2009. május 3., vasárnap

Ecseri vár

Ha valaki nem tudná, hogy van ilyen, mint ahogy nekünk sem volt ismerős, az a nevéből valami régi, romos dologra gondolhatna. Hát nem. Kicsit gagyi, kicsit a vonatsínek mellett épült, és egy cseppet sem régen. Inkább nevezném várszerű háznak nagy udvarral.

Mindenesetre ide csöppentünk május elsején, és bár mi felnőttek nem mulattunk felszabadultan, a gyerekeink megtették helyettünk. Hanna még két napra rá is emlegette, hogy oda menjünk, amikor azon kattogtunk, mi legyen a délutáni program.

Az udvaron gokartpálya, több hatalmas trambulin, egy kis játszó, majd mikor eleredt az eső, a belső részen igazi lányparadicsomi kiskonyhával, babaházzal, a nagyobbaknak pedig csocsó, darts. Eltekintve a rémes kajaszagtól és a gumimaci című slágertől, amit volt szerencsénk vagy harmincszor meghallgatni egymás után, nem is volt olyan vészes. Amikor végre elállt az eső és újra kimehettünk a kertbe már állt a légvár csúszda, ahonnan nem nagyon lehetett elcsábítani az aprónépet.

Végül győzött az éhség, és elautóztunk Gödöllőre. Egy jó nevű étteremben okoztuk a botrányt, előbb a lányok, akik mindent szétszórtak, Hanna az ablakban lógott, rohangált, Sára csak hisztizett és dobált, (persze aki nem alszik egyáltalán a kocsiban az úton, vagy csak keveset, az elfárad délutánra) majd Mikolt rántotta magára és a kis kezére a forró levest, amit az egzaltált pincér a kissé figyelmetlen apuka elé tett, akinek az ölében egy teljesen jólműködő kilenc hónapos kíváncsiskodott. Mi Hannával épp kézmosni voltunk, amikor messziről hallottam, hogy fájdalmában üvölt a kisebbem...

Végül egy vízzel teli váza borult a hátam mögé, egy nagy csokor virág a nyakamba, de ez már nem érdekelt különösebben, mert épp Mikolt kezét jegeltem...

Nos a somlói egészen jólesett.

A nap záróakkordjaként Máriaremetén jártunk, ahol Palival egy baleset és hisztimentes másfél órát töltöttünk, annak ellenére, hogy az összes gyerek a kapuban éledezett, ébredezett. Kolos pingpongozott a felnőttekkel, akik ezt bizonyára nagyon élvezték, a lányok pedig homokoztak, aztán a nappaliban asztal mellet és paradicsomlé társaságában diskuráltak kavicsokról, főzésről, és egyéb nagyvolumenű dolgokról.

Részemről elfáradtam, de nem volt rossz. :)

2 megjegyzés:

Melcsi/JázminVilmó írta...

Nekünk is hasonlóan élménydús ebédben volt részünk múlt héten, szerencsére a forró leves Apa pocakjába ment csak... puszi a pápázó praclira!

Ágnes írta...

:))))
... és tényleg így volt! De a gyerekek legalább nagyon élvezték! Mi meg ugye jól elvagyunk bárhol... :)