajta. :)
Végül a Brendonban kötöttünk ki, Hanna Danival csúszdázott, mi pedig Mimivel a testvérkocsi project kivitelezésén dolgoztunk. Mit ne mondjak, bár a felhozatal kicsit jobb, mint az elmúlt években, még mindig a legtöbb vagy minőségében, vagy színében nem állta ki a próbát... Ami igen, az megfizethetetlen, illetve nincs belőle dupla babakocsi. :( Végül a szívem is, meg az eszem is egy maclaren mellett voksolt, Mimót is belepróbáltam, aztán Hanna is beleült. Mondhatnám tökéletes... Még szerencse, hogy olyan vékony alkatúak a lányok, mert ez a kocsi így duplán is csak olyan széles, mint egy concord. :)
Viszont sokba kerül, úgyhogy idehaza az ebayen kutattam... Majd meglátjuk melyik lesz végül, mert van kétféle is ami szóba jöhet, mindenesetre az ebayen lehet olcsóbban kapni, mint a brendonban :)
Nekünk is lehet egyszer
Hosszú, pihentető éjszakánk :)
Na nem mintha bármelyik gyerekünk végigaludta volna az éjszakát, viszont a tegnapi nagy séta eredményeként mikolt 21:20kor, Hanna pedig 22:05kor már aludt, Hanna kettőkor érkezett, és rugdosás nélkül aludt is tovább, Mikolt pedig összesen kétszer kért éjjel, és reggel fél nyolckor a harmadik szopi után fél óra csendes elmélkedést követően újra elaludt.
Végül az egész pereputty fél 10kor tért magához.
2008. augusztus 8., péntek
Gondoltam egy számra
A mérlegkérdéshez kapcsolódik... Egyelőre kerek, és jó lenne, ha kicsit kevésbé lenne kerek, lehetne mondjuk primszám. Hova a sietség? Sehova, és nem is a kilók száma aggasztó, inkább az ezzel járó puhaság :):) Gondoljam, hogy van akinek így is tetszem? :) Igyekszem...
Csilla nenne
Van az anyukámnak egy nővére, aki mellesleg az én keresztanyám, és nem mellesleg az elmúlt pár hétben nagyon sokat köszönhetek neki. Óvónéni, és mint ilyen, az egyik legjobb, akivel valaha találkoztam. Jóságos, végtelen türelemmel, és rengeteg énekkel, mondókával. Hannával kölcsönösen nagyon szeretik egymást, és a nagypocakosságom vége felé, valamint a szülés körül elég sokat voltak együtt. Csilla épp szabadságon volt, így amolyan harmadik nagymama lett belőle. Rengeteg éneket tanított Hannának, vannak is olyanok, amiket Hanna mutogat, én pedig nem tudok...
Ma délben járt nálunk, Mimónézőben, és úgy tűnik a kisebbik is éppolyan lelkes, mint a nagy. :) Csilla vagy fél órán keresztül fogta, Mimó pedig csak bűvölte, mosolygott neki, és grimaszolt.
Levegőn az egész család
Mivel a doktornéni a köldökcsonk leeséséhez kötötte a szobafogság végét, ezt kivártuk. :) A leesés kétnapos múltjára való tekintettel ma délután hosszú sétaútra indultunk, Mikolt babakocsiban, Hanna motorral, mi a lábunkon.
A dédihez szerettem volna eljutni, aki 80 éves, itt lakik a faluban, kb. 15 percnyi séta tőlünk laza tempóban, ha egy babakocsival, és fitt állapotomban vagyok. Kiegészülve egy motorossal, és egy (lássuk be...) épp most szült lábadozóval a séta felfelé 25 percesre sikeredett, de annál jobban esett. Jó volt látni Hannát az első ilyen hosszú sétáján babakocsi nélkül, (néha azért rossz érzés volt, hogy kitúrtuk őt a megszokott helyéből...) ahogyan felfedezett mindent, ami elébe került, kutyát, virágot, kavicsot, bármit, jó volt újra minimanót tologatni, aki mondjuk jól viselte élete első levegőzős sétáját, és jó volt együtt lenni család módjára.
A dédi is nagyon örült nekünk, gyönyörködött a második dédunokájában,én pedig az ő boldogságában.
Hazafelé kicsit gyorsabban tudtunk haladni, Hanna élvezte a száguldozást, (naná, hiszem lefelé kicsit könnyebb a motort megreguláznia) én pedig hálás voltam, hogy Dani is velünk volt. Azt hiszem elgondolkodom egy testvérkocsin, és egy darabig eszembe sem fog jutni egyedül nekiindulni két gyerekkel és egy motorral...
2008. augusztus 7., csütörtök
Kicsi a világ
Még nem volt alkalmam a kreatív bloggerséggel együttjáró teendők maradéktalan elvégzésére, pl. nem írtam le, hogy az 5 blogot miért választottam...
Akik jelöltek bennünket mindenképpen kikerültek, így őket kihagytam az 5ből.
Bogár Gertianája Hanna születése óta, még a babaszobán kezdett bennünket kommentálni, nagyon szeretem, ahogy a szókimondásával, karakánságával és végtelen lelkesedésével figyel bennünket. Ezen kívül Bogár sokmindenben hasonló Hannához, pl. a mozgékonysága, kedvessége, csibészsége :)
Jázmin Hanna :) Ők szintén még babaszobás barátok, Jázmin igazi kis nőci. Picivel idősebb Hannánál, és nagyon sokat tanultam Hajnitól, hogyan lehet görcsök nélkül, mosolyogva viselni a gyerekek bármilyen megnyilvánulását. Igazi kikapcsolódás benézni hozzájuk.
És akkor az öt.
