2009. január 20., kedd

Játszanak

Tegnap délután Mikolt befészkelte magát Hanna szobájában a fotelbe. Annyira tipikus jelenet volt, hogy nem is avatkoztam be, csak néztem őket. :) Hanna rohangált fel-alá, hordta a könyveket, megállás nélkül. A kicsi csak ücsörgött, berregett és nézte a nagyot, ahogy annak temérdek dolga rendeződik.

Aztán Hanna felmászott mellé egy könyvvel, és egy darabig ő is megült egyhelyben, így Mikoltnak is sikerült valamennyit megnézni a mesékből. Hanna aztán újra le, majd újra felmászott mellé, Mikolt pedig megfogta a ruháját, és mint aki nagyon éhes, magához húzta, és megrágcsálta. Hanna persze kacagott, elfutott, majd újra vissza, ezúttal cumival. Mikolt vérszemet kapott a lógó fogantyú láttán, és igyekezett kicibálni Hanna szájából azt. A végén már mindhárman kacagtunk, Mikolt Hannán, Hanna Mikolton, én rajtuk. :):) És remélem ez így folytatódik.

3 megjegyzés:

andi írta...

sziasztok!
Nagyon aranyosak együtt:)és ahogy nő majd Mikolt egyre aranyosabban tudnak majd játszani együtt:)de jó nekik!irigylem kicsit őket, ha szabad:)és sajnálom, hogy Boginak még nincs testvére..
Andi

VH írta...

Nagyon édesek a lányok és jó látni ahogy el tudnak játszani egymással:) Mikolt korához képest fejlett és van mit tanuljon a húgától.
Én is várom,hogy érkezzen hozzánk is a kistesó:P

U.i Megkaptad a levelet amit postán küldtem el?
Puszi és a rossz napokat leszámítva örülj az életnek és,hogy vannak két csodás kislányod akik bearanyozzák a mindennapjaitokat.

kata írta...

Egy kicsit most irigykedem.
Nálunk is alakul a tesvéresdi, lassan apró lépésekkel és éppen ezért olyan jó látni a lánykáidat!

Pussz: Kata

ui: Kíváncsi lennék, mit sütnének ki a nemalvó gyerekeink, a miért nem alszunk kérdésben, ha összedugnák a fejüket. Lehet, hogy már az is elég lenne önmagában, a is lelküknek, ha találkoznának egy másik nemalvó egyeddel, akivel maximálisan megértik egymást. Mint az anonim nemalvók klubja. Az alapító tagok ezzel meg is volnának.