2008. szeptember 11., csütörtök

Ezt kaptam...


Emellett elhanyagolható még az is, hogy Hanna ma délután egyáltalán nem volt hajlandó aludni... Igen, biztosan én lovallom bele magam túlzottan ebbe a témába, de ha egyszer úgy gondolom, hogy aki napi három órákat alszik délután, annak szüksége is van rá... Bárhol is vagyunk, és bármennyire is kizökkent esetleg az eddigi kerékvágásból...
Merthogy tegnap reggel elindultunk Ausztriába. Illetve előbb összepakoltunk, rekord három óra alatt, aztán autóztunk egy hatalmasat, amit a gyerekek kivétel nélkül igen dícséretesen viseltek, Mikolt evett aludt nézelődött, Hanna aludt, aztán játszott... Így is este lett, mire megérkeztünk Salzkammergut tartomány Attersee (nevéből következően tó) melletti domboldalba, egy farmra. Az a szép fából épült ház, oldalában egy terasszal, az a szállásunk.


Miután kibosszankodtuk magunkat a vendéglátónkkal folytatott legombolós, kicsinyes beszélgetésen, megpróbáltuk belakni a három szintet, és amilyen gyorsan csak lehet, ágyba tenni a kicsinyeket. A legapróbbat hamar sikerült, kis mosakodás egy lavórban, pelenkázódás a mosdóra varázsolt vágódeszkán... szopi, és szundi. Hanna nem volt ilyen egyszerű, vele megküzdöttünk, de végül sikerült saját ágyban, Danival maga mellett majdnem éjfélkor elaludni. (és akkor nem alszik délután... mer nem fáááradt...aha...)

A mai nap az ámulás-bámulás jegyében telt, ugyanis tegnap este csak sejtettük, hogy szép helyen vagyunk, de reggel teljes valójában be is bizonyosodott. Sétáltunk, kis tavacskában halakat néztünk,


Nagy rét közepén szelíd cicát simogattunk, bocikat, libákat tapsoltunk kitartóan, aztán bekocsokáztunk a "faluba", ahol osztrákországhoz illő rend, tisztaság, spar és wiener schnitzel vár bennünket. A picuri evett-aludt-szemlélődött :):) (nem okoz nagy meglepetéseket a drágaságos kicsi emberünk :)), Hanna homokozott, evett valamennyit, hisztizett kb. ugyanennyit, mi pedig a már jól begyakorolt ámulbámul programnak tettünk maximálisan eleget.

2008. szeptember 9., kedd

night and day


Ez nem Hanna napja, sőt már az éjszaka sem volt az övé...

Pedig már olyan szépen alakultak a dolgok, le sem mertem írni babonából, hogy az előző héten négy végigalvós éjjelünk volt, amikor fél nyolc, nyolc körül érkezett Hanna, és három olyan, amikor csak vissza kellett kísérni az ágyába és már aludt is.

Ezzel szemben tegnap este szokásos időben került ágyba, viszont éjfél volt, mire végre elaludt. Közben volt minden, kisebb fajta balettelőadást követhettünk végig, és amikor fél éjfélkor kattanásokra lettünk figyelmesek, már csak röhögtünk kínunkban, ugyanis édes kicsi lányunk a szobájában lévő sólámpát kapcsolgatta le-föl... Éjfélkor még megetettem... Hajnali ötkor az előszobában kezdett kipakolni a táskámból, ekkor elszakadt minden maradék idegszálam is, és enyhén bosszús hangon közöltem vele, hogy akkor most felkelhet, én megyek aludni. Erre letette a fejét, (hat óra volt...) és aludt kilencig. A begyógyult szemeinket nem is szeretném lefotózni...

A mai nap persze ennek böjtjeként nem egyszerű, pláne, hogy Dani még dolgozni is elment. Délelőtt végre csiribirin voltunk, Hanna arcán, mintha nem tudna... egy fél mosoly sem jelent meg. Aztán autóval meglátogattuk villámmód Mariannt, vittünk nekik tejecskét, Danit pedig út közben kitettük, menjen a dolgára. Hanna innetől kezdve vígasztalhatatlanná vált, sikított, mint egy kismalac, közben Mikolt is rázendített, ő az éhségtől... Nem részletezem, milyen érzés két üvöltő gyerekkel a hátam mögött igyekezni minél előbb haza.

A délutáni alvás gyakolatilag ágybazuhanással kezdődött. Jelenleg csend van, miután megszoptattam Mikoltot megint, (két óra elteltével, hmm...) gyorsan igyekszem pótolni valamennyit a kiesett alvásmennyiségből... hátha nem keltenek fel...

2008. szeptember 8., hétfő

Újszülöttből csecsemő


Margaret Mahler, magyar származású pszichológusnő elmélete szerint az újszülött életének első pár hete az ún. autisztikus fázis. A kisbabák egyfajta szendergésszerű, dezorientált állapotban vannak, tulajdonképpen a méhen belüli időszak folytatása ez, vagy talán annak lezárása. Ebben a szakaszban nem különülnek el lényegesen egymástól sem a külső ingerek, sem pedig az újszülött és az édesanya a gyermek szempontjából.

A második hónap közepén, vagyis amikor csecsemővé érik a baba, szimbiotikus fázis veszi kezdetét, az érdeklődés lassan kifelé fordul, és a baba kezdi észlelni azt is, hogy a szükségleteinek kielégítéséhez szükséges az édesanyja. Ugyanakkor viszont az anyával egyfajta kettős egységet képez, más ezt duálúniónak nevezi, azaz a csecsemő számára én és anya egy egység.

