

Jobb szeretem az életképeket, de Hannáról tényleg nem lehet. Legalábbis lakásban nem. Mire lencsevégre kapnám, már nincs is. Úgyhogy még jókedvében megkértem, üljön le, megtette... :)Azért az is sokat számít, hogy mindez még a hajának szétzilálása előtt sikerült. :):)














1 megjegyzés:
Nagyon szép mind a három!
Én is régóta készülök írni egy ilyen bejegyzést, úgy látszik életkori sajátosság a fényképezhetetlenség.
Puszi!
Megjegyzés küldése