2009. március 17., kedd

Mesél

Holnap csak Hannáról fogok írni...
De a héten annyit változott a picike, hogy nem győzöm követni a dokumentálással. Nagy lett, kisgyerekes, csibészkedik, kontaktál, játszik, kommunikál és érti a tréfát. Alakul a kis oroszlán énje is, elképesztő, ahogy nyugodtságban bajnok ha minden kerek körülötte, és amint éhes vagy fáradt kifakad. Vagyis üvölt a szó legtermészetesebb értelmében.

Ez a kép az egyik legkedvesebb, mostanában nem is készül olyan rengeteg... Nézem és nem hiszem el, hogy még csak alig nyolc hónapos.
Apropó, szorong szeparatíve elég intenzíven. Ha tehetné, beköltözne a bőröm alá, főleg este. :) Ezt is szeretem.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága KingaDani!

Én ma vagy tízszer klikkeltem vissza, és nem tudok betelni Mikolttal, aki tündéri, és csodaszép! (Pedig a nővérkéje már "feladta a leckét".)
Szóval gratuláció a gyönyörű lányokhoz! Remélem a házikó is alakul, köhögés oldódik, és egyre közeleg a tavaszi találkozónk!

Puszi: Kacsarét