Dóriék: Régi ösmerősök, tündéri gyerekekkel, fantasztikus energiákkal, hatalmas, szerető családdal, derűvel, szépséggel. És nemutolsósorban Berci csak picivel lesz ifjabb Mikoltnál;)
Jázmin és Vilmó: Melcsivel sokban hasonlítunk, ahogyan gondolkodik, ahogyan Jázminnal van, és mivel Jázi 3 hónappal idősebb Hannánál, sokszor kaptam bátorítást tőle, ha épp nem volt tejecske, vagy nem aludtak a lányok :) Azóta Jázi alszik rendesen, Hanna meg nem :):) Vilmó picivel lesz csak fiatalabb Mikoltnál, úgyhogy úgy tűnik, marad a közös sors :):) Csakhát oda kisfiú érkezik :)
Ágnes: Őket még Hannapocakosság alatt kezdtem olvasni, kicsit a Hanna név miatt is, idő közben született náluk egy ikerpár is. Hanna okos, kedves, édes, az ikrekkel való lét pedig lenyűgöző számomra. Ágnes egy igazi energiával, életkedvvel, szeretettel teli nő, sokat kaptam tőle az anyaságom kezdetén éppúgy, mint később. Bár soha nem írtam Nekik, a szívem mindig odahúz a blogjukhoz, hogy olvassam őket. Izgalmas, mozgalmas, olvasmányos.
Lea: Az egyik gyerekáruház webes blogos oldaláról találtam rájuk, és egyszerűen szeretem a vagányságot, és a lendületet, ami Hanna írásaiból árad. (véletlen az újabb Hanna... :):)) Van bennünk is sok közös vonás, érdekes, hogy előbb nem bukkatam rájuk. No és a bloglinkből is sokat lehet csemegézni náluk!
Csillus: A szülésre való felkészülésem közben bukkantam rájuk, két kisfiú anyukája, a blog pedig telis tele van hasznosabbnál hasznosabb dolgokkal azon kívül, hogy dokumentálja a gyerekek sztorijait is. Lenyűgözött az ismeretanyag mennyiség... :)
És hogy miért kicsi a világ?
Lea blogjában egy kedves ismerős blogjára akadtam, Kulcsi szintén zenész, vagyis pszichológus, ráadásul Anna lányáért aki Hannánál egy hónappal ifjabb a születésekor együtt aggódtunk a szülőkkel. Anna azóta jól van, Kulcsi blogja pedig zseniális. Asszem ki is linkelem...
Hannával való harcaim tudományos leírása az ő tollából itt.
Valaki segítsen legyen szíves, hogyan lehet a bejegyzésen belül megoldani, hogy egy egyszerű ráklikkeléssel a kívánt oldalra lehessen látogatni? Előre is köszönöm...
Akik jelöltek bennünket mindenképpen kikerültek, így őket kihagytam az 5ből.
Bogár Gertianája Hanna születése óta, még a babaszobán kezdett bennünket kommentálni, nagyon szeretem, ahogy a szókimondásával, karakánságával és végtelen lelkesedésével figyel bennünket. Ezen kívül Bogár sokmindenben hasonló Hannához, pl. a mozgékonysága, kedvessége, csibészsége :)
Jázmin Hanna :) Ők szintén még babaszobás barátok, Jázmin igazi kis nőci. Picivel idősebb Hannánál, és nagyon sokat tanultam Hajnitól, hogyan lehet görcsök nélkül, mosolyogva viselni a gyerekek bármilyen megnyilvánulását. Igazi kikapcsolódás benézni hozzájuk.
És akkor az öt.
Dóriék: Régi ösmerősök, tündéri gyerekekkel, fantasztikus energiákkal, hatalmas, szerető családdal, derűvel, szépséggel. És nemutolsósorban Berci csak picivel lesz ifjabb Mikoltnál;)
Jázmin és Vilmó: Melcsivel sokban hasonlítunk, ahogyan gondolkodik, ahogyan Jázminnal van, és mivel Jázi 3 hónappal idősebb Hannánál, sokszor kaptam bátorítást tőle, ha épp nem volt tejecske, vagy nem aludtak a lányok :) Azóta Jázi alszik rendesen, Hanna meg nem :):) Vilmó picivel lesz csak fiatalabb Mikoltnál, úgyhogy úgy tűnik, marad a közös sors :):) Csakhát oda kisfiú érkezik :)
Ágnes: Őket még Hannapocakosság alatt kezdtem olvasni, kicsit a Hanna név miatt is, idő közben született náluk egy ikerpár is. Hanna okos, kedves, édes, az ikrekkel való lét pedig lenyűgöző számomra. Ágnes egy igazi energiával, életkedvvel, szeretettel teli nő, sokat kaptam tőle az anyaságom kezdetén éppúgy, mint később. Bár soha nem írtam Nekik, a szívem mindig odahúz a blogjukhoz, hogy olvassam őket. Izgalmas, mozgalmas, olvasmányos.
Lea: Az egyik gyerekáruház webes blogos oldaláról találtam rájuk, és egyszerűen szeretem a vagányságot, és a lendületet, ami Hanna írásaiból árad. (véletlen az újabb Hanna... :):)) Van bennünk is sok közös vonás, érdekes, hogy előbb nem bukkatam rájuk. No és a bloglinkből is sokat lehet csemegézni náluk!
Csillus: A szülésre való felkészülésem közben bukkantam rájuk, két kisfiú anyukája, a blog pedig telis tele van hasznosabbnál hasznosabb dolgokkal azon kívül, hogy dokumentálja a gyerekek sztorijait is. Lenyűgözött az ismeretanyag mennyiség... :)
És hogy miért kicsi a világ?
Lea blogjában egy kedves ismerős blogjára akadtam, Kulcsi szintén zenész, vagyis pszichológus, ráadásul Anna lányáért aki Hannánál egy hónappal ifjabb a születésekor együtt aggódtunk a szülőkkel. Anna azóta jól van, Kulcsi blogja pedig zseniális. Asszem ki is linkelem...