Kevésbé tudományosan:
Mikolt csecsemő lett, vagyis betöltötte életének hatodik hetét. :)

Olyan sokszor jutott eszembe a fent nevezett hölgy ezidő alatt, mennyivel egyszerűbb lett volna a gyermekeim megismerése után tanulnom ezekről a fázisokról, mert tényleg. Bár Mikolt esetében, (és Hannánál is így volt) nem tartott egészen hat hétig a kikelés, nagyon jó volt nézni, ahogy a pici szemei össze-összeakadnak, ahogy le-lecsukódnak a szopizás végeztével, amint beleájul az alvásba, legyen bármekkora hangzavar, vagy nyüzsgés körülötte, ahogy egy cseppet sem érdeki, nappal van-e vagy éjszaka, és ahogy egész lényével ágált azok ellen, amik bántották, mint pl. a szelek, a kakis-pisis pelus, vagy a hirtelen erős zaj.

A lelkesedésem változatlan ami a csodálatot illeti, és szerencsére Mikolt alvása is hasonló, mint eddig, de már nem olyan kis bambuli, mint volt. Illetve bambulinak bambuli, de határozottan nem autisztikus. :) Figyel, szemlélődik, befogad. Látványosan koncentrál, követi a szemével a lassan mozgó ismerős, kedves, vagy csak figyelemre méltó dolgokat. A szimbiózisról pedig csak annyit, hogy Dani legnagyobb bánatára a mami az, (vagyis én :)) aki legjobban kell, ha megnyugtatásról, ringatásigényről van szó... És persze az evés, altatás, miegymás is velem az igazi... kárpótlásként a végigvirrasztott éjszakákért, de ez más bejegyzés tárgyát képezi majd...

Szóval ilyen a mi pici Mikoltunk hat hetesen:

Alvás: Nap közben kiságyban, zsebben, babakocsiban, éjszaka még mindig mellettem a nagyágyban. Hason, cumival, de ez utóbbi csak az elalváshoz kell, aztán akár ki is eshet. Nukot használok, Hannánál is ez vált be, az aventessel anno próbálkoztunk, de Hanna nem tudta jól a szájában tartani. Könnyen elalszik, általában magától, kivéve este, amikor már nagyon fáradt. Ajándék ez nekem :)

Evészet: Szopi, nagyjából háromóránként, az ő rendszere szerint. Ebbe naponta egyszer avatkozom csak be, amikor éjjel éjfél körül én is ágyba kerülök végre, akkor álmában megetetem, hogy ne kelljen fél óra elteltével újra felkelnem. A tejecske még mindig sok, jut belőle Lencsinek is :)

Testiek: Szépen gömbölyödik, bár én nem vagyok híve a putto kisbaba imagenek, szerintem egy kisbaba nem attól gyönyörű, ha minél hurkásabb... Inkább legyen békés, mosolygós, és olyan, amilyen neki a legjobb. A mieink inkább hosszúak, mint szélesek, bár Mikoltnak sikerült egy tekintélyes tokázmányt varázsolnia az álla alá. :) Sőt, Dani a múltkor a fürdés előtt újabb husit fedezett fel a combiján is, amit büszkén mutogatott nekünk. :)

A szemei még mindig kétfajta színben pompáznak, rengeteg szempillája lett, és már van szép íves szemöldök kezdeménye is. :) Ezeket a változásokat annyira szeretem nézni, minden nappal újabbak jelennek meg, és egyre hosszabbak is.

Az arcán múlóban vannak a piros pöttyök, amitől teljesen kisimult lett, a szeme fölötti piros folt is halványodik. Dani szerint egyre szebb :) én pedig elfogult vagyok.

Már nem csak a fejecskéjét tartja, hanem hason egészen az öklén támaszkodik, megemeli a vállát, és a karját is nyújtogatja. Voltunk csípőszűrésen is, minden rendben, de tornáztatni kell, a belső combizmok még elég feszesek. Tornázunk :)

Masszírozom minden este fürdés előtt, egyelőre a lábak és a pocak van napirenden, eddig tart a türelme. Ez az egyik legjobb része a napnak, a maga sajátos síros, hisztizős, kishelyre bezáródós, pancsolós, meztelenkedős módján.

Lelkiek: Bújós, mosolygós, befelé figyelő, nyugodt, néha kiabálós, ritkábban sírós, könnyen megvígasztalható kisbaba még mindig. :)

2008. szeptember 7., vasárnap

Turistáskodtunk


Igazából játszóterezés lett volna a program, kis buszozással kiegészítve, de mind a kettő elmaradt. A buszozás azért, mert Dani inkább a séta mellett döntött, a játszó pedig, mert a Szentháromság térre épp 7kor értünk, és ekkor zártak. Ebből az is következik, hogy tényleg vigyázzák a jókisjátszót, ahova eddig nem sikerült még eljutnunk, de igyekszünk...

Így aztán lett belőle sörivás Apának, fagyizás Mamának, japán turisták bámulgatása, szlovák siserehad végigmérése, hegedűs bácsi hallgatása Hannának, ölelgetés, puszik, szuszókálás Mikoltnak, unokákban elmerülés, nézelődés, Hanna után rohangálás Nagymaminak. És tényleg olyan volt, mintha mi is csak pár napra jöttünk volna...

2008. szeptember 6., szombat

Kiképz(őd)és

Vagyis a testvéri szeretet...
Ma reggel Mikolt a játszószőnyegén feküdt, amit hamarosan megunt, és hangos sírás formájában adta tudtunkra, hogy itt az ideje valamin változtatni.

Hanna kiszaladt a szobájába, majd egy cumival érkezett, amit megpróbált Mikolt szájába tenni. Elsőre nem, de sokadjára sikerült is neki, amit nagy boldogsággal vett tudomásul, ráadásul a pici ettől hirtelen meg is nyugodott.


Hogy ne unatkozzon, Hanna egy csörgővel igyekezett szórakoztatni, előbb a fejét ütögette vele, (hogy biztosan észrevegye...), erre Mikolt persze sírni kezdett. Cumi újra be, csend... Újabb próbálkozás, ezúttal a szeme előtt. Mikolt áhítattal nézte, lehet hogy a malacot, de az is, hogy Hannát. Pár napja egyre többet figyel, Hannát láthatóan nagyon szereti. :)


Sikere örömére Hanna jól meg is szeretgette, megpróbálta ölbe venni..., na ekkor avatkoztunk közbe :)

2008. szeptember 4., csütörtök

Cím nélkül

Kicsit kimerültem. Legalábbis a szervezetem erre hívta fel a figyelmemet. Történt ugyanis tegnap, hogy délután egyedül maradtunk a gyerekekkel, (Daninak néha dolgoznia is kell...) én pedig vagánykodtam.

