2009. január 7., szerda

Aggodalmak

Az rendben van, hogy az aligféléves délben főzelékezik. Én készítem neki, tudom mi van benne, tudom, hogy érett már erre, hiába lenne jó megvárni a hat hónapos kort. Az is rendben van, bár ez már kevésbé öröm a szívemnek, hogy estére cumisüveget is adnom kell neki. Arra viszont nem készültem fel, hogy hajnalban, három órával az előző etetés után, olyankor, amikor elvileg a legkipihentebb vagyok (hahaha), nem tudok enni adni az éhező fiókámnak. Hogy fagyasztott tejet kell kiolvasztanom dideregve a fáradtságtól, meg a hidegtől, amit a szegény gyermek pillanatok alatt megeszik, majd békésen bealszik, ahelyett, hogy énekelne, mint ahogy szokott mostanában.

Most komolyan éheztettem? És komolyan tendencia az egyre csökkenő mennyiség? Nekiálltam fejni pár napja, nem dobok hátast attól, amit sikerül így kimentenem. A LLL biztosan azzal érvelne, hogy nem kellett volna adni neki üvegből, inkább csöveztem volna magamra a cumisüveget, merthát így aztán ellustul és nem akar dolgozni. Aha... Mert egy 5 hónapossal, akinek a nagytestvére is alig múlt kettő, meg lehet beszélni, hogy nappal az evésre szánt időben ne ezt a bohóclányt figyelje, akit persze ki lehet küldeni egy kis szsabadfoglalkozásra a nappaliba, mikor a kicsivel épp más dolgom volna. És megérti azt is, hogy ha nem dolgozik, akkor nem lesz elég estére. És a mellemnek is el lehet magyarázni, hogy egyszer hat órát is bírjon türelemmel várni, máskor meg kétóránként álljon tele készlettel készenlétben, hátha szükség van rá.

Két dolgot gondolok. Egyrészt az, hogy Dani eddig velünk lehetett, hihetetlen módon segített nekünk, hogy ilyen sokáig csak szoptathassak. Másrészt pedig el kell tudnom engedni az összes mumust, és tenni a dolgom, segíteni a tejnek termelődni, és ha nem megy, megnyugodni. Végülis minden nappal, amit szopival töltünk, eggyel többször kap Mikolt anyatejet. Hogy a nyolcból ez csak hatszor jön közvetlenül tőlem... Talán kibírom. Nehéz azért...

4 megjegyzés:

MátéMíraLilla anya írta...

Nehéz, elhiszem! De azt se felejtsd el, hogy nem csak Mikoltnak adtál amikor volt sok, hanem más kisbabának is, ami nagyon nagy szó! Szerintem mindent megtettél és megteszel :-)

És hogy egyedül két gyerekkel nehéz minden erővel a tejcsire összpontosítani megerősítem! Igaz nekem 3 van, de ha Máté itthon van mondjuk betegségből kifolyólag a lányok mindig kevesebbet híznak...ez van, az összefüggés pedig bizonyított...
Puszi
Eszter

kata írta...

Kinga, én ezt veled együtt nem értem.
Azt igen, hogy nagyon nehéz és tisztellek, hogy mindent megteszel a szoptatásért és azért is, mert okosan állsz hozzá, ha valami hiba csúszik a gépezetbe. Azért meg különösen le a kalappal, hogy két gyerek mellett volt időd és energiád, fejni más babáknak is.

Amit meg nem értek, hogy miért fogy el a tej, miért csökken. Lehet, hogy most jönnének jól a számok. Mennyit ehetett Mikolt az elején, mikor más babáknak is tudtál fejni? Mennyire nőhetett Mikolt szükséglete? Talán Ő szívja el az összes mennyiséget és nem is kevesebb a tej?
Az Zsófinál is megvan, hogy nagyon könnyen elterelődik a figyelme és tényleg nehéz egy kétéves nagytesóval nyugodtam szopiznia. Ha nálunk ez nem jön össze én sűrűbben kínálgatom. Sokszor "üresnek" érzem megam, és fogalmam sincs hogy állunk a mennyiséggel, nem mértük soha, de kíváncsi lettem, de abban bízom, hogy szoptatás közben is termelődik, he épp kevesebb lenne a tej.
Szerintem egy 5 hónaposnál már nem okozhat zavart a cumisüveg, hiszen már jól megtanult szopizni.
Persze lehet, hogy semmit se gondolok jól az ügyben és bocs, ha okoskodásnak tetszett.
Mindenesetre jó étvágyat a KisLeánynak és ilyen elégedett arcokat a Mamának is! És a nyolcból hat, nagyszerű arány!

Örülök, hogy megismerhettelek benneteket!

Pussz: Kata

Ja és mégvalami, képek nélkül is szeretek olvasni rólatok! :)

SKY írta...

Köszönöm lányok:):)
Mivel én sem mértem soha, lehet, hogy igazad van Kata és egyszerűen amennyit én tudok, az már nem elég Mikoltnak. Kínálgatom is, amennyiszer csak tudom, és nem értem, hogy hajnalban miért nem indul be. Eddig mindig éreztem, hogy az üres ciciből elkezd egyszercsak folyni. Lehet, hogy már nem annyira lelkes ő sem, hogy annyit küzdjön, hogy valóban beinduljon a tej. Vacak, hogy így van, de betuszkolni nem tudom sajnos a szájába... Azt pedig annyira rosszul viselem, hogy tíz percet sír kétségbeesetten, mire végre kajához jut. Főleg éjjel... Próbálkozom, végülis Hanna is 16 hónaposan hagyta abba a cicizős karrierjét, remélem most is lesz ennyi legalább.
Puszi Nektek
Kinga

Bogár és Gerti írta...

Annyi információ... annyi írni való...
Az indulás nálunk is így zajlik. De az öltözés általában. Ha hagynám egész délelőtt pizsiben mászkálna...
Vagy siet és túlpörgi :-P ...
Alvás... sosem volt Hanna egy álommanó :(
Szopi! :( Bogár sem szeretett, tudott szépen szopizni. Olyan sok a dolog, olyan kevés az idő és addig tart... Menteni kell ami még menthető :) Hannával is volt egy kritikus időszak, s milyen szépen átvészeltétek... sőt!!!
Annyira szép kiscsajok :)
Puszi