Hannával való harcaim tudományos leírása az ő tollából itt.
Valaki segítsen legyen szíves, hogyan lehet a bejegyzésen belül megoldani, hogy egy egyszerű ráklikkeléssel a kívánt oldalra lehessen látogatni? Előre is köszönöm...
Kis gyerek, kis gond...
Vagy mindenkinek lehet rossz napja?
Inkább arról van szó, hogy Hannán most jön elő az első hulláma a felismerésnek, hogy Mikolt már mindig velünk lesz, és ezzel az is együttjár, hogy ő kevesebbet kap abból, amiből eddig csak neki jutott. Mi persze igyekszünk a rajtunk múló hányaddal kompenzálni, amennyire csak lehet, és azt gondolom, ennél többet nem is tudnánk, de olykor ez sem elég.
Nyilván emiatt vannak nehezebb éjszakáink, bár épp ma éjjel végigalvós verzióval kényeztetett el bennünket. Viszont nappal sem egyszerű, ha bármilyen vélt, vagy valós ellenállásba ütközik, vagy bármi nem azonnal, épp úgy történik, ahogyan elképzeli, sikít torkaszakadtából, földhöz veri magát, és teljesen kívül kerül mindenféle minimálisan elérhető tudati állapoton... Eddig el lehetett terelni a figyelmét, ha szóltunk hozzá, legalább másodpercre ránk figyelt. Most nem.
Tehetetlennek érzem magam, és iszonyúan bánt, hogy látom, mennyire kikészül ilyenkor. Igyekszem türelmes, megértő maradni, szeretni őt bármilyen nehéz is vele, és hagyni, amit csak lehet. De nekem is vannak korlátaim, és olyan helyzetek is adódnak, amik őt, vagy mást, pl. Mikoltot veszélyeztetik, na ezekre a szituációkra lenne jó kitalálni valami nagyon frappánsat. Egyelőre csak nézek nagyokat, figyelek, igyekszem felfogni, mi is történik, és próbálom óvni mind a két gyerekemet.
2008. augusztus 5., kedd
Favorites
Talán már le sem kellene írnom...
De ez a mostani, annyira kiborító és fárasztó volt, hogy inkább mégis.
Szóval az éjjel... Danival egy darabig fennmaradtunk, megbeszélni a folyóügyeinket, amik elmaradtak az elmúlt egy hétben, gondolom erre ébredt Hanna valamikor egy körül. Innentől hajnali négyig nem tudtuk visszaaltatni, sem a saját helyén, sem nálunk, sem úgy, ha melléfeküdtem, sem úgy ha Dani ment át. Nem játszik, nem beszél, és nem tud elaludni, hanem forgolódik, és sír. Vagyis kiabál, meg üvölt. Hogy mit és miért, szerintem ő sem tudja...
Végül Dani mellett a szivacson az ő szobájában aludt el négykor, Mikolt pedig épp ekkor kért másodszor, majd nagyjából másfél óránként. Ő legalább csenben teszi a dolgát, és alszik is azonnal vissza... Azért nem ez volt a legpihentetőbb éjszakánk a héten...
A másik dolog az autózás. Hanna ha Dani be akarja tenni az ülésébe, visít. Ma este babakocsival kellett a boltba menni vele, (ez autóval 3 perc, gyalog 20...) mert másképp nem volt hajlandó. Dani felajánlotta neki a Volvot, a Fordot is, meg a babakocsit, és teljesen úgy tűnik, hogy érti a különbséget, mert határozottan elzárkózik a kocsikázástól... Úgy sajnálom...
Egyhetes Mimómanó
Már a pocakban is olyan gyorsan telt... Idekinn pedig szinte rohan az idő, alig győzöm felfogni, hogy már megszületett, voltunk kórházban, hazaértünk, és azóta nagyjából konstans szobafogság-örömben telik a mindennap.
Ez alatt a hét alatt Mimó megtanult szopizni, hason aludni, picit cumizni, babzsákban nézelődni, minket a nyugalmával újra és újra elképeszteni, Hannát pedig arra, hogy egy ekkorka baba erősen is tud fogni a kis kezével, folyton alszik, és pelenkázni kell, meg alkohollal és hintőporral kezelni a köldökét.
A mai nap nagy kihívása az volt, hogy Dani elment egy kicsit a dolgára, így délben (miután anyukámmal sikerült összezörrenni, és inkább hazament...) Matyival maradtunk, aki mindenben segített, de mégiscsak az öcsém... meg fiú... Eddig, amikor mi ebédeltünk, ő is mindig ébren volt, és két gyereket egyelőre nem tudok egyszerre etetni. A másik ok, ami miatt nem szerettem volna egyedül maradni, az altatás, Hanna ugyanis csak úgy volt hajlandó eddig elaludni, hogyha melléfekszem, és megvárom. Kettőt pedig egyszerre szintén nem egyszerű altatni... Hittem.