Vagyis felpakoltam minden szükségeset, (húsz perc..) aztán magunkat az autóba, és átkerekeztünk Hűvösvölgybe, olyan fontos dolgokért, mint a Nyári böngésző Hannának, illetve popsitörlő Mikoltnak. A dm-ben már nem esett jól a rajtam szuszókáló kiskinccsel hajolgatni, és a bal mellemet is éreztem. (Hannánál megtapasztalhattam a mellgyulladás minden szépségét) Amikor végül felvettük Danit is, már nem nagyon tudtam a lábamon megállni, estére hőemelkedésem lett, hidegrázással, minden tagom fájt... Így altattam Hannát, aki nem igazán vette, hogy ma kivételesen gyorsan, és csendesen kellene egymagában elaludnia. Azért kisebb harc után kicsivel 10 után kiengedett magától.


Mikoltot hirtelen felindulásból megetettem fél 11kor, így először majdnem fél négy volt, mikor jelentkezett. Én pedig 11től aludhattam. Hanna négykor felsírt a szobájában, de nem jött át, ilyen még sosem volt. Kb. két perc alatt vígasztaltam meg, aztán aludtunk tovább... Reggelre már csak a gyengeség maradt, de azt hiszem, ma nem duhajkodok...

Picit az örömeimről is :)

Mikolt egyre többet mosolyog. Lásd fentebb :) Álmában, de ébren is. Sőt már vissza is mosolyog ránk. A fejét hihetetlen magasra emeli, és a vállát is meg tudja már tartani. Amikor kézben van, egy ideig nem is kell tartani, tartja magát...


Hanna legszívesebben Mikolt pihenőszékében ejtőzik, ki és becsattolgatja magát. Egyre többször elkéri Mikoltot is, hogy az ölébe vehesse, megpuszilgathassa. Csibész azért, mert ha megunja, simán ledobja az öléből, úgyhogy nagyon résen kell lennünk :):)


2008. augusztus 31., vasárnap

Elől ül a...


Mozgalmas pár nap van mögöttünk, ma végre eljutottunk a Vasúttörténeti parkba. Régóta tervezzük, de mivel kicsit hosszú az út odáig, eddig mindig elhalasztottuk a kirándulást. Most viszont volt jó alkalom, jó társaság, és jó idő is, így aztán reggel jó korán keltünk, gyorsan összepakoltunk, és 10kor már a pénztárnál álltunk sorba.


A gyerekek nagyon élvezték a sok mozdonyt, a játszóteret, és a leginkább a kerti vasutat, amire nekünk anyukáknak is fel kellett ülnünk. Így legalább legálisan élvezhettük azt, ami kimaradt a gyerekkorunkból... :)



Mikolt majdnem végig a zsebben aludt, csak dél körül ébredt, őt ott a parkban etettem, mi pedig egy kiadós ebéddel zártuk a program közös részét. Hanna és Sára egész végig nagyon édesek voltak együtt, aztán amint a lakásba szorultak hulla fáradtan, előkerült a kimivelmikor játszhat konfliktus, de egyre jobban kezelik már maguktól is. Remélem azért hamarosan túljutnak majd ezen a korszakon is, mert amúgy kényszerbarátság ide vagy oda, úgy tűnik, csípik egymást.

2008. augusztus 30., szombat

Hanna a tolmács

Két napja Hanna mindent utánunk mond, és kitartóan gyakorolja a már ismert szavakat. A legújabbak: Más (másik), kus (kutyus), nemis.

Tegnap este Dani mesélt neki, közben Hanna a szivacson bandázott. A mese végeztével persze az egész seregletet, amit elébb lehordatott az ágyából, visszavitetett velünk... (a sereglet: három cumi, két párna, amiből egy a Mama-é, egy nagy kutya, két nyúl, és egy takaró...) Lényeg. Dani ül a fejénél, én meg fekszem mellette. Hanna hasal, és nagy szemekkel figyeli Danit, aki Tódorról mesél.

Hanna, hogy biztos legyen, hogy én is követem a mesét, minden negyedik szó elejét akkurátusan megismételt úgy, hogy az arcával majdnem belefúródott az enyémbe. Szó kimond, fej visszafordít apa felé. És ez így ment, míg el nem nevettem magam. :)

Gombszemű

Tegnap újabb megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy Hanna és Mikolt hasonlítanak. Aztán ma elkészült ez a kép... :)
Most, hogy már sokkal gyakrabban van nyitva ez a két bogárszem, látom, hogy az én gyerekem is Mikolt :) Dani ma fürdetés közben azt találta mondani:
- Szeretem, hogy különböző színűek ezek a nagy szemek. Azt se bánnám, ha így maradna :)
Én sem.

(ha ráklikkel kinagyítod a képet, látszik a színkülönbség :):))

2008. augusztus 29., péntek

Kisvasút, János hegy, Erzsébet kilátó


A vonatrajongás szakadatlan. Így aztán ma délután barátokkal kiegészülve is megejtettük a lassan hetenként aktuális vonatozást. Az utolsó kisvasúttal egészen a János hegyig utaztunk, ez vagy 10 perc normális esetben, vagyis, amikor a vasút megáll a Vadaspark megállónál is, most sztem 7 perc alatt voltunk fenn. Hanna integetett az elhaladó vonatnak, ezúttal sírás nélkül megúsztuk a búcsút.

Mikolt zsebben, Hanna Dani hátán sétált, a felnőttek pedig beszélgettek, jó levegőt szívtak, és gyönyörködtek a természet csodáiban. Libegőztünk volna, ha 5kor nem megy el a utolsó, de így a sötétedésig fennmaradó egy órában felsétáltunk az Erzsébet kilátóba. Út közben találkoztunk ismerősökkel. Először csak a kutyájukkal, akinek Hanna hangosan örült, aztán a gazdákkal is. Kölcsönösen megcsodáltuk egymás gyönyörű gyerekeit, aztán ki-ki ment tovább.


