2009. május 12., kedd

Etetés

Van egy nagy fegyverténye a kecskemétinek és az univernek a hippel szemben. Az előbbiek csomagolásán ugyanis babák vannak, míg az utóbbin csak a bennelévők grafikájában lehet gyönyörködni.

Mikoltot természetesen a babák érdeklik jobban, így a hipp nem is fogy el egészen. Bezzeg a többin sokszor meg kell nézni, mit csinál a baba, sőt a jómultkor Mikolt egy darab kenyérrel is megkínálta egyik kis barátját.

Akkor azt hittem, csak véletlen, azóta viszont többször előfordult, hogy etetni akart. Ma reggel az én számba igyekezett betömni a cumiját, és bár eltartott egy darabig, mire félálomból ráébredtem, mi is történik, de akkor aztán nagyot mosolyogtam rajta.

Aztán délben, a leves végeztével melegítettem a főzeléket, és véletlenül a kezeügyében felejtettem a levesestányért kanalastul. A hátam mögött kacarászás, viháncolás. Épp a szemöldököm készültem összevonni fordultamban, (Hannával ugyanis volt egy kis csörténk a minap az asztalon való bravúros tornászmutatványok kontra evés témában) de ehelyett csendben mosolyogtam.

Hanna az asztal sarkán lógva egyensúlyozott, Mikolt pedig kanalazta az üres tányérból a levest, és etette Hannát. Egy kanál, egy falat. Édesek voltak. Én meg képedtem. Milyen ügyes ez a kicsike...

1 megjegyzés:

kata írta...

Mindig is csodáltam Hannát, hogy milyen gondoskodó, figyelmes és gyengéd. Úgy tűnik már Mikoltra is hasonlóképpen tekinthetek. Fantasztikusak a lányaid!

Jajj, Kinga, annyi mindent mondanék Neked, fejben mondtam is, már jó ideje.
Remélem az ovi tényleg hozza az elvárásokat, mert akkor nagyon jó lesz Hannának. A márciusi kezdés meg, majd egy év múlva lesz, Hanna 3 és fél éves akkor, tulajdonképpen félig be is jön, hogy vársz az ovikezdéssel. A témával én is megbarátkoztam azóta jobban, nyilván a gondolat szokása miatt is, hogy ennek is eljön az ideje, de főképp (a meggyőző érvként) látva Benedeket, hogy mennyire másabb mostanában. Ahogyan igényli a társaságot egyre jobban, miközben már nem kell fognom a kezét oly szorosan.

A házatok meg egyszerűen fantasztikus. Kíváncsi vagyok hétvégén zavarjátok-e a mesterembereket a költözéssel.

A függőséged meg látszik a lányok finom ruháin, és ez legyen a legkárosabb függésed, hogy szereted csinosan és igényesen öltöztetni a gyerekeidet. Szerintem nagyon jól van ez így.

Puszillak: Kata