Az ebéd csendben telt, Mimó aludt, Hannát megetettem, aztán felkeltettem őt is megetettem, majd következett az alvás rész... Mikolt még nem volt álmos, de Hanna annál inkább. Betettem az ágyába, és kértem, kivételesen oldja meg egyedül. Nem ment neki... Végül, hogy Matyit is tehertmentesítsem, (aki Hannát úgy 3 hónapos koráig nem merte megfogni, most Mikoltot simán felvette :):) imádom!!!) fogtam a picikét, aki épp csuklott, röfögött, és beültünk Hannához a fotelbe. Csoda... Hanna elaludt, Mimó ellazult, Matyit kikísértük, és mi is lefeküdtünk. Mikolt megérthette, hogy nekem is szükségem van a horroréjjelünk után egy kis szunyókálásra, becsukta a kis szemét, és elaludt. Tulajdonképpen, mitől féltem? :)
2008. augusztus 4., hétfő
Kerekedünk
Vagyis csak Mikolt... legalábbis remélem. Minthogy a mérlegfüggőségem Hannánál elérte a tűréshatárt, úgy határoztam, ezúttal nem teszem ki magam az állandó aggódásnak. Így mérleg nincs, csak látvány. :) Az pedig a következőkben foglalható össze: A pirosság múlik, a kis szeme alatti ráncok tűnnek, és ha nem felejtettem volna el reggel bepelenkázni, a köldökcsonja sem ázott volna ki :( Sokat szopizik, komótosabban mint Hanna, de előszeretettel. Az éjjelek egyelőre nagyon jól alakulnak, (na most kiabálom el...) szopizik, és alszik tovább, ma éjjel 4x, és reggel háromnegyed nyolckor kelt. Akkor is csak mosolyog, elnézelődik, és ha megunta szól...
A mérlegkérdés rám is vonatkozik, minthogy Hanna egy este tönkretette a felnőtt mérleget, így azóta azt sem tudom követni, én hogyan változom. Na jó, centim van :) A pocakom, ahol egy hete 110 volt, most 95... Anyukám szerint max 65 kiló lehetek ránézésre... Majd kiderül egyszer, de nem bánom, ha ezúttal nem röppen le rólam 24 kiló három hét alatt...
Ugráló
A tegnapi esténk a következetesség jegyében telt.
Abban már korábban is egyetértés volt köztünk Danival, hogy egyáltalán nem zavar egyikünket sem, ha Hanna az éjszaka egy részét a mi ágyunkban tölti. Hogy ez melyik rész, azt néha ő dönti el, minthogy nem hajlandó a saját ágyában elaludni.
A tegnap is ilyen volt... Hiszti, nagy hangon a tudomásunkra hozása az igényeinek. Olyan nagyon belelovallta magát, hogy végül nem bírtam, és kijöttem tőle, Dani maradt, nekem el kellett számolnom 10ig. Mikor visszamentem, még mindig üvöltés volt, úgyhogy megkíséreltem kizökkenteni, és kicsit emeltebb hangon kértem, hogy pont eljött az ideje, hogy letegye a fejét. Letette... Megszeretgettem, és mivel már végre lehetett vele beszélni, megtárgyaltuk a történteket. Szerintem erre az éjszakára vette.
El is aludt és aludt reggelig, zokszó nélkül, a saját ágyában.
Törtem a fejem, hogy hogyan lehetne motiválni, hiszen az irány jó. A pincében még van egy doboz, amiben alkalmakra félretett kincsek, játékok vannak, így azt találtam ki, hogy az ugráló labdát odaadjuk neki meglepetésből. Mondtuk is neki, hogy aki ilen nagyon ügyes, az megérdemel valami szuperjót. :) És lőn. Annyira tetszett neki a labda, hogy egész nap ezzel játszott. Igyekeztem megbeszélni vele, hogy mostantól, ha éjjel a saját helyén alszik, ilyen ügyesen, mindig kap valamit, de nem hiszek a téma hatékony feldolgozásában Hanna részéről... Sebaj, azért ez is valami :)
2008. augusztus 3., vasárnap
Kire ütött ez a gyerek?
Mikolt tegnap kipróbálta a nagymama által Hanna szülinapjára varrt hatalmas babzsák párnát. Szereti. Legalábbis vagy fél órát elvolt benne, nézelődött, a kezét próbálgatta a szájába tömködni, nem sok sikerrel, de ennek semmi hangot nem adott.
Ma újra kipróbáltuk, és ma is ugyanilyen lelkes, jobban mondva relax volt benne.
Hanna után, aki délután 5-től este 10-ig végigsírta (eufémizmussal élve) élete első heteit, számomra ez teljesen hihetetlen. Azt sejtettem, hogy nagyon mások, de hogy ennyire? Vajon van esélyünk rá, hogy legalább az egyik lányunk nem fog majd extrémsportolni?
A napjaink egyelőre Danival megerősítve telnek, ami nagyon sokban hozzásegít ahhoz, hogy egyszerre csak egy gyerekkel tudjak foglalkozni, de nem látom, hogyan lenne mindez egymagamban. A legkritikusabbak azok az időszakok, amikor Hanna is fáradt, és Mikolt is épp elalvás körül van, vagyis délután és este. Valamit biztosan kialakítunk majd, de most még nem tudom, hogyan lesz az, amikor Mimikénk épp elaludni készülődne, miközben Hanna pörög körülöttünk...
Meg két nagymamás
Hattyú
Hanna ma elképesztő szavakkal bombázott bennünket. Csak kapkodom a fejem, és ámulok, és bár a beszédben nem voltunk valami erősek eddig, de szerintem ez így is fantasztikus... Ezek olyan szavak, amiket nem hallott ma tőlünk, és magától mondta...
Szóval délelőtt áll a hűtő előtt, és próbálja kinyitni (szerencsére nem tudja még...), aztán kér: -Mama... jo. (joghurt)
Tegnap kukoricát főztünk, amit Hanna nagyon szeret, Dani megsózta, Hannának pedig nagyon tetszett. Ma délután a megmaradt darabot eszegette, majd egyszercsak:
- Sóz...
Megsóztuk...
Ebédre levest ettünk, Hanna csuklóig halászott benne...
- Tész.
Végre a mamám is hazaért a nyaralásból, hozott Hannának egy hattyút, mire Hanna:
- Hápháp :) Ka...
És amit még utánunk... Vagyis Halász Jutka után ma énekelgette: Hószi. A kovászos uborkára: Ubo.
