Elolvastam miket írnak, pihenjek sokat. Rendben... Hihi.Meg azt is, hogy már több, mint 2 kiló és 40x centi. Rózsaszín a bőre és már nem mocorog olyan sokat. Dehogynem. Főleg este, még mindig, vagy ha társaságban vagyunk. Vagy ha a lányok kommunikálnak vele. A minap Hannának többször is adott pacsit, majd Mikolt is beszállt a mókába, lassan ő is ért valamit a pocakomból.
Aludni egyre nehezebb, ha ezt lehet egyáltalán még fokozni, bár ha nem eszem csak nagyon keveset, akkor jobb. A gyomrom viszont nem ég már annyira, mint korábban, ezt a renie-k igényének csökkenéséből tudom. A mozgáskorlátozottságról már sok szó esett, pont.
A hét feladata összekészíteni a cuccunkat, átnézni mi hiányzik. Kéne még egy szekrény, vagy komód, és egy kicsivel több idő magamban, csak vele.
... egyre kíváncsibb vagyok rá, egyre közelebb érzem magamhoz, egyre jobban kötődöm. Érdekes, és még mindig furcsa ha kimondom: kisfiam... :)














1 megjegyzés:
te jó ég, már "csak" hat hét... bár, ahogy olvasom, milyen üde formában vagy, elég hosszú az a hat hét. No, hátha kicsi Áron is úgy gondolja, hogy kint jobb mint bent, és megspórol két hetet, mondjuk, persze csak ha elég érett rá, hogy kibújjon.
A tegnapi napodat olvasva élénken előjöttek az emlékeim a tavaly szeptemberről, bár, azt hiszem, én egész jól megúsztam, türhetően tudtam mozogni. Én Kingával nem tudtam, no, de első gyerekkel akkor pihentem le, amikor akartam... :)
És múltkor nálunk is motoros láncfűrésszel vágta a tüzifát, déli fél 1-kor, Zitát felébresztette, Csilla nehezen tudott elaludni, én meg martam magam, mert végre lett volna kicsi gyerekmentes időm. De nem. Náluk is két hét múlva érkezik az első csemete, majd nem fogja láncfűrésszel vágni a tüzifát alvásidőben a lelkem...Még nem tudják a frankót.
Kitartás, csak aszondom! :)
Puszi,
Vera
Megjegyzés küldése