2009. június 18., csütörtök

Egyelőre kisfiú

Tegnap délután voltunk hivatalosak az Istenhegyi útra a kombinált szűrésre. Már egy nappal előtte voltak szorongásos tüneteim, de aznap amikor beültem az autóba, remegett a lábam... Életem első 12. heti élménye annyira mély nyomot hagyott, hogy azt még a harmadik teljesen egészséges gyermekem sem tudja elfedni.

Első kellemes meglepetés egy régi tanítványom volt, aki tegnap Dr. Hajdu Krisztinának segített az ultrahangos vizsgálat során. (Dani viccelődött is, hogy hintettem elég magot a világba, ne csodálkozzak ha szembe találom magam egyik másikkal, én pedig örülök, ha tehetséges emberek jó helyre kerülnek) A doktronőről újra bebizonyosodott, hogy ő az az orvos, aki miatt érdemes kifizetni az amúgy nem kevés vizsgálati díjat. Türelmes, nem hümmög, beszél, kérdez, válaszol és emelett nagyon jó szakember.

Amikor megvolt a baba orrcsontocskája (Mikoltnál nem volt egyszerű megtalálni...) kicsit megnyugodtam, amikor pedig a nyaki redőt is rendben találta, fellélegeztem.

A mérések szerint 13 hetes, 7.5cm, és mindene megvan. :) Belémbújt, eleinte teljesen háttal a közönségnek, felhúzott lábakkal.

A doktornő mosolygott, mikor a nemét kérdeztük:
- Ez a gyerek úgy magába tapadt, mintha valaki egy bálteremben a kályha mögé kuckózott volna.
Aztán megfordult, a kis kezeit a lába között tartva :), majd végül megmutatta magát. Krisztinának hiszek, Dani szkeptikus, én pedig úgy gondolom kisfiút várunk.

Érdekes az érzés, szoknom kell a lányok után, egyelőre teljesen elképzelhetetlen, nem is tudom, mit kell csinálni egy kisfiúval. Fia másnak szokott lenni. :) Nézegetem a lányokat, figyelem a kisfiamat belül, olyan nagyon hasonlított hozzájuk tegnap ekkorka korukban. :) Tényleg lesz egy kis kukis is a kádban, akinek hasonlóak a vonásai, mégis egészen más?

Jó volt látni, és még jobb, hogy minden rendben. Az összes kockázati érték csökkent az életkoromhoz hasonlítva, az eredmény összességében negatív, de azért bizutonság kedvéért, meg még egy tizesért kérték, menjünk a 16. héten egy vérvételre, mert a down kór kockázata csak 1:817, és nem 1:1000. :) Na tessék...

És akkor képek a lehet hogy Áronunkról.


Valamint a bizonyság...

6 megjegyzés:

Melcsi/JázminVilmó írta...

Nekem is teljesen furcsa volt lányos anyukaként, hogy nem lesznek hímzések, fürtöcskék, rózsaszín ruhácskák, ellenben lesz egy kuki... az első két pelusozás teljesen meglepetésként érő gejzírrel társult, a nővérkék örültek a kórházban, mert teljes ágygenerált kértem.:) Na szóval, no para, szuper ez is, dehát ezt te is tudod, ha még nem is érzed.:))
Gratula és sok puszi!
Az egyetlen szörnyűség, ami közeledik, és rettegek tőle: a fütyihúzogatás....... lesznek még bajaink a téren:(((

Bori írta...

Örülök, hogy minden rendben van Veletek. :)
Jó dolga lesz a kis öcskösnek a két nővére mellett. (a mi családunkba is -öten vagyunk- testvérek két lány után érkezett egy fiú, aztán ráadásként még egy, majd egy leány:))
Az Áron nagyon szép név.

Bori és a lányok

Névtelen írta...

Ezek ám a jó hírek! Az "Áron" nekünk is tetszik (de gondolom ez nem annyira meglepő :-))!
Remélem szeretitek az új otthont, élvezitek a kertet, tereket!
Veletek örülünk!

Puszi: Dóri + a fiúk

j.bea írta...

Szeretettel gratulálunk Áronhoz!!! Emlékszem rá, hogy mindíg nagyon jól megérezted, hogy ki lakik a pocakodban, úgyhogy szerintem is tuti fiúcska! Hú, én is nehezen tudtam eljátszani a gondolattal, hogy mi lesz, ha fiú....
A down kockázatodnak ujjongtam volna, az én 1:190-emhez csodás eredmény!
Köszönöm az együttérzést, és én is gondolok Rátok sokat! :)

kata írta...

Gratulálok Áronhoz (bár ugyanígy vígadnék kislánynál is)!
Elhiszem, hogy furcsa, hogy fiad is lesz, két gyönyörű lányka után, de majd megszokod, hogy nincs is különbség, csak máshogy kenjük a popsikrémet, a szeretetben meg nem számít amúgy se a kukacosság.

Kata

Krisz írta...

Én is csatlakoznék az előttem szólókhoz. Gratula! De azért lenyen lánynevetek is. :-)

Én nem félnék a hasonló "kihíváshoz" ha nálunk lány lenne a második. :-)

(Megjegyzem: Fütyit huzogatni meg nem kell, az idő és végső esetben kb.3 évesen a doki majd mindent megold.)

Puszi: Krisz