2009. január 24., szombat

Ilonka

A múltkor Hanna elvitte magával a babáját csiribirire. Először fordult elő, hogy bármit vigyünk, általában az előszobáig jönnek, aztán itthon maradnak a kiválasztottak. Izgalmasabb menni, mint vinni. Most azonban gondosan kiválasztott egy nyári ruhát, ráadta a "baba" nevűre, (nálunk minden babát babának hívnak, kivéve Ellát, aki Mikolté, és csak azért van neve, mert már névvel együtt érkezett) és elcipelte.

A tornán persze már kicsit útban volt baba, ezért leültettük Mikolt mellé, hadd szemlélődjön ő is. Bori meg is találta, elkérte Hannától ahogy illik, és egész idő alatt foglalkozott vele, nehogy unatkozzon. A foglalkozás végén az öltözőben aztán megpróbáltuk visszakérni, de Bori annyira megkedvelte a kis kopaszt, hogy amikor édesanyja hosszas unszolására végül odaadta, keservesen sírni kezdett.

Gondoltam egyet, és megkérdeztem Hannát, mit szólna hozzá, ha a babáját Bori elvinné egy hétre vendégségbe magukhoz. Szegény Bori ne sírjon, a baba meg nyaraljon kicsit. Hannának tetszett az ötlet, és tényleg oda is adta babát, Bori meg boldog volt. A kölcsön viszont úgy volt csak kerek, hogy Bori meg Hannának adta az ő babáját, aki eddig a nagy szatyorban várta a sorát. Mielőtt hazaindultunk volna, megtudtuk, hogy Ilonkát kaptuk meg egy hétre.

Hanna nagy becsben, az ágyában tartotta Ilonkát, számon tartotta, levetkőztette, megzsuppolta, és folyton kérdezgette, hol az Ilonka. Aztán eljött a kedd, és a megbeszéltek szerint vittük Ilonkát a mamájának. Hanna egy szó nélkül adta vissza Borinak, aki kicsit görbülő szájjal vette el, és adta nekünk a másikat, akit Mikoltnak nevezett el. :):) (az anyukája mesélte, hogyan terjesztették faluszerte a nevet, és hogyan kérdezett vissza mindenki. :) Nekünk így kevesebb dolgunk maradt egy kicsivel. :):))

Hogy mégse legyen két Mikoltunk, kérdezgettem Hannát, hogyan hívjuk ezentúl a babát. Természetesen továbbra is Babának. Még kétszer próbálkoztam, a vége persze hogy Ilonka lett, de csak átmenetileg, hiszen már régóta van neve, és az épp jó is, mert illik rá. :)

2 megjegyzés:

andi írta...

:)
Nagyon önzetlen Hanna, sajnos Bogiról ez nem mondható el:(bár már ő is sokat fejlődött..Mi mindig pár plüss állatkával indulunk útnak (csak úgy hajlandó elindulni, készülődni),jól elbeszélget velük az úton, ha többet viszünk párbeszédben beszélgetnek az állatkák:), pár hete csiribirin jól megpörgette a tölcsérben a lovacskáját:)Andi és Bogi

Bogár és Gerti írta...

Csiribiriről mi rendszerint egy játszóházas babával térünk haza :)
De nem igen adja vissza önként :-P , viszont a csalfa bármikor leppattintja a sajátját ;)
Nekünk eddig mind Evi néven futott, mert az elsőt Evelintől kapta :) Most kezd rákapni, hogy az adományozóról nevezze el.
Nagyon okos Hanna, hogy szépen meg lehet vele alkudni :)
Puszi