2009. december 16., szerda

Mégmielőtt...

... leírnám a csodát, amit Áron születése jelent most.
Látogatási tilalom... magyarázzam el a háromévesnek, hogy nem jöhet be... Nem ment. Én viszont kimentem. Lehet, hogy nem kellett volna. Hatalmas sírással váltunk el, kétségbeesett, bizalomvesztett kicsi babát engedtem útnak, a számára végtelennek, felfoghatatlannak tűnő jövőidőbe. Holnap... Nagyon messze van még, a telefonba kapaszkodva, cumival megnyugodott lassacskán.
Talán valamelyest kárpótolta, hogy mielőtt elment, berohant a folyósóra, mint egy űzött kis vadállatka és megfogta Áron apró kezét. Áron visszafogott... Lelassult a másodperc velük, gyönyörűek voltak...
Félkarú óriásnak érzem magam a gyerekeim nélkül, egyedül, és teljesen paradox módon persze nagyon boldog is vagyok... Haza. Holnap bztosan.

1 megjegyzés:

cucka írta...

Ó, Istenem, annyira sajnálom... annyira féltem, hogy nálunk is ez lesz... :(((( És a látogatási tilalom ellenére én is kimentem, és nem érdekelt senki, csak az, hogy magamhozölelhettem Huncost és pár percig jól megszorongathattam... erőt adott mindkettőnknek.
Drukkolok a holnapi hazajövetelhez, minden rendben lesz, Kinga, meglátod... az elkövetkezendő együtt töltött napok kárpótolni fognak mindenért! :)