2009. március 24., kedd

Aggódom

Múlt hét óta, amikor Mikolt egyedül elücsörgött jódarabig.
Ami miatt...
- Nem kúszik, nem is próbál.
- Nem mászik, de ez az előbbiből következik.
- Mind a két kezét, de főleg a jobb oldalit ökölben tartja. Amikor nyúl, akkor is ököllel indít és csak a mozdulat végére nyitja, sokszor akkor sem, de a hüvelykujjal ráfog az öklére.
- Motorozik, főleg jobb kézzel.
- Nyugalmi helyzetben a kézfeje betörik.
- A nyúló mozdulatot nem végzi precízen, kicsit tovább tart mire eljut a keze oda, ahova szeretné.
- Nem szorít eléggé.
- A lábát a föld felé közelítve nem támaszt, a levegőbe emeli.
- És nyilván egyre erősebben érzékelem mindezt, bár lehet, hogy eddig is ilyen volt, csak nem figyeltem eléggé. Ettől meg iszonyú lelkiismeret furdalásom is van...

Ma elvittem gyógytornára, életem egyik leghosszabb pár napja volt, mire végre kedd dél lett. Dévény módszerrel dolgozik, már jártunk nála, amikor Mimi három hónapos volt, de akkor nem találta merevebbnek, mint ahogy most sem. A jobb válla talán egy kicsit kötöttebb, de nem túlságosan. Mikolt rá egyáltalán nem jellemző módon végigzokogta a háromnegyed órát, de ügyes volt, a kúszás gyakorlásánál fordította a fejét, támasztott a kezére ülésbe emelésnél.

Továbbküldött bennünket fejlődés neurológiára, ahova április 22-ére kaptunk időpontot. Azt érzem, ekkora babánál egy hónap nagyon hosszú idő, nem beszélve arról, hogy ha egyéb vizsgálatokat is el kell végezni, akkor az még elnyújtja a folyamatot. Jó sokért elvihetem jövő kedden magánhelyre. Most úgy gondolom, inkább derüljön ki, kezdjünk el tenni, mert csak várni és nézni nem tudok.

Azóta persze mindenhonnan azt hallom, hogy ez a baba is később kezdett csak mindent, féloldalas is volt. És tudom, vannak akik végigszenvedik az iskolát diszlexiával. Szeretném, ha tudhatnám, mit tudok tenni, mit kell tennem és mire számíthatunk. Úgyhogy nem várok.

6 megjegyzés:

kata írta...

Jajj, Kinga, sajnálom, hogy ilyen aggodalmad van. Nagyon átérzem. Nincs is nehezebb, mint szülőként kiszúrni a bajt és megtalálni az arany utat, a túlaggodás és a segítő cselekvés között.
A jó a rosszban az, hogy ma már sokkal több lehetőség van, kideríteni, majd pedig orvosolni a problémát, mint mondjuk a mi gyerekkorunkban, tudod, hogy hova kellenne vinni és el is viszed.
Az meg borzasztó egy állapot, hogy egy babával ennyi ideig váratnak. Főleg, hogy náluk napról-napra óriási a fejlődés és nem mindegy mikor kezded a fejlesztő gyakorlatokat.
Az egy kicsit megnyugtató, hogy 3 hósan nem volt baj, és a gyógytornász nem talált valami komolyat most sem. Bár én nem értek hozzá, de ez nekem biztatónak tűnik.
Óhatatlanul is végignéztem Zsófira a pontjaidat. Ő most 9 hósan küzd, hogy kúszni tudjon és már alakulgat is neki, ülni viszont nem tud, de a babakocsiban félülő pózból felhúzza magát ülésbe, lábára állítva, pár pillanatig tartja magát, nem "öklözik". Tudom, hogy most legkevésbé sem nyugtat meg, hogy mi lánykánk sem a fejlődés nagybajnoka.
Viszont nem értem, mire gondolsz a motorozásnál és a kézfeje betöriknél.
Nagyon szorítok Mikoltért, hogy megnyugtató és ha igen kezelhető-alakítható problémával nézzetek szembe.
Tudom, hogy mindent megtesztek majd, ahogy eddig is.
Bár írhatnék valami nagyon okos és tuti megnyugtató mondatokat, de nem tudok, hisz nem értek hozzá, csak annyit, hogy szorítok és veletek vagyok.

Pussz: Kata

SKY írta...

Szia Kata!
Nagyon jó, hogy írtál, most érzem csak igazán, mekkora dolog ez a blogolósdi...
A motorozást a legutóbbi videón látod, ahogy a kis kézfejével úgy csinál, mintha motoron a gázt húzná. A csuklótörés pedig a tesós bejegyzés utolsó képén szépen látszik, ökölben a kis keze, és az egész a teste felé fordul.
Ma kaptam egy telefonszámot, péntekre pedig egy időpontot egy fejlesztő csapathoz, nagyon bízom bennük, mert nagyon jókat mondott róluk Viki. Kösziii!!!!
Nem zavarna a megkésett mozgás, de az egyéb tünetekkel párosulva viszont nem vagyok nyugodt.
És persze kutatok, okosodom, és bízom a legjobbakban.
Millió puszi és nagyon köszönöm, hogy gondolsz ránk. :)
Kinga

Bori írta...

Kedves Kinga!

