... fáj a szívem Mimi miatt... Ma este annyiszor mamázott még kifelé az ágyából, hogy el kellett gondolkodjam, vajon Dani is mama lett, vagy csak korán van még az elalváshoz, vagy tényleg én kellek. Aztán elaludt.Áront én fogom, amikor elszenderedik, előtte szopizik, aminek a varázsáról nem is szólok most, félhomály van, babaillat, és végtelen béke ilyenkor, sok idő eltelik, mire elenged, és letehetem. De nem sietek, mert tudom, erre van szüksége. És mert tudom, Dani a lányokkal van.
Vagyis Hannával, mert Mikolt egy mese után szokott ágyba kerülni, én még a fürdőben elbúcsúzom tőle. És elalszik. Könnyen, gyorsan, békésen, nem kellünk hozzá. Bevackolja magát egy sarokba, megfogja a kiskendőjét, és átadja magát az álommanóknak. Kivéve az utóbbi időket, vagyis Áron érkezése az, ami megváltoztatta ezt a szokását.
És mert Hanna ilyenkor még mesét hallgat, ő egyedül van. És ma kiabált is. Nekem. Vagy az én nevemet. Ő még nem tudja elmondani. Még nem érti, és nem vár. És ez teljesen rendben van.
Ha tehetném sokfelé szakadnék...
Rengeteget szeretgetem, szeretgetjük, mégha olyan morgós is, mint mostanság. Kislány lett, már nem baba... szép, és gondterhelt. De már mosolyog. Meg grimaszol. Azt hiszem lassan megoldódik majd, és megtalálja a helyét ő is, mi is. Szeretnék vele lenni, amikor szüksége van rám. Van hogy nem tudok... és ettől fáj a szívem.














6 megjegyzés:
Kinga!
Átérzem. Jó lenne osztódni, vagy jó lenne, ha egymás után vágynának az ölelésünkre, nem egyszerre.
Te meg jól érzed, hogy akkor hallgatok, ha nyomaszt.
Az én szívem Benedekért fáj, vad lett velem és nehezen és rosszul viselem.
Kinga!
Szíven ütött amiről írtál.
Amikor megszülettek az ikrek Hanna még kis lányka volt, nem volt 3. Egyszerre két kistestvért kapott. Talán ez volt a legnehezebb az "ikrességben". Hogy ott volt ő is, ugyanúgy vágyva rám minden percben, mint a kicsik. És nekem csak két kezem volt, egy ölem.
Azóta is kompenzálok és próbálok visszagondolni, hogy eléggé figyeltünk e rá abban az időben és azóta is. Igyekszünk, sokszor erőnkön felül, mert fontos. Nehogy szomorúsággal teli időszakként emlékezzen arra az időszakra.
Áron csodaszép !
Ágnes
ui. Ma megnézetem az utónév könyvben a Mikolt név eredetét, mert zakatolt a fejemben. Attila feleségének neve ugye?
Szia!
Sajnálom h néha ennyire nehéz. Nem lenne jobb ha Áron szoptatását Mikolt ágyán ejtenéd meg este? Akkor Mikoltot még simizheted kicsit, Áron sem zavarná. Vagy ha apa előbb Mikoltot altatná el és csak utána menne Hannához, mert Hanna amúgy is rosszabb alvó? Persze csak ötletelgetek, hátha. de elmúlik ez a nehéz időszak és mire itt a tavasz már sokkal könnyebb lesz! Addig meg kitartás! Ezt az új felállást mindenkinek szokni kell és ahogy nehéz neked h nem szakadhatsz ketté úgy nehéz Mikoltnak is, sőt Hannának is valószínűleg. De elmúlik. Kitartás
Édesem... középső, és még pici. Nehéz lehet megélni és látni mindezt.
Már sokszor kartam kérdezni, hogy Mikolt esete és a Kornélos tapasztalatok miben változtatták meg a gondolkodásod és ez Áron esetében mit jelent? Pl hordozás terén, de átfogóbban is. Szóval mit fogsz másképpen csinálni mint eddig? És annak ellenére ugyanúgy (ha van ilyen)?
Még kétgyereknél is szétszakadni volna jó, vagy még két kéz minimum.
Kitartás! Puszi!
Krisz
Köszönöm szépen, hogy ennyi ötletet adtok, de főleg, hogy ennyire velem vagytok a nehézségben... :) Nagyon sokat jelent.
Kata, akkor nekem is fáj a szívem Benedekért, remélem hamar túl lesz ezen az időszakon... Van ötleted, miért?...
Ágnes, igen, Mikolt Kézai Simon névalkotása, a történet szerint Attila utolsó felesége volt, a nászéjszakájukon Attila meghalt... Hm...
Végül két dologra jöttünk rá. Mikolt Hannával akar maradni, míg elalvásra nem kerül a sor. Így most együtt mesél nekik Dani, aztán egyszerre mennek ágyba. Ha tudok, addigra már én is ott vagyok, megszeretgetem őket. A másik, hogy Mimi le akarta kapcsolni a kinti lámpát, és ahogy végre megértettük ezt, meg is nyugodott. :):) Haladunk szép lassan...
Krisz, írok erről egy posztot azt hiszem, mert fontos és köszi a kérdést. (Kornél)
Kinga, én is remélem, hogy túl leszünk rajta valahogy, bár még a lejtő alján látom magunkat.
Megjegyzés küldése