Mondjuk Hanna a héten megzizzent, elképesztő dolgai vannak, remélem elmúlik, mert ebben a formájában emberpróbáló türelmet igényel a vele való lét hosszútávon.
Affektál, mórikálja magát minden helyzetben. Durvul, ami eddig nem volt jellemző rá. Bepörög, és nem képes leállni. Rohan körbe körbe ész nélkül, közben fellöki Mikoltot, ő maga pedig nekimegy, elcsúszik, beüti...
Ma például a hálószobában a függönyt sikerült karnissal együtt lerántania, még jó, hogy őt nem ütötte meg.
Figyelemfelkelt, törődésre vágyik, ugyanakkor minden este eljátssza, hogy ő Áron anyukája, és megszoptatja. Betakarja magukat egy törölközővel, és bebújik Áron mellé. Dani próbálta kipuhatolni, hogy csak utánoz engem, vagy baj is van.
Nadeaztán eljön ez a pillanat, és akkor úgy érzem, az itt és a most a leg... Kattantgyerekestül, hullafáradtan is. Imádom őket... rá is van írva... perfect.















1 megjegyzés:
Milyen szép gyerekcsokor!:)
most olvastam az előző bejegyzésedet is...olyan megnyugtató tud lenni,mikor egy hozzáértő személy megmondja pontosan,h mit kell tenni,és tudjuk,h ha betartjuk az utasítást,akkor nem lehet baj...
én először nagyon megijedtem,mikor azt mondták,h gyógytornára kell járatni Levit,mert a nyaki izmok gyengék.Aztán nagyon megszerettem,mert jót tesz neki,fejlődik,és fájdalommentes. Terpeszpelenkát is kellett rá adni anno,én teljesen kétségbeestem.De sokat segített,én meg megnyugodtam. :)
úgyh hajrá Áron!:)
Megjegyzés küldése