Hát ennyi. Mégiscsak fog beszélni ez a kislány is :)
2008. augusztus 2., szombat
Aktuális

Mi másról, mint az alvásról :)
Hanna tegnap este 10től ma reggel fél 9ig aludt a saját helyén!!! :) A változás csak annyi volt, hogy am nyitva hagytam a teraszajtót... Amikor átmasírozott végül a szemébe lógó haján kerszetül az első szava ez volt: Mimi :):)
Mimó persze legalább ötször szopizott, de mindannyiszor vissza is aludt, reggel fél hétig. Akkor fent volt egy órát, aztán elaludt újra.
És egy kicsit az evésről is :) Egyelőre napi szinten megduplázódik a tej mennyisége, 'hálisten... Fejek is, meg öltözöm, öltöztetek, mindenünk tiszta tejecske.
2008. augusztus 1., péntek
Olyan jóóó
Persze megint a hormonok... de ez most a másik irány, mint anno volt...
Nos ma volt nálunk a védőnéni és a doktornéni is. Mindent rendben találtak, csak annyit mondott mind a kettő, hogy elég száraz a bőre, ezt én is látom persze. Kenegessem. Különben pedig formás, szép gyerek, mondták. :) Én szépnek látom, de én elfogult vagyok.
Második gyerek... és tényleg milyen más... Pl. fogalmam sincs, mennyit és mikor eszik. Ha kér, kap, annyit, amennyi jólesik neki. A tejecske még nem találta meg a megfelelő mennyiséget, rengeteg van ismét, de nem ámítom magam, inkább fejek szigorúan, egyrészt a gyulladás megelőzése céljából, másrészt hogy legyen, ha majd kell.
Alszik is, amikor akar, ezt sem figyelem igazából, van, hogy három órát is végigalszik, máskor csak egyet, és van, hogy fenn van két órát is. Mint pl. délután, amikor letettük a játszószőnyegre, Hanna mellékuporodott, mesélt neki, kockákat vitt, aztán mikor megunta, otthagyta. Észre sem vettük, elment fél óra, Mikolt pedig egymagában békésen tanulmányozta a kockákat. Majd enni kért, és elaludt. Így megy ez... Gondoltam, hogy van ilyen gyerek is, és várok még egy pár hetet, de egyelőre ez a legnagyobb ajándék, amit a létezése mellett kaphattam...
Akit mára vártunk
... már három napos lassacskán :)
Eltelt az első éjszakánk. Dióhéjban, gyorsan:)
Hosszabban...
Tegnap délután 6kor Mikolt elaludt, 9kor ébredt, megfürdette Dani, szegénykém olyan éhes volt már, hogy a vizet sem élvezte. (hozzá kell tennem, nem voltunk valami rutinosak... :):)) Hanna végig asszisztált a dobogójáról, segített krémet adni, megmosta Mimó lábiját is, aztán kilocsolgatta a vizet a kőre... Erre utólag derült fény, mikor majdnem elcsúsztam :)
Szopizás... Közben Hanna fürdés, Mikolt alvás.
Hanna altatás. 11re már aludt is, előtte mese volt, papa volt, a végén persze mama is. Viszont sokkal könnyebb nagy has nélkül lefeküdni mellé. :)
Éjfélkor Mikolt enni kért, Hanna kettőkor érkezett, amikor Mikolt másodszor is szopizott. Bár Mimóka egész hangosan cuppogott, Hanna egy idő után tudomásul vette, hogy nem csak ő kért helyet magának mellettünk, és elaludt. Mikolt viszont nem, így vele sétálgattam egy darabig.
Hanna valamikor három körül, (már majdnem aludtam én is) felült, és keservesen mamázni kezdett, Dani szerint a kendőjét kereste. Mikor végre megtaláltuk, Hanna inkább a saját ágyát választotta meg az én társaságomat, úgyhogy átmeasíroztunk, és elaludtunk. Valamikor hajnalban ébredtem, arra, hogy nyom az ágya, és nem tudok megmozdulni a belövellt tejmennyiségtől, úgyhogy átbotorkáltam a mi szobánkba, még egy szopi, aztán végleges alvás kollektíve, mindenkinek a kijelölt helyén, majdnem délelőtt 10ig.
:)
Kreatív Blogger díj

Potyognak a könnyeim... Biztosan a hormonok teszik, de akkor is.
Szóval elért bennünket a kreatív blogger díj, amiről már tudtam egy másik blog okán, de nem sejtettem, hogy minket is utolérhet. Nagyon meghatódtam azon, amit az adományozók, ketten írtak.
A díjról:
-a díj lógója meg kell jelenjen az oldalon a menüsorban (már, ha van)
-az adományozót ki kell linkelni (ha lehet)
-további 5 blog barátot kell kreatívnak nevezni és kilinkelni
-a kiválasztottaknak üzenetet hagyni...
Akiktől kaptuk...
Bogár: A nyugalom szigete, annak ellenére is, hogy Kinga sokszor aggodalmaskodik, hogy jól teszi e amit tesz (főleg mostanában) Szerintünk igen. Szeretünk megpihenni náluk, pedig nem az a sarokban megülős Hanna sem. Egyszerűen szeretni valók. Bízom benne, hogy Mikolt sikeresen és könnyedén előbújt már azóta.
Jázmin Hanna :Őket is még a babaszobáról ismerjük,,,és nagyon-nagyon szeretjük őket:). Hanna egy gyönyörű kislány és az írásokból is kiérződik, hogy mennyire foglalkoznak vele, mennyire finoman terelgetik,,, /Nemhiába pszichológus szülők:)/. Azóta ők is a blogspotra költöztek, Kinga újra várandós lett,,,majd tegnap megszületett Mikolt Léna:).
Édesek vagytok!!!! Köszönjük szépen!!!!!!
Egyelőre a gondolkodási fázisban vagyok a továbbadományozás tekintetében, de hamarosan...
2008. július 31., csütörtök
Csak nekem?
