2009. február 9., hétfő

Színek mégegyszer

A Boribonos lufis könyvben megismerkedhet a gyermek a szivárvány színeivel, de azt mégsem gondolom, hogy a lila igazán könnyen emészthető. A neve viszont vonzó, így nálunk ez a szín sokszor kerül említésre, persze megfelelő hibaszázalékkal.

Tegnap este (jó vagy rossz szokásához híven) inni kért, miután vergődött egy ideje az ágyában, és nem sikerült a hirtelen elalvás. (ez után szokott még a főezék kérés következni, amit igyekszem hárítani...) Nos elkerülendő egy újabb hosszú kört az altatásban, megadtam magam, és egy pohár vízzel tértem vissza a szobájába. Ikea műanyag, a rózsaszín került a kezembe. A következő párbeszéd hangzott el köztünk:
- Lila.
- Majdnem, inkább rózsaszín.
Iszik, gondolkodik. Visszaadja a poharat, aztán jelentőségteljesen:
- Szerintem ez tényleg lila.

:):) Akkor lila. :):)

2 megjegyzés:

andi írta...

Sziasztok!
Boginál az első szín, amit megtanult a lila volt, már másfél éves korában felismerte (nagymami tanította meg, azóta is emlegeti :), az alapszíneket két éves kora körül tanulta meg, teljesen magától. én hiába próbálkoztam:)

Bogár és Gerti írta...

:) Ismerős. A lila a legcsodásabb szín, leváltotta hamar a sárgát ;) , de a kék is lila :) felénk :)
Puszi