A kilátó nekem mindig nagy élmény, csodaszépen felújították, még gyerekkoromból emlékszem a romos, lehangoló látványra... Hanna is élévezte a sok lépcsőt, és a remek kilátást, az erős szél ellenére. A nagy lukakon keresztül az ő magasságában is pazar volt a látvány, Hanna kommentálta is: Hazs, nagy... :)


Lefelé az erdőn keresztül jöttünk sétával, Hanna is kiszállt a hátiból, és nagyon vagányan rohangált a lejtőn lefelé. Csak mi nem örültünk neki olyan nagyon... bár az elesést megúszta a kis ügyes :) Mikolt egész úton a zsebben aludt, amikor az autónál megálltunk háromnegyed nyolckor, akkor kezdett el mocorogni, teljesen jogosan, cicit keresve.

Eltelt egy hónap


Két gyerek mellett megváltozik az ember időről alkotott elképzelése. Röviden, észre sem veszem, hogy mennyi telt el, azt hogy milyen nap van már nem tartom számon, és mindegy lényegében, hogy nappal van-e vagy éjszaka, a különbség csak a fény mennyiségében van.

Mikolt egy hónapos lett. Minden napot megsiratok kicsit magamban, hogy ilyen picike már sosem lesz, emellett pedig csodálom, ahogyan kibontakozik az egyénisége, formája, szokásai. Mennyire más most, másodjára megélni mindezt. Az elsőnek első varázsa van, a másodiknak pedig más(odik). Ha a boldogság, vagy teljesség hatványozódni képes, akkor ebben az esetben biztosan hatványozódik is. Pedig azt hittem, milyen nehéz lesz kettővel, mennyit leszek kénytelen elvenni mindenkitől, ehelyett most úgy érzem, mindenki többet kap, mint eddig, és bár nehéz, cseppet sem tűnik nehezebbnek, mint eddig. Rutint kell szerezni, ami energiaigényes, de ennél nem több, vagy fárasztóbb. Nem sürgetek semmit, ami számomra új, mert alapvetően nagyon türelmetlen vagyok. Most ami van, az úgy jó, elfogadom, hogy a helyzetekben kell döntést hozni, nem pedig előre.

Ha valamin változtathatnék, akkor az Hanna éjszakái lennének, jó volna látni, ahogy nyugodtan elalszik, és békésen átalussza az egész éjjelt.



No de most Mikoltról van szó...

4400 gramm és 55 centi, vagyis több mint egy kilót hízott azóta, hogy hazahoztuk a kórházból. Nagyszerű érzés újra szoptatni, öröm, hogy sok a tejem, és még nagyobb öröm látni, ahogyan Mikolt fejlődik, eszik. Nem számolom, hányszor kér nap közben, de érzésem szerint 4-5x, ehhez jön még az éjszakai, és a hajnali evészet. Még mindig igény szerint szoptatom, ez mostanra nagyjából három óránkénti etetést jelent. Komótosan, több részletben eszik, 5-10 perceket ciczik, aztán pihen. Van, hogy egy órát is :) Fejek, még mindig. Ennek eredménye majdnem 8 liter tejecske lefagyasztva, és egy tejtesó, Lencsi baba személyében. No ez is a nagy örömök közé tartozik, jó érzés, hogyha segítünk nekik ezzel.

A napirendünk nagyjából kialakult, bár ezt sem nagyon tudom követni, hiszen sokszor igazodom Hanna ritmusához. Nagyjából állandók az esték, 8kor vacsorázunk közösen, van, hogy Mikolt már hétkor kap, de van, hogy ő is ekkor eszik. Fél9kor megyünk fürdeni, Mikolt az első, őt Dani fürdeti, közben Hanna a nagykádban játszik, vagy segít, mikor mihez van kedve. Mimi leginkább hason fekve, "békapozícióban", szájában Dani hüvelykujjával szeret mélázni a meleg vízben, sokszor 20 percet is képes csak úgy bambulni.


A szárítkozás nem tartozik a kedvelt tevékenységek közé, általában ilyenkor már annyira fáradt, hogy inkább kihagyná ezt a programpontot. Ezen közben én is tisztulok, aztán szopi, és alvás. Nagyjából 9kor kerül ágyba, attól függően, hogy épp sikerül-e hamar elaludni, vagy sem. Cicit kap, aztán leteszem, hason cumival a legjobb neki. Tulajdnoképpen egymaga elalszik, kivéve, ha ennyira elfáradt, hogy ez nem sikerül. Ilyenkor egy kis ringatás, simogatás elég.

Éjjel 1-2 között, (de volt már, hogy fél4, sőt fél5 volt az első alkalom...) hajnalban pedig 5-6 körül szopizik, és alszik is vissza, nagyjából 9ig.

Délelőtt egy órát van ébren, aztán újra szundi, délben 12-1 között éber, aztán elfárad. Délután 4-5 körül ébred, egy órát megint fenn van, aztán alszik 7-8ig. Innentől pedig az esti lefekvésig ébren marad. Nap közben egyáltalán nem altatom, ha elfáradt szól, leteszem, hasra (háromnapos kora óta hason alszik) kap egy cumit, elnézelődik, aztán elalszik.

Ha ébren van, legszívesebben kézben szeret lenni, főleg az enyémben, kivéve, ha épp elemében van. Nála ez ritka, vagyis egészen más, mint amit Hannától megszoktunk, Mikolt sokkal megfontoltabb, nyugisabb, szemlélődőbb, nála az is előfordulhat, hogy a szőnyegén elbóbiskol. A babakocsizást egyelőre nem nagyon kedveli, inkább zsebben utazik, vagy kendőbe kötve. Ez utóbbi ritkább. A pihenőszékben a kockás mintát kitartóan nézegeti.