Ahogy a világ áll most
Itthon vagyunk :)
Nagyon vágytam rá, hogy a szétszakított család újra együtt legyen, így ma saját felelősségünkre (minekután Mimó teljesen rendben van) hazajöttünk. Kimondhatatlan béke van bennem, nyoma sincs az egykori gyerekágyas szorongásomnak, (ez nyilván a szinten tartott pajzsmirigy funkció eredménye is egyben...) és olyan, de olyan jó végre itthon lenni.
Persze, mint nálunk minden, ez is oly jellemzően alakult, amint hazaértünk, Dani és Hanna már el is indultak úszni. Nem bánom, így most csend van, és jó az akklimatizálódás egymagunkban Mimóval is. A lakás pesze egy csatatér, de kit érdekel? :) Van két kicsi lányunk, és ennél többet egyelőre nem is kívánhatok. :)
Mikolt újabb kis csoda, egyfelől nagyon nagyon hasonlít Hannára, vannak pillanatok, amikor azt hiszem Hanna alszik újszülöttként, másfelől egészen más. Békés, nyugis, édes :)
2008. július 29., kedd
Mikolt megszületett!
2008. július 29-én 13:22-kor megszületett Gönci Mikolt Léna! A hivatalos adatok: 3400 gramm és 54 centi. Ezt írták a papírra, bár tudom, hogy a mérleg rossz volt, centit meg nem láttam, de nem is nagyon érdekelt minket a pontos méret. Mikolt gyönyörű, Kingával együtt nagyon ügyesek voltak. 3 óra kórházban lét és kb. 45 perc intenzív vajúdás után a kádban megszületett Mikolt. Mire a Erzsike a szülésznő a közelbe ért már kint volt Mikolt buksija.
Azóta már Hanna is megölelgette, rakta-tette a nagymama nagy ijedelmére.
Mellékelek képet is, aztán megpóbálom Hannát az első Mama mentes éjszakára felkészíteni.
Dani(Apa2x :-))
Gondolat
Tegnap este hattól 20 perces, de nem túl intenzív fájásaim voltak. Éjjel is többször néztem, de bevallom, nem emlékszem a pontos időkre, viszont aludtunk cserébe. Hajnaltól 11-5 perces fájásaim vannak...
A forgatókönyv a régi :) Dani indulni, én maradni szeretnék. A fájások erősödnek, Mimóka ügyesen halad lefelé. Ha minden úgy alakul, ahogy érzem, ma már négyen leszünk :)
Hanna még alszik, de nagyon örülök, hogy elmondhatom neki, ha elindulunk, hogy hova megyünk és miért. A legrosszabb ez a része... Nem szeretném itthon hagyni őt.
Gondoljatok ránk.
A forgatókönyv a régi :) Dani indulni, én maradni szeretnék. A fájások erősödnek, Mimóka ügyesen halad lefelé. Ha minden úgy alakul, ahogy érzem, ma már négyen leszünk :)
Hanna még alszik, de nagyon örülök, hogy elmondhatom neki, ha elindulunk, hogy hova megyünk és miért. A legrosszabb ez a része... Nem szeretném itthon hagyni őt.
Gondoljatok ránk.
2008. július 28., hétfő
Apróságok
Hanna a második átaludt éjszaka után reggel nyolc előtt egy picivel mosolyogva ébredt...
Tényleg nem tudom min múlik, azon, hogy elmúlt 21 hónapos :), hogy kétszer kapja a sedatif nevű csodaszert, és egyszer egy nap arsenicumot (ezen mindenki jót derül a családban), vagy hogy kicsit korábban tesszük le, (ez nem lényeges, bár ha negyed 10kor kezdünk fürdeni bűbáj, ha félkor, akkor ördög...) Mindenesetre jólesik, még akkor is, ha én nem alszom valami hosszan és édesen...
Ma délelőtt Dani velünk volt, vagyis mi voltunk vele, mert egy pár elintézendő azért akad az elkövetkező 4... napban is. Többek között kisautó eladás, nagybevásárlás. És persze mi mentünk vele, talán azt hitte, én leszek a segítség, míg ő bankozik, autót nézet, vagy bevásárol... Próbálkozom példákat hozni, mondjuk, hogy olyan ez, mintha a80 éves dédivel akarná Hannát a játszóra vitetni, vagy mintha egy 41 fokos lázas beteggel szeretne kirándulni, oszt mégsem segít sokszor... Nem érti, miért nem tudok a két lépéssel odébb álldigáló Hannám után kapni, amikor az egy nálánál kétszer akkora kutyával szeretne ismrekedni, amire fent nevezett jószág nem vevő...
Corában is jártunk, ahol Hanna magára meg a táskámra, meg úgy mindenhova kiborította a ragacs aktimelt, amit hiszti ellen kapott... Majdnem elsírtam magam. Erre ő: Odabújt az arcomhoz, megszimatotlt, és megpuszilgatott. Nem is kellett több...
Ma délután, (merthogy a délutáni elalváshoz is kellek, nem mintha bánnám, mint egykor, mert bár a 70x140 nem túl tágas, de nekünk hármunknak épp elég...) a lefekvés után Hanna megfogta a fejemet, odadugta a kis arcát, és úgy aludt el, szorosan belémbújva. Nem cserélem el mégsem, bár nem könnyű vele... :)
Új szavakat mond, bár Dani szerint majd ha holnap is mondja, akkor tudja... De én tudom, hogy tudja. Nos a kedvencem: Tes, vagyis a testvére :):), apász, vagyis apáca a böngészőben.
