2010. február 24., szerda

De bizonyám hogy tavasz van!!!

Mert nem férek a bőrömbe, mert lépten nyomon mosolyoghatnékom van, mert színekre vágyom, mert adni szeretnék, mert legszívesebben kiírnám magamra, ölelés itt...
És nem zavar, hogy köd volt, hogy sár van, hogy piszkosak a gyerekek, de nyakig. Mert ők is ki akarnak végre menni, még Kismikolt is, pedig ugyehogy milyen nehéz volt ez a hosszúra sikeredett tél neki is...
Ma visszakerült a szőnyeg a helyére, az amit elmosott az ár, és kimosott a galád gép. Lefeküdtünk rá a gyerekekkel, és csak néztem a foltokat a plafonon, és csak sokára vettem észre, hogy nem zavar...
Mennyit változtam ez alatt a négy év alatt, mióta anya vagyok. Mennyire megváltoztak a prioritások.... És milyen hihetetlen volt három évvel ezelőtt, hogy fogom én ezt könnyedén is csinálni egyszer, belefelejtkezve, örömmel.
Most meg azt sem tudom, mihez kezdenék ha hirtelen rám szakadna a "szabadság".
Itt ez a három, lassan testvéresednek, adtunk nekik valami olyat, ami nekünk nem volt.
Letörölhetetlen a jókedvem. Hanna meg is kérdezte ma: mama, min vigyorogsz? :):)
Hát a hóvirág páron.

3 megjegyzés:

Vera írta...

Pont én is ilyen megölelném-a-világot és teljesen-pozitív bejegyzést akartam írni, csak nem hagyták egyesek, illetve hármasok. :-)
De marad ebből holnapra, vagy azutánra is, most viszont aludni kéne, mert mindjárt reggel, aztán akkor nem fogok már mosolyogni... :-))

Szitya írta...

Kinga!
ma itthon van mind a négy (szünet van a suliban, így aztán ajándék-szünet az oviban is). Remélem, hogy estére nekem is hasonló kedvem lesz...
Jó volt olvasni.
Puszi,

Szilvi

panka írta...

De jó lehet! :-)))
Akkor én most jelentkeznék egy virtuális energia-átadós ölelésre nálad, ha lehet, mert én meg valahogy annyira nem érzem ezt. :-(
Sejtem az okát, hogy miért nem tudom most átadni magamat ennek az életérzésnek, különböző eü. nyavalyák törnek le, szerencsére nem a lányokkal kapcsolatos, hanem mi felnőttek vagyunk kriplik (ezért sem írtam róla a blogon), Laci tegnap mindössze 6 beutalóval jött el a körzeti dokitól, + 2 orvoslátogatás nekem is kinéz jövő hétre, úgyhogy kezdem valami nyugdíjas nénikének érezni magamat - így nemegészen 27 évesen.

Na, kipanaszkodtam magamat, akkor most pedig csakazértis megpróbálom átvenni a tavasz-feelinget. :-)))
Minden esetre örülök, hogy nálatok már megvan! :-)