2009. november 30., hétfő

Szülésről újra

Tegnap egészen sokat változott bennem az ezzel kapcsolatos érzéstömeg.

Eddig inkább az foglalkoztatott, miért maradjon még, most pedig mintha elengedett volna az összes ilyen gondolat, hirtelen egészen erősen azt kezdtem érezni, jöjjön.

Hogy ez annak köszönhető-e, hogy tényleg nagyon közel van már a mi időnk, vagy annak szól, hogy már a nehéznél is nehezebb, nem tudom. Mindenesetre éjjel amolyan fájdalom nélküli, de határozott, negyedóránként érkező, legalább tízszer ismétlődő összehúzódást produkált a pocakom. Mikoltnál így indult a szülés.
Egy darabig nem foglalkoztam vele, aztán felébresztettem Danit, és megkértem, ha lehet, holnaptól ne nagyon menjen messzire... Lehet, hogy aludt, mert teljesen nyugodtan (felugrás és pánikolás nélkül) válaszolt.

Aztán elmúlt.

Holnap a mi hónapunk kezdődik, Dani születésnapjával... Szép ajándék volna Áron, de nem sürgetem. Jön, amikor szeretne, én már teljes szívemmel várom.

2 megjegyzés:

Vera írta...

Ez nagyon izgalmas! Gondolunk rátok sokat, a ti hónapotok érkeztével. :)
Kitartás, a jelek szerint tényleg nincs sok hátra. Még ha hetek is telnek el esetleg a szülésig, mert miért ne lehetne, akkor is jelez a "rendszer", hogy bizony hamarosan itt a "vég". Ilyen hosszú idő pocakosság után érthető, hogy az embre már nagyon várja!
Puszi,
Vera

ui: nagyon tetszik az adventi koszorútok! Nekünk is van ilyen edényünk, emlékeztem, hogy tavalyi bejegyzésedben nálad láttam (mert ugye most utólag olvasom vissza a bejegyzéseket :) ), kacérkodtam a gondolattal, hogy abba csinálok koszorút, de végül nem lett rá idő, nem lett hozzávaló. Abszolút egyyszerű,hirtelen összedobott, idén-megteszi kategóriás a mi koszorúnk :)

kata írta...

A ti hónapotok! :)
Nagyon szeretem ezeket a soraidat (is).
Ahogyan felkészülsz, alakulsz a szülésre.
Jövök mindennap, nagyon veletek vagyok!

Pussz,
Kata