Figyel bennünket, sokat mosolyog, és eőzik már néha. Sőt egyszer hallottuk már hangosan kacagni is egyet. :) A buksiját hosszasan tartja, ma már a vállát is megemelte, és tartotta egy darabig.

A bőre egyelőre még nem tisztult ki teljesen, emiatt tegnap óta nem eszem semmilyen tejterméket, hátha. Viszont kezdenek gyűlni a hurkák a combin, és jókora tokát is növesztett már :)

2008. augusztus 27., szerda

Hanna 22 hónapos


Még két hónap, és két éves lesz. Döbbentes a változás, ami a szemünk előtt zajlik. Már régóta nem baba, de hogy a pici gyerekből kisgyerek lett, aztán a kisgyerekből kicsit néha gondterhelt, felelősségteljes nagytesó, ezt még nehezen fogom fel, illetve néha mardos is a lelkiismeret furdalás, hogy lehet, hogy jobb lett volna kicsit várni még a testvérkével. Hogy jó lett volna még csak vele lenni, neki adni, őt szeretni kizárólagosan.

És persze nagyon jó érzés, hogy a tesónál nagyobb dolgot nem adhattam volna neki, még akkor is, ha Mikolt most még nem társaság Hannának, hacsak a cumi visszaadása felett érzett örömöt nem veszem annak.

És hogy milyen is Hanna ilyen nagylányként?
Nehéz... akaratos, hisztis, sírós, mosolygós, bújós, simogatós. Sokarcú, és általában kiszámíthatatlan. Mindenben. Soha nem lehet tudni, mi okoz örömöt neki, mikor alszik, vagy eszik szívesen, és mikor utasít el minden közeledést, próbálkozást, mikor simulékony, szófogadó, vagy épp csak elérhető szavakkal.

Ebben a hónapban a legnagyobb változást Mimi érkezése jelentette, ami nyilván a legtöbb eddigi rutinunk felborulásához vezetett. Hanna erre úgy reagált, hogy 1. nem eszik, 2. nem alszik. :) Konkrétabban az alvás lassan egy új címkét is kiérdemelne, amennyit foglalkozom vele, az evéssel pedig inkább nem is törődöm, amikor éhes lesz, szól. Amúgy pedig éppen nem cérnavékony :) Csakhát ha hiszek annak a cikknek, miszerint a dackorszak egyik jellemző tünete, hogy nem eszik a gyermek, mivel az evés az egyike azon kevés dolognak, amiben kontrollt tud gyakorolni, akkor talán nem is biztos, hogy szól... Úgyhogy küzdünk, ő meg fáradt, és éhes, így aztán csetlik-botlik, meg nyafog...

A beszéd terén is nagyot haladt, mára gyakorlatilag mindent igyekszik utánunk mondani. Rengeteg szó első két hangzóját mondja már, és sokszor olyanokat is, amit aznap biztosan nem hallott még tőlünk. Sokszor előfordul, hogy nem tudom pontosan, mire is gondol. Énekel, és ha Halász Jutkát hallgat, egy egy szót kiragad a dalokból, és énekli hosszasan. A két kedvenc a hinnapa (hinta palinta), és a zsippupp.

A könyvek... ezzel még tartozom, erről külön bejegyzést szeretnék majd írni. Még mindig szereti őket, szerencsére. Kedvencek még a baba :) hát persze, a duplo, és ezeken felül ha ki lehet menni. Motorozik, homokozik, fantasztikusan ügyes a keze, tökéletes formákat tud csinálni, hintázik, és mindenre felmászik.

Táncol, és szereti a csajos holmikat, ha harisnyát lát valakin, biztosan megfogdossa, de ugyanígy a műkörmöt, vagy a szemfestéket is. A mozgása is egyre lányosabb, vannak olyan pózok, amiket nem látott sehol, belülről jön :) Rajzol, szépen fogja a ceruzát, ugyanilyen szépen a kanalat, villát is.

Hirtelen ennyi, holnap a méreteit is mellékelem :)

2008. augusztus 26., kedd

Így utazunk mi


Most, hogy már lassan rutinos testvérbabakocsi tologató lettem, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű ez, mint gondoltam. Nem az utak minősége okozza a legnagyobb fejtörést :) Pedig erről is lehetne mit írni.

Inkább az a helyzet, hogy Hannával ellentétben, aki pöttöm korában simán elaludt, ahogy kivittem a levegőre, és ha három órát toligáltam, akkor addig rezzenéstelenül feküdt a hátán!, Mikolt nem annyira lelkes a babakocsizástól. A hasán nem az igazi, (pedig ő inkább hasonfekvős) a hátán pedig semmiképpen sem lehet tartani pár percnél tovább. Elnézelődik, de aztán jelzi, hogy valamin változtassunk. Ha el is alszik, nyugtalan, sokszor megemeli a fejét, amitől a cumi persze kiesik, erre felébred, és kínlódik egy sort. Remélem ez változni fog idővel, és megszereti a sétákat... Mondjuk az is igaz, hogy Hanna már a hűvösben kezdte a tologatós pályafutását, és abban a pillanatban, ahogy hideg érte, becsukta szemét, száját.

Hanna pedig ugyan szeret ücsörögni, de jó sok érdekes mindenféle van út közben, amihez inkább két lábon, mint négy keréken érdemes közelíteni, úgyhogy gyakran kiszáll, nézelődik, kutat, felfedez, aztán ha elfárad, visszaül. Előtte az elmaradhatatlan csattmatatás, amihez meg is kell állnom, erre Mimó többnyire magához tér...

Szóval egy szimlpa 10 perces út legalább 30 percesre duzzad mostanában. Viszont a kocsival maximálisan boldog vagyok. :) A többi csak ráadás.

Mikolt csillagocska 4 hetes


Nem is szeretnék most ennél sokkal többet írni, mert pénteken már egy hónapos lesz... Így rohan az idő. Vagyis nem lett lassabb a múlása. Szóval majd pénteken bővebben...

Áron


Hanna szerelmes...

