Nincs erőm írni... Pedig olyan sokminden történik velünk, Hanna pedig kisgyerek lett. Önálló, akaratos, de finom. Szeretem látni, ahogyan egyedül találja ki, mit játszon, bevon engem is, és örül neki, hogy megérteti magát. Öltözteti a nyuszit, betakarja a babáit, kockából tornyot épít, egyedül eszik, és a lépcsőkön egydül közlekedik.


A minap végre átadták a szomszédunkban a játszóteret, ahol egy nagy ünnepség keretében minden gyereket kis ajándékok vártak, és egy nagy nyúl, emberből, aki tojásokat osztogatott. Hanna miután megkapta, és megnézte a tojást, visszadta a nyuszinak. :) Ez a jószívűség egyébként is jellemző rá, ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és keres valami mást. Jó volt nézni, ahogy egyedül elbóklászott a téren, néha megkeresett a szemével, ránkmosolygott, (mostanában újra "szuszizik" ilyenkor) és ment is a dolgára. Nagy kedvenc a csúszda, és a homok is, van végre lapátja, és vödör, amibe lelkesen gyűjti a homokot.
Itthon legszívesebben gyurmázik, vagy rajzol, vagy könyveket lapozgat. Ha teheti, mindet egyesével. Ha megkérem, visszateszi amit már végiglapozott, úgy hozza a másikat.
Tegnap a Szabadság téren néztünk fotókat, olyan hideg volt, hogy csontig fagytunk. Illetve csak Dani és én, Hanna közben kutyusokkal játszott, kavicsokat rakosgatott, és integetett mindenkinek. :) Tényleg egyre könnyebb vele, bár a nagy önállóság sokszor magával hozza az akadályokba ütköző akaratát is, olyankor... hát nem egyszerű :):)
A minap végre átadták a szomszédunkban a játszóteret, ahol egy nagy ünnepség keretében minden gyereket kis ajándékok vártak, és egy nagy nyúl, emberből, aki tojásokat osztogatott. Hanna miután megkapta, és megnézte a tojást, visszadta a nyuszinak. :) Ez a jószívűség egyébként is jellemző rá, ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és keres valami mást. Jó volt nézni, ahogy egyedül elbóklászott a téren, néha megkeresett a szemével, ránkmosolygott, (mostanában újra "szuszizik" ilyenkor) és ment is a dolgára. Nagy kedvenc a csúszda, és a homok is, van végre lapátja, és vödör, amibe lelkesen gyűjti a homokot.
Itthon legszívesebben gyurmázik, vagy rajzol, vagy könyveket lapozgat. Ha teheti, mindet egyesével. Ha megkérem, visszateszi amit már végiglapozott, úgy hozza a másikat.
Tegnap a Szabadság téren néztünk fotókat, olyan hideg volt, hogy csontig fagytunk. Illetve csak Dani és én, Hanna közben kutyusokkal játszott, kavicsokat rakosgatott, és integetett mindenkinek. :) Tényleg egyre könnyebb vele, bár a nagy önállóság sokszor magával hozza az akadályokba ütköző akaratát is, olyankor... hát nem egyszerű :):)














1 megjegyzés:
Drága Hanna, Kinga és pici Mikolt!
Ha nem is írok, ugye tudjátok, hogy veletek vagyunk...
Hanna - már igazi nő vagy, nagyon szép, ahogy anyukád ír rólad, ilyenkor lelkiismeretfurdalásom van, hogy miket hordok össze az én egyetlenemről, Jázminomról.
Mikolt - apukád egy kincs, nem sok férfi tett volna meg ilyet! Szép neved van, különleges!
Kingaanyu - hogy vagy? Mindig akartam levelet írni, de nincs erőm... Érdekes, te örülsz a kilóknak, én meg izgulok, hogy ne jöjjenek.... na jó, nem is tinisúlyról indultam!:-) Mi is lassan betöltjük a félidőt! Olyan izgalmas! És a mi Pöttömünk is sokkal nyugisabbnak tűnik, persze nem merem elkiabálni... Sajnos megérzésem nincsen - kérdezted -, amúgy sem jött be Jázminnál sem, mert ő kisfiúnak indult. (No, jó, picit, titkon most is ezt érzem...) Meglátjuk!
Sok puszit küldünk nektek!
Melcsi Anyu, Jázmin és Pöttöm
Megjegyzés küldése