Talán már le sem kellene írnom...
De ez a mostani, annyira kiborító és fárasztó volt, hogy inkább mégis.
Szóval az éjjel... Danival egy darabig fennmaradtunk, megbeszélni a folyóügyeinket, amik elmaradtak az elmúlt egy hétben, gondolom erre ébredt Hanna valamikor egy körül. Innentől hajnali négyig nem tudtuk visszaaltatni, sem a saját helyén, sem nálunk, sem úgy, ha melléfeküdtem, sem úgy ha Dani ment át. Nem játszik, nem beszél, és nem tud elaludni, hanem forgolódik, és sír. Vagyis kiabál, meg üvölt. Hogy mit és miért, szerintem ő sem tudja...
Végül Dani mellett a szivacson az ő szobájában aludt el négykor, Mikolt pedig épp ekkor kért másodszor, majd nagyjából másfél óránként. Ő legalább csenben teszi a dolgát, és alszik is azonnal vissza... Azért nem ez volt a legpihentetőbb éjszakánk a héten...
A másik dolog az autózás. Hanna ha Dani be akarja tenni az ülésébe, visít. Ma este babakocsival kellett a boltba menni vele, (ez autóval 3 perc, gyalog 20...) mert másképp nem volt hajlandó. Dani felajánlotta neki a Volvot, a Fordot is, meg a babakocsit, és teljesen úgy tűnik, hogy érti a különbséget, mert határozottan elzárkózik a kocsikázástól... Úgy sajnálom...














1 megjegyzés:
Ez nálunk is téma olykor. Amikor nagyon ráérünk (és ez Anna mellett gyakran elő kell, hogy forduljon), akkor hagyjuk, hogy kedvére masírozzon az autóban. Azt hiszem ennek is betudható, hogy kifejezetten szereti, ha megyünk valahová.
Arra figyelek nagyon, hogy csak akkor szólok rá, hogy indulunk, amikor ha törik, ha szakad tényleg be teszem az ülésbe, és bekötöm. Többnyire előre lehet látni a viselkedéséből, hogy mi lesz a reakció. Ha nagyon nyűgös, akkor inkább várunk 5-10 percet, hogy barátkozzon a helyzettel. Ezalatt nem említjük, hogy menni kéne, így gyakran előfordul, hogy megunja a dolgot, és önszántából beül a babaülésbe.
Nyáron érdemes odafigyelni arra is, hogy nagyon be tud melegedni a gyerekülés indulás előtt. Kati szokott tenni ilyenkor ruhaneműket a teste alá, így elviselhetőbb a forróság.
Megjegyzés küldése