Mielőtt bárki azt gondolná, sürgetem az időt... nem teszem. A mieink a pontosságukról híresek, és ezt a saját számításomra értem. Hanna a kiírt dátum előtt egy pár órával indult, és mint első gyermek szép lassan (16 óra) haladt kifelé. Hogy aztán napra pontosan, délután negyed négykor megérkezzen.
Mikolt az én számításomnak megfelelően, bár kicsit váratlanul, de minden előjellel felkészítve engem, a doki kiírása előtt három nappal, szépen, csendben, gyorsan, ahogyan csak kívánhattam született, hat óra alatt.
Namármost. Áron férfiember. Lesz. De ennek a csíráját már most érzem. Harmadik gyermek. Volt már, ahol a harmadik fél óra alatt ért a világba. Máshol az orvos nem ért oda a szülőszobára, hiába volt az épületben. Nem erre számítok, de ha a 16-hoz viszonyítom a 6 órát, akkor van esély rá, hogy elég gyorsan érkezik majd, pláne, hogy "kijárt" úton érkezik, nem egészen 17 hónappal Mikolt után.
Szóval egyelőre csak igyekszem komolyan venni a jelzéseit, mielőtt itthonszülés lesz a vége (bár nem óckodom a gondolattól, de Daninak nem a szülésznő szerepet szánnám...), hiszen a kórház tőlünk nappali forgalmi viszonyok között egy óra autózás. Éjjel 20 perc... Ha Dani aggódik... És jelzésből jut bőven, bár ma csend volt. Dani kérte a kisfiát, hogy engedje még el Szfvárra holnap, Pécsre pénteken. Meglátjuk.
Ma sétáltam a lányokkal egy nagyot, és azon kívül, hogy elfáradtunk, nem történt nagyobb változás. Bááár, a telefonomat már nem szívesen emeltem fel csacsogásra.
Hát így állnak a dolgok, Áronra bízom, mikor, ideálisabb volna a Miku és a Jézuska között félúton megszületni, nemár egybe essen a karácsony meg a szülinap.
Amit pedig nagyon szerettem volna... Olyan nagyon jó érzés, hogy tudom, hogy annyian velünk vannak, vagytok gondolatban, hogy azt csak csepegve tudnám megfogalmazni. Úgyhogy csak simán szeretném nagyon megköszönni, hogy jöttök, drukkoltok, számon tartjátok ezt a pocakot. Tényleg nagy csoda egy érkezés, de ha emellé még azt is kapom, hogy tudhatom, nem vagyok egyedül, az nagyszerű.
És biztosan megírom ide, ha útnak indult. :)
2009. december 9., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














4 megjegyzés:
Tényleg nagy csoda és én köszönöm, hogy a részese lehetek.
Ugye mennyire jó érzés? Én is naponta szembesülök a sok-sok törődéssel és már attól elérzékenyülök... :$
Örülök, hogy rátok találtam, nagyon sok hasonló érzést-érzetet vélek felfedezni "köztünk". :) És annak meg kifejezetten örülök, hogy az uccsó Áronos közös szimbiózisotok részese lehetek. :)
Csodaszép szülést kívánok Nektek és ha nem is csodagyorsat, de éppen kórházbaérőset. :)
(köszönöm a hozzászólásodat, úgy érzem a Tied érintett meg a legjobban, mert eléggé hasonló a szituáció... :) és ebből kiindulva erőt is ad.)
És itt akkor(megint) előbújok a háttérből,hogy én is itt vagyok és nagyon,de nagyon szoritok,hogy minden rendben legyen!
Könnyű szülést és majd meghitt babázást kivánok!!!
Én mindennap itt leszek,ha nem is irok.
Puszilok mindenkit Viola
Én is mindennap jövök, nagyon szívemhez nőtt máris ez a kis Áron legény, a nővérkéiről nem is beszélve. :-)
Tegnap egyedül voltam itthon este, és nagy ráérő időmben :-) visszaolvastam itt nálatok egy picit. Nagyon jó olvasmányélmény volt. :-)
Először a blog elejét nézegettem, és jót mosolyogtam azon, hogy Mikoltnál a nevek közt ott volt a paklitokban a Janka név is, nekem meg szintén tetszik a Mikolt név is, lehet, hogy valami hasonlót közvetítenek ezek a nevek? Nekem mindenképp hasonló hangulatúak. :-)
Aztán Mikolt születése volt még az, amit visszaolvastam, hát gyönyörű volt! :-))) Mást nem is kívánhatok, mint hogy Áron is ilyen gyönyörűen érkezzen!
Megjegyzés küldése