Van egy kisfiú, épp egy évvel idősebb Hannánál, kedves, okos, szép, édes, Áronnak hívják, itt lakik nem messze, és a játszón gyakran találkoznak. A múltkor haza is kísért bennünket az anyukájával, út közben fogta Hanna kezét, kavicsoztak, rohangáltak, aztán egy kutyától jól megijedtek.

Azóta Hanna azon az útszakaszon bármikor képes ezerszer elmesélni, hogy mi történt Áronnal és vele.

Ma megint találkoztunk velük, és bár eleinte Áron nem igen vette észre Hanna közeledését, Hanna kitartóan mutatta őt a hintából, pedig nem volt közel... Aztán hazakísértük őket, (most mi, hogy Áron mamájának, aki ikreket vár ne kelljen a nagy pocakjával rohangálni a kisfia után) megint kézen fogva mentek, átvágtak a nagy nagy térig érő füves-gazos réten és Hanna természetesen be is szeretett volna menni Áronnal hozzájuk. Valahogyan sikerült lebeszélnem róla, de itthon is egyfolytában emlegette, és sírt utána...

Dani csak ennyit tett hozzá a jelenethez, amit Hanna ebéd közben sírva adott elő:
- Azt hittem, majd a kamaszkorára elég lesz felkészülnöm...
Hááát...

2008. augusztus 25., hétfő

Gyógyulgatósan

A Hanna szájában randalírozó afták száma határozottan csökkent, már csak a nyelve hegyén lévő igazán csúnya... Az ecsetelés még mindig nem megy egyszerűen, bár tartja a fejét, de én is kiabálnék, ha úgy csípne, mint neki... Nurophent kap, ennek nem vagyok híve, de megijedtem... Néha van még 37 feletti mérés a hőjét illetőleg, de nem vészes, így megyünk vele játszóra, meg nagymamázni, mert itthon nem lehet tartani.

A játékokról akartam még írni. Egy ideje nem kapott újakat, és egy kicsit úgy éreztem, le vagyunk maradva készségfejlesztés terén. Mondjuk lehet hogy nem véletlen, hogy nem most jut eszembe a legkreatívabb játékok tömege...
Tegnapra már annyira megnőtt bennem az igény, hogy legyen végre valami korának megfelelő, hogy végül egy favonatot kapott sínekkel, amit Danival összeszereltek, és azt hiszem mind a ketten szívesen játszottak is vele. Még némi kiegészítő azért elkelne hozzá, de így is remek, főleg, hogy a vagonok másnessel kapcsolódnak egymáshoz. :)

Reggel...


Délután :)


Mikolt egyelőre a pihenőszéke kockás huzatának hosszas felfedezésével is beéri :) Olyan édes, ahogy kitartóan vizsgálja az éles kontrasztokat... :)


Ma először visszamosolygott rám!!! :) Szociális egyelőre, de akkor is... :):) Én elolvadtam.

2008. augusztus 24., vasárnap

Hogy lehet?

Nem tudom megfogadni, hogy erről a témáról nem írok többet :) Mert olyan változatos :):) Az alvás mááár megint...

Történt ma este, hogy kicsit később értünk haza, mint szoktunk. Mikolt szopizott, aztán a kezemben ücsörgött, és bár az este nem tartozik a kedvelt napszakai közé, most nem volt hosszas sírdogálás, inkább csak néha kiabált egyet egyet. Letettem 10kor, és el is aludt.

Közben Hanna a nagykádban itatta a babáját maga helyett, kértem, ő ne igyon, inkább habot csináltam neki a fürdetőkrémmel, hátha szívesen szót fogad. Biztos, ami biztos, mindemellett kipróbáltam a neogranormon popsitörlőhöz (Mikolttal ezt használom, mert vékonyabb mint a huggies, és jó az illata) ajándékként kapott fürdősót, amiben levendula illóolaj is van. Ha a japánoknak bevált a fenyőillat a dolgozók serkentésére, hátha minket meg ellazít a levendula.

A délutáni majd három órás maratoni alvás miatt nem fűztem nagy reményeket az elalváshoz... Dani a szokásos rutin szerint törölt, szájat ápolt, vizet adott, aztán a szobájába vonult, és Tódort mesélt. Hanna mikor leért a popsija az ágyába, próbálkozott egyet hogy mégis inkább a szivacson óhajt elaludni, mire kértem, tegye le a fejét, mert még új huzatot kell tennem rá, majd kijöttem. Tettem vettem, közben hallgattam, ahogy Dani mesél, és csodálkoztam, hogy Hanna még nem jött utánam. 10 perc múlva mentem be hozzájuk, Hanna feje a párnáján, Dani mellette épp befejezte a mesét. Puszit adtunk a mozdulatlan, de nyitott szemű kisasszonynak, majd kijöttünk. Mindketten...

Fél 11 volt, és azóta is csend és béke van... Ki érti???

Vasárnap képekben

Ilyen napunk volt :)
Simogatós...


Figyelős, kenegetős...


Papável kokettálós...


Trónfoglalós...


Mosolygós...

Vasárnapi szösszenetek

- Olimpiai bajnok a magyar férfi vízilabdacsapat! Fantasztikusak voltak!!!

Hannáról...

- Hanna altatásának sikeressége érdekében új módszert vetettünk be. Eddig ugye mellette feküdtem, amíg el nem aludt. Amíg így is hamar elaludt nem bántam, de napok óta legalább hármnegyed órát is eltart, mire valamennyire ellazul. Én pedig egyre inkább feszült voltam attól, hogy nem marad semmire sem idő már, pedig ezek a fél-háromnegyed órák lennének hivatottak bármiféle felnőttprogramra, mondjuk megbeszélni ezt azt...

Nos az új módi... Egy darabig bent vagyok, aztán megbeszéljük Hannával, hogy a mama megy és teszi a dolgát, és ha elaludt Hanna, bejön, és megnézi, megpuszilgatja, betakargatja. Az eredmény. Tegnap este háromszor jött utánam, viszont miután én kijöttem, ő várt vagy 10 percet. Elaludni így is majdnem éjfélkor sikerült, de átaludta az éjszakát... Dani reggel nyolckor felkeltette, meglátjuk, mi lesz ebből ma este...