Én is át tudom érezni a helyzetedet.
Nálunk Johanna volt mindig elmaradva a nagy mozgások terén az "átlagosan fejlődő babáktól". (beszédben és finom mozgásban pedig jóval előrébb járt, de akkoriban engem is csak az elmaradásai izgattak)
Nagyon hasonló volt a fejlődési üteme egyébként Mikolttal. (ő is szívesen ücsörgött akár fél óráig ha felültettük, de önállóan nem próbálkozott, ő sem kúszott ennyi idősen, mászni pedig "csak" 11 hónaposan kezdett)
Minket is beutaltak fejlődés neurológiára, mi is hónapok múlva kaptunk csak időpontot, és mire odajutottunk Hanna már szépen mászott... (a bizonytalanság persze engem is nagyon zavart, így elvittük Dévényes állapot felmérésre, ahol nagyon kedvesek voltak, és enyhe generalizált hipotóniát állapítottak meg nála. Annak ellenére , hogy magánorvosnál voltunk nem javasoltak semmilyen speciális kezelést)
Szerintem nálatok sem lehet nagy baj. Tényleg különböző ütemben fejlődnek a babák.
A fejlődés neurológus nekünk azt mondta, hogy 2 hónap elmaradás "az átlagtól" teljesen normális fejlődésnek számít. Ami nagyon fontos, hogy legyen valami fejlődés.

Remélem tudtam segíteni. Legalább annyival, hogy sok babának vannak hasonló "gondjai". (például a húgom kisbabája is járt korai fejlesztésre)
Persze minden kisbaba esete más, úgyhogy nyilván egy szakember véleménye lehet csak megnyugtató.
Kívánom, hogy minden rendben legyen!!!

Szorítok én is Nektek:
Bori (Hanka és Sári)

VH írta...

teljesen megértem és átérzem aggódásodat és ez minden anyukánál így van ami normális dolog,csak épp nem kell kétségbe esni véleményem szerint,mert csak magadnak ártasz ezzel.Mikolr csodásan fejlődik,szépen ül,és még csak 7 hónapos,nincs elmaradva ami a mozgáskoordinációt illeti.Bogicám csak 10 hónaposan állt fel a kiságyban és csak utána kezdett kúszni,majd mászni.Normális esetben előbb kapaszkodva kell álljon s majd utána kezd el mászni ,mert kiváncsi lesz a körülötte lévő dolgokra.Erőltetni nem szabad mert az izmok még nincsenek kifejlődve és Mikolt tudni fogja mikor ért el egy bizonyos fázisba..
Minden gyerek másképp fejlődik:
A legtöbb gyerek 6,5 hónaposan segítség nélkül ül.ekkor kezdi el
9,5 hónaposan álló helyzetbe húzza magát
10 hónaposan mászik
Bútorba kapaszkodva jár 11-12 hónap
Önállóan jár 13 hónaposan-ehhez képest Bogi 16 hónaposan indult el akkor is az udvaron a fűvön állt fel bátran mert nem ütközött akadályba.
ne felejstd el,hogy Mikolt nagyon szerény, kedves kislány és finomak a mozgásai csak lassan,óvatosan éri el a fejlődés tetőpontját. Bízzál a Mikoltban mert tudni fogja magától is,hogy mikor kússzon,másszon,álljon.Bízz a véletlenre,görcsösen nem szabad erőltetni.....
Remélem tudtam segíteni,de én nem vagyok a gyógytorna híve,inkább a természetre bíztam mindent a saját lányommal szemben,pedig rengetegszer aggódtam,de fölösleges volt......A lényeg a bízalom magadban és Mikoltban mert nagyon ügyes kislány ahogy elnéztem a képeket,a videó meg csodás volt :)

Melcsi/JázminVilmó írta...

Kingus, drága! A többiek már leírtak mindent, amit írhatnék... Tudom, én könnyen mondom, hogy ne aggódj, csak megfontolt Mikolt. Teljesen megértelek, ártani nem árt, ha szakember látja!
Csak szorítani tudok, hogy csak megnyugtató eredményeket kapjatok, én hiszek a pici Mikoltban!:)
Puszi,
Melcsi

MátéMíraLilla anya írta...

Kinga!

Nyugi :-) Átérzem az aggodalmat és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy nálunk pont ma volt a lányoknál egy Dévényes masszőr. Nem lenne muszáj, mert teszik amit ennyi idősen kell, de két alkalommal megtornáztatja őket a kicsit gyengébb nyak és a kiflitartásuk miatt. Hozzáteszem a neurológián mindent rendben találtak, ezt a "kiflidolgot" sem szúrták ki.
Amennyire én tudom Mkolt nincsen elkésve, azt hiszem 11 hó a mászásra végső dátum és pl. Máté csak 10 hósan kezdte nálunk. Sőt én sosem másztam mert erre sajnos akkor még nem figyelt senki...
Ezzel, hogy Te figyelsz, cselekedsz és segítesz neki megteszed ami tőled telik.
Ezek szerint nem magától ül fel, hanem ti ültetitek fel Mikoltot? Mi lenne ha ezt nem tennétek és akkor talán egyedül is próbálkozna az áhított pozíció elérésehez? Nem tudom, csak egy ötlet...Drukkolok nektek!

Puszi. Eszter