A hosszúnyakúakról készült képek keresgélése közben nem bírtuk ki, hogy ne nézzük végig annak a fél évnek a képeit, amit nem töltöttünk ezen a kontinensen. Nászút fedőszóval próbáltuk akkor szépíteni a jódolgunkat, és tényleg az esküvőnk után indultunk, bár a terv sokkal régebbi volt, mint ahogy elhatároztuk, összeházasodunk.
Mindenesetre az éjjeli forgolódásom eredményeképpen ma megkerestem azt a blogot, amit az utunk során vezettem, és mert kicsit elavult, és kicsit kopár is, úgy döntöttem, csinálok belőle egy sokkal szebbet. Jelenleg a bejegyzések felének átmásolásával készültem el, képek még nincsenek, és mivel ékezeteket sem tudtam használni akkor, nincs magyarítva.
De igyekszem karácsonyig elkészülni ezzel is, hogy aztán gyönyörködhessünk, meg emlékezhessünk.
Akinek kedve van, itt megtalálja:
jó olvasgatást :):)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














2 megjegyzés:
Nekem meg nagyon megdobbant a szívem az első thaiföldi kép láttán...
Mégpedig azért, mert Laci(az én férjem) pont ott van néhány hetes hátizsákos túrán! :-)
De jó, hogy leírtad akkor élményeidet.
Amikor (szintén az esküvőnk után) 15 hónapot Párizsban tölthettünk, sajnos még nem volt olyan bejáratott a blog műfaj, így elmaradt a naplóírás, csak néhány szösszenet született Francia drazsék címmel.
Jó munkát, használd ki a két gyerek léttel járó időtengert, aztán kicsit kevesebbel is be kell érned. :-))
Megjegyzés küldése