- Hanna megismeri a H betűt, mutatja, és mondja, Hanna. Egy füzeten mutattam meg neki, amire Hana volt írva. Azóta a hippes bébiételes üvegen is felismeri, és mutatja. :) Előbb fog olvasni, mint beszélni? :)

- Tartozom Hanna kedvenc könyveinek listájával... az egyik kedvenc a böngésző sorozat, amiből a tavaszi forog most előszeretettel. Az egyik oldalon egy játékbolt is látható, ebben pedig egy ugráló csacsi. Hanna, mióta felfedezte, meséli: Hanna szeretne csiribirire menni, és az ugrálócsacsival játszani. A hozzá tartozó törzsi tánc pedig emígyen néz ki:
1. Könyv levesz, fellapoz.
2. Megfelelő oldalon csacsi megkeres.
3. Mutatóujjal rábök, mondja tatta.
4. Kéz felemel, tenyér kinyit, hosszú neeem.
5. Ajtó felé fájdalmas arckifejezéssel, nyafogva ismételgeti Haaaannnna.
6. Változatlan fájdalommal: Hét (vagyis egy hét múlva tudunk csak csiribirire menni...)


Mikoltról:

- Este kilenc és tíz között leteszem, éjjel egyszer, vagy kétszer eszik, és reggel kilencig alszik... Ugye ez így is marad? Vagyis ha lesznek kevesebb szopival tarkított, de ilyen hosszú éjjeleink, annak csak örülni fogok...

- Tartja a fejét. Nem tudom pontosan, hogy mikor lenne itt az ideje, hogy ilyen hosszan, meg ilyen magasra, de nekem úúúgy tetszik :):)

2008. augusztus 23., szombat

Tripp Trapp

Amikor Dani eljött a munkahelyéről, többeket is búcsúztattak. Az egyik kollégnője kisbabát vár szeptemberre. Dani egyik érve a mehetnék mellett az volt, hogy Mikolt születésével, illetve a nagyszülők munkábaállásával nehezített lesz egy ideig a családi lét, így ő is gyesre jön. Vagy gyedre...

Hogy ezt valóban komolyan vették, a búcsúajándék nem egy parker toll, vagy egy bőrtáska, laptop, vagy más felnőtt holmi volt, hanem egy zseniális etetőszék. :) Stokke. Nemrégen hallottam erről a márkáról először, de így kipróbálva engem is teljesen meggyőzött. Merthogy összeszerelték. Első körben azt gondoltam, hogy majd Mikoltté lesz, de az nagyon messze van még, és mivel ez a szék állítható tetszőleges magasságba, Hanna pedig nyúlik, így lassan itt lett volna az ideje lecserélni az ő székét. Ezzel a megoldással viszont Mikoltté lesz a régebbi, (hacsak nem veszünk egy ilyet neki is...) Hanna pedig megkapja az újat.

Szóval egy kis legózás:
Majd a végeredmény :)

2008. augusztus 22., péntek

Ha nem lenne elég...

Szerintem még nem született olyan fantáziával megáldva senki, aki meg tudná jósolni az éjszakáink színes kálváriáit. Mondhatnám, hogy unalmas volna minden éjjel ugyanaz a standard, de nem igaz. Olyan jól esne, ha huzamosabb ideig lennének átalvós, hosszú, nyugis éjszakák, amikor csak oldalra fordulva, magamhoz nem is igazán térve szoptathatnék, és ennyi volna az összes megterhelés. De nem...

Nekem valamiért más jutott. Egyrészt éjjel is fejek, bár ez az időszak nem erre való, de ha nem tenném, valószínűleg tejben úszva, bedurrant cicikkel, nyögve ébrednék így is úgy is... Másrészt Hannánk. Az örök sláger. Pár napja a költözködést játszottuk több felvonásban és minden lehetséges verzióban a szivacs, ágy, nagyágy variációkra. Aztán ebből annyi maradt, hogy szivacs, viszont mama kell mellé. Akár éjjel többször is, így tegnap eljutotunk odáig, hogy kuporogva, néha átszökve Mikolthoz szoptatni, de Hanna mellett töltöttem az éjjel kb. 90%-át. Nem jó ez így... Senkinek.

Mint kiderült reggel, Hannának sem, mert az egész majdnem biztosan a szájában felhalmozódott aftatömeg miatt lehetett. Először csak a nyelvén vettem észre valami gyanúsat, aztán amikor belenéztem a szájába is... hát szegényemnek ez aztán fájhat rendesen... Tele van az egész szájacskája... Enni nem eszik persze, így éhes, fáradt is egyben. Nem is részletezem.

A doktornénink szerint, aki ma nem is rendelt, de fogadott bennünket (aranyba foglalnám a nevét!!!) vírus, ami magas lázzal is járhat. Ecsetelés, nurophen, fájdalomcsillapító érzéstelenítő szuszpenzió, sok C vitamin, fertőtlenítés, és Mikolttal minél kevesebb puszilkodás javallott. Mi mindent megteszünk, Hanna pedig hősiesen tűrte az első ecsetelő hadműveletet. És evett is egy pohár tejfölt... :)


Azért jó hírem is van :) megérkezett a babakocsink, amit Hanna rögtön ki is próbált. A csattok tetszenek ebben is a legjobban neki, minet ki meg be kellett nyitogatni, zárni.

2008. augusztus 21., csütörtök

Ketten, itthon...


Amikor kitaláltuk, hogy Hanna töltsön egy teljes napot a nagyszülőknél, Dani azt kérdezte, nem fogok-e unatkozni. Unatkozni nem szoktam, inkább csak hiányzott Hanna.