Tegnap délután Ada vagyis Adi társaságában múlatták az időt Hanna és Dani, Hanna valamiért szeret ott lenni, pedig Adi nem ad neki semmit és néha meg is veregeti... hm... ennek nem örülök mondjuk. Szóval a kertben tettek vettek, és jól látható volt a nemek közötti különbség. Míg Adi a nagy kukásautót tologatta, Hanna virágot locsolt. :) Bár lehet, hogy a kukásautót is szívesen kipróbálta volna;)
És akkor a számok, hamár a kis családom tegnap megmosolygott a fergeteges étvágyam miatt.. Ha tudnák, hogy a megnövelkedett étvágy a szülés előjele is lehet(ne). Szóval pocak elérte a 110cm-t körben, súlyra pedig a 78 kilót feszegetjük. Nem mindegy, hogy lesz-e nyolcvan???
2008. július 27., vasárnap
21 hónap
Nagy ajándékokat kaptunk ma Hannától az ünnepnap örömére...
Pár napja igyekszem Hannát korábban fürdésre és ágybabújásra bírni, így most ott tartunk, hogy 10kor fekvés van, és fél 11kor már kint is vagyok. Ő valamikor a kettő között elalszik...
Tegnapelőtt este nem akart az ágyában elaludni, hiába minden... Végül nálunk aludt el, majd hajnal kettőkor, gondolom a megszokás miatt elindult, aztán miután szóltam neki, hogy oda indul épp, ahol van, letette a fejét és aludt tovább.
Tegnap pedig miután letettük, ma reggel nyolckor jelent meg nálunk. :) Min múlik, hogy mikor hogyan? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap majdnem egész nap a levegőn voltunk.
Ma délelőtt a jó időre való tekintettel a Hűvösvölgyben a kismedence újra használatba került, át is mentünk megmártóztatni Hannát. Fürdés után pelus nélkül jött-ment, dinnyéztünk, én pedig mondtam neki, hogy ha pisilnie kell, guggoljon le, és pisiljen a fűbe. Hirtelenjében nem kellett neki, felment a Nagymamához a konyhába, aztán egyszercsak megjelent újra az udvaron és leguggolt... ééés pisilt is :):) Miután jól megdícsértük, elszaladt szégyellősen, és valahol a fűben pisilt mégegyszer. :)
A pisilést különben már emlegeti, ha pelus van rajta akkor is, olyankor persze nem tudom hogy jön-e, vagy sem...
Az evéssel kicsit küzdünk, napi szinten változik az étvágya.
Új szavakat tanult a napokban, mondja, háp-háp, bo (bohóc), néni (dinnye:)), hód (hold) és komplett történeteket mesél. Pl. Matyi hozott neki Oxfordból egy pólót, amin egy kisnyuszi van. Mutatja a mellkasát, majd mondja: "Nyusz, Ma, vvv..." vagyis, nyuszist hozott Matyi repülővel. :)
Egyre többször emlegeti Mimit, szeretget minket, és ütöget...sajnos. Ja, és az akarat, no ezzel néha küzdünk, de biztosan felfedezhető a dackorszak megjelenése... nem szeretem ezt a kifejezést. Mondjuk inkább önállósági kezdeményezés változatos módon és mennyiségben... :)
Pár napja igyekszem Hannát korábban fürdésre és ágybabújásra bírni, így most ott tartunk, hogy 10kor fekvés van, és fél 11kor már kint is vagyok. Ő valamikor a kettő között elalszik...
Tegnapelőtt este nem akart az ágyában elaludni, hiába minden... Végül nálunk aludt el, majd hajnal kettőkor, gondolom a megszokás miatt elindult, aztán miután szóltam neki, hogy oda indul épp, ahol van, letette a fejét és aludt tovább.
Tegnap pedig miután letettük, ma reggel nyolckor jelent meg nálunk. :) Min múlik, hogy mikor hogyan? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap majdnem egész nap a levegőn voltunk.
Ma délelőtt a jó időre való tekintettel a Hűvösvölgyben a kismedence újra használatba került, át is mentünk megmártóztatni Hannát. Fürdés után pelus nélkül jött-ment, dinnyéztünk, én pedig mondtam neki, hogy ha pisilnie kell, guggoljon le, és pisiljen a fűbe. Hirtelenjében nem kellett neki, felment a Nagymamához a konyhába, aztán egyszercsak megjelent újra az udvaron és leguggolt... ééés pisilt is :):) Miután jól megdícsértük, elszaladt szégyellősen, és valahol a fűben pisilt mégegyszer. :)
A pisilést különben már emlegeti, ha pelus van rajta akkor is, olyankor persze nem tudom hogy jön-e, vagy sem...
Az evéssel kicsit küzdünk, napi szinten változik az étvágya.
Új szavakat tanult a napokban, mondja, háp-háp, bo (bohóc), néni (dinnye:)), hód (hold) és komplett történeteket mesél. Pl. Matyi hozott neki Oxfordból egy pólót, amin egy kisnyuszi van. Mutatja a mellkasát, majd mondja: "Nyusz, Ma, vvv..." vagyis, nyuszist hozott Matyi repülővel. :)
Egyre többször emlegeti Mimit, szeretget minket, és ütöget...sajnos. Ja, és az akarat, no ezzel néha küzdünk, de biztosan felfedezhető a dackorszak megjelenése... nem szeretem ezt a kifejezést. Mondjuk inkább önállósági kezdeményezés változatos módon és mennyiségben... :)
2008. július 24., csütörtök
2008. július 23., szerda
9 nap
Tegnap a 3. ctg-n voltunk, olyan egyenes vonalat rajzolt a fájásmérő a 20as csíkon, hogy annál vonalzóval sem lehetett volna szebbet. A szívhang rendben, a vizsgálat sem mutatott semmi különöset. Hacsak a felpuhult méhszáj nem jelenti valamelyest a készülődő állapotot.