Viszont kaptam majdnem egy teljes napot Mikolttal kettesben, és ilyenünk még nem volt. Olyan jól esett csak rá figyelnem, jól esett a csend, hogy nem görcsölök úgy, mint az elsőnél, hogy rendet tudok tenni, és rend is marad több, mint 5 percig :) Hogy lehet csendben szoptatni, figyelni a picikémet, ahogyan néz, figyel, eszik, aztán elfárad, ahogy elalszik, ébred. Észrevenni apróságokat, tudni, mennyi pöttye van az arcán a tegnapi töltött paprika miatt, simogatni a pihehaját, és sóhajtozni azon, hogy milyen gyorsan nő, ő is, meg Hanna is.

Voltunk vásárolni, sokan megcsodálták :) voltunk Jutka nagymaminál, ő is a csodálók táborát növelte, de leginkább itthon voltunk.

És mégegy ok a mosolyra... kettővel kevesebb lett a szám a mérlegen :) Már értem azokat, akik aggodalmaskodnak a súlyuk miatt. Azért szem előtt tartom kedvenc Zsuzsi edzőnk kommentárját, miszerint a hat hetet érdemes kivárni, mielőtt az ember lyánya siránkozik az alakja, súlya, egyebek miatt... Naja... És a plötyiséggel mi lesz? És mikor? :)

Megörökítve, még egy foteles :)... Most itt tartok:

Szétszóródtunk

1. Dani dolgozni ment
2. Hanna a nagypapához, nagymamához, Petihez
3. Mikolt és én itthon maradtunk

Az éjjel immár másodszor 10kor kezdődött, ez már nagyon régen fordult elő utoljára. Jó lenne az elalvás időpontját még egy fél órával előrébb hozni, Mikolt kedvéért is, mert 1 nagyon nehéz lenne külön külön fürdetni őket, 2 mindenkinek jobb volna ha kicsit előbb elaludnának. Így is 8kor kelünk...


Mikolt kényeztet engem, ma először negyed 4kor kért cicit, pedig 9kor evett utoljára. Hanna valamikor 3 körül érkezett, de azzal a lendülettel vittem is vissza a helyére. Nem ellenkezett, sőt, mikor Mimóka jelezte, mostmár enne, megbeszéltem Hannával, mi a helyzet, és átküldtem magam helyett Danit. Aludtak... :)

Reggel Pepe, vagyis Peti jött Hannuért, játszóztak, majd odaát ebédeltek, végül Palival sziesztáztak. Most fordult elő Hanna életében először, hogy máshol mással aludt el délután. Az estét meg sem merem kockáztatni, de ez a délutáni a várakozásoknak megfelelően sikerült. Pali hihetetlen türelmének köszönhetően bár fél kettőkor már lehetett volna aludni, Hanna fél háromkor az angol nyelvű állatos mesénél dőlt ki, és háromnegyed négyig aludt is. Kicsit féltem ettől a próbálkozástól, de jól sikerült. Remélem Palinak is maradt némi energiája... Nekem ez nagyon nagy dolog!!!

Dani már négykor ott volt vele, mi pedig Mikolttal 5re értünk át. Miután Mikolt evett, és elaludt, Hannával kettesben dmezni mentünk. A kis kocsit tolta, és pakolta bele azokat a holmikat, amit mutattam neki. Irtó drága volt, ahogyan nagyon komolyan vette a feladatot, a pénztárnál felpakolta a dolgokat a szalagra, amit épphogy felért. Nagyon jó volt kettesben lenni vele, pláne így, hogy kitaláltuk a módját annak, ahogy ő is szereti a bevásárlást. Ennek ára egy matricás készlet, egy bubifújó, meg egy üveg ájsztí. :)

Este volt csak kis hiszti, de fürdésnél már teljesen rendben ment minden, és a szivacson 10kor újra alvás volt már!

2008. augusztus 20., szerda

Gyerekekkel, meg anélkül

Daninak a héten kétség kívül remek ötletei vannak. Nohiszen, ő inkább van kint a világban, mint én...

Ma pl. azt találta ki,(kis segítséggel ugyan, de ez elhanyagolható) hogy menjünk a Millenárisba, mert gyerekprogramok vannak. Kézműveskedés, van játszó is, és különben is régen voltunk. Összeszedtük magunkat, de sajnos már így is a nagy melegbe értünk ki, de ez egyik gyermeket sem zavarta különösebben. Mikolt a babakocsiban békésen szundikált, Hanna pedig elsőként a tavacskát célozta meg. Új, vagy lehet hogy csak nekünk, hogy a parton van egy kis dobogó, ahova telepítettek egy haleledeladagoló automatát, 50 ftért lehet egy adagot szerezni. Hanna iszonyú lelkesen dobálta befelé az ennivalót, a halak pedig ettől voltak nagyon lelkesek.

Aztán a nagyszínpadon egy Szalóki Ági koncertet volt szerencsénk végigmulatni, Hanna a tőle nem megszokott formáját hozta, nagyon óvatosan merészkedett le a táncolók közé, pedig nem is ő volt a legkisebb. Azért egy idő után felengedett, de még mindig mosoly nélkül táncolgatott nagyobbacska lányokkal. Onnan gondolom, hogy ennek ellenére nagyon nagy élmény volt ez neki, hogy a délutáni alvás előtt többször elmesélte, hogy táncolt, tapsolt, a néni pedig énelekelt. Ezt írásban nehéz visszaadni, de nagyon édes, valahogy így néz ez ki. Fej ingat jobbra ballra, (ez a táncoltam) közben mondja is, Hanna. Tapsol, közben mondja néni, majd lalázik. :):) Végülis teljesen jól értelmezhető... :)


A nagy tánc és énekmulatság közepette Mimóci így vonódott be a forgatagba. :)


Délután aztán Hannát nagymamának adtuk, aki visszavitte halakat etetni, mi pedig kivettünk egy dvdt, és megnéztük, miközben én szoptattam, fejtem, Dani büfiztetett, szóval jól mulattunk, de tényleg. :) Vacsora időben mentünk Hannáért, aki nagy szemekkel újságolta, ja és széttárt kezekkel, hogy neeeem... Azaz, elfogyott a haleledel, hiába dobtak bele pénzt, azt meg elnyelte :( Megígértük neki mindannyian, hogy nemsokára újra próbálkozunk.