Én mindeneesetre szedem a homeopátiát továbbra is, és engedek. Úgy tűnik a mi gyerekeink a pontosságukban is hasonlóak, de már egyáltalán nem bánom. Egyszer úgyis kibújik ez a kismanó is, és pont akkor lesz jó. Addig pedig igyekszem felkészülni, Hannával lenni amennyit bírok, pihenni, és nem megőríteni a körülöttem lévőket, hiszen mindenki annyit segít, hogy ennél jobb családot szerintem kívánni sem lehetne. Nagyon hálás vagyok Nekik...
Én mindeneesetre szedem a homeopátiát továbbra is, és engedek. Úgy tűnik a mi gyerekeink a pontosságukban is hasonlóak, de már egyáltalán nem bánom. Egyszer úgyis kibújik ez a kismanó is, és pont akkor lesz jó. Addig pedig igyekszem felkészülni, Hannával lenni amennyit bírok, pihenni, és nem megőríteni a körülöttem lévőket, hiszen mindenki annyit segít, hogy ennél jobb családot szerintem kívánni sem lehetne. Nagyon hálás vagyok Nekik...
2008. július 21., hétfő
Hanna és az éjjelek...
Este 10:35 Hanna elalszik... Véletlenül "csak" mellé kellett ülnöm. Azért hiányzott az összebújós majdnem elalvós rész ;)
Éjjel 11:55 Vihar, széllel, Hanna felsír, de kis simogatás után elalszik újra.
Hajnal 2:15 Hanna megjelenik majdnem teljes menetfelszereléssel, úgymint Nyuszi, Cumi és befészkeli magát közénk
Reggel 8:pár perc Felébred, és kimegy. Dani azt gondolja reggel van, és igyekszik lebeszélni róla, hogy visszajöjjön a hálóba hozzám. Pedig csak a kiskendőért ment, ami ottmaradt éjjelre az ágyában. Visszafekszik, és 8:45 kor végre sikerül életet lehelni belé, miután már a redőnyt felhúztuk, elkezdtük bepelenkázni, és vagy negyed órája beszélgettünk a feje felett...

Arról, hogy milyen nagyra nőtt, milyen édes ilyenkor, no meg, hogy mennyire szép nekünk :):)
Éjjel 11:55 Vihar, széllel, Hanna felsír, de kis simogatás után elalszik újra.
Hajnal 2:15 Hanna megjelenik majdnem teljes menetfelszereléssel, úgymint Nyuszi, Cumi és befészkeli magát közénk
Reggel 8:pár perc Felébred, és kimegy. Dani azt gondolja reggel van, és igyekszik lebeszélni róla, hogy visszajöjjön a hálóba hozzám. Pedig csak a kiskendőért ment, ami ottmaradt éjjelre az ágyában. Visszafekszik, és 8:45 kor végre sikerül életet lehelni belé, miután már a redőnyt felhúztuk, elkezdtük bepelenkázni, és vagy negyed órája beszélgettünk a feje felett...
Arról, hogy milyen nagyra nőtt, milyen édes ilyenkor, no meg, hogy mennyire szép nekünk :):)
2008. július 20., vasárnap
Üveggolyó Bogártól

A: Álom
B: Barát, Biztonság
C: Csillag
D: Doboz
E: Élet, Erő
F: Fém
G: Gömbölyű, Gönci :)
Gy: Gyémánt
H: Hideg
I: Ismerős
J: Játék
K: Kéz, Komoly
L: Liliom
M: Mama
N: Nap
O: Odu
P: Pár
R: Régi
S: Só
Sz: Szerelem, Szép
T: Titok, Társ
U: Udvar
V: Véletlen
Z: Zivatar
Zs: Zsongás
Köszönjük... és gurítjuk is tovább JázminHannának szeretettel.
Egyben...
Jómozgású kisasszony
Hanna nem a beszédben erős... :):) Bár monstanság minden nap új szóval rukkol elő, a mai épp a víz. Elsőre persze nem értem mindig, de miután párszor elismétli, csiszolgatunk rajta, és többnyire tisztává formálódik. A tej és ma a kaka (ó) is felkerültek a listára.
Viszont mozgásban olyan, mint egy kétéves. Amikor megszületett, pár naposan a csecsemőorvos a kórházban, majd itthon a védőnő és a gyerekorvosunk is egymástól függetlenül ezt mondták rá... "milyen mozgékony ez a gyerek". Én persze nem tudtam senkivel sem összehasonlítani, nekem ez a természetes. Azóta sokan, sok helyzetben rácsodálkoztak, hogy még csak ekkora? Pedig a mozgása alapján lehetne akár két éves is... És persze mi is látjuk...
Kicsit tartok is tőle, hogy ami most olyan nagy könnyebbség, hogy egyedül lehet hagyni a mászókán, csúszdán, motoron, bárhol, mert tisztában van a korlátaival, és mégis nagyon ügyes... kivéve ha fáradt, az később majd az édes éjszakai álmomat fogja elragadni, mikor elmegy sziklamászni, ejtőernyőzni, vagy bármi hasonlóba fog. Visszatartani úgysem fogjuk tudni, de mindenesetre bennem van a félsz...
Tegnap a Hajógyári szigeten jártunk, ahol a nagy csúszdán Danival együtt csúsztak, előtt volt egy kis megbeszélés köztük arról, hogy huszonegy hónapos kislány csúszhat-e egyedül, vagy sem... Nem csúszhatott.
2008. július 18., péntek
Új szavak
Pis, vagyis pisi... :) Ma reggel a pelusba pisilés közben is elhangzott... A wc-be pisilés még várat magára, de az irány jó.
Nyusz Nyuszi :) Ez már egy ideje formálódik, és Hanna nagyon örül a sikernek.
Túas Erről sokáig nem tudtuk, hogy tojás, vagy gyors, végül kértem, mutassa meg, mire gondol. Hozta az őszi böngészőt, és kiderült, a csúszdát hívja így :):)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













